Connect with us
Hirdetés

Zöld

Kiszáradó Velencei-tó: nem vízhiány van, hanem alkalmazkodási válság

A Velencei-tó vízszintje történelmi mélypontra süllyedt, de a probléma túlmutat a vízhiányon.

Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense szerint a jelenlegi helyzet nem csupán egy természeti rendszer válságát, hanem a tó köré épült használati és fejlesztési modell korlátait is megmutatja. Az okleveles tájépítészmérnök, élővilágvédelmi és tájvédelmi szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy egy természeténél fogva változékony sekély tó jövője nem kizárólag a vízpótláson múlik, hanem azon is, képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában a tóhasználatot és a tájkezelést a természeti adottságokhoz igazítani.

2026. június 20-án 19 órakor az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel alatta van a 2022. szeptemberében mért, korábbi legkisebb vízállásnak (2022.09.23.). A nyári intenzív párolgási időszak azonban még előttünk áll, ezért számottevő csapadék és utánpótlás nélkül ez az új negatív rekord jó eséllyel rövid életű lesz. Ha a következő hónapokban az elmúlt száraz nyarakhoz hasonló, havi 6–8 centiméteres nettó vízszintcsökkenéssel számolunk, akkor ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat, tehát a „rekord” 20 cm-rel is megdőlhet. A látványos vízhiány miatt a közbeszéd elsősorban a kiszáradás, a vízpótlás és a turisztikai problémák körül forog, de a helyzet ennél jóval összetettebb.

A tó természetes működése ütközik a megszokott használattal

Dr. Boromisza Zsombor a Másfélfokon megjelent írásában arra emlékeztet, hogy a Velencei-tó természeténél fogva nem állandó vízszintű tó. Átlagos mélysége alig másfél méter, ezért különösen érzékenyen reagál a párolgásra és az időjárási szélsőségekre.

„Természetes vízforgalma alapján a Velencei-tó olyan rendszer, amelynek működéséhez a változékonyság, vízszintingadozás, szélsőséges években pedig akár az időszakos kiszáradás lehetősége is hozzátartozik”

­– írja.

A klímaváltozás miatt a kisvizes időszakok várhatóan gyakoribbá válnak, ezért a tó természetes dinamikájának megértése egyre fontosabb. Az egyre súlyosabb gondokat ugyanakkor nem önmagukban a tó jellegzetességei és a klímaváltozás hatásai okozzák, hanem az, hogy a Velencei-tó körül az elmúlt másfél évszázadban olyan vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések valósultak meg, amelyek egy kiszámíthatóbb, állandóbb vízszintű üdülőtavat hoztak létre. A nyílt vízfelület, a strandok, a kikötők és a horgászhelyek sokak szemében a „normális” Velencei-tó képévé váltak. Emiatt az alacsony vízállás nemcsak természeti jelenségként, hanem társadalmi és gazdasági problémaként is jelentkezik.

Az alacsony vízállás ugyanakkor nem kizárólag veszteségekkel jár. Miközben valódi kockázatokat jelenthet a vízminőségre, a halállományra és az üdülési használatra, bizonyos természetes folyamatokat is felerősíthet. A 2021–2022-es alacsony vízállás idején bekövetkezett halpusztulásoknál például elsősorban nyílt vízi és idegenhonos halfajok érintettek, miközben a szabályozás előtti, mocsarasabb tókarakterhez jobban alkalmazkodó csuka esetében csak csekély pusztulást jeleztek. A mocsári növényzet terjedése, a természetes élőhelyek regenerációja, valamint több védett madárfaj kedvezőbb helyzete pedig azt mutatja, hogy a tó egyes részei ilyenkor közelebb kerülhetnek eredeti, természetközelibb állapotukhoz. Ezért nem pontos minden alacsony vízállást automatikusan ökológiai katasztrófaként értelmezni.

A vízpótlás önmagában nem oldja meg a problémát

A Velencei-tó jövőjéről szóló viták gyakran a vízpótlás körül forognak, ám ez önmagában nem jelent hosszú távú megoldást. Rövid távon szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra a legkritikusabb helyzetek kezelésére, de ha a cél kizárólag a korábban megszokott vízállás és tókép visszaállítása, akkor ugyanaz a probléma újra és újra előállhat.

A valódi megoldás az alkalmazkodás: a vízgyűjtő területeken – főként a talajban –  történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, valamint olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát. A tó korábbi szerepét, amint Dr. Boromisza Zsombor fogalmaz „nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani.”

A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése ezért nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket.

Teljes cikk a masfelfok.hu oldalán érhető el.

 


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Zöld

4 tipp, hogy kevesebb mikroműanyag kerüljön a környezetbe a ruháinkból

Fémkulacs az eldobható palack helyett, vászonszatyor bevásárláshoz, kevesebb egyszer használatos műanyag a mindennapokban – egyre több hétköznapi döntéssel próbálunk tenni a műanyagszennyezés ellen.

Az azonban kevésbé kézenfekvő, hogy a ruháink megválasztásával és a mosási rutinunkkal is sokat tehetünk a környezetbe kerülő mikroműanyag mennyiségének csökkentéséért. Az LG Electronics Magyarország (LG) szakértője elmondja, hogyan.

Az első lépés a tudatos ruhavásárlás

Ha műanyagszennyezésről van szó, valószínűleg előbb jut eszünkbe egy PET-palack vagy egy nejlonzacskó, mint a kedvenc pulóverünk, sportruhánk vagy leggingsünk. Pedig az Európából az óceánokba kerülő mikroműanyagok mintegy 8 százaléka, világszinten 16–35 százaléka szintetikus textíliákból származik, ami évente 200 000 – 500 000 tonnányi mennyiséget jelent[1]. A textiliparban pedig meghatározóak a szintetikus szálak: a Textile Exchange 2025-ös Anyagpiaci jelentése szerint a világ teljes száltermelésének 59 százalékát a poliészter adja[2].

Vásárláskor ezért nézzük meg az adott ruha anyagának összetételét, részesítsük előnyben a természetes anyagokat, illetve a tartós, jó minőségű darabokat. Mivel a textiltermékekből származó mikroműanyagok többsége az első néhány mosás során szabadul fel[3], ezért érdemes megfontolni a fast fashion ruhavásárlási szokásainkat is: olyan darabokat válasszunk, amelyeket hosszabb ideig hordanánk és nem cserélnénk le pár alkalom után.

Nem kell mindent automatikusan kimosni egyszeri viselés után

Egyetlen adag poliészter ruházat mosásakor akár többszázezer mikroműanyag szál szabadulhat fel2[4]. Egy magyar háztartás pedig hetente átlagosan 3,3 adag ruhát mos ki az LG Magyarország korábbi EcoLogic kutatása szerint[5], tehát éves szinten nagyjából 170 alkalommal indítjuk be a mosógépet.

Minél kevesebbszer tesszük ki a ruhákat annak a mechanikai igénybevételnek, amit a mosás jelent, kevesebb mikroműanyag kerülhet a lefolyóba. Tehát ha egy ruhadarab nem koszos, foltos vagy izzadt, akkor nem feltétlenül kell automatikusan a szennyeskosárba kerülnie – elég lehet kiszellőztetni, a kisebb foltokat manuálisan eltávolítani.

Nem mindegy, hogyan mosunk

A mosógépet tele töltettel érdemes beindítani, de nem túlpakolva. Emellett válasszunk rövidebb és alacsonyabb hőmérsékletű mosási programot – amennyiben kevésbé szennyezettek a ruhák, valamint az adott textilek kezelési útmutatója is megengedi.

Egy kutatás szerint ugyanis, ha a mosógépet teljes kapacitással, de nem túltöltve üzemeltetjük, illetve, ha alacsonyabb hőmérsékletű és rövidebb programot használunk, kevesebb mikroszál válhat le a ruhákról.[6]

A mosógépeknél alkalmazott technológiai megoldások is segíthetnek

A mosás során távozó mikroszálak mennyiségének mérséklésére már léteznek különféle szűrőmegoldások. Ezeknek a külső vagy beépített szűrőknek a célja, hogy a ruhákról a már levált részecskék egy részét még azelőtt felfogják, hogy a mosóvízzel a szennyvízrendszerbe kerülnének. Azonban nemcsak ezeket a levált mikroműanyagokat lehet megpróbálni megfogni, hanem magát a szálleválást is lehet mérsékelni – például az LG egyes mosógépeinél elérhető Microplastic Care programmal.

„Mivel egy átlagos magyar háztartás hetente többször is elindítja a mosógépet, ezért magának a háztartási eszköznek is jelentős szerepe van a környezetbe kerülő mikroműanyagok mérséklésében. Az LG mosógépek Microplastic Care programja a hintázó és a hagyományos dobmozgások kombinációjával csökkenti a textíliák közötti súrlódást, így kevesebb mikroszál válhat le a ruhákról, és akár 60%-kal kevesebb mikroműanyag kerülhet a mosóvízbe[7]”

– mondja Kékesi Martin, az LG Electronics Magyarország háztartási elektronikai termékspecialistája.

[1] https://www.eea.europa.eu/en/analysis/publications/microplastics-from-textiles-towards-a-circular-economy-for-textiles-in-europe (angol nyelvű publikáció)

[2] https://textileexchange.org/knowledge-center/reports/materials-market-report-2025/ (angol nyelvű publikáció)

[3] https://www.europarl.europa.eu/topics/en/article/20201208STO93327/fast-fashion-eu-laws-for-sustainable-textile-consumption (angol nyelvű publikáció)

[4] https://www.europarl.europa.eu/topics/en/article/20201208STO93327/fast-fashion-eu-laws-for-sustainable-textile-consumption (angol nyelvű publikáció)

[5] https://www.lg.com/hu/lg-experience/hasznos-tanacsok/igy-mosnak-es-mosogatnak-a-magyar-haztartasokban/

[6] https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0233332 (angol nyelvű publikáció)

[7] Az Intertek 2023 júliusában végzett tesztje során az F4Y7EYPBW modell Microplastic Care Cycle és Mixed Fabric Cycle programját hasonlították össze. A teszt keretében a 20㎛-es filter által kiszűrt mikroműanyagok mennyiségét vetették össze egy 3 kilogrammos töltet (100 százalék poliészterből készült melegítőfelső) mosása során. A valós eredmények a ruházat típusa és használati körülmények függvényében eltérhetnek.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Zöld

Új szabályok alakítják át a zártkerteket: értékes zöldfelületeket emészt fel a lakóterület terjeszkedése

Éppen akkor válik könnyebbé számos zártkerti ingatlan művelés alóli kivonása, amikor az Otthon Start már külterületi lakóingatlanok megvásárlására is igénybe vehető.

A városok peremén fekvő egykori szőlőhegyek és zártkertek azonban nem egyszerűen beépítésre váró területek: a lakhatás mellett teret adnak a gazdálkodásnak és a rekreációnak, jelentős növényzetük pedig a városi hőség mérséklésében is szerepet játszhat. Vasárus Gábor László és Lennert József, az ELTE KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatói szerint ezért nem lehet minden zártkertet egyformán kezelni: mást kívánnak a már jórészt beépült területek, és mást azok, ahol a kertművelés és a zöldfelületi jelleg még megőrizhető.

Kecskemét példája látványosan mutatja, milyen léptékű átalakulás zajlik a városok peremén. Az 1780-as években a városmag alig 2 négyzetkilométert tett ki, miközben az azt körülölelő szőlőhegyek 29 négyzetkilométeren terültek el. Mára a központi belterület nőtt 29 négyzetkilométeresre, a volt szőlőhegyek pedig 15 négyzetkilométerre zsugorodtak, és megmaradt területeik eredeti funkciója is jelentősen visszaszorult.

A Másfélfokon megjelent cikkükben Vasárus Gábor László és Lennert József azt mutatják be, hogyan váltak a szőlőhegyekből és zártkertekből egyszerre lakhatási tartalékterületek, gazdálkodási és rekreációs terek, valamint a városi hőség mérséklésében is fontos zöldfelületek – és miért okoz egyre több konfliktust e funkciók összeütközése.

A lakófunkcióval együtt a konfliktusok is terjednek

A zártkerteket jelentős részben korábbi szőlőhegyeken, a kiskertes gazdálkodás és a hétvégi kikapcsolódás vegyes színtereiként alakították ki. A rendszerváltás után azonban egyre inkább állandó lakóhellyé váltak: ugyanazon a területen jelenhetnek meg a zöld környezetet kereső, magasabb státuszú kiköltözők, a megfizethető lakhatás hiánya miatt külterületre szoruló háztartások, a régi kerttulajdonosok és az aktív gazdálkodók.

Közben a zártkertek klímaalkalmazkodási szerepe is felértékelődött. A környező városszövethez és szántóföldekhez képest nagyobb növényborítottságuk és gyakran idős faállományuk fontos lehet a városi hőszigethatás mérséklésében. A kertvárosiasodás viszont éppen ezt a funkciót gyengítheti: az épületek, utak és burkolt autóbeállók terjeszkedésének idős fák eshetnek áldozatul, miközben a nyírt füves, kavicsos vagy térkövezett udvarok nem pótolják a korábbi növényzet klímavédelmi szerepét.

A társadalmi konfliktusok is erősödnek. Ami az új lakóknak zaj, por vagy zavaró gépforgalom, az a gazdálkodók számára a művelés természetes része. Egyes, a kutatók által vizsgált mintaterületeken ráadásul a házak több mint fele teljesen illegálisan épült vagy informálisan bővített; a felhagyott telkeken pedig inváziós növényfajok terjedhetnek, illetve illegális hulladéklerakók alakulhatnak ki.

Az eleve kusza szabályozás mellé most az Otthon Start is új ösztönzést ad a zártkertek beépüléséhez

A funkcióváltást a kutatók szerint a nehezen áttekinthető és változó szabályozási környezet is segítette. A zártkertet mint önálló jogi-nyilvántartási kategóriát 1994-ben kivezették, miközben a későbbi szabályok továbbra is hivatkoztak a korábbi zártkerti jogállásra. Akár három egymás melletti telekre is 3, 10 és 40 százalékos beépíthetőség vonatkozhat az eltérő jogi jelleg miatt, amit a helyi előírások tovább bonyolíthatnak.

A szabályok megsértése ráadásul sok esetben érdemi következmény nélkül maradt. Több önkormányzatnak sem forrása, sem eszköze nem volt az informális folyamatok kezelésére, máshol adóbevételt vagy munkaerőt reméltek a beköltözéstől. A nagyvárosi lakhatási válság közben arra ösztönözte az önkormányzatokat, hogy lakhatási tartalékterületként tekintsenek a volt zártkertekre. Erre rakódik rá az Otthon Start külterületi lakóingatlanokra való kiterjesztése.

Új helyzetet teremt az is, hogy a 332/2025. (X. 30.) kormányrendelet önkormányzati hatáskörbe utalta a volt zártkerti ingatlanok művelés alóli kivonásának lehetőségét. Ez segíthet a már kialakult lakófunkció rendezésében, de a belterületbe vonás új közmű-, útfenntartási, közlekedési és közszolgáltatási igényeket is teremt. A szerzők szerint akár egyetlen zártkerti utca rendezése is százmilliós tételt jelenthet.

Külföldi példák mutatják: alakulhat jól is a zártkertek sorsa

A kutatók szerint nem lehet minden zártkertet ugyanazzal a szabállyal kezelni. Ahol az állandó lakófunkció már összefüggővé vált, és a mezőgazdasági vagy rekreációs használat alig maradt fenn, indokolt lehet a hosszú távra tervezett, ütemezett belterületbe vonás vagy az üdülőterületté nyilvánítás. Ehhez azonban együtt kell vizsgálni a közlekedést, a közműkapacitást, a csapadékvíz-kezelést, az alapellátásokat és a megőrzendő zöldfelületeket.

Más megoldás kell ott, ahol még él a kiskertes gazdálkodás és megmaradt a terület zöldfelületi karaktere. A kutatás cseh és lengyel példái azt mutatják, hogy kertségszövetségekkel, közösségi szerveződéssel és a rekreációs kertművelés támogatásával ezek a területek a beépítési nyomás ellenére is életképesek maradhatnak.

A szerzők szerint a differenciált szabályozást segítené egy önálló, sajátos rekreációs-lakóhelyi területhasználati kategória létrehozása is. Ez lehetőséget adna arra, hogy a zártkerteket ne kelljen sem teljes értékű lakóterületként, sem kizárólag mezőgazdasági térségként kezelni. A táji és klímavédelmi funkció megőrzése érdekében pedig 60 százalék feletti zöldfelületi minimum szigorú betartását tartják szükségesnek.

A zártkertekre nehezedő nyomás végső soron nem választható el a városi szétterjedés egészétől. A barnamezős területek újrahasznosítása, a meglévő lakásállomány megújítása és a megfizethető lakáskínálat bővítése mellett a szerzők egy, az osztrák Gemeindebau mintájára működő olcsó bérlakásprogramot is fontosnak tartanak. A zártkertek jövője így nem egyszerűen külterületi szabályozási kérdés: egyszerre szól lakhatásról, társadalmi egyenlőtlenségekről, gazdálkodásról és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról.

A teljes cikk a masfelfok.hu oldalán elérhető.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Zöld

Nem elég zöldnek látszani: kétséget kizáróan bizonyítaniuk kell a vállalatoknak a fenntarthatósági állításaikat

Szeptember 27-től új fogyasztóvédelmi előírások léptek életbe Magyarországon az Európai Unió EmpCo irányelve nyomán.

A szabályozás 12 új tétellel bővíti az automatikusan jogsértőnek tekintett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok feketelistáját, és konkrétabb kommunikációs sztenderdeket vár el a zöld állítások kapcsán. Az érintett vállalatok nem számíthatnak türelmi időre, ezért mielőbb át kell tekinteniük fenntarthatósági állításaikat és azok bizonyítékait – derült ki az EY hatósági szakértők részvételével szervezett online szakmai rendezvényén.

Az előírások minden fogyasztónak szánt üzenetre, így a hirdetésekre, honlapokra, közösségimédia-tartalmakra, csomagolásokra, üzletekben elhelyezett tájékoztatásokra és az értékesítők szóbeli közléseire egyaránt vonatkoznak. Az EmpCo irányelv konkretizálja az egyes zöld állítás típusok kapcsán elvárt bizonyítási sztenderdeket és a jogsértő magatartások körét. Különösen kockázatos lehet így az olyan általános kifejezések használata, mint a „zöld”, a „környezetbarát”, a „fenntartható” vagy a „klímasemleges”, ha azokat a cégek nem támasztják alá releváns, ellenőrizhető bizonyítékokkal. A jövőbeli környezeti teljesítményre vonatkozó állítások mögött pedig – többek között – nyilvános, mérhető és időhöz kötött célokat tartalmazó végrehajtási tervnek, valamint esetlegesen független szakértői ellenőrzésnek kell rendelkezésre állnia.

Horváth Bálint, a Gazdasági Versenyhivatal kommunikációs vezetője a webináron hangsúlyozta, hogy a hatóság a zöld állítások megítélésekor a fogyasztói értelmezésből indul ki, és tényszerű, megalapozott bizonyítékokat vár el a kijelentések mögött. Példaként a PET-palackok csomagolására vonatkozó százszázalékos állításokat említette: ha a fogyasztó egy ilyen kijelentést a csomagolásra értelmezi, akkor az állításnak igaznak kell lennie. Az új feketelistás gyakorlatok esetében az is fontos, hogy a hatóságnak azt kell megállapítania, hogy megvalósulnak-e az adott tényállás törvényi elemei; az ügyleti döntésre gyakorolt hatását nem kell külön vizsgálni.

Lukács Ákos, az EY Klímaváltozás és Fenntarthatóság üzletágának partnere hozzátette, hogy azok a szervezetek, amelyek időben felkészülnek, csökkenthetik jogi és reputációs kockázataikat, miközben hiteles fenntarthatósági teljesítményüket piaci előnnyé alakíthatják.

 „Az irányelvnek való megfelelés alapja, hogy a cégek rendelkezzenek a termékadatokat, a bizonyítékokat és a jóváhagyási felelősségi köröket összekapcsoló, hatékony vállalati folyamattal”

– emelte ki Lukács Ákos.

A szabályozás a fenntarthatósági címkéket, valamint a termékek tartósságáról és javíthatóságáról szóló tájékoztatást is érinti. Nem használható a továbbiakban például saját döntés alapján létrehozott, tanúsítási rendszerhez nem kapcsolódó fenntarthatósági embléma, és megtévesztő lehet, ha egyetlen összetevő alapján a teljes terméket környezetbarátként mutatják be. A jogsértés pénzügyi és reputációs következményekkel járhat. Az országos kampányok kapcsán hatáskörrel rendelkező versenyhatóság által kiszabott bírság akár az előző üzleti év csoportszintű nettó árbevételének 13 százalékát is elérheti.

A hatóságok képviselői kiemelték, hogy a fogyasztói és versenytársai jelzésekre mindkét hatóság kifejezett figyelmet fordít.

„Elsődleges célunk a jogkövetés elősegítése, fogyasztói bejelentés esetén ugyanakkor a hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy indokolt-e eljárni az ügyben. A vállalkozásoknak ezért érdemes állításaikat már a közzétételkor naprakész és szakmailag megalapozott dokumentációval alátámasztaniuk”

– mondta el Dr. Eitmann Norbert, a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság sajtófőnöke.

A webináron kívül dr. Sefer Iván, az EY Magyarország partnere és az EY Law irodavezető ügyvédje felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalatoknak nem csupán az üzenetek kialakításakor szükséges biztosítani a megfelelést, hanem egy esetleges hatósági vizsgálat során is célszerű kiemelt együttműködést tanúsítani. Hozzátette:

„A hatóságok gyakorlatából egyértelmű, hogy a megindult eljárások során jelentős bírságcsökkentéssel, esetlegesen teljes bírságmentesüléssel járhat az eljárás alá vont vállalkozás kiemelt együttműködése. Az együttműködésnek rendkívül sok formája lehet, ám az elsődlegesen például a jövőbeli jó megfelelési gyakorlatok kialakításával, valamint fogyasztói előnyökkel járó intézkedésekkel valósulhat meg.”

Az EY szakértői és a két hatóság képviselői egyaránt azt javasolják, hogy a vállalatok térképezzék fel valamennyi fogyasztói állításukat és kommunikációs csatornájukat, vizsgálják felül a bizonyítékokat, módosítsák vagy vonják vissza a kockázatos üzeneteket, és alakítsanak ki egyértelmű belső jóváhagyási rendet. A folyamatos megfeleléshez naprakész bizonyítéktárra, rendszeres ellenőrzésre és a kommunikáció teljes életciklusát lefedő kontrollokra van szükség.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading
Advertisement Hirdetés
Advertisement
Advertisement Hirdetés
Advertisement
Advertisement
Advertisement Hirdetés

Facebook

Advertisement Hirdetés
Advertisement Hirdetés

Ajánljuk

Advertisement

Friss