Gazdaság

Kiszolgáltatottság helyett kiszolgálás

Ezekre a kiberbiztonsági szempontokra kell figyelniük a vállalatoknak 2025-ben a KPMG szerint.

Sürgős intézkedésekre van szükség a kiberbiztonság terén a digitális környezet rohamos fejlődése miatt. A mindent átszövő digitális kapcsolatok és az olyan gyorsan megjelenő technológiák, mint a mesterséges intelligencia, szakmai és magánéletünk szinte minden aspektusát újra definiálják. Így a kiberbiztonság nem csupán üzleti szempontból aggasztó, hanem a társadalom minden területét érintő, egyetemes kérdéssé vált. Milyen megközelítésekre van szükségük a vállalatoknak a kiberbiztonság terén ebben az évben? Hogyan szolgálhatja a kiberstratégia az üzleti növekedést? Milyen új szerepük van mindebben az információbiztonsági vezetőknek? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat a KPMG Cybersecurity Considerations 2025 jelentése.

A KPMG hatodik éve készíti el Cybersecurity Considerations jelentését. Az eltelt öt évben, tehát 2020 és 2025 között a folyamatosan változó kiberbiztonsági környezet kézzelfogható fókuszpontként jelent meg a szervezeti vezetők számára. Több kulcsfontosságú téma évről évre visszaköszön, ilyen például a rugalmasság, a személyazonossági hozzáférés-kezelés (IAM), a felhőbiztonság, vagy a tehetség- és készséghiány. A hangsúly azonban eltolódott a hagyományos biztonsági intézkedésektől a globális és sokrétű digitális környezet prioritásai és kihívásai felé, amelyekre az ionformációbiztonsági vezetőknek szinte valós időben kell reagálniuk. A COVID-19 járvány magával hozta a távmunka elterjedését, emiatt a felhő és a mesterséges intelligencia biztonságára való összpontosítás az információbiztonsági terület kulcsfontosságú célkitűzésévé vált. A tehetséghiány már régóta kritikus kérdés, és ez csak fokozódik a feltörekvő technológiák és az ezekhez szükséges új és változatos készségek tükrében. A személyazonossági hozzáférés-kezelés a Zero Trust stratégiák középpontjába került, a digitális identitások és a hamisítványok azonosításának eszköze lett. A rugalmasság általános követelménnyé vált, és ez a jövőben is így marad. A KPMG kutatásai szerint a vizsgált alapvető biztonsági eszközök nagy része továbbra is központi szerepet játszik. Azonban az új technológiák, a bővülő szabályozások, a kifinomultabb eszközök és a növekvő fenyegetések között az információbiztonsági vezetők szerepe és felelőssége egyre nagyobb.

Nyolc kulcsfontosságú szempont a kiberbiztonságban

A KPMG jelentése nyolc kulcsfontosságú szempontot határoz meg – ezeket kell figyelembe venniük a korszerű vállalatok vezetőinek 2025-ben, hogy mérsékeljék az aktuális kockázatokat, kiépítsék a megfelelő ellenálló képességet, és közben elősegítsék az üzleti növekedést.

Meddig terjed a CISO hatásköre?

A szervezetek digitális átalakulása, a kiberfenyegetések és a szabályozások bővülése jelentős változásokat hozott az információbiztonsági vezetők (CISO-k) szerepében. Ők ma már nem csupán informatikai biztonsági vezetők, és nem is csak a szervezetek influenszerei (ahogy azt a 2022-es Cybersecurity Considerations KPMG-felmérés megállapította), hanem kulcsfontosságú szereplők a vállalatirányításban. Részt vesznek a kockázatértékelésben, a vállalati célok és biztonsági prioritások összehangolásában, a megfelelő kockázatkezelési szint kialakításában. A vezetőség egyre gyakrabban kéri közvetlen beszámolóikat, és elvárja tőlük, hogy a technikai részleteket világosan és érthetően közvetítsék a nem technikai döntéshozók felé. Meg kell érteniük az üzleti folyamatokat, és képesnek kell lenniük arra, hogy a biztonsági intézkedéseket ezekhez igazítsák. A szervezeti kultúra és munkamódszerek alakításában is szerepet kell vállalniuk. Meg kell határozniuk, hogyan segítheti a mesterséges intelligencia a vállalat, az alkalmazottak és az ügyfelek védelmét, miközben beruházásokkal és integrált AI-specifikus védelmi megoldásokkal kell biztosítaniuk a modellek biztonságát.

Helyzetüket nehezítik a tisztázatlan felelősségi körök, gyakran egyensúlyoznak a tanácsadói és a döntéshozói szerep között. Sokszor erőforráshiánnyal küzdenek, és folyamatos nyomás alatt vannak, hiszen a dinamikus fenyegetések állandó éberséget és gyors reagálást követelnek.

„Megoldás lehet itt a felelősségi körök felosztása – egyre több vállalat ismeri fel, hogy ezt a feladattengert nem lehet egyetlen személyre rázúdítani. A kiberbiztonsági küzdelem egyenlőtlen: az adott csapatnak folyamatosan védenie kell az egész vállalatot, a támadóknak viszont elég egyetlen gyenge pontot találniuk, hogy hozzáférjenek a hálózathoz. Ahhoz, hogy jól működjön a védekezés, több szegmens összehangolt együttműködésére van szükség”

– tanácsolja Lukács Kornél, a KPMG kiberbiztonsági tanácsadásért felelős partnere.

Átfogó képzési programokkal leküzdhető a humánkockázat

A kiberfenyegetések elleni küzdelemben továbbra is az emberi tényező a legkritikusabb. Ahogy a szervezetek folyamatosan digitalizálják üzleti modelljüket, a kiberkockázatok ellensúlyozásához szükséges tudást és humánerőt egyre nehezebb felépíteni. Az új, kifinomult technológiák és a gyorsan fejlődő fenyegetések csak súlyosbítják a már most is növekvő szakképzettségi hiányosságokat. Ráadásul egyre mélyül a szakadék a műszaki és nem műszaki készségek között. Az adatvédelmi, kockázati és megfelelési szakemberek esetében az erős technikai képességek továbbra is elengedhetetlenek, de egyre fontosabb a hatékony kommunikáció, a problémamegoldás, az alkalmazkodóképesség és az együttműködés is. Ennek kezelésében segíthetnek az átfogó képzési programok. A munkaerőt megtartani is nehezebbé válik; a KPMG biztonsági műveleti központokról szóló friss felmérésében a biztonsági vezetők csaknem fele mondta, hogy ezzel komoly problémái vannak. Itt érdemes szorosan együttműködni a HR-rel: a rugalmas munkarend, a világos karrierlehetőségek és a szakmai fejlődési lehetőségek biztosítása vonzó lehet a kiberbiztonsági tehetségek számára, és a tapasztalatok szerint a befogadásra, a sokszínűségre és a méltányosságra irányuló kezdeményezések is fontosak lesznek a készséghiány kezelésében.

A mesterséges intelligencia valódi eszköz lehet a biztonsági csapatok számára a készséghiány kezelésében, ugyanakkor a legtöbb esetben nem helyettesíti az emberi munkaerőt. Azzal, hogy a rutinfeladatokat automatizálják az AI segítségével, a szervezetek jelentősen növelhetik a hatékonyságot, így a kibercsapatok felszabadulnak, hogy összetettebb stratégiai feladatokra összpontosíthassanak a hálózat védelme érdekében. Az emberi tényezőnek kulcsszerepe lesz az AI asszisztensek ellenőrzésében. Az információbiztonsági vezetőknek biztosítaniuk kell, hogy csapataik megfelelő képzést kapjanak az AI-rendszerek melletti munkavégzésre, megismerve azok képességeit és korlátait.

Miként teremthető bizalom az AI iránt?

Az AI betört, és velünk is marad. A szervezetek továbbra is vizsgálják, hogy a mesterséges intelligencia hogyan növelheti üzleti tevékenységük értékét. Helye gyakorlatilag minden szervezeti funkcióban van, elfogadását és bevezetését azonban számos kulcsfontosságú kiber- és adatvédelmi kihívás befolyásolhatja. E tekintetben a vezetők továbbra is szkeptikusak. Az adateltolódás, a jogosulatlan hozzáférés és a visszaélések kockázata változatlanul magas. A vezérigazgatók 70 százaléka azt mondja: vállalata növeli a befektetéseit a kiberbiztonságba, kifejezetten az AI-hoz köthető fenyegetések elleni védekezés miatt. A nagyobb átláthatóság, elszámoltathatóság és irányítás a mesterséges intelligencia fejlesztése és alkalmazása körül valószínűleg a CISO-k egyik legfontosabb prioritása lesz. A bizalmat hiteles, minőségi és ellenőrzött adattal tanított AI-implementációk tarthatják fenn, a rendszerek folyamatos monitorozását és értékelését be kell építeni a szervezet napi működésébe, mindez pedig komoly és folyamatos odafigyelést igényel. A vállalatoknak nyomon kell követniük a szabályozási fejleményeket is, és ezeket proaktívan össze kell hangolniuk AI-irányítási gyakorlataikkal, hogy bizalmat építsenek ki az érdekelt felekben.

Használható-e AI a kiberbiztonsághoz – ha egyébként maga az AI is még kockázat?

A mesterséges intelligencia a hatékonyság növelésének, a működési költségek csökkentésének, a kockázatkezelés javításának és a növekvő munkaterhelés lehetséges kezelésének eszközeként jelenik meg. A lehetőség ugyanakkor komoly kockázatokat is hordoz, és sok kérdést felvet egyebek mellett az adatbiztonság vagy a képzés hiánya terén. A KPMG kutatása szerint eközben a vállalatok felsővezetői és igazgatói szintjén egyre erősebb a félelem attól, hogy kimaradnak az AI nyújtotta előnyökből. 82 százalékuk elismerte, hogy a versenytársakkal való lépéstartás érdekében olyan technológiai beruházások mellett döntenek, mint például a virtuális és kiterjesztett valóság. Mielőtt azonban fejest ugranának az AI bevezetésébe, a szervezeteknek gondoskodniuk kellene arról, hogy az alapvető kiberbiztonsági folyamatok szilárd alapokon álljanak, és a vezetők az AI jelenlegi – és rohamosan fejlődő – képességeinek és korlátainak ismeretében döntsenek. A CISO-knak ezért az AI kiber- és adatvédelmi funkciókba való integrálásának mérlegelésekor ismerniük kell szervezetük jelenlegi kiberbiztonsági helyzetét, azonosítaniuk kell az esetleges hiányosságokat, gyengeségeket, és össze kell vetni a potenciális előnyöket a kockázatokkal – ez pedig rendszerenként különböző eredményeket hozhat.

Meddig biztonságos csökkenteni a platformok számát?

Annak érdekében, hogy leküzdjék az egyre összetettebb kiberbiztonsági kockázatokat, a szervezetek folyamatosan bővítik a digitális eszközeik védelmére szolgáló megoldások arzenálját. Itt már pusztán a rendelkezésre álló lehetőségek száma is nyomasztó lehet. Sok szervezet vizsgálja a biztonsági platformok bevezetését, amelyek nagyobb hatékonyságot, jobb átláthatóságot, a költségek csökkentését, és a biztonsági környezet feletti fokozott ellenőrzést biztosítanak számukra. Az elmozdulás a platformok konszolidációja felé azonban buktatókat is rejthet. Az egyik jelentős – bár nem új – aggodalom a koncentrációs kockázat, amikor a szervezet túlzottan függővé válhat egyetlen szállítótól vagy platformtól. Egy másik, kereskedelmi szempontból jelentkező kihívás a beszállítói kötöttség. Ahogy a szervezetek egyre inkább függenek egy adott termék- vagy szolgáltatáskészlettől, előfordulhat, hogy a választott platform már nem felel meg igényeiknek. Ilyen esetekben a szolgáltatóváltás költséges és összetett vállalkozás lehet, jelentős kompatibilitási problémákkal és további képzési követelményekkel járhat.

„E kockázatok mérséklése érdekében fontolóra kell venni a platformkonszolidáció hibrid megközelítését”

– javasolja Lukács Kornél, a KPMG kiberbiztonsági tanácsadásért felelős partnere.

„Tehát azok a szervezetek, amelyek a platformok konszolidációja felé mozdulnának el, jól teszik, ha a döntés előtt azonosítják és a megvalósítás során kezelik az ezzel járó kockázatokat, a hiányosságokat pedig célzott megoldásokkal egészítik ki, amelyek biztosíthatják a rugalmasságot, az alkalmazkodást a változó körülményekhez.”

Hogyan azonosíthatók az emberek a kibertérben?

Az eszközök és felhasználók megbízható azonosítása egy olyan szilárd alap, amely nélkül nem létezik IT-biztonság. A digitális személyazonosságok utat nyitnak egy agilisabb és hatékonyabb digitális világ felé. Ezen a téren világszerte számos innovációval találkozhatunk, az identitás-hitelesítés azonban továbbra is kihívást jelent. A rendszerek közötti széles átjárhatóság, a deepfake megjelenése és a személyes és biometrikus adatfeldolgozás terjedése megköveteli a jövőálló hitelesítési megoldások kidolgozását és korszerű szabályozások kialakítását. A CISO-knak és a döntéshozóknak jobban meg kell érteniük a helyzetet, újra kell gondolniuk a berögzült folyamatokat, és be kell fektetniük a szilárd elveken nyugvó innovatív rendszerekbe.

Megvédhetők-e az okoseszközök?

Az okos eszközök és termékek robbanásszerű elterjedése megváltoztatta a kapcsolattartást a bennünket körülvevő világgal, ezzel együtt pedig a hagyományos biztonsági hozzáállás is elavulttá vált, az alig egy évtizeddel ezelőtt alkalmazott módszerek már nem elegendőek. A termékek egyre rövidülő életciklusa során megjelenő sebezhetőségek a gyártókat és a szabályozókat is arra késztetik, hogy minél gyorsabban minél fejlettebb módszereket keressenek, amelyekkel lehetővé teszik az összekapcsolt eszközök biztonságos használatát. Az eszközök által elért vállalati adatvagyon védelme kulcsfontosságú lesz az ágazatok és infrastruktúrák integritásának, biztonságának megőrzése szempontjából.

Létezik-e stabil biztonsági kultúra?

A működés zavartalansága szempontjából a kiberbiztonság alapvető tényező lett az egyes szervezetek és az egész társadalom számára is. Továbbra is aggasztó, hogy a támadók zsarolóprogramokat vagy más rosszindulatú eszközöket használnak nagyszabású ipari zavarok előidézésére, adatok és akár emberi életek kockáztatásával. A beszállítók is biztonsági kockázatot hordozhatnak: a szervezetek egyre inkább külső szolgáltatókra támaszkodnak a szoftverek és szolgáltatások terén, így fokozott a veszélye annak, hogy ezek az ellátási lánc gyenge láncszemei lesznek. Meg kell találni a módját annak, hogyan hozhatunk létre széles körű, holisztikus és ellenálló biztonsági kultúrát az egész vállalatban azzal a céllal, hogy minden érintett felismerje és hozzátegye a magáét a rendszerek és folyamatok tervezésétől a működtetésen át egészen a kivezetésig.

A teljes riport itt olvasható: Kiberbiztonsági tanácsadás – KPMG Magyarország

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Related Topics:cyber kiszolgálás kiszolgáltatottság kpmg security tipp

Up Next

Kaszapengék a hatékony munkavégzés szolgálatában

Don't Miss

Egyre nagyobb jövedelemtől adnak csak személyi hitelt a bankok

Gazdaság

Kilőttek a panelárak, kettészakadt a vidéki lakáspiac

A panellakások látványos drágulása gyakorlatilag felszámolta a téglalakásokkal szembeni korábbi árelőnyt, ugyanakkor a vidéki városok közti különbségek számottevően megnőttek. Az áremelkedést elsősorban az egyetemvárosok hajtják, miközben Debrecen panelpiaca elsőként lépte át az egymillió forintos négyzetméterárat.

2026 elejére jelentősen átrendeződött a megyei jogú városok ingatlanpiaca. A panellakások átlagos négyzetméterára 814 ezer forintra nőtt, ezzel gyakorlatilag utolérve a téglalakások 825 ezer forintos szintjét. Ugyanakkor a használt házak továbbra is alacsonyabb árszinten maradtak, átlagosan 608 ezer forintos négyzetméterárral. Az előző év azonos időszakához viszonyítva minden szegmensben emelkedtek az árak, miközben a városok közti különbségek is látványosan nőttek.

Az első negyedévben a panellakások piacán mérték a legjelentősebb drágulást: az Otthon Centrum adatai szerint éves összevetésben 25,7 százalékkal emelkedtek az árak. A téglalakások esetében 14 százalékos, míg a családi házaknál 11,7 százalékos növekedést tapasztaltak. Ennek következtében a panelek és a téglalakások közötti árkülönbség gyakorlatilag minimálisra csökkent: országos átlagban mindössze 11 ezer forint négyzetméterenként, ami egy 50 négyzetméteres lakásnál alig félmillió forintos eltérést jelent.

A drágulás hátterében elsősorban a nagy egyetemi városok húzóereje áll.

„A tavalyi támogatási környezet, az Otthon Start Program indulása, valamint a hitelkamatok alakulása jelentős számú vásárlót terelt a lakáspiacra, különösen az egyetemi városokban, ahol magas a fiatalok aránya. A megnövekedett kereslet gyors és jelentős áremelkedést eredményezett, főként a panellakások piacán”

– értékelte a folyamatokat Soóki-Tóth Gábor, az Otthon Centrum elemzési vezetője.

A számok mindezt egyértelműen alátámasztják: Debrecenben a panellakások átlagos négyzetméterára elsőként haladta meg az 1 millió forintot (1,008 millió forint), míg Győr 985 ezer forintos értékkel közelítette ezt a szintet. A többi egyetemváros is csak minimálisan marad el ettől, miközben a skála másik végén Nagykanizsán 562 ezer, Szekszárdon pedig 640 ezer forint az átlagos panelár.

A téglalakások piacán még markánsabb különbségek figyelhetők meg. Debrecen 1,17 millió forintos négyzetméterárral vezeti a mezőnyt, ami azt jelenti, hogy egy kétszobás lakás átlagosan mintegy 8 millió forinttal drágább, mint egy hasonló méretű panel. Sopronban az átlagár megközelíti a 947 ezer forintot, míg Győr, Veszprém és Székesfehérvár szintén 900 ezer forint feletti sávban helyezkedik el. Ezzel szemben Nagykanizsán mindössze 537 ezer forintos átlagár a jellemző, ami még a helyi panellakások árszintjét sem éri el. Ez az anomália elsősorban a lakásállomány összetételével magyarázható. A városban ugyanis az elmúlt években kevés újlakás épült, a meglévő állomány pedig elöregedett, szemben Debrecennel vagy Győrrel, ahol sorra jelennek meg az új építésű projektek. Hasonló folyamatok figyelhetők meg más, kisebb és a fővárostól távolabb eső településeken is.

A használt házak piacán még nagyobb a szórás: Sopronban az átlagos négyzetméterár eléri 1,04 millió forintot, míg Debrecenben 800 ezer forint körül alakul. Ezzel szemben Nagykanizsán és Szekszárdon az átlagár alig haladja meg a 350 ezer forintot. Ez a szegmens tekinthető a legheterogénebbnek: nemcsak városok között, hanem egyes városokon belül is jelentős eltérések mutatkoznak az ingatlanok állapotától és elhelyezkedésétől függően.

A piacot új szabályozási változások is alakíthatják, ugyanis hat vármegyében megszűnt a családi házakra igényelhető otthonfelújítási támogatás, amely elsősorban a Nyugat- és Közép-Dunántúlt, valamint Pest vármegyét érinti. Ez különösen az alacsonyabb árú, rosszabb állapotú házak piacára lehet hatással, például Nagykanizsára, ahol a felújítás kulcsszerepet játszik az értékesíthetőségben.

Eközben a magas árszintű, erős keresletű városokban – mint Debrecen – a támogatások továbbra is elérhetők, ami mérsékelheti a kedvezőtlen hatásokat.

„A vidéki lakáspiac ma már nem tekinthető homogénnek: a kereslet és az árak mentén egyértelműen kettészakadt, és ez a különbség a következő időszakban is velünk maradhat”

– hangsúlyozta Soóki-Tóth Gábor.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

Százezrek hiányoznak a munkaerőpiacról, és nincsenek rejtett tartalékok

A magyar gazdaság működőképességének fenntartása mindig, de a jelen helyzetben kiemelkedően fontos. Ennek számos előfeltétele van, melyek közül a legkritikusabb a rendelkezésre álló munkaerő. 2025-ben éves szinten a GKI Gazdaságkutató Zrt. adatai szerint is mintegy 350-550 ezer közötti munkaerőigény jelenhetett meg a magyar munkaügyi és állásközvetítő rendszerekben, melyeknek csak mintegy 60%-át sikerült több-kevesebb nehézség árán betölteni.

150-250 ezer állás tehát részben vagy teljesen üres maradt, melyek közül legalább 65 ezer munkakör számíthat tartósan betöltetlennek ‒ mutatott rá a hazai helyzetre Horváth Tamás, a Menton Jobs Kft. tulajdonos-ügyvezetője.

A munkaerő-kölcsönzéssel és -közvetítéssel foglalkozó cég szakértője hozzátette, hogy ezekkel az igényekkel a hazai, mintegy 4,6 milliós foglalkoztatást kell szembe állítani, ami arányait tekintve európai összehasonlításban is kiemelkedően magas. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a magyar lakosságban évek óta nincsenek gyorsan, hónapok alatt mobilizálható munkaerőtartalékok. Aki akar dolgozni és alkalmas rá, az jellemzően már elhelyezkedett. Vannak régiók, ahol a munkalehetőségek száma és a lakosság mobilitása is alacsony, illetve vannak, akiket képzéssel, hosszú idő alatt talán vissza vagy be lehet vezetni a munkaerőpiacra, de ez hosszú távú érdemi programokat, jelentős állami szerepvállalást kívánna, és itt sem százezrekről van szó.

A hazai iparnak ehhez képest azonnal, többezres nagyságrendben lenne szüksége egyebek mellett képzett hegesztőkre, kamionsofőrökre, CNC-megmunkálókra, gyári operátorokra, logisztikai dolgozókra, technikusokra és karbantartókra, de a lista nem teljes, hatalmas az igény például az agráriumban is.

Horváth Tamás rámutatott, hogy bár minden narratíva és összehasonlítás kérdése, Magyarország egy jóléti európai állam, a kontinensre jellemző problémákkal. Ilyen az öregedő korfa, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők emelkedő aránya, illetve a globális összevetésben magas életszínvonal. Tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos, egyébként jól fizetett szakmák egyre kevésbé vonzóak a hazai munkaerő, különösen a fiatalok számára.

Ezeket az állásokat leginkább külföldi munkaerővel lehet reálisan betölteni, ahogy az egyébként minden, itthon „bezzegországként” emlegetett európai államban is történik. 2025-ben már több mint 100 ezer külföldi munkavállaló dolgozott Magyarországon, főleg a logisztika, az építőipar és a gyártás területén. Nagyon fontos azonban tudatosítani, hogy itt nem a korábban emlegetett migránsokról, pláne nem betelepülőkről van szó. A két csoportban legfeljebb annyi a közös, hogy külföldiek, de még a származási országaik között sincs átfedés. Ezek a munkavállalók, bárhonnan érkezzenek is, elképesztően szigorú feltételekkel, folyamatos helyszíni, hatósági kontroll mellett, legfeljebb néhány évre, a magyarokkal azonos pénzt keresni lépnek be az országba, hogy elvégezzék mindazon feladatokat, amelyekre a munkaadók nem találtak magyar munkaerőt. Nem is kell gazdasági vagy munkaerőpiaci rálátással rendelkezni ahhoz, hogy belássuk: nélkülük teljes iparágak állnának le, vagy veszítenék el növekedési potenciáljukat.

,,Soktényezős ellentmondás, hogy szakemberek régóta a magas hozzáadott értékű szolgáltatásokban, a jellemzően felsőfokon képzett munkaerőben vizionálják az ország adottságaihoz illeszkedő jövőképet. Ehhez képest a hazai iparszerkezetnek, az elmúlt több mint 30 évben létrejött és betelepült iparágak zömének alap- és középfokú végzettségű, szorgos kezek százezreire lenne a legnagyobb szüksége. Ugyanitt hozzátehetjük azt is, hogy a külföldi cégek közben az említett magas hozzáadott értékű, vezetői feladatköröket is gyakran külföldi, leginkább az adott vállalat anyaországából érkezett emberekkel töltik fel”

‒ zárta szavait egy újabb anomáliával Horváth Tamás.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

Már most közel 30%-al erősebb nyári szezonra számíthatunk a magyar turizmusban, mint tavaly

A 2026-os nyári szezon előtt jelentősen erősebb foglaltsági szinttel indulnak a magyarországi szálláshelyek, mint egy évvel korábban. A június–augusztusi időszakra vonatkozó átlagos előfoglaltság országosan 31,5%-kal magasabb, mint 2025 ugyanezen pontján volt.

A növekedés különösen Budapesten látványos, ahol az idei nyárra vonatkozó előfoglaltság 65,5%-kal haladja meg a tavalyi szintet, miközben az ország többi részén stabilabb, 13,3%-os emelkedés látszik derül ki a SabeeApp friss reprezentatív adatelemzéséből.

Az utazók egyre korábban biztosítják be a nyári pihenést

A SabeeApp partnerhálózatból kiválasztott közel 700 szálláshely adatai alapján készült elemzés szerint mindhárom nyári hónapban magasabb az előfoglaltság, mint egy évvel korábban. Júniusra országosan 22,1%-os, júliusra 21,9%-os, augusztusra pedig 17,4%-os előfoglaltság látszott az áprilisi adatok alapján. Ugyanezek az értékek 2025-ben még rendre 16,7%, 16,2% és 13,8% voltak.

Ez azt jelenti, hogy a szálláshelyek már a szezon előtt erősebb foglalási bázissal rendelkeznek, mint tavaly ilyenkor. A trend nemcsak a kereslet növekedésére utal, hanem arra is, hogy a vendégek egy része tudatosabban és korábban tervezi meg nyári utazását.

„Az idei adatok alapján jól látszik, hogy az előfoglaltság jóval magasabb, mint tavaly. Ez nagyobb kiszámíthatóságot adhat a szálláshelyeknek, ugyanakkor a tavalyi végleges adatok alapján a késői foglalások szerepe továbbra is meghatározó marad a szezon egészében. Ha arányaiban hasonló lesz a szezonközi foglalás, akkor az elmúlt évek legerősebb szezonját zárhatja a magyar turizmus.”

– mondta Herman Szabolcs, a SabeeApp alapítója.

Budapest látványosan erősödik: júniusban és júliusban jöhet a legnagyobb ugrás

A legnagyobb változás Budapesten látszik. A fővárosi szálláshelyek esetében a június–augusztusi előfoglaltság átlagosan 65,5%-kal magasabb, mint 2025 azonos időszakában volt. Az idei évben tapasztalható kiemelkedően magas budapesti nyári foglaltságot részben a minden évben megrendezésre kerülő nagyszabású események és fesztiválok, például a Sziget Fesztivál vagy a Formula 1 Magyar Nagydíj, és az Államalapítás ünnepe is befolyásolhatják. Bár ezek az események minden nyáron jelentős keresletet generálnak, idén különösen erős foglalási aktivitás tapasztalható ezek időszakában. Júniusra a tavalyi 20,4% helyett idén már 31,6%-os, júliusra pedig 12,3% helyett 24,6%-os előfoglaltság látszik. Ez utóbbi gyakorlatilag azt jelenti, hogy a júliusi előfoglaltság közel megduplázódott.

Bár a nyári hónapok hagyományosan nem kizárólag városlátogatási időszaknak számítanak, Budapest egyre erősebb nyári desztinációként jelenik meg. A korábbi foglalások emelkedése arra utal, hogy a főváros iránti kereslet a nyári időszakban is stabilan erősödik.

Fordult a trend: Budapesten 65,5%-kal, míg vidéken 13,3%-kal nőtt a nyári előfoglaltság

Vidéken szintén növekedés látszik, de jóval kiegyensúlyozottabb ütemben. A vidéki szálláshelyeknél a 2026-os nyári előfoglaltság 13,3%-kal magasabb, mint egy évvel korábban; júniusra 16,5%, júliusra 20,4%, augusztusra pedig 16,8%. A vidéki adatokból továbbra is az látszik, hogy a foglalások jelentős része közelebb a tényleges utazási időponthoz realizálódik. Különösen júniusban marad nagy tér a későbbi foglalásoknak: tavaly a júniusi vidéki előfoglaltság 14,5%-ról a szezon végére 42,6%-ra nőtt, vagyis a végső foglaltság jelentős része csak később valósult meg.

A 2024–2025-ös és a 2025–2026-os időszak összehasonlítása különösen érdekes változást mutat. Tavaly az előfoglaltsági növekedést főként a vidéki szálláshelyek adták: Budapest 22,1%-os, az ország többi része pedig 36,9%-os növekedést mutatott. Idén ez a dinamika megfordult: Budapest 65,5%-os emelkedése mellett a vidék 13,3%-kal nőtt. Ez arra utal, hogy a vidéki kereslet a korábbi évek erős visszarendeződése után stabilabb szakaszba léphetett, míg Budapest esetében továbbra is erősödik a nyári előfoglalási aktivitás. A főváros így 2026-ban az előfoglalási növekedés szempontjából az országos trend egyik legfontosabb hajtóerejévé vált.

Június elején a gyermektelen párok, a szezon többi részében a családoké a főszerep a vidéki turizmusban

A 2026-os előfoglalási adatok alapján országosan június és július indul erősebben: júniusra 22,1%-os, júliusra 21,9%-os, augusztusra pedig 17,4%-os előfoglaltság látszik. Ez azonban nem feltétlenül jelent gyengébb augusztusi szezont: a 2025-ös végleges adatok alapján éppen augusztus volt a legerősebb nyári hónap, országosan 69,2%-os foglaltsággal.

A különbség inkább arra utal, hogy az egyes hónapok mögött eltérő utazói döntési minták állnak. Június eleje különösen vidéken sajátos időszak: a vidéki júniusi előfoglaltság jelenleg 16,5%, ami a teljes adatsor egyik legalacsonyabb értéke, miközben tavaly ugyanez a hónap a szezon végére 42,6%-os foglaltságot ért el. Ennek egyik oka lehet, hogy a családos vendégek számára június első fele még korlátozottabban utazható, hiszen az iskolai év jellemzően csak a hónap közepén ér véget. Emiatt a korai júniusi vidéki kereslet inkább a gyerek nélkül utazó párokhoz, wellness-pihenést keresőkhöz, távmunkázókhoz vagy nyugdíjas vendégekhez kapcsolódhat.

Erősebb előfoglaltság idén, de a szezon közbeni foglalások, akár meghatszorozhatják a foglalások számát

Bár az előfoglaltsági adatok erősek, a tavalyi tapasztalatok alapján a szezon közbeni foglalások továbbra is jelentős szerepet játszanak. Budapesten például 2025 augusztusában az előfoglaltság 12,5%-ról a szezon végére 78,2%-ra nőtt, vagyis a végső foglaltság jelentős része később épült fel.

Az adatok szerint tehát egyszerre van jelen a korábbi tervezés és a későbbi foglalás. Ez a kettősség különösen fontos jellemzője lehet a 2026-os nyári szezonnak: a szálláshelyek erősebb előfoglalási szintről indulnak, de a végleges foglaltság alakulásában továbbra is meghatározó lesz a szezon közbeni kereslet.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!