Folyamatosan épülő lakóparkok, új ipari beruházások, olcsó államilag támogatott hitelek: ez az utóbbi évek tendenciája. A legutolsó gazdasági krízis óta újra emelkedni látszik a hitelállomány. Amellett, hogy nagyon örülünk a gazdaság fellendülésének, felmerül a kérdés: vajon honnan van ennyi pénz a gazdaságban.

Hogy működik a rendszer?

A korai időkben még csak készpénz volt forgalomban, és meghatározott mennyiségben volt elérhető, írja a Hitelválasztó.hu. Ez annyit ért, amennyi annak a fémnek az értéke volt, amiből készült. A kibocsátott pénzmennyiségnek tehát volt egy felső korlátja. Később a rendszer a kereskedelmi bankok növekő szerepvállalásával megváltozott. Míg hazánkban a rendszerváltásig csak a jegybank bocsátott ki készpénz és számlapénzt, addig azóta az utóbbi a kereskedelmi bankok számára engedélyezetté vált. Hogy ezáltal komoly fedezet nélküli pénzmennyiség kerül a gazdaságba, nem feltűnő, mivel ebben a rendszerben a likviditás, azaz a dolgok gyors pénzzé válthatósága sokkal meghatározóbb, így nem kell foglalkozni azzal, mennyi valódi pénz van a gazdaságban. Egy szemléltető példával élve: ha minden hónapban tíz krajcárt kell beosztani, arra odafigyelünk. Ha azonban emellett további 500 krajcárért kapok bárhol beváltható kuponokat, akkor már a tíz krajcárnak nincs akkora jelentősége. A kuponok és az áruk forognak mindaddig, míg azt széles körben elfogadják. Leegyszerűsítve valahogy így működik a jelenlegi pénzügyi rendszer is.

Hitelforrások

A kereskedelmi bankok tehát a jogszabályi korlátok mellett szinte korlátlanul bocsáthatnak ki számlapénz, amelyeket mi is  egyre nagyobb mennyiségben használunk pl. bankkártyás vásárlásnál. Mivel a nagy hálózat biztosítja a kölcsönös elfogadást, ezért ebből annyit látunk, hogy pl. bankkártyánkat bárhol elfogadják. Egyre kisebb arányban használunk készpénzt, és azt a bankok a kötelezően előírt készpénztartalékukból könnyen kifizetik. Ráadásul a globális cél a készpénz teljes kivonása a forgalomból, így semmi nem állja útját a bankok általi pénzteremtésnek.

Kié a számlapénz?

Felmerül a kérdés, hogy ha forint hitelként számlapénzt külföldi nagybankok is bocsátanak ki, akkor valójában ki is annak tulajdonosa. Egyik bank sem fog olyan pénzt kibocsátani, amelynek tulajdonjogát önként átadja bárkinek – jelen esetben az államnak. Így tehát a forint nagy része külföldi kézben van, és a haszon is ott realizálódik.

A vagyoni átrendeződés utópiája

Az előbb említett tény felvet néhány kérdést: a számlapénz kibocsátása komoly hasznot hoz és ezt a virtuális nyereséget átalakul kézzelfogható tulajdonná. Ezek különböző gazdasági befektetések formájában jelennek meg, mint pl. ingatlan beruházás, vásárlás, földek, gyárak ipari egységek, cégek felvásárlása, így a virtuális pénz tulajdonjoggá válik. Ráadásul a gazdasági elit számára a hitel sokkal kedvezőbb feltételekkel elérhető, mint egy átlagos polgár esetében, így a társadalom anyagilag különböző szintű rétegeinek folyamatos eltávolodása várható. Ma még ennek hatásait kis mértékben érezzük, de tény, hogy pl. a fővárosi ingatlanárak emelkedését nagyban generálta a külföldi vagyonos befektetők által gerjesztett kereslet-növekedés. Ez az áremelkedés viszont sokak számára elérhetetlenné tette a lakhatás megteremtését, illetve azt csak kedvezőtlenebb formában tudták megvalósítani.

A pénznek ma már más a fogalma, mint amit korábban megszoktunk.

A pénzt szeretjük birtokolni, a modern pénzek többsége azonban már megfoghatatlan, elektronikus adathalmazok összessége a virtuális térben: időkorlát nélküli tartozások elismerések tömkelege. Mégis, ez az a rendszer, amelyben bár főleg csak számokból, egyenlegekből áll, de működik, és jelenleg a gazdaság növekedése szempontjából a legalkalmasabb monetáris eszköznek tartott módszer. Jól mutatja ezt, hogy az MNB legfrissebb nyilatkozata szerint éves szinten az 1 %-kal több hitelkibocsátás 0,2-0,4 %-os gazdasági növekedést eredményezhet.

A pénzt már nem birtokoljuk, pusztán egy követeléssel rendelkezünk a bankok felé, akik ha kell, rövid időn belül fizetnek. S miközben mi úgy gondoljuk, hogy bankkártyánkkal saját pénzünk költjük, igazán nem történik más, minthogy  a bankok ide-oda tologatják a felénk vállalt tartozásaikat: már nem nekünk tartoznak, hanem a kereskedőnek, aztán a NAV-nak, aztán az államnak, aztán az állam a banknak, aztán a pénz megszűnik, de a kamatnyereség megmarad.

A rendszer mégis működik

Gyakorlatban ugyanúgy tudunk rendelkezni a számlákon lévő virtuális pénzzel, mint a készpénzzel. A pénzpiaci szereplők közös érdeke, hogy a folyamatos fizetőképesség, és megfelelő biztositékok legyenek, mivel a mai globális gazdaságban már egy kisebb csőd komoly bizalomvesztést, és ennek következtében olyan pánik okozta reakciót eredményezhet, amely komolyan megrengetheti a világgazdaságot. Legutóbbi példa erre a 2008-as válság, amikor a helytelen hitelezési módszerek miatt egy egész világra kiható komoly recesszió következett be, megnehezítve sokak életét, akiknek igazából semmi közük nem volt a becsődölt amerikai bankokhoz. A rendszert ezért is igyekeznek minél biztonságosabbá tenni. Emiatt nem kell aggódnunk a pénzügyi rendszer összeomlásától, de tény, hogy az elméleti esély erre megvan.

Ráadásul a jelenlegi rendszer is folyamatosan változik, bővül. Legjobb példa erre a kriptovaluta, amelyet szintén fizetőeszközként kezelnek, és az utóbbi időben ismét egyre nagyobb kereslet van irányába. Azt azonban még nem tudni, hogy a kriptopénz milyen hatással lesz hosszú távon a jelenlegi pénzügyi rendszerre, ezt majd a jövő mutatja meg.