A második pénzforgalmi irányelv (PSD2) hatályba lépése óta az úgynevezett harmadik feles szolgáltatóktól nagyszámú visszajelzés és panasz érkezett az Európai Bankhatósághoz (EBA) a rendszer működésével kapcsolatban. Erre reagálva az EBA június elején tette közzé irányadó véleményét, mellyel azt szeretné segíteni, hogy a harmadik feles szolgáltatók innovatív megoldásai minél előbb elérhetőek legyenek a pénzügyi szolgáltatók ügyfelei számára. Dr. Herce Zoltán, a Deloitte és Dr. Réti Bálint, a Péntech Solutions tanácsadó szakértője összegyűjtötték, melyek a legfőbb problémák, és az EBA szerint hogyan lehet azokat mindenki számára megnyugtatóan megoldani.
„A PSD2 irányelv lehetővé tette az ügyfelek harmadik feles szolgáltatóinak, hogy bizonyos feltételek mellett, és az érintettek előzetes hozzájárulásával betekinthessenek az ügyfél bankszámlájába és onnan akár önállóan fizetést is indíthassanak. Ehhez a bankoknak technikailag lehetőséget kell teremteniük a harmadik feles szolgáltatók számára, hogy egy interfészen keresztül mindezt megtehessék. A folyamat azonban most még számtalan problémába ütközik”
– hívta fel a figyelmet dr. Herce Zoltán, a Deloitte Legal bankjogi csoportjának ügyvédje. A szakértők szerint a legjellemzőbb problémák a következőek:
Kötelező azonosítási folyamatok
A harmadik feles szolgáltatók jelenleg ki vannak szolgáltatva az ügyfelek számára előírt azonosítási folyamatnak, hiszen ezt a megoldást a banknak a szolgáltatók számára is biztosítania kell.
Az EBA véleménye szerint ilyen esetben a számlavezetőknek kell igazolniuk a sikeres azonosítást a harmadik feles szolgáltató felé. Ha a pénzintézet kétfaktoros azonosítást használ, melynek egyik eleme mondjuk a saját banki applikációja, akkor lehetővé kell tenni, hogy az ügyfél a harmadik feles szolgáltató felé történő azonosítás során is azt használhassa. Ha a számlavezető bank interfésze nem alkalmas arra, hogy teljeskörűen támogassa azokat az azonosítási folyamatokat, amelyeket az ügyfeleinek nyújt, akkor az bizony nem felel meg a jogszabályi előírásoknak. Az is elvárás, hogy az azonosítás nem lehet bonyolultabb, ha az ügyfél harmadik feles szolgáltatót vesz igénybe, mintha közvetlenül a számlavezetőnél kérné az azonosítást.
Kötelező átirányítás az értékesítési ponton
A harmadik feles szolgáltatók lehetőségeit korlátozza, ha a kötelező átirányítás csak böngészőn vagy applikáción keresztül végrehajtható.
Az EBA úgy látja, a bankoknak lehetővé kellene tenniük a harmadik feles szolgáltatók számára a leválasztott (decoupled) vagy a beágyazott (embedded) ügyfélazonosítást. Ám az kötelező átirányítás csak abban az esetben jelent érdemi akadályt, ha ez az egyetlen azonosítási lehetőség és a bank nem is teszi lehetővé a harmadik feles szolgáltatót használó ügyfélnek az összes olyan azonosítási lehetőséget, amelyet egyébként a közvetlenül a bankhoz érkező ügyfeleknek megad.
Többszörös ügyfélhitelesítés
Konkrét akadályt jelenthet a harmadik feles szolgáltatók számára, ha külön-külön kell elvégezni az azonosítást az ügyfél számlaadatainak megtekintéséhez és a fizetési művelethez is. Ez még inkább igaz, ha ezen előírás szükségességét a bank nem tudja megfelelően alátámasztani. Érdemi akadály az is, ha a számlainformációk lekéréséhez szükséges azonosítás nehézkesebb egy harmadik feles szolgáltatón keresztül, mint direktben a bankon keresztül.
Az EBA álláspontja szerint, ha a harmadik feles szolgáltató minden a fizetéshez szükséges adatot elküld a banknak, akkor annak be kell érnie az egyszeres ügyfélazonosítással.
Újra hitelesítés 90 naponta
A harmadik feles szolgáltatók szerint gondot jelent, hogyha az ügyfél online szeretne hozzáférni a számlájához, akkor minden alkalommal azonosítani kell. Egyetlen kivétel van: ha csak az elmúlt 90 nap egyenlegét/ tranzakcióit szeretné megismerni, mert ilyenkor csak 90 naponta kell őt azonosítani.
Az EBA véleménye szerint ez a szabály nem jelent érdemi akadályt a harmadik feles szolgáltatók előtt, ám a bankhatóság ugyanakkor azt javasolja a bankoknak, hogy alkalmazzák a 90 napos kivételt. A hitelesítés megújítása a számlavezető bank kötelezettsége. Ő ezt ugyan átruházhatja a harmadik feles szolgáltatóra, de erre kötelezni nem lehet.
Számlaválasztás
A harmadik feles szolgáltatók jelezték, hogy érdemi akadályt jelent tevékenységüknek, ha a kötelezően átirányított ügyfeleknek a számlavezető weboldalán manuálisan meg kell adniuk az IBAN számukat.
AZ EBA egyetértett ezzel az állásponttal. Szerinte az a megoldás, ha a bank az AIS licensszel rendelkező harmadik feles szolgáltatóknak az interfészen keresztül engedélyezze az ügyfél számlaszámainak lekérését. Így az ügyfél kiválaszthatja, melyiket szeretné használni, a harmadik feles szolgáltató pedig megküldheti azt a banknak, így nem az ügyfélnek kell a számokat beírnia. Az EBA szerint ehhez mindenképpen AIS licensz kell, ez az előírás nem jelent érdemi akadályt.
A jóváhagyás vizsgálata
A bankok sok esetben további hozzájárulást kérnek ügyfeleiktől, hogy azok harmadik feles szolgáltatót vehessenek igénybe.
Ez az EBA szerint érdemi akadálynak minősül. Ha az ügyfél megbíz egy harmadik feles szolgáltatót, akkor a bank nem ellenőrizheti az ilyen hozzájárulást. Ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az ügyfél letilthassa a bankjánál a harmadik feles szolgáltatót.
További regisztrációk előírása
A számlavezető bankok sok esetben további regisztrációt írnak elő a harmadik feles szolgáltatók számára azért, hogy azok hozzáférhessenek az interfészükhöz.
Az EBA szerint ez csak akkor érdemi akadály, a technikai szükségességeken túlmenő regisztrációról van szó. Ha például a harmadik feles szolgáltató applikációját szeretnék összekötni a bank autentikációs applikációjával, akkor elvárható, hogy a harmadik feles szolgáltató applikációja regisztrálva legyen.
Összességében a PSD2 komoly változásokat hozott, azonban az ismertetett körülmények miatt ma még sok esetben nehéz és kényelmetlen harmadik feles szolgáltatón keresztül intézni pénzügyeinket. Ahhoz, hogy a PSD2 vívmányait megismerhessük és élvezhessük, cselekedniük kell azoknak a bankoknak, akiknél a fenti problémák közül bármelyik jelentkezik – hangsúlyozták a szakértők.
Nemzetközi piacterek diktálták a tempót a magyar csomaglogisztikai piac szereplőinek 2025-ben.
A PwC Magyarország által publikált legfrissebb adatok szerint 195,27 millió kezelt küldemény volt a tavalyi évben. Az export ugyan visszaesett, de az import forgalma 39%-kal bővült, ami 52,66 millió külföldi csomagot jelentett. Ezzel már minden negyedik küldemény importforrásból származik. A szerkezeti változás pedig egy olyan tartós irányváltást jelez, mely hosszabb távon is meghatározza a magyar piacon működő logisztikai szereplők fejlődési irányait.
2025-ben 52,66 millió importküldemény érkezett Magyarországra, ami 39%-os éves növekedés, és ezzel az összes kezelt csomag 27%-a, vagyis már minden negyedik csomag külföldről jön. A nagy nemzetközi platformokból – elsősorban az EU-n belüli és azon kívüli piacterekről – érkező csomagvolumen nagy, ám sok esetben kevésbé kiszámítható terhelést jelent, mint a hazai kereskedők szezonalitásnak megfelelően ingadozó forgalma. Mivel az exportvolumen ugyanebben az időszakban 30,2%-kal visszaesett, az import súlya még tovább nőtt a teljes szállítmányozási láncon belül, és ma már a kapacitástervezés legfontosabb kiindulópontjának számít. A szolgáltatók számára ez nemcsak volumenben, hanem működési elvárásokban is minőségi váltást hoz, különösen a csúcsidőszaki teljesítmény, a hálózati sűrűség és az automatizációs fejlesztések terén.
Az importvezérelt működés a teljes logisztikai kapacitásgazdálkodás alappillére, amely újraértelmezi a szolgáltatók napi operációját és hosszabb távú beruházási döntéseit. A képet árnyalja, hogy 2026. július 1-től az EU megszünteti a 150 euró alatti küldemények vámmentességét, amely a szakértői várakozások szerint nem okoz drasztikus visszaesést a volumenben, de átrajzolhatja a piacot.
„A vámmentesség helyett bevezetésre kerülő 3 euró/tétel összegű vámfizetéssel együtt az uniós jogalkotás célja az is, hogy a szorosabb vámhatósági felügyelet mellett biztosítsa a termékbiztonsági kritériumok teljesítését, valamint a különböző tiltó- és korlátozó rendelkezések betartását az unióba érkező kis értékű küldemények esetén is. A jogszabályváltozás miatt érdemes lehet a gazdálkodóknak felülvizsgálniuk az értékesítési struktúráikat és olyan optimalizációs lehetőségeket keresni, mellyel fenntartható lehet az ügyfeleik magas szintű kiszolgálása”
– hívta fel a figyelmet dr. Mák Dorottya Virág, a PwC Magyarország szakértője.
2025-ben a csomagautomaták használata kiemelkedő ütemben, 50,2%-kal nőtt, elérve a 47,57 millió küldeményt, miközben a házhozszállítás gyakorlatilag stagnált, mindössze 0,9%-os bővüléssel. A fix pontos átvételi csatorna így már 32,3%-kal bővült, a magyar vásárlók ugyanis egyre inkább a gyors, önkiszolgáló és kiszámítható átvételi élményt preferálják. A szolgáltatók számára a lefedettség és a gyors hozzáférhetőség ma már közvetlen versenytényező, amit jól mutat, hogy a csomagautomata-hálózat mérete 2026 januárjára elérte a 10 888 darabot, ami közel 30%-os növekedést jelent egyetlen év alatt. A locker-first megoldás a fogyasztói élmény alapfeltétele lett.
A lakossági C2C (magánszemélyek közötti) küldemények száma 43,3%-os bővüléssel 6,9 millió darabra nőtt tavaly, és egy teljesen új működési mintát hozott létre a magyar logisztikai piacon. A növekedést főként a nemzetközi másodpiaci platformok, például a Vinted terjedése mozgatja, amelyek új feladói és címzettoldali igényeket generálnak. A C2C platformok terjedése tovább erősíti a fix pontos átvétel iránti keresletet, hiszen ezek a felhasználók kiemelten értékelik a kedvező árú, kényelmes, az időablakoktól független átvételi rugalmasságot. Emellett a másodpiaci kereskedelem a hazai eladóknak új exportlehetőségeket is nyit, ami tovább szélesíti a csomagáramlás irányait és komplexitását. Ez a szegmens tehát nem kiegészítő eleme, hanem aktív alakítója a magyar csomaglogisztikai ökoszisztémának.
A 2024-2025 közötti időszakban több jelentős piaci átalakulás zajlott, kezdve a Sprinter és a Sameday integrációjával, valamint a Packeta és a Foxpost közös tulajdonba kerülésével. 2026-ban a konszolidáció tovább folytatódik, mivel az Express One tulajdonába kerül a Sameday. Ezek a lépések egy koncentráltabb, ugyanakkor nagyobb hálózati kapacitással bíró szolgáltatói kör kialakulását eredményezték, amely stabilabban kezeli a szezonális kilengéseket és a csúcsidőszakok terhelését. Mindemellett olyan új partnerségek is létrejöttek, mint a DPD-GLS együttműködés, amely az erőforrás- és költségmegosztást tette hatékonyabbá. A kevesebb szereplő azonban nem jelent gyengébb versenyt, inkább fókuszáltabb beruházásokat, jobb fejlesztési képességet és átláthatóbb működést eredményez.
„A konszolidáció nem a verseny csökkenését, hanem a beruházások hatékonyságának növekedését jelenti, amelyből mind az ügyfelek, mind a kereskedők profitálnak. A kevesebb, de erősebb szereplőre épülő struktúra egy stabilabb, fejlesztésorientált logisztikai ökoszisztémát hoz létre, amelyben a digitális élmény és a szolgáltatási minőség kerül a középpontba”
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Lakásbiztosítás: sokan hagyták a kampány végére a váltást
Véget ért a 2026-os lakásbiztosítási kampány, amely ideje alatt a lakásbiztosítással rendelkező ügyfelek a meglévő szerződésük évfordulójától függetlenül mondhattak fel a biztosítójuknak.
A korábbi évekhez hasonlóan az idei évben is megfigyelhető volt, hogy a kampány végén megnőtt a keresések és a szerződéskötések száma is, sokan az utolsó napokra hagyták a váltással kapcsolatos teendőket. Az előző évhez képest viszont úgy tűnik, megkopott a kampány vonzereje, legalábbis erre utal, hogy 2025-höz képest a keresések és a szerződéskötések száma is megcsappant.
A Bank360 oldalán 2026. március 16-31. között elvégzett lakásbiztosítási kalkulációk mennyisége 32,4%-kal múlta felül a hónap első felében végrehajtott kalkulációk mennyiségét. Érdekesség, hogy a tavalyi kampány alatt is megfigyelhető volt, hogy a kalkulációk többsége március második felében történt, igaz, 2025-ben ez az emelkedés csupán 7,4% volt. Hasonló folyamat ment végbe a megkötött szerződések számát illetően is. A március második felében megkötött lakásbiztosítási szerződések száma 59,1%-kal múlta felül a múlt hónap első két felében megkötött szerződések számát.
A tavalyi évben a „hó végi torlódás” még hangsúlyosabb volt – a 2025. március második felében megkötött lakásbiztosítási szerződések száma 72,6%-kal múlta felül a hónap első felében megkötött szerződések számát.
A 2026-os kampány egésze alatt megkötött szerződések 61,4%-a március második, 38,6%-a pedig március első felében köttetett. A tavalyi évben ez az arány 63,3% volt március második, illetve 36,7% március első felére vetítve. Az idei kampányban a megkötött szerződések 11,7%-a az utolsó napon született, igaz, ez az arány tavaly még magasabb, 14,4%-os volt.
A tavalyi évben a kampány ideje alatt elvégzett kalkulációknak csupán a 15,9%-a jutott el a szerződéskötésig, ellenben az idei évben ez az arány már 18,6% volt.
Csökkent a kampány népszerűsége
Az idei év márciusában végrehajtott kalkulációk mennyisége 47,2%-kal csökkent a 2025 márciusában elvégzett kalkulációk számához képest. A szerződések száma ennél kisebb mértékben, 38,3%-kal csökkent ugyanezen időszakban.
Ugyancsak a kampány iránti érdeklődés csökkenésére utalhat, hogy a tavaly márciusban megkötött lakásbiztosítási szerződések 44,1%-ánál jelölték meg a márciusi kampány a korábbi szerződés felmondásának okaként, míg ez az arány az idei évben már csak 39,1% volt. Érdekesség, hogy ez az arány az idei kampány során az idő előrehaladtával folyamatosan emelkedett – az első héten kötött szerződések esetében még csak 31,3% volt, ami a kampány végére közel 8 százalékponttal emelkedett.
Így néztek ki az idei szerződések
A 2026-os lakásbiztosítási kampány során megkötött biztosítási szerződések átlagos éves díja 38 724 forint volt, ami 551 forinttal haladta meg a 2025 azonos időszakában kötött szerződések 38 173 forintos átlagos éves díját (+1,2%). A szerződők elsöprő többsége, 89,7%-a éves díjfizetési gyakoriságot választott, míg a féléves ütem részaránya 2,3% volt. Negyedéves ütemet a szerződők 5,6%-a, havi ütemet pedig a szerződők 2,4%-a választott az idei kampány alatt.
Az idei kampány alatt megkötött biztosítási szerződések közül 3 091 forint volt a legolcsóbb éves díja, míg a legdrágább szerződés esetében ez az összeg 202 031 forint volt. Előbbi egy közel 100 éves budapesti társasházi lakás volt, utóbbi pedig egy 46 éves balatonlellei családi ház. A vizsgált időszakban megkötött szerződések 53,7%-a családi házra, 38%-a társasházi lakásra, 5%-a sorházra, 3,3%-a pedig ikerházra kötött biztosítás volt.
A vizsgált időszakban biztosított ingatlanok 72,4%-a kőből vagy téglából épült, míg a panellakások aránya 11,4% volt. A beton részaránya 5,4%, a könnyűszerkezetes ingatlanoké 2,3%, a tisztán vályogé 0,8% volt az újonnan kötött szerződéseken belül. A vegyes falazat vályoggal a szerződések 6,4%-ában, míg a vegyes falazat vályog nélkül a szerződések 1%-ában fordult elő. A maradék 0,3%-ot (rönk)fából készült ingatlanok tették ki.
Az ügyfelek által az ingatlanokra kért biztosítási összegek átlagos értéke 58 273 145 forint volt az idei kampány idején, valamint a szerződések 20,4%-ában az újjáépítési érték lett meghatározva konkrét összeghatár helyett. Az ügyfelek által az ingóságokra kért biztosítási összegek átlaga 8 955 605 forint volt, míg az újrabeszerzési érték a szerződések 13,7%-ában lett megjelölve az ingóságokra vonatkozó biztosítási összegként.
A márciusi adatok alapján elmondható, hogy a szerződők döntő többsége saját használatban lévő ingatlanra kötött lakásbiztosítást (92%), míg a bérbe adott (5,2%) és a bérelt (2,8%) ingatlanok aránya még együttesen is 10% alatt maradt.
A kampány ideje alatt biztosított ingatlanok átlagos hasznos alapterülete 91,8 négyzetméter volt, míg az ingatlanok átlagos életkora 47,1 év volt.
Bár a márciusi lakásbiztosítási kampány lezárult, ez nem jelenti azt, hogy áprilisban már ne lenne érdemes foglalkozni a biztosításkötéssel annak, aki teheti. Az év közbeni szerződéskötés továbbra is lehetséges, illetve ha valaki márciusban felmondott, de még nem kötött újat, annak is érdemes azt május 1-ig pótolnia, hogy egyetlen napig se maradjon biztosítás nélkül az ingatlana. A márciusban felmondott szerződések ugyanis egységesen április 30-án szűnnek meg.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
A Használtautó.hu adatai alapján 2026 első negyedévében a hazai használtmotor-piac stabil, jól látható trendeket mutatott: a kereslet egyértelműen néhány jól ismert modellcsalád köré koncentrálódik és a BMW toronymagasan vezet a többi márka előtt. A kínálat jelentős része már nem számít fiatalnak, és a futásteljesítmények is kifejezetten magasak, még motorokhoz képest is.
Az érdeklődések* alapján összeállított népszerűségi toplista élén a BMW R-sorozat végzett. Ezt a modellt majdnem kétszer annyian keresték, mint a második helyezett Suzuki GSX-et. A bajor gyártó ráadásul nemcsak az első helyet szerezte meg, hanem a BMW F modellel a tizedikként is felkerült a listára.
A lista további helyein japán márkák dominálnak: a Suzuki, a Honda, a Yamaha és a Kawasaki modelljei adják a mezőny gerincét. A Suzuki (GSX, DL, AN) három modellel is szerepel a top 10-ben, míg a Honda (CB, CBR) és a Yamaha (MT, FZ) két-két típussal van jelen. A vásárlók elsősorban a jól ismert, megbízható típusok között keresnek, és még kevésbé jelennek meg új szereplők a legnépszerűbbek között.
A toplista egyik legfeltűnőbb sajátossága az életkor és a futásteljesítmény alakulása. A tíz legnépszerűbb modell többsége 10 év feletti átlagéletkorral szerepel, több esetben pedig jóval efölött. A Yamaha FZ különösen kiemelkedik: közel 20 éves átlagéletkorával a lista legidősebb modellje, miközben még mindig a legkeresettebbek között szerepel.
Hasonlóan idősnek számít a Honda CBR és a Suzuki AN is, amelyek 16 év feletti átlagéletkorral vannak jelen. Ezzel szemben a Yamaha MT jelent kivételt: 6 éves átlagával messze a legfiatalabb modell a listán.
A futásteljesítmények szintén magasak, még motoros viszonylatban is. Több modell átlépi a 40-50 ezer kilométeres szintet, a Suzuki AN esetében pedig 84 ezer kilométer feletti átlag látható, a BMW R modellek pedig több mint 70 ezer kilométeres átlaggal szerepelnek az első helyen.
Az árak jelentős szórást mutatnak a toplistán belül. A BMW R modellek közel 4,5 millió forintos átlagárral a mezőny felső részébe tartoznak, míg a Yamaha MT és a Suzuki GSX is 3 millió forint körüli szinten mozog. A lista legolcsóbb modellje a Suzuki AN, amely 1 millió forint alatti átlagárral képviseli a belépő szintet.
A listából látszik, hogy az alacsonyabb árú, idősebb modellek – például a Yamaha FZ vagy a Suzuki AN – továbbra is jelentős érdeklődést generálnak. Ez arra utal, hogy a használtmotor-piacon az árérzékenység továbbra is meghatározó tényező, és a vevők jelentős része a kedvezőbb árú, de idősebb modellek között keres.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!