Zöld
Kiszáradó Velencei-tó: nem vízhiány van, hanem alkalmazkodási válság
A Velencei-tó vízszintje történelmi mélypontra süllyedt, de a probléma túlmutat a vízhiányon.
Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense szerint a jelenlegi helyzet nem csupán egy természeti rendszer válságát, hanem a tó köré épült használati és fejlesztési modell korlátait is megmutatja. Az okleveles tájépítészmérnök, élővilágvédelmi és tájvédelmi szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy egy természeténél fogva változékony sekély tó jövője nem kizárólag a vízpótláson múlik, hanem azon is, képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában a tóhasználatot és a tájkezelést a természeti adottságokhoz igazítani.
2026. június 20-án 19 órakor az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel alatta van a 2022. szeptemberében mért, korábbi legkisebb vízállásnak (2022.09.23.). A nyári intenzív párolgási időszak azonban még előttünk áll, ezért számottevő csapadék és utánpótlás nélkül ez az új negatív rekord jó eséllyel rövid életű lesz. Ha a következő hónapokban az elmúlt száraz nyarakhoz hasonló, havi 6–8 centiméteres nettó vízszintcsökkenéssel számolunk, akkor ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat, tehát a „rekord” 20 cm-rel is megdőlhet. A látványos vízhiány miatt a közbeszéd elsősorban a kiszáradás, a vízpótlás és a turisztikai problémák körül forog, de a helyzet ennél jóval összetettebb.
A tó természetes működése ütközik a megszokott használattal
Dr. Boromisza Zsombor a Másfélfokon megjelent írásában arra emlékeztet, hogy a Velencei-tó természeténél fogva nem állandó vízszintű tó. Átlagos mélysége alig másfél méter, ezért különösen érzékenyen reagál a párolgásra és az időjárási szélsőségekre.
„Természetes vízforgalma alapján a Velencei-tó olyan rendszer, amelynek működéséhez a változékonyság, vízszintingadozás, szélsőséges években pedig akár az időszakos kiszáradás lehetősége is hozzátartozik”
– írja.
A klímaváltozás miatt a kisvizes időszakok várhatóan gyakoribbá válnak, ezért a tó természetes dinamikájának megértése egyre fontosabb. Az egyre súlyosabb gondokat ugyanakkor nem önmagukban a tó jellegzetességei és a klímaváltozás hatásai okozzák, hanem az, hogy a Velencei-tó körül az elmúlt másfél évszázadban olyan vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések valósultak meg, amelyek egy kiszámíthatóbb, állandóbb vízszintű üdülőtavat hoztak létre. A nyílt vízfelület, a strandok, a kikötők és a horgászhelyek sokak szemében a „normális” Velencei-tó képévé váltak. Emiatt az alacsony vízállás nemcsak természeti jelenségként, hanem társadalmi és gazdasági problémaként is jelentkezik.
Az alacsony vízállás ugyanakkor nem kizárólag veszteségekkel jár. Miközben valódi kockázatokat jelenthet a vízminőségre, a halállományra és az üdülési használatra, bizonyos természetes folyamatokat is felerősíthet. A 2021–2022-es alacsony vízállás idején bekövetkezett halpusztulásoknál például elsősorban nyílt vízi és idegenhonos halfajok érintettek, miközben a szabályozás előtti, mocsarasabb tókarakterhez jobban alkalmazkodó csuka esetében csak csekély pusztulást jeleztek. A mocsári növényzet terjedése, a természetes élőhelyek regenerációja, valamint több védett madárfaj kedvezőbb helyzete pedig azt mutatja, hogy a tó egyes részei ilyenkor közelebb kerülhetnek eredeti, természetközelibb állapotukhoz. Ezért nem pontos minden alacsony vízállást automatikusan ökológiai katasztrófaként értelmezni.
A vízpótlás önmagában nem oldja meg a problémát
A Velencei-tó jövőjéről szóló viták gyakran a vízpótlás körül forognak, ám ez önmagában nem jelent hosszú távú megoldást. Rövid távon szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra a legkritikusabb helyzetek kezelésére, de ha a cél kizárólag a korábban megszokott vízállás és tókép visszaállítása, akkor ugyanaz a probléma újra és újra előállhat.
A valódi megoldás az alkalmazkodás: a vízgyűjtő területeken – főként a talajban – történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, valamint olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát. A tó korábbi szerepét, amint Dr. Boromisza Zsombor fogalmaz „nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani.”
A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése ezért nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket.
Teljes cikk a masfelfok.hu oldalán érhető el.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Zöld
Nem elég zöldnek látszani: kétséget kizáróan bizonyítaniuk kell a vállalatoknak a fenntarthatósági állításaikat
Szeptember 27-től új fogyasztóvédelmi előírások léptek életbe Magyarországon az Európai Unió EmpCo irányelve nyomán.
A szabályozás 12 új tétellel bővíti az automatikusan jogsértőnek tekintett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok feketelistáját, és konkrétabb kommunikációs sztenderdeket vár el a zöld állítások kapcsán. Az érintett vállalatok nem számíthatnak türelmi időre, ezért mielőbb át kell tekinteniük fenntarthatósági állításaikat és azok bizonyítékait – derült ki az EY hatósági szakértők részvételével szervezett online szakmai rendezvényén.
Az előírások minden fogyasztónak szánt üzenetre, így a hirdetésekre, honlapokra, közösségimédia-tartalmakra, csomagolásokra, üzletekben elhelyezett tájékoztatásokra és az értékesítők szóbeli közléseire egyaránt vonatkoznak. Az EmpCo irányelv konkretizálja az egyes zöld állítás típusok kapcsán elvárt bizonyítási sztenderdeket és a jogsértő magatartások körét. Különösen kockázatos lehet így az olyan általános kifejezések használata, mint a „zöld”, a „környezetbarát”, a „fenntartható” vagy a „klímasemleges”, ha azokat a cégek nem támasztják alá releváns, ellenőrizhető bizonyítékokkal. A jövőbeli környezeti teljesítményre vonatkozó állítások mögött pedig – többek között – nyilvános, mérhető és időhöz kötött célokat tartalmazó végrehajtási tervnek, valamint esetlegesen független szakértői ellenőrzésnek kell rendelkezésre állnia.
Horváth Bálint, a Gazdasági Versenyhivatal kommunikációs vezetője a webináron hangsúlyozta, hogy a hatóság a zöld állítások megítélésekor a fogyasztói értelmezésből indul ki, és tényszerű, megalapozott bizonyítékokat vár el a kijelentések mögött. Példaként a PET-palackok csomagolására vonatkozó százszázalékos állításokat említette: ha a fogyasztó egy ilyen kijelentést a csomagolásra értelmezi, akkor az állításnak igaznak kell lennie. Az új feketelistás gyakorlatok esetében az is fontos, hogy a hatóságnak azt kell megállapítania, hogy megvalósulnak-e az adott tényállás törvényi elemei; az ügyleti döntésre gyakorolt hatását nem kell külön vizsgálni.
Lukács Ákos, az EY Klímaváltozás és Fenntarthatóság üzletágának partnere hozzátette, hogy azok a szervezetek, amelyek időben felkészülnek, csökkenthetik jogi és reputációs kockázataikat, miközben hiteles fenntarthatósági teljesítményüket piaci előnnyé alakíthatják.
„Az irányelvnek való megfelelés alapja, hogy a cégek rendelkezzenek a termékadatokat, a bizonyítékokat és a jóváhagyási felelősségi köröket összekapcsoló, hatékony vállalati folyamattal”
– emelte ki Lukács Ákos.
A szabályozás a fenntarthatósági címkéket, valamint a termékek tartósságáról és javíthatóságáról szóló tájékoztatást is érinti. Nem használható a továbbiakban például saját döntés alapján létrehozott, tanúsítási rendszerhez nem kapcsolódó fenntarthatósági embléma, és megtévesztő lehet, ha egyetlen összetevő alapján a teljes terméket környezetbarátként mutatják be. A jogsértés pénzügyi és reputációs következményekkel járhat. Az országos kampányok kapcsán hatáskörrel rendelkező versenyhatóság által kiszabott bírság akár az előző üzleti év csoportszintű nettó árbevételének 13 százalékát is elérheti.
A hatóságok képviselői kiemelték, hogy a fogyasztói és versenytársai jelzésekre mindkét hatóság kifejezett figyelmet fordít.
„Elsődleges célunk a jogkövetés elősegítése, fogyasztói bejelentés esetén ugyanakkor a hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy indokolt-e eljárni az ügyben. A vállalkozásoknak ezért érdemes állításaikat már a közzétételkor naprakész és szakmailag megalapozott dokumentációval alátámasztaniuk”
– mondta el Dr. Eitmann Norbert, a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság sajtófőnöke.
A webináron kívül dr. Sefer Iván, az EY Magyarország partnere és az EY Law irodavezető ügyvédje felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalatoknak nem csupán az üzenetek kialakításakor szükséges biztosítani a megfelelést, hanem egy esetleges hatósági vizsgálat során is célszerű kiemelt együttműködést tanúsítani. Hozzátette:
„A hatóságok gyakorlatából egyértelmű, hogy a megindult eljárások során jelentős bírságcsökkentéssel, esetlegesen teljes bírságmentesüléssel járhat az eljárás alá vont vállalkozás kiemelt együttműködése. Az együttműködésnek rendkívül sok formája lehet, ám az elsődlegesen például a jövőbeli jó megfelelési gyakorlatok kialakításával, valamint fogyasztói előnyökkel járó intézkedésekkel valósulhat meg.”
Az EY szakértői és a két hatóság képviselői egyaránt azt javasolják, hogy a vállalatok térképezzék fel valamennyi fogyasztói állításukat és kommunikációs csatornájukat, vizsgálják felül a bizonyítékokat, módosítsák vagy vonják vissza a kockázatos üzeneteket, és alakítsanak ki egyértelmű belső jóváhagyási rendet. A folyamatos megfeleléshez naprakész bizonyítéktárra, rendszeres ellenőrzésre és a kommunikáció teljes életciklusát lefedő kontrollokra van szükség.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Zöld
Nem csak az számít, mennyi fát termel az erdő: százmilliárdokat érhet, ha tovább állva marad
Az Európai Unió és Magyarország 2050-re vállalta a klímasemlegesség elérését, de az ehhez szükséges legolcsóbb megoldások egy része nem az erőművekben, az iparban vagy a közlekedésben keresendő.
Kis András, Rácz Viktor, Szajkó Gabriella és Ungvári Gábor, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont munkatársainak modellezése szerint már a jelenlegi európai karbonárakhoz hasonló ösztönzők is alapvetően megváltoztathatnák a hazai fakitermelési döntéseket. Ha több fa maradna hosszabb ideig az erdőkben, egy jól kitalált karbonárazás 2050-ig mintegy 3,1 milliárd euróval csökkenthetné a magyar klímasemlegességi átmenet költségét.
Egy erdő kitermelése távolról nézve egyszerű gazdasági döntésnek tűnhet: érdemes-e most kivágni az állományt és értékesíteni a faanyagot, vagy jobb még éveken, akár évtizedeken át hagyni növekedni? Az erdő azonban közben szenet tárol, és minél tovább marad növekedésben, annál több szén-dioxidot vonhat ki a légkörből. A kitermelés időzítése ezért azt is befolyásolja, mekkora terhet kell más ágazatokban, esetenként jóval drágább beavatkozásokkal kezelni.
A szén értéke átírhatja a fakitermelési döntéseket
A REKK kutatói által kidolgozott FOX – Forest Carbon Sink Optimisation – modell a magyar erdők fafaj- és korszerkezetéből, területéből és növekedési sajátosságaiból indul ki. Azt vizsgálja, hogyan változna a fakitermelés optimális időpontja különböző szén-dioxid-árak mellett. Karbonösztönzők nélkül a döntést elsősorban a faanyagból várható bevétel és az erdőgazdálkodás költségei alakítják. Ha azonban a fákban megkötött többletszén pénzügyi értéket kap, a kitermelés elhalasztása bevételt jelenthet, míg a kivágással felszabaduló szén költségként jelenik meg.
A megfelelően kialakított ösztönzők így hosszabb vágási ciklusokat eredményezhetnének, több fa maradna tovább az erdőben, és jelentősen nőne a tárolt szén mennyisége. Ez nemcsak klímavédelmi, hanem nemzetgazdasági szempontból is kedvező lehet, mert ugyanakkora javulást a kibocsátási mérlegben az energiaszektorban csak jóval drágább beavatkozásokkal lehetne elérni.
Már mérsékelt ösztönzőkkel is jelentősen nőhet a szénmegkötés
A modellben 10 euró/tonna szén-dioxid-ár még alig változtatta meg a fakitermelési döntéseket, 20–30 euró körül azonban már érdemben nőtt a kitermelés elhalasztásának ösztönzőereje. Ötven eurós ár mellett 2050-re 164 millió tonnával több szén-dioxid maradhatna megkötve a magyar erdőkben, mint ösztönzők nélkül – ez az ország jelenlegi éves üvegházhatásúgáz-
A jelenlegi európai kibocsátáskereskedelmi árakhoz hasonló ösztönzők mellett a magyar erdők évente 5–8 millió tonnával több szén-dioxidot köthetnének meg. Az erdőszektor teljes éves elnyelése így 9–13 millió tonnára nőhetne, ami a jelenlegi hazai nettó kibocsátás 14–20 százalékának felel meg.
A modell ugyanakkor nem pontos előrejelzés: nem számol új erdők telepítésével, a fafajösszetétel változásával, az aszály, a kórokozók és a fapusztulás hatásaival, illetve a holtfában és az erdei talajban tárolt szénnel. Elsősorban azt mutatja meg, mekkora többletmegkötést eredményezhetne a meglévő erdőkben a vágási ciklusok meghosszabbítása.
Az olcsóbb klímavédelem ökológiai nyereséget is hozhat
A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az erdészeti többletmegkötés a viszonylag olcsó klímapolitikai lehetőségek közé tartozik. A modellezés szerint 100 euró/tonna alatti költséggel kínálhat többletelnyelést, miközben a klímasemlegességhez szükséges legdrágább energiaszektorbeli beavatkozások költsége ennek a többszöröse lehet. Az erdők bevonása 2050-ig mintegy 3,1 milliárd euró megtakarítást eredményezhetne, ami a jelenlegi egyévi központi költségvetés körülbelül 2,5 százaléka.
„A kutatás inkább arra mutat rá, hogy a klímapolitikai célok elérése jóval drágább lesz, ha az olcsó erdészeti szénmegkötési lehetőségeket mellőzzük”
– írják a szerzők a Másfélfokon megjelent cikkükben. Ez nem jelenti azt, hogy az energiahatékonyság javítása, a megújuló energia alkalmazása, az elektrifikáció vagy az ipari kibocsátáscsökkentés megspórolható: az erdők elsősorban a legdrágább beavatkozások egy részét válthatják ki.
A hosszabb vágási ciklusok növelhetik az idősebb, összetettebb szerkezetű erdők arányát, ami a biodiverzitásnak és az ellenálló képességnek is kedvezhet. Ehhez azonban a szénmegkötési ösztönzőket össze kell hangolni az erdészeti és természetvédelmi szabályokkal, hogy a gyorsan növő ültetvények ne kerüljenek automatikusan előnybe az őshonos, változatosabb erdőkkel szemben. A közvetlen szén-dioxid-díj mellett más szakpolitikai eszközök is ösztönözhetik a kitermelés elhalasztását, de rendezni kell az erdőgazdálkodók kieső bevételeinek kompenzációját is.
A teljes cikk elolvasható a masfelfok.hu oldalan.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Zöld
Az aszály valódi ára csak évekkel később látszik
Az aszályok gazdasági hatása nem ér véget akkor, amikor újra esni kezd: a veszteségek még éveken át halmozódhatnak a beruházások, a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés visszaesésén keresztül.
Új kutatások szerint ezért a klímaváltozás miatt erősödő európai aszályok tényleges gazdasági költsége jóval nagyobb lehet annál, mint amit a közvetlen károk alapján eddig becsültünk. Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója szerint mindez a zöld átállás költségeit is más megvilágításba helyezi: a klímaváltozás mérséklésére fordított kiadásokat az elkerülhető gazdasági veszteségekkel együtt érdemes mérlegelni.
Egy nemrég megjelent tanulmány szerint sokszorosan alábecsültük a klímaváltozás miatt erősödő aszályok negatív gazdasági hatásait az elmúlt években. Ennek egyik oka, hogy a szélsőséges események gazdasági hatásait gyakran csak az esemény időszakára, például egyetlen aszályos nyári időszakra számítják ki, miközben annak többéves negatív hatásai is lehetnek. Az új kutatások során vizsgált európai aszályok esetében azonban a károk jóval tovább tartanak annál, mint ameddig maga az aszály fennáll, mivel a gazdasági veszteségek az azt követő években is felhalmozódnak.
Egy aszály az egy főre jutó GDP növekedését azonnal visszaveti, de a legnagyobb veszteségek az ezt követő hat évben jelentkeznek, és összességében nagyjából 1 százalékpontnyi növekedés marad el ezen időszak alatt. Itt gondolhatunk például arra, hogy beruházások maradhatnak el egyes szektorokban az aszály miatt, vagy hogy az élelmiszerek árának az alacsony termés miatti emelkedése gyakran nem az aszály évében, hanem a következő év első felében érezhetőek a legerősebben, ahogy a szűkös készletek fogynak. Ez az áremelkedés aztán továbbgyűrűzik az élet minden területén, más ágazatokban is veszteségeket okozva. Ez azt is jelenti, hogy a korábbi, csak a közvetlen károkat számba vevő becslések nem feltétlenül mutatják meg egy aszály teljes gazdasági árát.
A mezőgazdaság talpra áll, a veszteség tovább él
Összehasonlításképpen, az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) adatai alapján 1980 és 2020 között a szélsőséges időjárási események hivatalosan becsült gazdasági kára az EEA 32 tagállamában 450-520 milliárd euró volt. Új kutatások szerint azonban már csak az aszályok esetében a tényleges gazdasági hatás ennél nagyobb lehet, ha az eseményt követő éveket is figyelembe vesszük. Európában ennek különösen jól látható példája a 2015 és 2018 közötti aszályos időszak, amelyet a tanulmány Európa egyik legsúlyosabb, több évszázad óta tapasztalt aszályos időszakaként ír le. A kutatók becslése szerint ez a többéves esemény önmagában mintegy 439 milliárd euróba került és az EU 27 tagállamában, valamint az Egyesült Királyságban 2,72 százalékponttal csökkentette az egy főre jutó GDP növekedését. A beruházások több mint 12 százalékkal estek vissza, és az aszályok miatt becslések szerint mintegy 5,8 millió munkahely szűnt meg, vagy nem jött létre.
A kutatás azt is megmutatja, hogy az aszály nem minden gazdasági ágazatot érint ugyanúgy. A mezőgazdaság szenvedi el a legnagyobb azonnali veszteséget, de itt a gazdaság viszonylag gyorsabban képes alkalmazkodni: a kutatók szerint az ágazat két-három év alatt részben helyreállhat a biztosítások, az árak alkalmazkodása és a termesztett növények megváltoztatása révén. Hosszabb ideig tartó károkat okoz viszont az építőipar és a feldolgozóipar számára, amelyekben a veszteségek még évekkel az aszály kezdete után is fennmaradhatnak, sőt fokozódhatnak.
Különösen sérülékenyek a beruházások: a vállalatok az aszály után is elhalaszthatják vagy csökkenthetik beruházásaikat, ami magasabb tőkeköltséghez és kisebb termelő beruházásokhoz vezethet. Ez azért fontos, mert egy többéves aszály így nem egyszerűen egy adott év terméskiesését vagy ipari visszaesését okozza, hanem a következő évek gazdasági teljesítményére is hatással lehet. A különböző ágazatok veszteségei ráadásul összeadódhatnak: miközben a mezőgazdaság már kezd talpra állni, az építőiparban és a feldolgozóiparban még mindig jelentkezhetnek az aszály korábbi hatásai.
A felmelegedéssel gyorsan nő az aszályok ára
Egy 2 Celsius-fokkal melegebb világban ugyanennek az aszálynak a gazdasági hatása eközben már csaknem kétszer akkora lenne: a GDP-re gyakorolt hatás 5,21 százalékpont lenne, a teljes kár pedig körülbelül 760 milliárd euróra emelkedne, miközben mintegy 10,8 millió munkahelyet érintene. Ez a lehetőség már csak azért is sokkal könnyebben megvalósulhat, mert az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) legfrissebb jelentése szerint a jelenlegi kibocsátási trendek alapján meg fogjuk haladni a Párizsi Megállapodás által kitűzött 1,5°C-os melegedést, és valószínűleg el fogjuk érni a 2°C-ot is.
Mindez az alkalmazkodás korlátaira is felhívja a figyelmet. Az olyan eszközök, mint a víztározók, a biztosítások vagy a termesztett növényfajták megváltoztatása képesek mérsékelni a veszteségeket, de hatékonyságuk nem korlátlan. Minél tovább tart egy aszály, annál inkább felhalmozódnak a gazdasági következmények, ezért azok a régiók sem tekinthetők hosszú távon biztonságosnak, amelyek a jelenlegi éghajlati viszonyok között jól alkalmazkodtak az aszályhoz. A kutatás egyik lényeges megállapítása éppen az, hogy a jelenlegi éghajlatra kialakított alkalmazkodási intézkedések egy 2 Celsius-fokkal melegebb világban már nem feltétlenül lennének elegendők. Fontos tehát látni, hogy a klímaváltozás nem csak több aszályt és nagyobb károkat okoz, hanem a gazdasági veszteségek időben egyre inkább elnyúlhatnak, a felmelegedéssel gyorsan növekedhetnek és ágazatokon keresztül továbbgyűrűző hatással lehetnek az élelmezés- és az energiabiztonságunkra.
Ilyen előrejelzések mellett érdemes újragondolnunk a zöld átállás költségeit is; egyes számítások szerint a klímacélok elérése összességében pénzben kifejezhető hasznot is hajt a társadalomnak. Az elkerült veszteségek, az elért előnyök és a többlet beruházási és működési költségek vizsgálata alapján uniós szinten a pénzben kifejezett előnyök mindenképpen felülmúlják a költségeket, méghozzá tagállamtól függően 1,4–4-szeres mértékben. Magyarország esetén a számítások alapján az összes haszon 2,9-szerese az összes költségnek.
A szélsőséges időjárási események valódi gazdasági költségének megértéséhez tehát már nem elég egy-egy negatív esemény, mint egy aszályos időszak közvetlen kárát kiszámítani; azt is figyelembe kell venni, hogy mi történik a gazdasággal a következő években és mi milyen ára lesz annak, ha nem teszünk semmit a klímaváltozás megfékezése érdekében.
A teljes cikk a masfelfok.hu oldalán olvasható.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
-
Mozgásban2 hét ago
Mobilitás mindenkinek: a Hankook a jövő biztonságos és fenntartható közlekedésén dolgozik
-
Okoseszközök2 hét ago
Mit tudnak az új Google Pixel mobiltelefonok és okosórák?
-
Egészség2 hét ago
Az egészségesebb életmód átírja a vásárlási szokásokat
-
Ipar2 hét ago
A Siemens és a P&G világszerte kiterjeszti az AI-alapú minőségellenőrzést
-
Ipar2 hét ago
Globális pénzügyi vezetői pozícióval erősíti budapesti központjának stratégiai szerepét a Schneider Electric
-
Gazdaság2 hét ago
Soha nem látott vámreform az EU-ban: kihirdették az új uniós vámkódexet
-
Gazdaság2 hét ago
A Hankook Tire nyerte a fődíjat a magyarországi koreai vállalatok számára megrendezett 2. CSR-díjátadón
-
Gazdaság2 hét ago
Rékasi Csaba lesz a Schneider Electric új projekt- végrehajtási vezetője




