A fiatalok fele napi 4 óránál is többet netezik, miközben vírusként terjed az online zaklatás, a figyelemzavar és az önsértés.
Egyre több kutatás hívja fel a figyelmet a fiatalok megdöbbentő digitális szokásaira: a 14-25 éves korosztály háromnegyede még tanulás közben sem tudja letenni a telefont és szívesebben tölti chateléssel az idejét, mint családi programmal. Saját bevallásuk szerint minden második tinit ért már online zaklatás és szaporodnak az olyan gyermekpszichiátriai következmények, mint a figyelemzavar, szenzoros érzékenység és önsértés. Miközben a szülők felelőssége óriási a helyzet kezelésében, sokan közülük maguk is nehezen boldogulnak az online tér szabályaival, nem ismerik az eszközöket és applikációkat vagy éppenséggel maguk is függők. A digitális gyermekvédelem tehát a szülőkkel kezdődik – véli Hortobágyi Ágoston digitális stratéga, aki szerint hamarosan visszafordíthatatlan társadalmi következményei lesznek annak, ha nem indul el széleskörű párbeszéd a témában.
Miközben egyre megdöbbentőbb statisztikák látnak napvilágot a tinédzserek internet- és közösségi média használatával kapcsolatban, sokszor a saját bőrünkön tapasztaljuk a negatív következményeket. Az, hogy a családi vacsoráknál már szinte lehetetlen kiimádkozni a gyerek kezéből a mobilt, csupán a jéghegy csúcsa, de sajnos naponta érkeznek a hírek a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos cselekményekről, a gyermekpszichiátriákon pedig egyre több az önsértéses vagy éppen ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitási zavar) eset – különösen a pandémia és a távoktatás időszaka óta.
„Általános tévhit ráadásul, hogy a különböző veszélyek csak a nagyobbakat érintik és elég leülni a gyerekekkel beszélgetni 14-15 éves korban. Sajnos a negatív tendenciák már a kisebbeket, az 5-6. osztályos kicsiket is fokozottan fenyegetik, így érdemes sokkal korábban, az iskolába lépéskor elkezdeni a beszélgetéseket a témában, illetve lefektetni az internethasználattal kapcsolatos szabályokat, melyekhez később is vissza lehet majd nyúlni”
– javasolja Hortobágyi Ágoston digitális stratéga.
A digitális térben is példakép a szülő, de fel kell erre készíteni
A különböző mentális szövődmények tehát gombaként szaporodnak, egy másik, szintén jelentős problémakör pedig az online zaklatás és a kéretlen szexuális tartalmak jelensége. A 14-25 évesek 55%-át érte már online zaklatás saját bevallásuk szerint, 10-ből 6-an pedig kaptak már erotikus fotót chatelés közben. Nem csupán elszigetelt esetekről van tehát szó, és bár ezen cselekményeknek büntetőjogi vonzatuk is van, a törvénykezés és a hatósági gyakorlat egyelőre nem zárkózott még fel annyira, hogy érdemben és hatékonyan tudjon fellépni az ilyen típusú zaklatások ellen. A szabályozói környezet ráadásul igen változatos, habár az Egyesült Államok egyes területein (például Utah államban) már életbe lépett egy jogszabály, melynek értelmében a 18 év alatti gyermek csak a szülő engedélyével regisztrálhat közösségi oldalra és a gondviselő később is hozzáférhet a fiatal fiókjaihoz.
„Jól látszik, hogy egyelőre szakadék tátong a törvénykezés és a mindennapokban előforduló esetek között, így valóban a szülőre hárul a feladat, hogy egyfajta szabályalkotóként, ha úgy tetszik, bíróként lépjen fel. Ezt feltétlenül komolyan kell venni, hiszen ahogy a fizikai térben is felelősek vagyunk a gyermekünk testi-lelki jóllétéért, jó lenne, ha az online térre vonatkozóan is magunkénak éreznénk ezt a szerepet. Úgy gondolom, hogy egyre fontosabb fogalom lesz a digitális nevelés vagy a digitális gyermekvédelem, viszont ehhez a szülők tudatos és széleskörű edukációjára is szükség van. Sokan tisztában vannak már a veszélyekkel, sokat olvasnak a témáról, aggódnak is a gyermekeikért, de fogalmuk sincs arról, milyen lépéseket tehetnének a megoldás felé”
– javasolja Hortobágyi Ágoston, aki éppen ezzel a céllal hozta létre Digitális Edukáció Képző Központot, illetve indította el a Digitális Szülő Kurzust.
Figyelem: jön a nyári szünet, rászabadulnak a tinik a netre
Közelednek ráadásul a nyári hónapok is, melyek még nehezebbek a legtöbb szülő számára: miközben változatlanul helyt kell állniuk a munkában, meg kell oldaniuk a gyermekek felügyeletét, napirend hiányában pedig szinte egész nap a világhálón lóghatnak a sokszor a nagyszülőkre bízott fiatalok – akik aztán végképp nem tudnak mit kezdeni a kütyükkel. A szakértő szerint ezért most még fontosabb a nyílt kommunikáció és a szabályok felállítása. Legyen az adott napra meghatározott képernyőidő, töltsünk le hasznos applikációkat, melyekkel tanulhatnak a kicsik és jöhetnek a szabadidős tevékenységek. A barátokkal közös programokon, bicajozásokon kevésbé nyúlnak az okoseszközök után a fiatalok, ha pedig van rá lehetőség, érdemes egy-egy táborba is beíratni őket, melyek között a sportokon vagy a kreatív tevékenységeken kívül ma már digitális készségeket oktató vagy éppen kódolásra játékosan tanító foglalkozások is vannak.
„Különösen nagy kihívás a felkészülés akkor, ha gyermekünk éppen most szeptemberben kezdi az iskolát. Ilyenkor még nagyobb a szülő felelőssége, az új feladatok, kötelességek mellett azonban fontos, hogy már ekkor lefektessük a digitális jelenlétre vonatkozó korlátokat és elvárásokat, illetve sokat tehet azért, hogy a gyermek könnyebben beilleszkedjen az új közösségbe. Gondoljunk csak bele, hány kisiskolás villog méregdrága mobiltelefonnal, melyre valójában semmi szüksége nincs! Ez is egy újabb, felesleges feszültségforrás abban az közösségben, melynek a gyermek éppen próbál a részévé válni. Sajnos sok esetben éppen a szülő az okozója ezeknek a feszültségeknek, úgy, hogy mindez eszébe sem jut. A digitális gyermekvédelem velünk, felnőttekkel kezdődik”
– teszi hozzá Hortobágyi Ágoston.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!