A mesterséges intelligencia (AI) egyre több vezetői megbeszélés központi témájává válik.

A vállalatok túljutottak a kísérletezés fázisán, sok cégnél azonban még nem tudják hatékonyan beépíteni a technológiát és pontosan mérni az AI hozzáadott értékét. Az EY tapasztalatai szerint a hosszú távon sikeres transzformáció három alapvető pillérre épül: a munkatársak AI-készségeinek fejlesztésére, az adatok tudatos kezelésére és a kiberbiztonság megerősítésére.

A mesterséges intelligencia fejlődése jelentős üzleti lehetőségeket teremt, ugyanakkor a vállalatoknak nemcsak a technológiát kell bevezetniük, hanem az azt támogató szervezeti és működési alapokat is biztosítaniuk kell. Azok a cégek, amelyek kizárólag az új alkalmazások bevezetésére összpontosítanak, mint például egy chatbot indítása, e-mail-asszisztensek vagy dokumentumkészítő megoldások használata, gyakran nem tudják kiaknázni az AI-ban rejlő teljes potenciált.

„A legtöbb hazai cégnél még mindig IT-projektként tekintenek a mesterséges intelligenciára, pedig valójában legalább ennyire emberi és szervezeti kérdésről van szó. Az AI nem kizárólag az informatikai csapatok számára hasznos eszköz. Ahhoz, hogy valódi üzleti értéket teremtsen, a szervezet minden szintjén meg kell jelenniük azoknak a készségeknek, amelyek segítségével a munkatársak megértik a technológia lehetőségeit és korlátait”

– mondta Erik Slooten, az EY AI-szolgáltatásait vezető partnere.

Az EY szakértői szerint a sikeres AI-programok jelentős része valójában adatprojektként indul. Bár a figyelem gyakran az új modellekre és alkalmazásokra irányul, az AI-megoldások teljesítménye nagymértékben függ az adatok minőségétől és elérhetőségétől.

„A legtöbb vállalat óriási mennyiségű információval rendelkezik, de ezek sok esetben különböző rendszerekben, eltérő formátumban találhatók meg. Ha az adatok nincsenek megfelelően strukturálva és irányítva, a mesterséges intelligencia sem képes megbízható eredményeket előállítani. Éppen ezért ma az egyik legjobb beruházás sok esetben nem egy új AI-alkalmazás, hanem az adatok rendezése, konszolidálása és megfelelő kezelése”

– tette hozzá Erik Slooten.

A generatív AI-eszközök gyors terjedésével párhuzamosan a biztonsági szempontok jelentősége is növekszik. A vállalatoknak egyszerre kell innoválniuk és garantálni az érzékeny adatok és rendszerek védelmét.

„A mesterséges intelligencia új lehetőségeket teremt az üzleti működésben, de új kockázatokat is hoz magával. A generatív AI használatának szabályozása, az adatvédelem, a hozzáférések kezelése és a kiberbiztonság ma már nem különálló feladatok. A biztonság az AI-stratégia szerves részévé vált. A védelemre legalább akkor figyelmet kell fordítani, mint az innovációra”

– hangsúlyozta Erik Slooten.

Az EY tapasztalatai alapján a mesterséges intelligencia bevezetésében élen járó szervezetek közös jellemzője, hogy nem kizárólag technológiai beruházásként tekintenek az AI-ra. Az emberek fejlesztése, az adatok tudatos kezelése és a biztonság megerősítése együttesen adja meg azt az alapot, amely a sikeres AI-transzformációhoz szükséges.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

A tervezett vagyonadó egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen értéken kell számításba venni a nem tőzsdei cégeket és az ingatlanokat. A 2026. október 6-án közzétett tervezet szerint az adó a nettó vagyon egymilliárd forintot meghaladó részét terhelné: 100 milliárd forintig 1%-os, afelett 1,5%-os mértékkel.

A hatásvizsgálat 15 000 magánszeméllyel, 2 000 vagyonkezelési adóalannyal és 800 milliárd forintos költségvetési egyenlegjavító hatással számol, ezért az értékelési szabályok működőképessége kiemelt jelentőségű. A tervezet azonban több lényeges szakmai kérdést nyitva hagy. Mennyit ér egy cég, amelynek nincs tőzsdei árfolyama? Számít-e, hogy valaki irányítja a vállalkozást, vagy csak kisebbségi tulajdonos? És melyik pillanatban mennyit ér a vagyon? Ezt a kérdést járja körül a BDO cégértékelési szakértője.

Az értékelés dönthet az adókötelezettségről

A nagy magánvagyonok jelentős része nem likvid eszközökben van. Családi vállalkozásokban, holdingtársaságokban, ingatlanportfóliókban vagy több országot érintő vállalatcsoportokban testesül meg. Ezért a vagyonadó egyik központi kérdése az értékelés: milyen módszerrel, milyen adatok alapján és milyen fordulónapra kell meghatározni az adóalapot. Az egymilliárd forintos értékhatár közelében az értékelési módszer nem technikai részlet, hanem önmagában eldöntheti, hogy a tulajdonosnak kell-e egyáltalán vagyonadót fizetnie.

„Ezt jól szemlélteti egy egyszerűsített példa. Egy magánszemély ingatlanokkal, értékpapírokkal és egy családi kft.-ben lévő részesedéssel együtt közel van az egymilliárdos határhoz. Ha a céget könyv szerinti saját tőke alapján értékelnék, a vagyon a küszöb alatt maradhat. Ha a vállalkozás tartósan magas eredményt termel, egy hozamalapú értékelés már a küszöb fölé emelhetné. A példa a módszerek közötti eltérést mutatja; a tervezet főszabály szerint a saját tőkét és a hozamértéket kombináló képletet alkalmazna. A könyv szerinti érték ugyanis nem feltétlenül tükrözi a piaci értéket. Ez különösen igaz a szolgáltató, technológiai vagy magas jövedelemtermelő képességű társaságokra. Egy tanácsadó vagy IT-cég kevés tárgyi eszközzel is magas eredményt érhet el: könyv szerinti értéke alacsony, hozamértéke viszont jelentős.”

– mondta Zsombéki András, a BDO cégértékelési üzletágának vezetője.

Ugyanannak a vagyonelemnek több értéke is lehet

A vállalatértékelésben jellemzően vagyon-, hozam- és piaci alapú módszereket alkalmaznak. A nemzetközi értékelési sztenderdek (IVS) szerint a megközelítés kiválasztását az értékelés célja, a vagyonelem jellege és a rendelkezésre álló adatok indokolják.

Az állam számára a könyv szerinti értékekre épülő vagyonalapú megközelítés kézenfekvő lehet. Az adatok a kötelező beszámolókból rendelkezésre állnak, ez tömeges alkalmazásnál komoly adminisztratív előny. A magyar számviteli szabályok azonban nem írják elő az eszközök piaci értéken történő kimutatását. A saját tőke ezért lényegesen eltérhet a vállalkozás gazdasági értékétől. A kizárólag könyv szerinti saját tőkére épülő számítás ráadásul csak pillanatfelvételt készít: nem ragadja meg a jövőbeni jövedelemtermelő képességet. Hasonló mérleg mögött állhat tartósan nyereséges cég, ciklikus mélyponton lévő vállalat, vagy olyan üzlet, amelynek bevételei két éven belül kifutnak.

A hozamalapú módszerek, különösen a diszkontált pénzáramokra épülő (DCF) modellek, a jövőbeni pénzáramokra építenek. Működő vállalkozásoknál ez fejezi ki legjobban a gazdasági értéket, tömeges adózási alkalmazása viszont nehéz, mert üzleti tervet, normalizált eredményt, diszkontrátát és érzékenységvizsgálatot igényel. Már kis változás a feltételezésekben is jelentősen módosíthatja az eredményt.

A hazai igazságügyi szakértői gyakorlat szerint a piaci szorzószámos módszer csak visszaellenőrzésre szolgálhat, elsődleges alapként nem fogadható el. Ingatlanoknál ezzel szemben a piaci összehasonlító módszer lehet indokolt, hiszen a NAV 2008 óta vezet adatbázist az ingatlanértékesítésekről.

Mit mond a tervezet?

Nem tőzsdei társasági részesedésnél a számított érték a saját tőke egyharmados és a hozamérték kétharmados súlyozásával készülne, a tulajdoni hányaddal arányosan. A hozamérték az utolsó három lezárt év átlagos adózott eredményének 15%-os rátával tőkésített összege. Ha az átlagos eredmény negatív, a hozamérték nulla. Az 500 millió forint feletti saját tőkéjű társaságoknál a saját tőkét a pozitív rejtett tartalékokkal növelni kellene. Független cégértékelés csak meghatározott esetekben vehető figyelembe, a tervezet szerint kötelezően igénybe vett értékelési szolgáltatás igazolt és megfizetett díjának fele, legfeljebb 2 millió forint, levonható lenne az adóból.

Tőzsdei részesedésnél az év utolsó kereskedési napjának záróárfolyama az irányadó. Ha ez több mint 10%-kal eltér a 30 napos forgalommal súlyozott átlagtól, az átlagot kell alkalmazni. Ingatlanoknál kötött sorrend érvényesül: elsőként a 12 hónapon belüli ügyleti érték, majd a legfeljebb tízéves ügyleti érték indexált összege, végül a NAV tömeges értékelési modellje. A 2026-os első adóévre a tervezet külön átmeneti árfolyamszabály választását is lehetővé tenné. Az ingatlanok értékelési sorrendjének alkalmazhatósága az ingatlan típusától és az ügylet körülményeitől is függne.

A magyar modell a svájci vagyonadóztatás képletéhez hasonló, de kevesebb korrekcióval. Emiatt a svájci modellel szemben megfogalmazott szakmai kritika ebben az esetben is releváns: a korrigált nettó eszközérték és a kapitalizált hozamérték eltérő közgazdasági logikát képvisel, mechanikus súlyozásuk pedig nem feltétlenül közelíti a valós piaci értéket. A tervezet indokolása ugyanakkor kifejezetten rögzíti, hogy nem minden esetben piaci értéket, hanem egyszerűen, gyorsan és költséghatékonyan meghatározható adózási célú számított vagyoni értéket kíván létrehozni. Ez az adminisztratív cél érthető, de az egyszerűségért cserébe bizonyos mértékű értékelési pontatlanságot vállal, amely egyes társaságoknál jelentős lehet.

Hol vannak a gyenge pontok?

A legfontosabb kritika a rögzített tőkésítési rátát érinti. A belföldi társaságokra előírt 15% iparágtól, vállalatmérettől és egyedi kockázattól függetlenül érvényesülne.

„A 15%-on rögzített kapitalizációs ráta értékelési időponttól, iparágtól, vállalatmérettől és egyedi kockázattól független alkalmazása egyes esetekben torzított eredményhez vezethet. A ráta nagyságrendjének megítéléséhez támpontot adhatnak a saját tőke költségére vonatkozó tapasztalataink, ugyanakkor a két mutató definíciója nem azonos, így közvetlen összehasonlítás csak korlátozottan lehetséges. Saját praxisunkban a saját tőke költségének 2026. évi megbízások során alkalmazott középértéke 14-15%-os szinten alakul, azonban az egyedi értékek 12–22% között szóródnak. A rögzített ráta ezért az alacsonyabb kockázatú vállalkozásokat alul-, a magasabb kockázatúakat pedig túlértékelheti.”

– tette hozzá Zsombéki András.

Vitatható az is, hogy független cégértékelés esetén legalább két módszert kellene alkalmazni. Több módszer hasznos keresztellenőrzést adhat, de csak akkor, ha az adott társaságra alkalmazhatók, és megfelelő adatok támasztják alá őket. Egy eszköztartó társaságnál például a korrigált nettó eszközérték lehet a meghatározó; egy gyengén alátámasztható második módszer önmagában nem növeli az értékelés megbízhatóságát. A tervezet előírná a súlyozás indoklását, de célszerű lenne lehetővé tenni egyetlen, megfelelően indokolt módszer alkalmazását is.

Az ingatlanoknál a korábbi tranzakciós ár elsőbbsége okozhat torzítást. Egyetlen ügylet árát egyedi finanszírozás, csomagértékesítés vagy sürgősség is befolyásolhatja, mégis a statisztikai alapú NAV-modell elé kerül. Kérdéses az is, hogy elegendő-e a szakértői kapacitás, és miért nem fogadja el a tervezet önálló jogosultságként a nemzetközi RICS- vagy TEGoVA-minősítéseket. Nem egyértelmű az sem, hogy egy cégértékelő maga értékelheti-e a társaság ingatlanjait, vagy ingatlanszakértőt kell bevonnia.

A rejtett tartalékok korrekciója aszimmetrikus: a pozitív különbözet növeli a saját tőkét, a negatív azonban nem csökkenti. Ez konzervatívabb számviteli politika alkalmazására ösztönözhet, ami mérsékelheti az adóalapot, de csökkentheti a saját tőkét és a kifizethető osztalékot is. Emiatt azonos gazdasági értékű társaságok eltérő számviteli politikája eltérő adóalapot eredményezhet.

A kisebbségi diszkont, vagyis az irányítás hiányát tükröző értékcsökkentés bevezetése pozitív, de a tervezet csak 50% alatti közvetlen és közvetett tulajdoni hányad esetén engedne 25–30%-os csökkentést. A tulajdoni százalék azonban nem mindig tükrözi a valós irányítást: elsőbbségi részvények, vétójogok és részvényesi megállapodások mindkét irányban módosíthatják az értéket. Az 50% feletti, de egyes döntésekhez szükséges minősített többséget el nem érő részesedésnél sem automatikus diszkont, hanem a tényleges jogosultságok vizsgálata lenne indokolt. A tervezet külön szerződéses jogok esetén lehetővé tenné a független értékelést; ennek gyakorlati szempontjait érdemes lenne részletesebben rögzíteni.

A befektetési jegyeknél a nettó eszközérték az értékelési módszerek, a likviditási és visszaváltási feltételek, a díjak, valamint a piaci diszkont vagy prémium miatt eltérhet a realizálható piaci értéktől. Ezért érdemi kereskedés esetén a piaci ár, ennek hiányában pedig a részesedések piaci átértékelésével korrigált nettó eszközérték lenne célszerű.

Holdingok, vagyonkezelők és a kettős számítás

A tervezet szerint holdingnak csak az a társaság minősül, amelynek eszközei legalább 90%-a társasági részesedés. Ez a definíció túl szűk lehet: kieshet belőle a saját operatív tevékenységet is végző vagy csoportfinanszírozást nyújtó holding. Mivel a minősítést egyetlen mérlegfordulónapi arány dönti el, egy osztalékfizetés vagy tőkemozgás is átbillentheti a társaságot a küszöbön.

Pozitívum, hogy a holdingoknál a saját tőke 100%-os súllyal számítana, és konszolidált beszámoló esetén annak adataiból kellene kiindulni. A tervezet a kétszeres figyelembevételt általános elvként tiltja. A közvetett tulajdonosi láncok, a belső hitelek és a konszolidáción kívüli társaságok értékelésénél azonban részletes alkalmazási útmutatóra lenne szükség, hogy ugyanaz a mögöttes érték ne jelenjen meg többször a részesedések és a rejtett tartalékok korrekciójában.

A bizalmi vagyonkezelésben kezelt vagyon és a magánalapítvány önálló vagyonkezelési adóalanynak minősülne. A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok az egymilliárdos adómentes részt összesen egyszer vehetnék figyelembe. Ez adóoptimalizációs lehetőséget, szabályozási szempontból pedig visszaélési kockázatot teremthet, különösen akkor, ha a vagyonkezelési konstrukció létrehozásának vagy feltöltésének nincs az adózástól független, kellően erős gazdasági indoka

Csak az számít, amit a fordulónapon tudni lehetett

A tervezet szerint az első adót 2027. augusztus 31-ig kellene bevallani és megfizetni, a 2026. december 31-i állapot alapján. A fordulónapi piaci értékelés szakmai alapelve, hogy azok az információk vehetők figyelembe, amelyek a fordulónapon ismertek voltak vagy észszerűen megismerhetők lettek volna. A későbbi eseményeknél külön kell választani a fordulónapon már fennálló körülményeket alátámasztó információt az új fejleményektől. Egy később megnyert szerződés vagy elveszített kulcsügyfél hatása ezért nem kezelhető automatikusan fordulónapi tényként. A védhető megközelítés az, ha a dokumentáció világosan rögzíti, milyen információk álltak rendelkezésre. Az adóhatósági ellenőrzés során is ezt a mércét indokolt alkalmazni.

A tervezet nem rendezi előzetesen azt sem, hogyan kezeli a NAV az adózó által beszerzett szakvéleményt. Ez jellemzően csak utólagos ellenőrzés során kerül elő. Ingatlanoknál a tervezet feltételekhez kötött védelmet adna az adóbírság és a késedelmi pótlék alól, ha az értékbecslés megfelelne az előírásoknak, és az adózó teljes körű, valós adatokat adna át. Az adókülönbözetet ez nem engedné el. Társasági részesedéseknél a tervezet nem tartalmaz ugyanilyen külön védelmet.

„Az utólagos adóhatósági ellenőrzés során ezért az értékelés megalapozottságát a fordulónapon rendelkezésre álló vagy észszerűen megismerhető információk alapján indokolt vizsgálni. A későbbi események önmagukban nem alapozhatják meg a fordulónapi érték felülírását, legfeljebb a korabeli feltételezések és dokumentáció megalapozottságának megítéléséhez szolgálhatnak kiegészítő információként.”

– hangsúlyozta Zsombéki András.

Mit érdemes pontosítani a végleges szabályozásban

„A szabályozás hatálybalépésére való felkészülés első lépése a releváns vagyonelemek és tulajdonosi struktúrák teljes körű feltérképezése, különös tekintettel az értékelési bizonytalanságot, a többszörös számbavételt vagy a likviditási kockázatot hordozó tételekre. Célszerű előzetesen összevetni a lehetséges értékelési megközelítések eredményeit, felmérni az adófizetés finanszírozhatóságát, valamint rendszerezni a fordulónapi feltételezéseket és korrekciókat alátámasztó dokumentációt.”

– mondta Zsombéki András.

A közzétett hatásvizsgálat szerint a vagyonadó mintegy 15 000 magánszemélyt és 2 000 vagyonkezelési adóalanyt érinthet, miközben a tervezett költségvetési egyenlegjavító hatás 800 milliárd forint. E nagyságrendű vagyon adózási célú értékelése jelentős adminisztratív, adóhatósági és szakértői kapacitást igényelhet. Különösen fontos ezért, hogy a standardizált, egyszerűen alkalmazható értékelési módszertan mellett működőképes előzetes kontroll, egyértelmű eljárási garanciák és kellő szakértői kapacitás is rendelkezésre álljon.

Az IVS nem állít fel általános módszertani rangsort; az alábbi megközelítés ezért nem az IVS hierarchiája, hanem a vagyonadó gyakorlati alkalmazására megfogalmazott BDO-szakmai javaslat. Zártkörűen működő társaságok részesedéseinek értékelésére nem kombinált módszer, hanem a társaság jellegéhez illeszkedő elsődleges megközelítés lenne indokolt: többek között az eszköztartó, holding- és az elsősorban ingatlant tulajdonló társaságoknál korrigált nettó eszközérték, míg a működő, jövedelemtermelő vállalkozásoknál hozamalapú értékelés, így különösen diszkontált cash-flow alapú módszer (DCF). A DCF adóigazgatási célra egyszerűsíthető lehet a historikus, normalizált EBITDA-ból, fenntartó beruházási igényből és feltételezett működőtőke-igényből levezetett örökjáradékkal. A piaci vagy fundamentális alapú értékelési szorzók – az igazságügyi szakértői irányelvekkel összhangban – e módszertani keretben nem önálló elsődleges értékelésként, hanem főként a hozamalapú érték piaci visszaellenőrzéseként alkalmazhatók.

A jogalkotó részéről emellett a BDO meglátása szerint megfontolandó lenne olyan előzetes érték-egyeztetési rendszert kialakítania, amely a nagy értékű vagy a standard módszertől jelentősen eltérő szakértői értékeléseket még a bevallás lezárása előtt képes kezelni. Ehhez egyértelmű érték- és eltérési küszöbökre, kiszámítható határidőkre, valamint a költségviselés és a bizonyítási teher rendezésére van szükség.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

 A tíz éve még szűk szakmai körben ismert szolgáltatástervezés mára a vállalatok mellett az állami és önkormányzati szolgáltatások fejlesztésében is megjelent.

A szemlélet térnyerését jelzi, hogy az október 14–15-én megrendezett jubileumi Service Design Day konferencián kormányzati és önkormányzati szakemberek is bemutatják, hogyan alkalmazható az emberközpontú tervezés a közszolgáltatások megújításában. A kétnapos rendezvényre kétezer résztvevőt várnak.

A magyar kulturális örökség szélesebb körű hozzáférhetővé tétele, a városi közszolgáltatások fejlesztése és a közigazgatás ügyfélközpontú működése is napirendre kerül a tizedik Service Design Day konferencián. A programban kormányzati és önkormányzati szakemberek mutatják be az emberközpontú tervezés közszolgáltatási alkalmazásának lehetőségeit.

A szolgáltatástervezés közigazgatási alkalmazásáról külön kerekasztal-beszélgetést is rendeznek. A programban emberközpontú tervezésért felelős közigazgatási szakemberek és tanácsadók vitatják meg, hogyan tehetők egyszerűbbé, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá a közszolgáltatások. A beszélgetés arra is keresi a választ, hogy a közigazgatásban megjelenő új tervezési szemlélet, milyen érzékelhető változásokat hoz az állampolgárok mindennapjaiban.

Az AI korában felértékelődik az emberközpontú tervezés

Az emberközpontú tervezés térnyerése mögött az a felismerés áll, hogy a szolgáltatások minőségét nem kizárólag a technológia fejlettsége vagy a működés hatékonysága határozza meg, hanem az is, mennyire felelnek meg az azokat használó emberek tényleges igényeinek. Ez a megközelítés az üzleti életben az ügyfélélmény és a versenyképesség javítását, a közszolgáltatásokban pedig az egyszerűbb ügyintézést, a jobb hozzáférhetőséget és az állampolgári elégedettség növelését szolgálhatja.

A mesterséges intelligencia térnyerésével tovább növekszik az emberközpontú tervezés jelentősége. Az AI egyre több feladatot képes automatizálni, miközben átalakítja a munkavégzést, az üzleti modelleket és a szolgáltatások működését. A technológiai fejlődés ugyanakkor társadalmi kihívásokat is felvet: hogyan biztosítható a digitális szolgáltatások széles körű hozzáférhetősége, miként kerülhető el egyes társadalmi csoportok kizárása, és hogyan őrizhető meg az emberi szempontok érvényesülése az automatizált rendszerekben? Ezekre a kérdésekre az emberközpontú tervezés is választ keres.

Tíz év alatt a designszakmán túlra jutott a service design

„Amikor tíz évvel ezelőtt elindítottuk a Service Design Day-t, az emberközpontú tervezés még egy viszonylag szűk szakmai közösség ügye volt. Ma már vállalatvezetők, technológiai szakemberek és állami döntéshozók is foglalkoznak vele. Ez jól mutatja, hogy a service design túllépett a designszakma határain. A mesterséges intelligencia korában pedig még fontosabbá válik, hogy ne csak azt vizsgáljuk, mit tudunk technológiailag megvalósítani, hanem azt is, mire van valóban szükségük az embereknek”

– mondta Káli György, az esemény alapító-főszervezője.

A 2017-ben indult Service Design Day az elmúlt tíz évben a hazai szolgáltatástervezési és üzleti innovációs közösség meghatározó találkozóhelyévé vált. A kezdetben elsősorban a design, a UX és a digitális termékfejlesztés szakembereit megszólító rendezvény ma már a marketing, a szervezetfejlesztés, a technológia, az üzleti vezetés és a közigazgatás képviselőit is összekapcsolja.

Hogyan maradhat értékes a szakértelem az AI korában?

A jubileumi konferencia programja ezt a kiszélesedett szerepet tükrözi. Az október 14-i Vibe Conference a mesterséges intelligencia üzleti és szakmai következményeivel, valamint a tudásalapú szakmák jövőjével foglalkozik. A központi kérdés, hogyan maradhatnak értékesek a szakemberek és a tudásalapú szolgáltatók egy olyan világban, ahol az AI egyre több feladatot képes gyorsabban és olcsóbban elvégezni. A program többek között az ember–AI együttműködés új modelljeit, a tudásintenzív szakmák átalakulását, az értékalapú árazást és a fiatal szakemberek megváltozó szerepét vizsgálja.

A tematika kialakításában szerepet játszott Radó Mátyás Tudásüzlet című könyve is, amely a konferencián mutatkozik be. A kötethez kapcsolódó szakmai programok azt vizsgálják, hogyan változik a szakértelem értéke és a tanácsadói szolgáltatások üzleti modellje a mesterséges intelligencia hatására.

Október 15-én a Service Design Day programja a szolgáltatásfejlesztés, az ügyfélélmény, a digitális innováció és a szervezetfejlesztés gyakorlati kérdéseire összpontosít. Az előadások és kerekasztal-beszélgetések mellett interaktív workshopokon is részt vehetnek az érdeklődők, ahol szakértők segítségével dolgozhatnak aktuális üzleti és tervezési problémákon.

A tizedik Service Design Day konferenciát 2026. október 14–15-én rendezik meg a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU). A szervezők a kétnapos eseményre mintegy kétezer résztvevőt várnak. A részletes program és a részvételi feltételek a konferencia honlapján, a https://servicedesignconf.com/ címen érhető el.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!