A pszichopátia az egyik leggyakrabban felismerhető és legtöbbször tanulmányozott személyiségzavar, amely néha akár igen veszélyessé is válhat. Bár e betegségnek nincsen egyértelmű oka (azért genetikai és környezeti tényezők szerepet játszanak a kialakulásában), szingapúri és amerikai idegtudósok tanulmánya rávilágít egy fontos biológiai eltérésre az ilyen emberek agyában – írja a ZME Science.

Bár a pszichopatákat gyakran ábrázolják erőszakos karakterként a könyvekben, a televízióban és filmekben, azonban bár a fizikai erőszakra való hajlam pszichopata jellemző lehet, semmi esetre sem a meghatározó. Az erőszak és az agresszió helyett a pszichopátia fő meghatározó vonása az empátia hiánya, amely antiszociális viselkedésben is megnyilvánulhat, mivel az egyénből hiányzik a bűntudat, vagy az, amit a legtöbben lelkiismeretnek neveznek.

A kutatók 120 önkéntest vontak be a kísérletükbe. Valamennyi résztvevővel elvégeztek egy szabványosított, a pszichopata tulajdonságok meglétét kimutató pszichológiai tesztet, majd fMRI készülékkel megvizsgálták az agyukat. Kiderült, hogy a pszichopatáknál az előagy egy része, a striátum (amely az agy egy nagyobb, kéreg alatti régiójának része, és tágabb értelemben a döntéshozatalt, a motivációt, a megerősítést és a jutalom észlelését koordinálja), körülbelül 10 százalékkal nagyobb, mint az egészséges embereknél.

Korábbi kutatások már összefüggésbe hozták a pszichoaktív tulajdonságokat a striátum fokozott aktivitásával, ami növelheti a stimuláció iránti igényt az izgalmat kereső viselkedésen keresztül, valamint az impulzív viselkedés nagyobb valószínűségéhez vezethet.

A mostani kísérlet viszont összekapcsolta az MRI-vizsgálatokat és a pszichopátia szűrésének eredményeit, és az első olyan kutatás, amelyik összefüggésbe hozta a nagyobb striátumot a pszichopata tulajdonságokkal.

A striátum egyébként egyre kisebb lesz, ahogy a gyermek növekszik, és az új eredmények azt sugallják, hogy lehetséges, hogy a pszichopátia egyes aspektusai az agy fejlődésében mutatkozó különbségeknek köszönhetők – írják a kutatók a Journal of Psychiatric Research folyóiratban.