A cikkben Lászlóffy Miklós meséli el saját szemszögéből a történteket a WIWE csapatának küldött levelében.
A Magyar Kórházszövetség idén áprilisban lévő kongresszusán volt egy Jövő Kórháza kiállítás, ahol jómagam is kiállítottam a cégünk által gyártott és forgalmazott készülékeket.
Itt láttam először a WIWE-t, mely mérnökileg is érdekes volt, de arra is kíváncsi voltam, milyen mérési eredményeim lesznek. A készülék helyes használatát egy kedves régi ismerősöm mutatta meg, így értékelhető eredményt mutatott a készülék is. Nagyon örültem, mert két zöld jelzést is kaptam, hiszen mind az EKG, mind pedig az aritmia vizsgálat azt mutatta, hogy nincs probléma. Sajnos azonban a kamrai heterogenitásra egy nagy piros jelzést kaptam. Mivel egy mérés nem mérés, így további 3-4 alkalommal kipróbáltam még a készüléket, de mindig egyforma eredményt adott. Így megadtam az adataimat, és néhány nappal később megkaptam Önöktől e-mailen is az eredményeket.
Kisvártatva fölkerestem a háziorvosomat ezzel az információval, ő csak legyintett és azt mondta, hogy ilyen kártya EKG-kal nem foglalkozunk, de ha nagyon akarom, akkor ír egy beutalót a kardiológiára. Itt azonban csak több hónappal későbbi dátumra kaphattam volna időpontot, így a szolnoki Hetényi Géza Kórházban fölkerestem a belgyógyászatot, ahol azonnal megkezdték a kivizsgálásomat. A nyaki erek ultrahangos vizsgálata a koromnak (45 éves ) megfelelő állapotot mutatott: azt mondta vizsgáló orvos, hogy nincs mivel foglalkozni. Ezt követően az EKG és az szív ultrahang vizsgálat is hibátlan eredményt hozott. Viccesen megkérdezte a karidológus, hogy sajnálom-e a ruhámat, mert ha nem, akkor megcsinálhatjuk a terheléses EKG vizsgálatot is. Mivel nem akartam visszamenni mégegyszer, így elkezdtük. Gondoltam, hogy a többi vizsgálathoz hasonlóan ez is jó állapotot tükröz majd. Kérdezték, hogy a terheléses vizsgálat alatt észleltem-e bármi problémát, mellkasi fájdalmat, de én semmit nem éreztem. Érdekes egyébként, hogy korábban sem volt semmilyen tünetem, pedig hetente 2×2 órát aktívan tollasozok.:)
Mindenesetre a terheléses vizsgálat annyira jól sikerült, hogy azonnal vittek a műtőbe szívkoszorúér festésre, ahol kiderült, hogy súlyos négyér betegségem van, így nem lehetséges a katéteres beavatkozás. Rövid egyeztetés után sürgősséggel elvégezték a bypass műtétet a szívemen a Honvédkórházban, immár csaknem 6 hete. A rehabilitáció alatt meglátogatott egy barátom, akinek van WIWE készüléke, újfent kipróbáltam, de most már csak kismértékű kamrai heterogenitást mutatott nálam
A történtek alapján sokan mondták, hogy micsoda véletlenek köszönhetem az életem, de szerintem véletlenek nincsenek.
Köszönöm a feleségem, a négy gyermekem nevében is, hogy ezzel a “véletlenül” kifejlesztett termékkel hozzájárultak ahhoz, hogy még mindig élek.