Már nyakig benne vagyunk a “korai náthaszezonban”, és a java még csak most következik.

A rhinovírus és az adenovírus ugyanis jellemzően szeptember–októberben üti fel a fejét az iskolákban és az irodákban, novemberben pedig ránk rúgja az ajtót a “klasszikus náthaszezon” – a covid, az influenza és az RSV vírusos megbetegedésekkel karöltve. A kórokozók terjedésében a beltéri levegő minősége, különösen a páratartalom kulcsszerepet játszik, hiszen befolyásolja a nyálkahártya állapotát, a vírusok stabilitását és a fertőző cseppek terjedését is. De mire érdemes figyelni, ha szeretnénk elkerülni a közösségi megbetegedést? Dr. Várdi Katalin tüdőgyógyász és Szombathelyi Tamás, a Wavin épületgépész mérnöke segítségével jártunk utána annak, hogy mitől lehet “egészségesebb” a beltéri levegő az őszi-téli időszakban.

Vigyázz, kész, nátha!

A légúti megbetegedések minden évben jól bevált menetrend szerint keserítik meg a mindennapjainkat. Az ún. “korai náthák” (rhinovírus, adenovírus) általában szeptember–októberben jelennek meg, és nem csak légúti panaszokat, hanem kötőhártya-gyulladást és akár hasmenést is okozhatnak. Már ekkor megfigyelhető a COVID-19 megbetegedések emelkedése, majd novembertől indul a klasszikus náthaszezon, ekkor veszi át az influenza, illetve a covid és az RSV aktivitás a főszerepet. Ezek a fertőzések a december és februárban közötti időszakban tetőznek, és különösen akkor veszélyesek, ha a nyálkahártya védekedző funkciójának csökkenése miatt a kórokozók lejutnak az alsó légutakba, és ott például tüdőgyulladást okoznak. De mitől függ, hogy mennyire tud megvédeni minket a nyálkahártyánk?

Erre figyeljünk a tüdőgyógyász szerint

Akár irodában, iskolában, vagy esetleg plázában, kórházban töltjük a napunk jelentős részét, a levegő, amit belélegzünk, közvetlenül hat a közérzetünkre és az egészségünkre.  Az ideális beltéri páratartalom 40-60 százalék között mozog, az ettől eltérő páratartalmú levegő megkönnyíti a vírusok és baktériumok terjedését, és gyengíti a szervezet védekező képességét.

“A túl száraz és a túl nedves nyálkahártya egyaránt problémát okozhat. Az alacsony páratartalom miatt szárazabb lesz a nyálkahártya, ami nagyban elősegíti azt, hogy megbetegedjünk. A túl magas páratartalom pedig nem csak a beltérben megtelepedő, egészségkárosító penészgombáknak kedvez, hanem az asztmások és a szívbetegek tüneteinek felerősödését is eredményezi”

– magyarázza Dr. Várdi Katalin pulmonológus a WavinVodcast legújabb epizódjában.

Hogyan lehet „beállítani” az egészséges beltéri páratartalmat?

A beltéri levegő páratartalmát párologtatással növelhetjük, átmeneti csökkentésére pedig a huzatolás a legegyszerűbb megoldás, főleg, ha hideg, száraz levegő áramlik be télen. Ha azonban az egész épületben szeretnénk állandó, egészséges szinten tartani a hőmérsékletet és a páratartalmat, illetve a hideg huzatot sem bírjuk jól, akkor érdemes komplex épületgépészeti megoldásokban gondolkodni.

„A felületfűtés légkeringetés nélkül biztosítja a hőt, így a kórokozók nem terjednek az egész épületben, és fertőznek akár több emeleten keresztül, míg a vezérelt gépi szellőztetés ablaknyitogatás nélkül segít ideális szinten tartani a páratartalmat”

– mondta el Szombathelyi Tamás, a Wavin épületgépész mérnöke. Ezek a megoldások irodákban és családi házakban egyaránt alkalmazhatók.

A felületfűtés és a gépi szellőztetés terén jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező Wavin szerint az érdeklődés ezek a rendszerek iránt évek óta stabilan növekszik, egyrészt az egészségesebb lakóépületek iránti kereslet emelkedésének, másrészt a szigorodó energetikai előírásoknak köszönhetően, melyek előírják a megfelelő szellőztetést és hőszigetelést az új épületek számára.

Az egészséges beltéri klímáról bővebben a WavinVodcast-ban beszélgetnek a szakértők.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Kampányt indított a Magyar Suzuki és a Magyar Vöröskereszt az elsősegélynyújtási hajlandóság növelése érdekében.

Tudjuk, hogy erkölcsi és állampolgári kötelességünk, mégis van még hova fejlődnünk abban, miként kellene elsősegélyt nyújtanunk. A legtöbben attól tartanak, hogy a segítségnyújtással még nagyobb bajt okoznak, pedig a szakértők szerint nem kell orvosi végzettség ahhoz, hogy lélekjelenléttel akár életet mentsünk.

Bár a jogosítvány megszerzéséhez szükség van az elsősegélynyújtás alapvető ismereteinek megszerzésére, mégis, elenyésző azoknak a száma, akik kívülállóként magabiztosan lépnek fel egy közúti baleset alkalmával – ez derült ki a Magyar Suzuki megbízásából, az Ipsos által elvégzett reprezentatív kutatásból[1]. Persze nehéz azzal az érzéssel megküzdeni, hogy tudjuk, rajtunk múlhat egy emberélet. A megkérdezettek döntő többsége, több mint 80 százaléka úgy gondolja, erkölcsi és állampolgári kötelesség segítséget nyújtani. Ugyanakkor hiába ismeri a lakosság kétharmada az elsősegélynyújtás alapjait, mégis bizonytalan, mit kellene tenni; csupán a megkérdezettek egyötöde válaszolta azt, hogy baleset esetén tudná, mi a helyes eljárás a segítségnyújtásra. Azok körében, akik az elmúlt 1-2 évben frissítették elsősegélynyújtó ismereteiket, a felkészültség érzése és a tettrekészség aránya szignifikánsan magasabb az átlagnál.

A bizonytalan sofőröket leginkább a félelem gátolja. Attól tartanak, hogy rosszul csinálnak valamit (46%), illetve a hozzáértés hiányával magyarázták hezitálásukat (21%). Minden ötödik autóst a látvány sokkolja, azért nem segít(ene). Vajon miért gondoljuk azt, hogy az elsősegélynyújtáshoz orvosi végzettség kell? A segélyhívó (112) tárcsázása, a helyszín biztosítása és a sérült nyugtatása is jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy valakinek stabilizáljuk az állapotát. A segítségnek nincs alsó határa – minden apró cselekedet lehet értékes.

Valósághű helyzetek bontják le a pszichés gátakat

A félelem leküzdése és a magabiztosság megszerzése az elsősegélynyújtás alapjainak felfrissítésével megszerezhető. Erre lenne is nyitottság az autósok részéről, ha ezek a képzések könnyen elérhetőek lennének és időben sem tartanának sokáig (összesen 61 százalék). A legtöbb válaszadónak, aki részt vett ilyen képzésen, a munkahelyén volt erre lehetősége.

„Számunkra az elsősegélynyújtás nem csak hasznos ismeretanyag, hanem küldetés”

– fogalmazott Kovács Dávid, a Magyar Vöröskereszt elsősegélynyújtás szakmai vezetője. A szervezet 144 évvel ezelőtti megalapítása óta kiemelt feladataként tekint az elsősegélynyújtás oktatására és népszerűsítésére. –

„Felkészült oktatóink országszerte várják a jelentkezőket, de számtalan közösségi programon is találkozhatnak velünk a téma iránt érdeklődők. Akár oktatásról, akár ismeretterjesztő foglalkozásról legyen szó, a legfontosabb az élmény és a tapasztalatszerzés. Ezért ilyenkor mindig lehetőséget biztosítunk az elsősegélynyújtó fogások gyakorlására, gyakran a sérültek szerepét eljátszó képzett imitátorok bevonásával. Programjaink résztvevői így sokkal többet tanulhatnak meg, mint csak az élettani folyamatok felismerését és lehetőség szerinti kontrollálását. A valósághű szituációk során gyakorolhatják az ún. pszichés vezetés, azaz a kommunikáció útján történő állapotfelmérés technikáit is. Emellett megtapasztalhatják saját magukon a néha ijesztő látvány vagy a környezeti tényezők, például egy aggódó hozzátartozó jelenlétének lelki hatásait. Tanuljanak elsősegélynyújtást, hiszen a tudás bátorságot ad, a bátorság pedig életet menthet!”

A Magyar Suzuki a kampányhoz kapcsolódóan interaktív videóban szeretné megmutatni, mit tehetünk egy ilyen helyzetben:

#MagyarSuzuki I #Együttazutakon I Dönts. Segíts. Adj esélyt. Jó döntéssel életet menthetsz.

Egészséges szemléletű személyiséghez vezethet a segítségnyújtás

Fontos azonban látni, hogy egy baleset nemcsak az érintettre, hanem a segítőre is hatással van. A megkérdezettek felét – aki volt már ilyen helyzetben – megerősítette a tudat, hogy fontos segíteni. A balesetet látottak közül minden harmadik autóst megviselte, de örült, hogy tevékeny szerepet vállalt; volt, aki bizonytalan volt, hogy jól csinálta-e, amit tett (4 százalék) és voltak olyanok is, akik rossz élményként élték meg és azóta is félnek az ilyen helyzetektől (5 százalék).

„A közlekedési balesetek külső szemtanúi és segítségnyújtói közül tíz-húsz százalékos arányban számolnak be szorongásról, visszatérő, negatív emlékekről, akár hetekkel, hónapokkal az eseményt követően. Összességében szakértői segítséggel megfelelően feldolgozható stresszről beszélünk. Ezzel együtt a sikeres segítségnyújtás élménye, legyen bármilyen kismértékű is a beavatkozás, kifejezetten pozitív hatású. A nyilvánvaló társadalmi hasznosság mellett megerősíti a segítséget adó emberben a környezet feletti kontroll érzését, és a beszámolók szerint hosszú távon teljesebb, egészségesebb szemléletű személyiséghez vezet, ami a szociális környezet számára is gyakran észrevehető”

– mondta Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus.

A Magyar Suzuki negyedik éve foglalkozik kiemelten a közlekedés olyan szegmensével, amelyben szükség van az edukációra és az érzékenyítésre. Az „Együtt az utakon” közlekedésbiztonsági kampányban minden évben olyan témára hívják fel a figyelmet, amelyben össztársadalmi változásra van szükség.

„Azért választottuk az idei kampánytémának az elsősegélynyújtást, mert a kutatásunk is igazolta, hogy a magyar autósok ugyan tudják, milyen kötelezettségeik vannak, mégis sokszor a bizonytalanság érzése miatt nem cselekednek. Partnereinkkel szeretnénk csökkenteni az elsősegélynyújtást kísérő félelmet, hiszen mások segítése nemcsak egy elvárt norma, hanem akár egy felemelő élmény, amely a hétköznapi embert is hőssé teszi”

– fogalmazott Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki vállalati kommunikációs vezetője.

Mit tegyen, ha elsősegélynyújtásra lenne szükség?

• Biztosítsa a helyszínt.
• Tárcsázza a segélyhívót! (112)
• Foglalkozzon a sérülttel a helyzettől függően.
• Rendszeresen ellenőrizze az elsősegélydoboz és tartalmának szavatosságát!
• Ha úgy érzi, frissítse a tudását, vegyen részt képzésen. Mindez nemcsak közúton, hanem az élet bármely területén hasznos tudást adhat.
• További információkat a Magyar Suzuki Együtt az utakon – Az elsősegély életet menthet aloldalán és a Magyar Vöröskereszt oldalán talál.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Hazánkban mintegy 1,2 millió cukorbeteg él, és még megbecsülni is nehéz, milyen gyakoriságú a 2-es típusú diabéteszt megelőző klinikai állapotok, mint például az inzulinrezisztencia, előfordulása.

Sokan azonban még mindig nincsenek tisztában a népbetegség pusztító következményeivel: miközben drasztikusan megnő a szív- és érrendszeri szövődmények kockázata, évente nagyjából félmillióan halnak meg diabétesz kapcsán kialakuló vesebetegségben a világon, és az akár vaksághoz vezető látáskárosodás is megjelenhet a betegség előrehaladtával. Míg az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun eredetű, a 2-es típusú diabétesz kialakulásának legjelentősebb rizikófaktora a krónikus elhízás és túlsúly – utóbbiak hatékony kezelése nem csupán a megelőzésben, hanem később, a terápia során is kulcsfontosságú. Ez merőben új megközelítést igényel a kezelő szakemberek részéről, miközben a kérdés továbbra is adott: hogyan fogyhatunk tartósan és egészségesen?

A 2-es típusú cukorbetegség egyre jelentősebb egészségügyi kihívást jelent világszerte: miközben a diagnosztizált esetek száma megközelíti a nagyságrendileg 540 milliót globálisan, a becslések szerint a diabéteszben szenvedők közel felét még nem is diagnosztizálták – hívták fel a figyelmet a meghívott egészségügyi szakemberek a Lilly Hungária Kft. által szervezett kerekasztal-beszélgetésen. A problémát azonban nem lehet elszigetelten kezelni, hiszen valójában spirálszerű egészségromlásról beszélhetünk. Az egyes tünetek és szövődmények szoros összefüggést mutatnak egymással, és visszavezethetők napjaink mentálisan és fizikálisan is túlhajszolt, túlzott energiabevitellel kísért életmódjára.

„A számok alapján nem túlzás azt állítani, hogy szinte minden magyar családban jelen van valamilyen formában a cukorbetegség, amely az érintettek és környezetük mindennapjait drasztikusan befolyásolja, a betegek várható élettartamát pedig jelentősen csökkenti. Fontos hangsúlyozni, hogy a diabétesz krónikus betegség, melynek kezelése élethosszig tart, ugyanakkor a gyakran hosszadalmas terápiabeállítás- vagy váltás helyett egyre inkább a korai, erőteljes vércukorkontroll kerül előtérbe a modern protokollokban. A hosszútávon célértéken tartott vércukorkontroll jótékony hatással bír a későbbi szövődmények megjelenésére, így a diabétesszel élő betegek körében vezető haláloknak számító szív-érrendszeri események kockázatát is közel 20%-kal csökkentheti. Habár az elérhető adatok szerint Magyarországon a 2- típusú diabéteszes betegek nagy része nem éri el a kitűzött kezelési célértékeket, a célértéket elérő betegek arányában azért javuló tendencia figyelhető meg, ami optimizmusra ad okot”

– mondta el az eseményen Prof. Dr. Lengyel Csaba belgyógyász-diabetológus-kardiológus, a Magyar Diabetes Társaság elnöke, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

A kilók fogságában: a testsúlykontrollnak is a terápiás eszközök között a helye

Abban, hogy minél korábban, a valódi kiváltó tényezők kezelésével mérsékelhessük a 2-es típusú diabétesz terjedését hazánkban, kulcsszerep jut az elsődleges rizikótényezőként elismert túlsúly és elhízás (obezitás) modern szemléletű terápiájának – hangsúlyozták a beszélgetésen résztvevő szakemberek. Ez nem kis feladat, tekintettel arra, hogy jelenleg a magyar lakosság mintegy harmada elhízással él, miközben az előrejelzések szerint 2035-re a világ népességének körében minden 4. embert érinti majd az obezitás. Elengedhetetlen tehát, hogy az elhízást valóban krónikus betegségként kezeljük, amely folyamatos követést és személyre szabott gondozást igényel, csakúgy, mint a cukorbetegség vagy a magasvérnyomás kezelése. És éppen ekkor merül fel a kérdés: mégis hogyan érdemes belefogni a hatékony testsúlycsökkentésbe?

„Az elhízás- és cukorbetegséggel élő páciensek gyakran tapasztalják, hogy a kezelési javaslatok a testsúlycsökkentésre helyezik a hangsúlyt az anyagcsere-értékek javítása érdekében, de mit is jelent ez konkrétan a gyakorlatban? A Magyar Diabetes Társaság szakmai irányelve szerint a súlytöbblettel rendelkező, 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek számára elsődleges terápiás cél az 5-15%-os súlycsökkenés elérése és hosszú távú fenntartása. Fontos tehát, hogy az orvosok integrált és személyre szabott szemlélettel közelítsenek az anyagcsere-betegségekhez és így nyújtsanak hatékony támogatást a hosszú távú testsúlykontroll eléréseben”

– hangsúlyozta Dr. Békássy Szabolcs háziorvos, a Háziorvosok Online Szervezetének alapító-vezetője.

Együttműködés és elfogadás – a probléma közös, és a megoldás is

A partnerségre épülő orvos-beteg kapcsolat és együttműködés tehát elengedhetetlen feltétele az obezitás és a vele szorosan összefüggő 2-es típusú diabétesz hatékony kezelésének. Mindkét betegség ellátásának alappillére az életmód-terápia, vagyis a fizikailag aktív mindennapok és a személyre szabott étrend. Elhízás esetében a gyógyszeres kezelés vagy a műtéti beavatkozás lehetőségét is érdemes lehet megfontolni, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a krónikus betegségek gyógyszeres terápiája csak hosszabb távon vezethet tartós javuláshoz. Ez pedig akkor lehetséges, ha a páciens nem hagyja abba idő előtt a gyógyszeres kezelést, és betartja az orvosi utasításokat. Az elhízás hátterében komplex folyamatok állnak, melyek miatt a szervezetünk ellenállhat a testsúlyvesztésnek, kevesebb kalóriát égethet el, amikor fogyni próbálunk vagy éppen fokozódhat az éhségérzetünk. Sok esetben tehát „az egyél kevesebbet” vagy a „mozogj többet” típusú tanácsok nem segítenek, sőt, a mentális teher és az ítélkezés kifejezetten hátráltathatja a betegeket az egészséges testsúly elérésében.

Ennek jegyében a kerekasztal-beszélgetést rendhagyó helyszínen, a MoM Sportközpontban rendezték, hogy felhívják a figyelmet: az elhízás társadalmi problémáját csak empátiával lehet sikeresen kezelni. A közvélemény szemében a túlsúly gyakran egyfajta morális gyengeség, amely az érintettek életének minden területére rányomja a bélyegét, legyen szó a családi és baráti kapcsolatokról, a munkahelyükről, az orvosi rendelőről vagy éppen az edzőteremről. Ez utóbbi sokszor válik a megbélyegzés színterévé: miközben az elhízással élőket gyakran azzal vádolják, hogy nem tesznek eleget magukért, még akkor is bírálják őket, amikor épp a túlsúly leadásán dolgoznak. Ez a fajta megbélyegzés nemcsak igazságtalan, hanem káros is. A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták, ideje lenne lebontani a pszichológiai és társadalmi falakat, és stigmatizálás helyett támogatni azokat, akik úgy döntöttek, megteszik az első lépéseket egy egészségesebb élet felé.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!