Gazdaság

Új fejezet a bérlakásszektorban

A lakhatás kérdése ma már messze túlmutat az ingatlanpiacon: egyszerre társadalmi, gazdasági és versenyképességi tényező. A változó környezetben egyre nagyobb szerepet kapnak azok a lakhatási megoldások, amelyek képesek megfizethető, fenntartható és kiszámítható kereteket biztosítani.

Napjainkban a feltételek Magyarországon is kialakulóban vannak ahhoz, hogy intézményi alapokon működő, megfizethető bérlakásszektor bontakozzon ki. Ez pedig a lakhatáson túlmutató, új lehetőségeket is nyit: hozzájárul a munkaerő mobilitásához, támogatja a beruházások megvalósulását és erősíti a gazdaság versenyképességét is.

A PwC Magyarország és az Óbuda Group közös konferenciáján szociológiai, műszaki, pénzügyi és jogi nézőpontból vizsgálták meg, hogy milyen feltételek mellett épülhet ki Magyarországon egy kiszámíthatóbb, diverzifikáltabb és fenntarthatóbb bérlakáspiac. A szakértők egyetértettek abban, hogy egy célzott kezdeti ösztönzés elindíthatja a piacot – a jelenlegi szakpolitikai irányok pedig már ezt a fordulatot vetítik előre.

Jelentős igény van a megfizethető lakhatásra

A Periféria Központ két, egymást kiegészítő kutatása alapján Budapesten a lakosság mintegy 60 százaléka potenciálisan érintett a lakhatási nehézségekben, miközben körülbelül 21 százalék tartozik egy szűkebb, fizetőképes és bérlakásra nyitott csoportba. A megfizethetőnek tartott és a piaci bérleti díj közötti különbséget jól szemlélteti, hogy míg az érintettek körülbelül 129 ezer forintos havi díjat tartanának reálisnak, addig a piaci bérleti díj jóval efölött, mintegy 177 ezer forint körül alakul.

„A Periféria Központ kutatásai világosan megmutatják, hogy a megfizethető bérlakások iránt egyszerre jelenik meg erős társadalmi kereslet és munkaerőpiaci kényszer. A legnagyobb kérdés az, hogy ezt a jól látható igényt sikerül-e fenntartható kínálattá alakítani”

– hangsúlyozta Jelinek Csaba.

A lakhatási probléma közben nem áll meg Budapestnél. Egy másik elemzés szerint országosan mintegy 100 ezer lakás hiányzik a rendszerből, különösen azokban az ipari és gazdaságilag gyorsan növekvő térségekben, ahol a munkaerő mobilitása kulcskérdés. Jelinek Csaba ennek kezelésére szakpolitikai irányváltást, a megfizethető lakhatás jogi és intézményi kereteinek tisztázását, célzott pénzügyi ösztönzőket – ideértve a támogatott finanszírozást, adókedvezményeket és az elérhető uniós forrásokat – valamint diverz, intézményes bérlakásrendszer kiépítését vázolta fel.

A bérlakásszektor mint a fenntartható városfejlesztés kulcseleme

A bérlakásépítés évszázados városfejlesztési hagyományokra épül, ugyanakkor a mai lakhatási kihívások új szemléletet követelnek meg. Csernik Tamás, az Óbuda Group tervezési igazgatója előadásában hangsúlyozta, hogy a sikeres bérlakásprogramok nem pusztán új lakások létrehozását jelentik, hanem olyan, a városi szövetbe illeszkedő lakókörnyezetek kialakítását, amelyek a különböző élethelyzetekhez

igazodó lakásmixet, magas lakhatási minőséget és valódi közösségi funkciókat is kínálnak. A tervezés során egyaránt figyelembe kell venni a telepítési és urbanisztikai környezet, az inkluzivitást, a mobilitási kapcsolatokat, az energiahatékonyságot és a fenntartható üzemeltetés követelményeit.

A professzionális bérlakásszektor fejlesztése egyszerre teremt társadalmi és gazdasági értéket: szélesíti a lakhatási kínálatot, támogatja a munkaerő mobilitását, hozzájárul a városi területek megújulásához, miközben stabil és hosszú távon értékálló befektetési lehetőséget kínál. A „future-proof” megközelítés a flexibilitást, az adaptív építészeti kialakítást és a technológiai alkalmazkodóképességet kapcsolja össze.

„A jövő bérlakás-fejlesztése nem pusztán új lakások építéséről szól, hanem olyan hosszú távon működőképes, fenntartható és emberközpontú városi környezet megteremtéséről, amely egyszerre szolgálja a lakók életminőségét, a városok fejlődését és a befektetések stabilitását”

– emelte ki Csernik Tamás.

A tőke eddig kivárt

A jelenlegi lakáspiaci környezet nem ösztönzi kellőképpen az intézményi bérlakásfejlesztéseket: finanszírozási, szabályozási és megtérülési feltételek egyszerre hátráltatják a szektor bővülését.

A kínálat skálázásának egyik fő korlátja, hogy a bérlakás ma nem illeszkedik az intézményi befektetési logikába. Pintér Attila, a PwC Magyarország ingatlantanácsadási szakértője rámutatott, hogy a lakóingatlanok bérbeadásában becslések szerint a lakossági oldalon15–20 ezer milliárd forintnyi vagyon koncentrálódik, mégsem alakult ki olyan intézményi keret, amely a kockázatokat szétterítené, a belépési korlátott csökkentené és az üzemeltetést mérethatékonnyá tenné. Az intézményi befektetői aktivitást az egyéb eszközosztályokhoz képest alacsonyabb éves hozam és a magas finanszírozási költség is visszafogja.

A piaci torzulást tovább erősíti, hogy a szabályozási és támogatási környezet elsősorban a vételi keresletet ösztönzi, nem pedig a kínálatot. A lakossági támogatások jellemzően tulajdonszerzést segítenek, miközben a bérlakásfejlesztések nem kapnak hasonlóan célzott ösztönzést. A bérbeadási piacon ráadásul a vállalati befektetők több szempontból hátrányban vannak a magánszemélyekhez képest (áfa, “rezsivédett” közművek, kamatszint és hitelezési futamidő). Az intézményi bérlakás projektek hiánya meglátszik a lakásépítések számán is: a magyar lakásállomány megújulásához évente mintegy 40 ezer új lakás megépítésére lenne szükség, miközben a tényleges éves volumen ennek nagyjából a fele.

„Jelenleg a vállalati befektetőknek magasabb költségek és alacsonyabb hozamok mellett kellene hosszú távra elköteleződniük, miközben a rendszer inkább a magánbefektetőket támogatja. Ebben a környezetben érthető, hogy az intézményi tőke nem jelenik meg tömegesen a bérlakáspiacon”

– fogalmazott Pintér Attila.

A jogi bizonytalanság közvetlenül visszafogja a kínálatot

A bérlakáspiac fejlődése megfelelő jogi környezet nélkül nem tervezhető. Faragó János, a PwC Legal ügyvédje szerint a fenntartható bérlakásrendszer alapja a kiszámíthatóság: olyan keretrendszerre van szükség, amely a bérlőknek és a bérbeadóknak is ugyanolyan hosszú távú biztonságot ad, mint a saját tulajdonú lakás. A jelenlegi működés egyik legnagyobb problémája ugyanis a felek közötti bizalom hiánya. A bérbeadók a nemfizetéstől és a hosszadalmas végrehajtási folyamatoktól tartanak, a bérlők pedig gyakran kiszolgáltatottnak érzik magukat a rövid távú, nehezen tervezhető szerződési feltételek miatt.

A lehetséges jogi fejlesztési irányok között Faragó János egyrészt az intézményi bérbeadói státusz bevezetését emelte ki, amely egyértelműen definiálná a piaci szereplőket, akik hatósági regisztrációt követően különböző kedvezményekben részesülnének, ugyanakkor számos operatív kötelezettség vonatkozna rájuk (pl. ügyfélszolgálat, szolgáltatási szintek). A másik fontos szabályozási irány a hosszú távú lakásbérbeadás támogatása lenne. Ez elsősorban a bérbeadó számára jelentené a rendes felmondás

kizárását hosszú távra, a bérlő számára azonban – az élethelyzet változása esetére – lehetővé tenné a rendes felmondást bizonyos feltételek mellett. A kiszámítható jogi környezetet szintén erősítené, ha dedikált vitarendezési fórumokat hoznának létre egyes lakásbérleti szerződésekből fakadó jogviták rendezésére.

„A bérlakáspiac csak akkor tud érdemben fejlődni, ha a jogi és szabályozási környezet egyszerre teremt stabilitást a befektetőknek és biztonságot a bérlőknek. Ehhez jól definiált intézményi bérbeadói körre, kiszámítható hosszú távú szerződéses viszonyokra és hatékony vitarendezési mechanizmusokra van szükség”

– mondta Faragó János.

A szabályozási folyamat közben európai szinten is gyorsul: az Európai Bizottság 2025 végén bemutatott megfizethető lakhatási terve szerint Európának évente több mint 2 millió új otthonra lenne szüksége, ami – a lakásfejlesztések jelenlegi üteméhez képest – hozzávetőleg 150 milliárd euró éves többletberuházási igényt jelent. A Bizottság közleménye szerint a jövőben nemcsak a „szociális”, hanem a „megfizethető” lakhatás is támogatható terület lesz.

Lakhatás mint munkaerőpiaci kérdés

A lakhatás egyre közvetlenebbül hat a munkaerőpiac működésére is, hiszen nemcsak a mobilitást, hanem a toborzást és a megtartást is érdemben befolyásolja – Csanády Miklós, az Óbuda Group projektmenedzsment igazgatója ebben a témakörben kérdezte a foglalkoztatók és önkormányzatok szempontjait megvitató, „Városok és foglalkoztatók” című kerekasztal résztvevőit. Reider Gabriella, a Fővárosi Lakásügynökség igazgatója a megfizethető bérlakást egy olyan modellként írta le, melyben a lakhatási költségek nem veszélyeztetik a bérlők megélhetését. Az ügynökségi gyakorlatban ez akár 30 százalékkal alacsonyabb bérleti díjat is jelenthet önkormányzati támogatás bevonásával. A modell bővítésének egyik korlátjaként a magántulajdonosok bizalmatlanságát említette, holott az ügynökségi konstrukció önkormányzati garanciát és aktív üzemeltetési közvetítést is kínál.

A vidéki ipari térségekben a lakhatási nyomás még közvetlenebbül jelenik meg. Erdei Edit, a Cívis Ház Zrt. vezérigazgatója szerint Debrecenben és környékén a nagy ipari beruházások rendkívül intenzív keresletet generáltak, amely gyakorlatilag felszívta a korábban üresen álló lakásállományt. Ebben a helyzetben a fenntartható bővülés feltétele a fejlesztők, a munkáltatók és az önkormányzatok közötti strukturált együttműködés. Szilágyi Balázs, a CATL közügyekért felelős vezetője szerint a lakhatás mára a toborzás és megtartás egyik meghatározó tényezőjévé vált, amelyre a vállalatoknak is aktívan reagálniuk kell – ennek részeként a cég már most is több száz munkavállaló elhelyezéséről gondoskodik a régióban.

Tervezhetőség nélkül nincs finanszírozhatóság

A tömeges bérlakásfejlesztések előtt eddig elsősorban a megvalósíthatóság és a finanszírozhatóság akadályai álltak. Zalai Péter, a PwC Legal igazgatója arról kérdezte a „Megvalósíthatóság” című kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, hogy miért nem indultak el nagyobb léptékben ezek a projektek Magyarországon. Juhász Gergely, a PwC cégtársa szerint a megvalósíthatóság egyik kulcsa a hatékonyságnövelés: a hazai magas ingatlanfejlesztési költségek és piaci torzulások miatt a hazai befektetők más lehetőségeket kerestek eddig, és a nemzetközi befektetők távol maradtak. Nagy Gergely (OTP Bank) arra mutatott rá, hogy finanszírozói oldalról a bérlakáspiac intézményesülése azért akadt el, mert a bérbeadásból elérhető, körülbelül 4 százalékos tiszta hozam elmarad más befektetési lehetőségekétől. Morvai Zsolt (MBH Bank) a széles körben hozzáférhető, kifejezetten ilyen projektekre szabott finanszírozási program hiányát emelte ki. Botos Bálint, a Forestay Group ügyvezető partnere pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldön ismert, diverzifikációs célú befektetői logika – például nyugdíjalapok jelenléte – Magyarországon egyelőre nem épült ki széles körben. Sok piaci szereplő az ideális feltételek kialakulására vár, miközben a fejlődéshez saját kockázatvállalásra és határozott állami „kezdőlökésre” egyaránt szükség van – érvelt Banai Ádám, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.

A tervezhetőséget stabil és kedvező áfa-szabályok, megfelelő finanszírozási keretek és hosszú távon kiszámítható szabályozói környezet teremthetik meg. Amennyiben mindezek rendelkezésre állnak, és egy kezdő löket – például állami támogatás vagy kedvezményes hitel – is megérkezik, megjelenhetnek az intézményes bérlakás-projektek hazánkban; a kerekasztal résztvevőinek egybehangzó várakozása szerint elsősorban Budapesten, Debrecenben és Szegeden.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Related Topics:bérlakás ingatlan lakhatás

Up Next

Mit kockáztat egy 35 éves, ha nem kezd el időben félretenni a nyugdíjra?

Don't Miss

Érték és közösség: ötven éve végzett szakembereket köszöntöttek a Széchenyi István Egyetemen

Gazdaság

A szőlő szereti a meleget, de a magyar borvidékeknek már túl sok jut belőle

A hazai borvidékeken 1971 óta 25–30 százalékkal nőtt a szőlő fejlődését meghatározó hőösszeg, ezért korábban pattannak ki a rügyek, hamarabb következik be a virágzás és az érés, a szüret pedig akár hetekkel előrébb tolódik.

A melegedés azonban nemcsak gyorsabb fejlődést hoz: fokozza a nyári hő- és vízstresszt, növeli a tavaszi fagykár kockázatát, és a legtöbb hazai fehérborszőlő-fajta számára már nem biztosít ideális klímát. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza hazai megfigyelésekre és klímamodell-eredményekre, valamint Klár Máté alföldi borászok tapasztalatait bemutató videóriportjára támaszkodva mutatja be, hogyan alakíthatja át a klímaváltozás a magyar borvidékek fajtaszerkezetét és gazdálkodását.

A dél-alföldi Dűne Borbirtokon idén nem szüreteltek Irsai Olivért, mert a tavaszi fagy szinte teljesen elvitte a termést. Két éve pedig már augusztus 1-jén megkezdték a szüretet – szemben a 2000-es évek második felével, amikor rendszerint csak szeptemberben jutottak el idág. Béla Zoltán birtokának példája jól mutatja a klímaváltozás kettős hatását: a felmelegedés egyre korábbra hozza a szőlő fejlődését és érését, de a hamarabb induló vegetáció növeli a tavaszi fagykár kockázatát, a túl gyors érés pedig a bor minőségét is ronthatja. Klár Máté nemrég megjelent videóriportjában több alföldi borász osztja meg tapasztalatait arról, hogy az utóbbi években miként vált egyre szélsőségesebbé a klíma, forróbbá a nyár, és hogyan tolódott előbbre mintegy két héttel a szőlő vegetációs időszakának kezdete.

1971 óta 25–30 százalékkal nőtt a vegetációs időszakban a szőlő fejlődését befolyásoló hőösszeg. A gyorsabb fejlődés azonban nem feltétlenül előny: a bogyók cukortartalma ugyan nőhet, eközben azonban kedvezőtlenül változhat a bor sav-, aroma- és ízvilága. Ha az éréshez szükséges hőösszeg már jóval a nyár vége előtt összegyűlik, megbomlik a fajta és a termőhely korábbi összhangja.

Ez különösen nagy tét Magyarországon, ahol a bortermelés meghatározó része fehérborszőlő-fajtákra épül: Tokajban, valamint Mór és Nagy-Somló borvidékein arányuk a 90 százalékot is meghaladja. A Szabó Péter által vizsgált párosítások közül a furmint és a szürkebarát Badacsonyban, a hárslevelű pedig Móron maradt még közel az ideális éghajlati tartományhoz. Az Irsai Olivér, a juhfark és az olaszrizling több térségben már túl korán érik. Az Alföldön a jelenleg reálisnak tartott közepes kibocsátási forgatókönyv szerint a század végére a mai dél-spanyolországi termőterületekéhez hasonló hőösszeg várható, ami nagyobb hőigényű fajták, leginkább vörösborszőlők térnyerését vetíti előre. A klimatikus lehetőség azonban önmagában kevés: nem biztos, hogy a piac is követi a fajtaváltást.

Forróbb és szárazabb lesz a szőlő környezete

A 35 Celsius-fok feletti napok megperzselhetik a leveleket és a szőlőszemeket, fokozzák a savvesztést és rontják a szőlő beltartalmát, továbbá bizonytalanná teszik a terméshozamot. A homokos területeken a gyorsan felmelegedő, kiszáradó talaj tovább erősíti ezt a terhelést. A kedvezőtlen trend pedig várhatóan folytatódik: a közepes forgatókönyv szerint a hazai borvidékeken a jelenlegi, átlagosan évi 6–7 forró nap helyett 2060 után ennek kétszerese várható, de egyes modellszimulációk szerint akár a háromszoros átlagérték sem kizárt.

A melegedés akkor is fokozza az aszályt, ha az éves csapadékmennyiség nem csökken jelentősen, mert a magasabb hőmérséklet növeli a párolgást. Több alföldi térségben 2–4 méterrel süllyedt a talajvízszint az elmúlt évtizedekben; Baján az idei júniusi érték mintegy 2 méterrel maradt el az 1991–2020-as átlagtól, Lajosmizsén és Bugacon pedig a különbség meghaladta a 3 és fél métert. A szőlő mély gyökérzete előnyt jelent, de a süllyedő talajvíz, a hőség és a szárazság együttes hatását már nehezen képes kivédeni.

Kevesebb a fagy, mégis nő a fagykár veszélye

Elsőre paradoxnak tűnhet, de a melegedő klíma a fagykár kockázatát is növeli. A fagyos napok éves száma jelentősen csökkent, és bár jóval ritkábbak a szőlőt károsító kemény telek, a korábban induló tavasz hamarabb fakasztja ki a rügyeket, miközben még sokáig előfordulhatnak hidegbetörések. A sérülékeny fiatal hajtásokban így egy késői lehűlés nagyobb veszteséget okoz – ez különösen 2020 óta figyelhető meg a borvidékeken. A közepes forgatókönyv szerint a század végére, 25 év alatt 5–30 napos extra kockázatot is jelentene a szőlőnek a -1 Celsius-foknál hidegebb napok számának növekedése – elsősorban az alföldi borvidékeken.

Az enyhébb telek a kártevők áttelelését is segítik. Az amerikai szőlőkabóca által terjesztett fitoplazmás betegséget egyes borvidékeken már második filoxéraként emlegetik. Az alkalmazkodás ezért a szárazságtűrőbb vagy nagyobb hőigényű fajták kipróbálásától a sortájolás, a talajtakarás, az árnyékolás és a szüret időzítésének átalakításán át az öntözésig terjedhet.

„A kérdés tehát az, hogy a hazai borvidékek milyen gyorsan tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz úgy, hogy a gazdálkodás még megtérülő legyen. Annyi bizonyos, hogy nem mindenkinek lesz rá lehetősége”

– zárja a Másfélfokon megjelent cikkét Szabó Péter.

A teljes cikk a masfelfok.hu oldalán olvasható.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

A Kamara nyitott egy új típusú feladatkör megfogalmazására

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), mint köztestület tudomásul veszi a gazdasági kamarákra vonatkozó kormányzati bejelentést és várja a jogszabálymódosítások részleteit, amely alapján, tevékenységét újra gondolva tud dolgozni a továbbiakban a hazai vállalkozói közösségért.

A Kamara vezetése nyitott egy új típusú feladatkör megfogalmazására és az ehhez kapcsolódó finanszírozásra, a mikrovállalkozások terheinek mérséklésére, és a vállalkozások gazdasági súlyához jobban igazodó, arányosabb hozzájárulási rendszer kialakítására. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a korábbiakban is már több alkalommal felvetette, hogy a gazdasági kamarákról szóló törvényben foglalt feladatainak finanszírozását az 5000 forintos kamarai hozzájárulás helyett sokkal hatékonyabban, a vállalkozókat kevésbé terhelő módon célszerű megoldani.

A gazdasági kamarák feladata köztestületként a gazdaság működésének felügyelete és ezáltal a vállalkozók átfogó érdekeinek képviselete, továbbá a nemzetközi kamarai szövetség részeként a hazai vállalkozások uniós szintű képviselete. A Kamara nyitott a kormányzattal való együttműködésre annak érdekében, hogy a hazai vállalkozásokat a továbbiakban is támogassa a versenyképesebb működésben és a minél nagyobb hazai hozzáadott érték előállításában. A Kamara eddig is minden támogatási forrását szabályosan használt fel és azzal elszámolt, ezt az átlátható működés jegyében a jövőben is fenntartja.

A gazdasági kamarákról szóló törvény alapján a gazdasági kamarák szerepe jelenleg:

„A gazdasági kamarák feladata, hogy e törvénynek, más jogszabályoknak megfelelően, önkormányzaton alapuló működésükkel előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését.”

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a területi kamarákkal közösen a hazai vállalkozások gazdasági önkormányzata több mint 175 éve. Erős, kiszámítható és gyakorlatias kamarai hálózatot működtet az osztrák és német minták alapján, ahol az MKIK tudásközpontként működve látja el a stratégiai koordinációt, míg a területi kamarák a vállalkozások első számú, helyben elérhető partnerei. A Kamara közel egymillió vállalkozást képvisel, 23 szervezetből álló országos hálózatot működtet, több mint 60 irodában mintegy 1000 szakember közreműködésével. A Kamara továbbra is azon dolgozik, hogy az egész gazdaság érdekeit szem előtt tartva segítse a hazai vállalkozói ökoszisztéma fejlesztését.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

A bértranszparencia láthatóbbá teheti az anyasági bérhátrányt

A gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállalók bérét már ma is korrigálni kell a munkajogi szabályok alapján, az esetleges hátrány azonban a bérek összehasonlíthatóságának hiánya miatt gyakran rejtve marad.

Az uniós bértranszparencia-irányelv ezen változtathat: a munkáltatóknak átláthatóbban és objektív szempontok alapján kell működtetniük bérezési rendszerüket. A PwC szakértői szerint az új követelmények különösen fontosak lehetnek a hosszabb távollétről visszatérők számára, mivel a bérkorrekció valamennyi elemét, hátterét megismerhetik.

A visszatérők bérét már ma is védi a törvény

A gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság után a munkáltatónak felül kell vizsgálnia a visszatérő munkavállaló alapbérét. Ennek során az azonos munkakörű, ilyen kollégák hiányában pedig a hasonló munkakört betöltő munkavállalóknál időközben megvalósult bérfejlesztések átlagos mértékét kell figyelembe vennie. Egy többéves távollétről visszatérő munkavállaló bére tehát nem maradhat automatikusan a távozásakor érvényes szinten.

A jelenlegi rendszer legnagyobb korlátja, hogy a munkavállalók általában nem látják, mennyit keresnek az összehasonlítható munkát végző kollégák, illetve milyen béremeléseket kaptak. Így sok esetben már azt is nehéz felismerniük, hogy fennáll-e bérhátrány.

„A visszatérők bérének felülvizsgálata már ma is munkáltatói kötelezettség. A valódi kérdés azonban az, hogy a vállalat milyen összehasonlítási alapot használ, hogyan veszi figyelembe a távollét alatt végrehajtott béremeléseket, és mennyire következetesen dokumentálja a döntést”

– mondta dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda, PwC Legal szakértő ügyvédje. Emellett már ma is érvényesül az egyenlő bánásmód követelménye és az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elve.

Az 5 százalékos eltérés már további vizsgálatot indokolhat

A bértranszparencia-irányelv alapján a munkavállalók információt kérhetnek saját bérszintjükről, valamint az azonos vagy egyenlő értékű munkát végzők átlagos bérszintjéről, nemek szerinti bontásban. A nagyobb munkáltatóknak rendszeresen jelenteniük kell a nemek közötti bérkülönbségeket is. Ha valamely munkavállalói kategóriában az eltérés eléri az 5 százalékot, és objektív szempontokkal nem indokolható, további vizsgálatokra és korrekciós intézkedésekre, adott esetben pedig a szakszervezettel közös bérértékelésre lehet szükség.

A vállalatoknak ezért felül kell vizsgálniuk a munkakör-értékelési rendszerüket, bérsávjaikat, valamint az előmeneteli és teljesítménykritériumaikat. Különösen ott lehet szükség változtatásra, ahol a bérek hosszabb idő alatt, eltérő felvételi helyzetek és egyedi vezetői döntések nyomán alakultak ki.

A transzparencia nem jelent automatikus béremelést

Az irányelv nem írja elő, hogy egy adott munkakörben mindenki ugyanannyit keressen, és a gyermekgondozásból visszatérők számára sem garantál automatikus béremelést. A szakmai tapasztalat, a teljesítmény, a felelősségi kör vagy a speciális szaktudás továbbra is indokolhat különbségeket, ha a munkáltató ezeket objektív, nemileg semleges szempontokkal igazolni tudja. A gyermekgondozás miatti távollét azonban önmagában aligha lehet megfelelő indoka egy tartós bérhátránynak. Egy esetleges jogvita során a munkáltatónak kell bemutatnia, hogy az eltérés mögött tényleges szakmai vagy munkaköri különbségek állnak.

„A bértranszparencia nem teszi azonossá a fizetéseket, hanem világosabb indoklást vár el a különbségekre. A gyermekvállalás ténye önmagában nem tarthat fenn bérhátrányt: a munkáltatónak bizonyíthatóan szakmai és munkaköri szempontokra kell alapoznia a döntéseit”

– hangsúlyozta dr. Szűcs László.

Egy hosszabb távollét alatt elmaradt projekttapasztalat vagy vezetői felelősség indokolhat eltérő bérszintet, a különbséget azonban konkrét szakmai és munkaköri szempontokkal kell alátámasztani.

A szolgálati idő szabályait is pontosítani kell

A szenioritás, a releváns szakmai tapasztalat és a teljesítmény a jövőben is legitim bérezési szempont maradhat. A munkáltatóknak ugyanakkor pontosabban kell meghatározniuk, hogyan veszik figyelembe ezeket, különösen a gyermekgondozási szabadságon töltött idő értékelésekor. Az a rendszer, amely a távollétet automatikusan jelentős bérhátránnyal kapcsolja össze, felvetheti a közvetett nemi alapú megkülönböztetés kockázatát.

Az új szabályozás önmagában várhatóan nem szünteti meg teljes egészében a gyermekvállaláshoz kapcsolódó bérhátrányt, de elősegítheti, hogy a korábban rejtve maradó különbségek láthatóbbá és ellenőrizhetőbbé váljanak.

A PwC bértranszparenciáról szóló cikksorozatának első része itt érhető el.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!