Az adóhatóság a saját maga által gyűjtött, illetve a társintézményektől kapott digitálisan rendelkezésre álló adatokat több körben elemzi, azonosítja a kockázatos adózókat és tényezőket, és dönt arról, hogy kit ellenőriz.

„A hálózatelemző, adatbányász-szoftvereknek köszönhetően pedig már nem csak a kiválasztás, hanem az ellenőrzés eredményes lezárása és a jogsértő és költségvetést károsító magtartás bizonyítása is könnyűvé válik.”

– emelte ki Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója, partnere.

A „big data” kifejezés a nagy mennyiségű adat elektronikus gyűjtését, tárolását és feldolgozását jelenti. Az adatok az olyan eszközökből származnak, mint például az ügyfélkapu, a cégkapu, az e-beszámolók, az e-cégjegyzékek, az eSZJA, az e-bevallások, az összesítő jelentések, az online pénztárgépek, a valós idejű számla-adatszolgáltatás, a VIES, az EKAER és a nemzetközi adóhatóságok hasonló adatgyűjtései.

A rendszerek lehetővé teszik a cégek adatainak az adatszolgáltatás pillanatában történő ellenőrzését is, mellyel a kisebb, adminisztrációs jellegű hibák eleve megelőzhetők. Az adózó áttekintheti a figyelmeztetések, hibaüzenetek alapján számlázási vagy adózási gyakorlatát, és javíthatja hibáit. Ha mégis hibás a beküldött adat, a rendszer akár azonnal jelez az adóhatóságnak, amely alapján adóellenőrzés vagy támogató eljárás indítható.

Továbbá a NAV a beérkezett adatokat folyamatba épített kockázatkezelés révén, előre megalkotott szempontok alapján automatikus elemzésnek is aláveti. Vizsgálja az adózók tulajdonságait, a számla- és bevallási adatokat, melyeket összevetnek más hatósági rendszerekben szereplő adatokkal is, anomáliák után kutatva. Az anomáliák alapján pedig adózók, számlák, kockázati területek kerülnek fókuszba. Összességében, az adattárházakba érkező információ együttes elemzése révén kerül a NAV az úgynevezett kockázati információ birtokába.

Mindehhez természetesen nagy volumenű IT-fejlesztésre van/volt szükség az adóhatóságnál. Mára a NAV adatvagyona meghaladja a 4 petabyte-ot (4000 terabyte-ot), és rendelkezésre állnak olyan „szoftverek”, melyek képesek ezt a hatalmas mennyiségű adatot bizonyos – egyelőre még korlátozott szempontok szerint – feldolgozni, elemezni. Várható, hogy az adatvagyon teljes összekapcsolása és az adatbányász szoftverek új generációinak alkalmazása még mélyebb elemzést tesz majd lehetővé. Így a hatóság képes lesz olyan gazdasági kapcsolatok, hálózatok, összefüggések, áru- és pénzmozgások kimutatására, amelyek nemcsak az ellenőrzésre való kiválasztásban, kockázatelemzésben játszhatnak szerepet, hanem magát az ellenőrzést is nagyban segíthetik. Hatékonyan támogathatják azok mielőbbi és megalapozott, eredményes lezárását.

„Az azonnali adatszolgáltatás és a rendelkezésre álló, vizsgálat alá vonható adatvagyon elemzésével az adóhatóság sokszor jobban ismeri a társaságot, mint annak vezetője. Az ilyen helyzetek elkerülésére és a hibák még az adatszolgáltatást megelőző kiszűrésére érdemes a vállalatoknak számviteli és adózási folyamataikat áttekinteniük és üzleti gyakorlatuk átvilágításával csökkenteniük a kockázataikat.” 

– hangsúlyozta Jancsa-Pék Judit