Gazdaság
A tervezett vagyonadó: ki mondja meg, mennyit ér a vagyon?
A tervezett vagyonadó egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen értéken kell számításba venni a nem tőzsdei cégeket és az ingatlanokat. A 2026. október 6-án közzétett tervezet szerint az adó a nettó vagyon egymilliárd forintot meghaladó részét terhelné: 100 milliárd forintig 1%-os, afelett 1,5%-os mértékkel.
A hatásvizsgálat 15 000 magánszeméllyel, 2 000 vagyonkezelési adóalannyal és 800 milliárd forintos költségvetési egyenlegjavító hatással számol, ezért az értékelési szabályok működőképessége kiemelt jelentőségű. A tervezet azonban több lényeges szakmai kérdést nyitva hagy. Mennyit ér egy cég, amelynek nincs tőzsdei árfolyama? Számít-e, hogy valaki irányítja a vállalkozást, vagy csak kisebbségi tulajdonos? És melyik pillanatban mennyit ér a vagyon? Ezt a kérdést járja körül a BDO cégértékelési szakértője.
Az értékelés dönthet az adókötelezettségről
A nagy magánvagyonok jelentős része nem likvid eszközökben van. Családi vállalkozásokban, holdingtársaságokban, ingatlanportfóliókban vagy több országot érintő vállalatcsoportokban testesül meg. Ezért a vagyonadó egyik központi kérdése az értékelés: milyen módszerrel, milyen adatok alapján és milyen fordulónapra kell meghatározni az adóalapot. Az egymilliárd forintos értékhatár közelében az értékelési módszer nem technikai részlet, hanem önmagában eldöntheti, hogy a tulajdonosnak kell-e egyáltalán vagyonadót fizetnie.
„Ezt jól szemlélteti egy egyszerűsített példa. Egy magánszemély ingatlanokkal, értékpapírokkal és egy családi kft.-ben lévő részesedéssel együtt közel van az egymilliárdos határhoz. Ha a céget könyv szerinti saját tőke alapján értékelnék, a vagyon a küszöb alatt maradhat. Ha a vállalkozás tartósan magas eredményt termel, egy hozamalapú értékelés már a küszöb fölé emelhetné. A példa a módszerek közötti eltérést mutatja; a tervezet főszabály szerint a saját tőkét és a hozamértéket kombináló képletet alkalmazna. A könyv szerinti érték ugyanis nem feltétlenül tükrözi a piaci értéket. Ez különösen igaz a szolgáltató, technológiai vagy magas jövedelemtermelő képességű társaságokra. Egy tanácsadó vagy IT-cég kevés tárgyi eszközzel is magas eredményt érhet el: könyv szerinti értéke alacsony, hozamértéke viszont jelentős.”
– mondta Zsombéki András, a BDO cégértékelési üzletágának vezetője.
Ugyanannak a vagyonelemnek több értéke is lehet
A vállalatértékelésben jellemzően vagyon-, hozam- és piaci alapú módszereket alkalmaznak. A nemzetközi értékelési sztenderdek (IVS) szerint a megközelítés kiválasztását az értékelés célja, a vagyonelem jellege és a rendelkezésre álló adatok indokolják.
Az állam számára a könyv szerinti értékekre épülő vagyonalapú megközelítés kézenfekvő lehet. Az adatok a kötelező beszámolókból rendelkezésre állnak, ez tömeges alkalmazásnál komoly adminisztratív előny. A magyar számviteli szabályok azonban nem írják elő az eszközök piaci értéken történő kimutatását. A saját tőke ezért lényegesen eltérhet a vállalkozás gazdasági értékétől. A kizárólag könyv szerinti saját tőkére épülő számítás ráadásul csak pillanatfelvételt készít: nem ragadja meg a jövőbeni jövedelemtermelő képességet. Hasonló mérleg mögött állhat tartósan nyereséges cég, ciklikus mélyponton lévő vállalat, vagy olyan üzlet, amelynek bevételei két éven belül kifutnak.
A hozamalapú módszerek, különösen a diszkontált pénzáramokra épülő (DCF) modellek, a jövőbeni pénzáramokra építenek. Működő vállalkozásoknál ez fejezi ki legjobban a gazdasági értéket, tömeges adózási alkalmazása viszont nehéz, mert üzleti tervet, normalizált eredményt, diszkontrátát és érzékenységvizsgálatot igényel. Már kis változás a feltételezésekben is jelentősen módosíthatja az eredményt.
A hazai igazságügyi szakértői gyakorlat szerint a piaci szorzószámos módszer csak visszaellenőrzésre szolgálhat, elsődleges alapként nem fogadható el. Ingatlanoknál ezzel szemben a piaci összehasonlító módszer lehet indokolt, hiszen a NAV 2008 óta vezet adatbázist az ingatlanértékesítésekről.
Mit mond a tervezet?
Nem tőzsdei társasági részesedésnél a számított érték a saját tőke egyharmados és a hozamérték kétharmados súlyozásával készülne, a tulajdoni hányaddal arányosan. A hozamérték az utolsó három lezárt év átlagos adózott eredményének 15%-os rátával tőkésített összege. Ha az átlagos eredmény negatív, a hozamérték nulla. Az 500 millió forint feletti saját tőkéjű társaságoknál a saját tőkét a pozitív rejtett tartalékokkal növelni kellene. Független cégértékelés csak meghatározott esetekben vehető figyelembe, a tervezet szerint kötelezően igénybe vett értékelési szolgáltatás igazolt és megfizetett díjának fele, legfeljebb 2 millió forint, levonható lenne az adóból.
Tőzsdei részesedésnél az év utolsó kereskedési napjának záróárfolyama az irányadó. Ha ez több mint 10%-kal eltér a 30 napos forgalommal súlyozott átlagtól, az átlagot kell alkalmazni. Ingatlanoknál kötött sorrend érvényesül: elsőként a 12 hónapon belüli ügyleti érték, majd a legfeljebb tízéves ügyleti érték indexált összege, végül a NAV tömeges értékelési modellje. A 2026-os első adóévre a tervezet külön átmeneti árfolyamszabály választását is lehetővé tenné. Az ingatlanok értékelési sorrendjének alkalmazhatósága az ingatlan típusától és az ügylet körülményeitől is függne.
A magyar modell a svájci vagyonadóztatás képletéhez hasonló, de kevesebb korrekcióval. Emiatt a svájci modellel szemben megfogalmazott szakmai kritika ebben az esetben is releváns: a korrigált nettó eszközérték és a kapitalizált hozamérték eltérő közgazdasági logikát képvisel, mechanikus súlyozásuk pedig nem feltétlenül közelíti a valós piaci értéket. A tervezet indokolása ugyanakkor kifejezetten rögzíti, hogy nem minden esetben piaci értéket, hanem egyszerűen, gyorsan és költséghatékonyan meghatározható adózási célú számított vagyoni értéket kíván létrehozni. Ez az adminisztratív cél érthető, de az egyszerűségért cserébe bizonyos mértékű értékelési pontatlanságot vállal, amely egyes társaságoknál jelentős lehet.
Hol vannak a gyenge pontok?
A legfontosabb kritika a rögzített tőkésítési rátát érinti. A belföldi társaságokra előírt 15% iparágtól, vállalatmérettől és egyedi kockázattól függetlenül érvényesülne.
„A 15%-on rögzített kapitalizációs ráta értékelési időponttól, iparágtól, vállalatmérettől és egyedi kockázattól független alkalmazása egyes esetekben torzított eredményhez vezethet. A ráta nagyságrendjének megítéléséhez támpontot adhatnak a saját tőke költségére vonatkozó tapasztalataink, ugyanakkor a két mutató definíciója nem azonos, így közvetlen összehasonlítás csak korlátozottan lehetséges. Saját praxisunkban a saját tőke költségének 2026. évi megbízások során alkalmazott középértéke 14-15%-os szinten alakul, azonban az egyedi értékek 12–22% között szóródnak. A rögzített ráta ezért az alacsonyabb kockázatú vállalkozásokat alul-, a magasabb kockázatúakat pedig túlértékelheti.”
– tette hozzá Zsombéki András.
Vitatható az is, hogy független cégértékelés esetén legalább két módszert kellene alkalmazni. Több módszer hasznos keresztellenőrzést adhat, de csak akkor, ha az adott társaságra alkalmazhatók, és megfelelő adatok támasztják alá őket. Egy eszköztartó társaságnál például a korrigált nettó eszközérték lehet a meghatározó; egy gyengén alátámasztható második módszer önmagában nem növeli az értékelés megbízhatóságát. A tervezet előírná a súlyozás indoklását, de célszerű lenne lehetővé tenni egyetlen, megfelelően indokolt módszer alkalmazását is.
Az ingatlanoknál a korábbi tranzakciós ár elsőbbsége okozhat torzítást. Egyetlen ügylet árát egyedi finanszírozás, csomagértékesítés vagy sürgősség is befolyásolhatja, mégis a statisztikai alapú NAV-modell elé kerül. Kérdéses az is, hogy elegendő-e a szakértői kapacitás, és miért nem fogadja el a tervezet önálló jogosultságként a nemzetközi RICS- vagy TEGoVA-minősítéseket. Nem egyértelmű az sem, hogy egy cégértékelő maga értékelheti-e a társaság ingatlanjait, vagy ingatlanszakértőt kell bevonnia.
A rejtett tartalékok korrekciója aszimmetrikus: a pozitív különbözet növeli a saját tőkét, a negatív azonban nem csökkenti. Ez konzervatívabb számviteli politika alkalmazására ösztönözhet, ami mérsékelheti az adóalapot, de csökkentheti a saját tőkét és a kifizethető osztalékot is. Emiatt azonos gazdasági értékű társaságok eltérő számviteli politikája eltérő adóalapot eredményezhet.
A kisebbségi diszkont, vagyis az irányítás hiányát tükröző értékcsökkentés bevezetése pozitív, de a tervezet csak 50% alatti közvetlen és közvetett tulajdoni hányad esetén engedne 25–30%-os csökkentést. A tulajdoni százalék azonban nem mindig tükrözi a valós irányítást: elsőbbségi részvények, vétójogok és részvényesi megállapodások mindkét irányban módosíthatják az értéket. Az 50% feletti, de egyes döntésekhez szükséges minősített többséget el nem érő részesedésnél sem automatikus diszkont, hanem a tényleges jogosultságok vizsgálata lenne indokolt. A tervezet külön szerződéses jogok esetén lehetővé tenné a független értékelést; ennek gyakorlati szempontjait érdemes lenne részletesebben rögzíteni.
A befektetési jegyeknél a nettó eszközérték az értékelési módszerek, a likviditási és visszaváltási feltételek, a díjak, valamint a piaci diszkont vagy prémium miatt eltérhet a realizálható piaci értéktől. Ezért érdemi kereskedés esetén a piaci ár, ennek hiányában pedig a részesedések piaci átértékelésével korrigált nettó eszközérték lenne célszerű.
Holdingok, vagyonkezelők és a kettős számítás
A tervezet szerint holdingnak csak az a társaság minősül, amelynek eszközei legalább 90%-a társasági részesedés. Ez a definíció túl szűk lehet: kieshet belőle a saját operatív tevékenységet is végző vagy csoportfinanszírozást nyújtó holding. Mivel a minősítést egyetlen mérlegfordulónapi arány dönti el, egy osztalékfizetés vagy tőkemozgás is átbillentheti a társaságot a küszöbön.
Pozitívum, hogy a holdingoknál a saját tőke 100%-os súllyal számítana, és konszolidált beszámoló esetén annak adataiból kellene kiindulni. A tervezet a kétszeres figyelembevételt általános elvként tiltja. A közvetett tulajdonosi láncok, a belső hitelek és a konszolidáción kívüli társaságok értékelésénél azonban részletes alkalmazási útmutatóra lenne szükség, hogy ugyanaz a mögöttes érték ne jelenjen meg többször a részesedések és a rejtett tartalékok korrekciójában.
A bizalmi vagyonkezelésben kezelt vagyon és a magánalapítvány önálló vagyonkezelési adóalanynak minősülne. A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok az egymilliárdos adómentes részt összesen egyszer vehetnék figyelembe. Ez adóoptimalizációs lehetőséget, szabályozási szempontból pedig visszaélési kockázatot teremthet, különösen akkor, ha a vagyonkezelési konstrukció létrehozásának vagy feltöltésének nincs az adózástól független, kellően erős gazdasági indoka
Csak az számít, amit a fordulónapon tudni lehetett
A tervezet szerint az első adót 2027. augusztus 31-ig kellene bevallani és megfizetni, a 2026. december 31-i állapot alapján. A fordulónapi piaci értékelés szakmai alapelve, hogy azok az információk vehetők figyelembe, amelyek a fordulónapon ismertek voltak vagy észszerűen megismerhetők lettek volna. A későbbi eseményeknél külön kell választani a fordulónapon már fennálló körülményeket alátámasztó információt az új fejleményektől. Egy később megnyert szerződés vagy elveszített kulcsügyfél hatása ezért nem kezelhető automatikusan fordulónapi tényként. A védhető megközelítés az, ha a dokumentáció világosan rögzíti, milyen információk álltak rendelkezésre. Az adóhatósági ellenőrzés során is ezt a mércét indokolt alkalmazni.
A tervezet nem rendezi előzetesen azt sem, hogyan kezeli a NAV az adózó által beszerzett szakvéleményt. Ez jellemzően csak utólagos ellenőrzés során kerül elő. Ingatlanoknál a tervezet feltételekhez kötött védelmet adna az adóbírság és a késedelmi pótlék alól, ha az értékbecslés megfelelne az előírásoknak, és az adózó teljes körű, valós adatokat adna át. Az adókülönbözetet ez nem engedné el. Társasági részesedéseknél a tervezet nem tartalmaz ugyanilyen külön védelmet.
„Az utólagos adóhatósági ellenőrzés során ezért az értékelés megalapozottságát a fordulónapon rendelkezésre álló vagy észszerűen megismerhető információk alapján indokolt vizsgálni. A későbbi események önmagukban nem alapozhatják meg a fordulónapi érték felülírását, legfeljebb a korabeli feltételezések és dokumentáció megalapozottságának megítéléséhez szolgálhatnak kiegészítő információként.”
– hangsúlyozta Zsombéki András.
Mit érdemes pontosítani a végleges szabályozásban
„A szabályozás hatálybalépésére való felkészülés első lépése a releváns vagyonelemek és tulajdonosi struktúrák teljes körű feltérképezése, különös tekintettel az értékelési bizonytalanságot, a többszörös számbavételt vagy a likviditási kockázatot hordozó tételekre. Célszerű előzetesen összevetni a lehetséges értékelési megközelítések eredményeit, felmérni az adófizetés finanszírozhatóságát, valamint rendszerezni a fordulónapi feltételezéseket és korrekciókat alátámasztó dokumentációt.”
– mondta Zsombéki András.
A közzétett hatásvizsgálat szerint a vagyonadó mintegy 15 000 magánszemélyt és 2 000 vagyonkezelési adóalanyt érinthet, miközben a tervezett költségvetési egyenlegjavító hatás 800 milliárd forint. E nagyságrendű vagyon adózási célú értékelése jelentős adminisztratív, adóhatósági és szakértői kapacitást igényelhet. Különösen fontos ezért, hogy a standardizált, egyszerűen alkalmazható értékelési módszertan mellett működőképes előzetes kontroll, egyértelmű eljárási garanciák és kellő szakértői kapacitás is rendelkezésre álljon.
Az IVS nem állít fel általános módszertani rangsort; az alábbi megközelítés ezért nem az IVS hierarchiája, hanem a vagyonadó gyakorlati alkalmazására megfogalmazott BDO-szakmai javaslat. Zártkörűen működő társaságok részesedéseinek értékelésére nem kombinált módszer, hanem a társaság jellegéhez illeszkedő elsődleges megközelítés lenne indokolt: többek között az eszköztartó, holding- és az elsősorban ingatlant tulajdonló társaságoknál korrigált nettó eszközérték, míg a működő, jövedelemtermelő vállalkozásoknál hozamalapú értékelés, így különösen diszkontált cash-flow alapú módszer (DCF). A DCF adóigazgatási célra egyszerűsíthető lehet a historikus, normalizált EBITDA-ból, fenntartó beruházási igényből és feltételezett működőtőke-igényből levezetett örökjáradékkal. A piaci vagy fundamentális alapú értékelési szorzók – az igazságügyi szakértői irányelvekkel összhangban – e módszertani keretben nem önálló elsődleges értékelésként, hanem főként a hozamalapú érték piaci visszaellenőrzéseként alkalmazhatók.
A jogalkotó részéről emellett a BDO meglátása szerint megfontolandó lenne olyan előzetes érték-egyeztetési rendszert kialakítania, amely a nagy értékű vagy a standard módszertől jelentősen eltérő szakértői értékeléseket még a bevallás lezárása előtt képes kezelni. Ehhez egyértelmű érték- és eltérési küszöbökre, kiszámítható határidőkre, valamint a költségviselés és a bizonyítási teher rendezésére van szükség.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Gazdaság
Megjelentek a Wekerle Plusz lakáshitel részletszabályai
Kedden este megjelent a Magyar Közlöny oldalán a Wekerle Plusz lakáshitelről szóló kormányrendelet, amely a legfeljebb 50 millió forintos kedvezményes lakáshitel feltételeit részletezi.
A program jogilag már szerdán elindulhat, a bankoknak azonban még biztosan kell idő a felkészüléshez.
Az Otthon Startra pályázóknak néhány nap haladékot adott a kormány. Szép csendben pedig a CSOK Plusz és a falusi CSOK ügyleti kamatai is módosultak. A Bank360 összefoglalta a legfontosabb részleteket.
Már jogi akadálya sincs annak, hogy a kedd délelőtti bejelentés alapján október 28-án elindulhasson a Wekerle Plusz lakásszerzési hitel, kedden este ugyanis megjelentek a Magyar Közlönyben a vonatkozó részletszabályok. A már ismertetett feltételek alapján a Wekerle Plusz lakásszerzési kölcsön keretében a 18 és 45 év közötti jogosultak legfeljebb 50 millió forintos hitelt vehetnek fel, maximum 25 éves futamidőre. Az új lakások esetében legfeljebb évi 3 százalékos, használt lakásoknál legfeljebb 5 százalékos kamatot kell fizetni.
Pontosít a kormányrendelet: kik lesznek jogosultak az igénylésre?
A Wekerle Plusz lakáshitelt egy igénylő csak egy alkalommal veheti fel. Házaspárok vagy élettársak csak együttes igénylőként adhatják be az igénylést. A hitelszerződésbe adóstársként kizárólag az igénylő szülője, valamint testvére vonható be, azzal a feltétellel, hogy nem szerezhetnek tulajdont a lakásban.
Együttes igénylés esetén a pár mindkét tagjának meg kell felelni az alapfeltételeknek:
- Büntetlen előélettel kell rendelkezniük.
- Nem lehet a jogszabályban megengedettnél nagyobb köztartozásuk.
- Nem rendelkezhetnek a Központi Hitelinformációs Rendszerben kizáró tartozással, kivéve, ha azt legalább egy éve rendezték.
- Az igényléskor nem állhat fenn más lakáscélú állami kamattámogatott kölcsönjogviszonyuk.
- Nem állhat fenn velük szemben korábbi lakástámogatás visszafizetésére vonatkozó kizáró ok.
Nem feltétlenül kizáró ok a korábbi lakástulajdon
A korábbi Otthon Start Programhoz hasonlóan itt sem feltétlenül kizáró ok, ha az igénylőnek már volt valamilyen ingatlantulajdona, a Wekerle Plusz esetén viszont eltérő szabályoknak kell megfelelni. Az igénylő sem jelenleg, sem korábban nem rendelkezhetett lakásban legalább 50 százalékos tulajdoni hányaddal. Közös igénylés esetén az ugyanazon lakásban fennálló tulajdoni hányadokat össze kell számítani.
Bizonyos feltételek mellett jogosult lehet az is, akinek korábbi vagy meglévő lakástulajdona legfeljebb 30 millió forint értékű, akinek a lakását lebontották, illetve aki haszonélvezeti joggal terhelten szerzett ingatlant. Ez azt jelenti, hogy például egy kisebb értékű örökölt ingatlan nem feltétlenül akadálya a kedvezményes hitel felvételének – írja a Bank360.hu.
Az értékhatárok maradnak
A Wekerle Plusz Magyarország területén található új vagy használt lakás, egylakásos lakóépület, valamint tanya vagy birtokközpont lakáscélú ingatlanának megvásárlására, illetve építésére használható fel. Lakás esetén a vételár felső határa 100 millió forint, egylakásos lakóépület, tanya vagy biztokközpont esetén pedig 150 millió forint.
Emellett a vételár vagy bekerülési költség alapján számított négyzetméterár kezdetben nem haladhatja meg a bruttó 1,5 millió forintot. Ezt a korlátot 2028. január 1-jétől évente, a rendeletben meghatározott KSH-lakásárindex alapján emelik.
5 éves bentlakási kötelezettség
A támogatott személynek a folyósítást, építés esetén az utolsó részfolyósítást, vagy a használatbavételi engedély kiadását követő 180 napon belül lakóhelyet kell létesítenie az ingatlanban. Ezután a támogatott ingatlanban öt évig életvitelszerűen kell laknia. A rendelet ugyanakkor meghatározott kivételeket enged, például indokolt, legfeljebb kétéves más településen történő munkavállalás, tanulmányok, egészségügyi ellátás vagy hozzátartozó ápolása esetén.
Díjak és határidők
A rendelet a hitelintézetek által felszámítható díjakat is korlátozza. Az igényléshez és folyósításhoz kapcsolódó banki díj legfeljebb 30 ezer forint lehet, amelybe az értékbecslés és a helyszíni szemle díja nem tartozik bele. Az előtörlesztési költség legfeljebb az előtörlesztett összeg 1 százaléka lehet.
Az igénylőkre az alábbi határidők vonatkoznak:
- vásárlásnál az adásvételi szerződést követő 180 napon belül kell beadni az igénylést,
- építkezésnél a használatba vételi engedély kiadása előtt szükséges benyújtani a hiteligénylést.
A bankoknak a hitelbírálatra vásárlás esetén 30 napjuk van, építkezési hitel igénylése esetén pedig 60 napjuk. A bírálati határidőbe nem számít bele a szükséges hiánypótlás időtartama.
Az ügyleti kamat a kormány egy korábbi ígérete alapján valóban alacsonyabb az Otthon Start lakáshitellel és más államilag támogatott hitelekkel összehasonlítva. Az ÁKK által meghatározott átlaghozam maradt referenciamutatóként, viszont ennek a mutatónak a súlyozott számtani átlagának (jelenleg 5,46%) csak a 0,5 százalékponttal növelt mértékével kell majd számolni.
A kormány egy mozdulattal más állami támogatásoknál is csökkentette az ügyleti kamatot:
- a falusi CSOK esetében az ügyleti kamat az ÁKK 115 százalék + 1 százalékpontról az alábbira módosul: ÁKK + 1,5 százalékpont,
- a CSOK Plusz esetében az ügyleti kamat az ÁKK 110 százalék + 1 százalékpontról az alábbira módosul: ÁKK + 0,5 százalékpont.
Mi történik, ha valaki elveszti a kamattámogatást?
Jogosulatlan igénybevétel esetén a már felhasznált kamattámogatást a jegybanki alapkamat öt százalékponttal növelt mértékének megfelelő kamattal együtt kell visszafizetni. Emellett a kamattámogatás a jövőre nézve megszűnik, és a fennmaradó futamidőben a hitel kamatát piaci kamattal terhelve kell tovább törleszteni.
Meddig lesz Otthon Start és mikortól igényelhető a Wekerle Plusz lakáshitel?
A Wekerle Plusz lakáshitelre vonatkozó rendelet 2026. október 28-tól lép hatályba – az más kérdés, hogy a bankoknak még biztosan nem volt idejük felkészülni az új termék bevezetésére. Az Otthon Start Program építkezés esetén legkésőbb 2026. november 15-ig (ami a hétvége miatt inkább 13-a) igényelhető, ha már megkezdődött az építkezés engedélyeztetési eljárása. Vásárlás esetén legkésőbb 2026. október 31-ig megkötött adásvételi szerződés esetén lehet benyújtani az igénylést – ez felülírja az eddig ismert október 27-ei, az adásvételi szerződésre vonatkozó határidőt.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Gazdaság
Döntött az ENSZ: világszintű új szabályrendszer az automatizált és autonóm vezetés területén
A közlekedés határokon átnyúló jellege miatt az automatizált / autonóm járművek tömeges forgalomba hozatala elképzelhetetlen globálisan összehangolt műszaki-jogi keretrendszer nélkül.
Ez a harmonizáció eddig elmaradt, azonban az ENSZ-EGB a közelmúltban megalkotta az automatizált vezetési rendszerek biztonsági követelményeit rendszerező első világszintű szabályozást. Ezen szakmai mérföldkő főbb részleteit foglalja össze Nyalka Csaba, a DLA Piper Hungary együttműködő szenior ügyvédje.
Napjainkban kivételesnek számít, ha az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, Kanada és Kína közös platformra helyezkedik valamilyen témában. Ilyen konszenzus alakult ki az automatizált vezetési rendszerek (Automated Driving Systems – ADS) szabályozása során, aminek eredményeként az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság (ENSZ-EGB) Járműelőírások Harmonizációjáért felelős Világfóruma (WP.29) a 199. ülésén elfogadta az ADS-re vonatkozó első globális követelményrendszert, ami előreláthatólag az ENSZ 185. számú előírásaként épül be a meglévő szabályok közé.
Miért jelent mérföldkövet az ENSZ-EGB döntése?
A nemzetközi jog szintjén mostanáig nem volt olyan előírás a személygépkocsik és az áruszállító járművek vonatkozásában, ami az ADS-hez kötődő biztonsági követelményeket és az irányadó műszaki módszertant egységesen és ilyen részletességgel szabályozta volna. A járműautomatizálás területét inkább az jellemezte, hogy az éllovas országok egymástól függetlenül alakították ki saját műszaki-jogi keretrendszereiket. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt erősítették, hogy a széttagolt regionális és nemzeti szabályozás helyett egy globális követelményrendszerre van szükség. Ez ugyanis csökkentené a gyártók költségeit és egyben növelné hatékonyságukat, hiszen harmonizált előírások esetén nem kell országonként átalakítaniuk gyártási folyamataikat.
Üzleti szempontból pedig a legfontosabb, hogy az új követelményrendszer megnyitja az utat a tömeggyártás előtt és segíti az ADS-szel felszerelt járművek széles körű elterjedését. Jelenleg ugyanis például az EU-ban szigorú korlát áll fenn: az Európai Parlament és Tanács (EU) 2018/858 rendelete alapján csak néhány járműkategóriában, és kategóriánként évente mindössze 1500 automatizált / autonóm személygépjármű hozható forgalomba. Ez azonban a szakértői várakozások szerint az ENSZ-EGB új előírásai miatt alapjaiban meg fog változni; tehát a jövőben az ilyen járművek nem kis sorozatban, hanem darabszámkorlátozás nélkül lesznek engedélyezhetők az uniós típusjóváhagyási rendszerben.
A gazdasági megfontolásokon túl az ENSZ-EGB kiemeli azt is, hogy egy ilyen globális kodifikáció támogatja az új technológia társadalmi elfogadását, illetve közelebb hozza az évek óta előrevetített célt: a biztonságos és balesetmentes közlekedés elérését.
A definíciók fontossága
Különösen egy világszintű jogalkotás során kritikus pont a fogalmak és azok pontos jelentésének egységesítése. Az új szabályrendszerben 35 kiemelt definíció található, amelyek a jövőben globális szinten ugyanazzal a tartalommal bírnak. Így például az ADS; az ADS-jármű; az ADS-felhasználó; a tervezett működési tartomány (ODD); a dinamikus vezetési feladat (DDT); az adattároló rendszer automatizált vezetéshez (DSSAD); biztonsági irányítási rendszer (SMS); a virtuális tesztelés vagy a tesztpálya.
Az ADS-szel szembeni követelmények
Az előírás egyik kulcsfontosságú része az ADS-szel szemben támasztott követelmények részletes meghatározása. Ezzel összefüggésben az ENSZ-EGB általános elvként rögzíti, hogy az ADS biztonsági szintjének legalább egyenértékűnek kell lennie egy képzett és körültekintő emberi vezető szintjével. Ezen túl a rendszernek a közlekedési szabályok betartása mellett fel kell ismernie a biztonsági kockázatokat és eseményeket, amelyekre reagálnia is szükséges.
Nem szorul magyarázatra az a követelmény, miszerint az ADS főszabályként nem okozhat ütközést. Ha viszont ez elkerülhetetlen, a rendszernek törekednie kell az ütközés súlyosságának enyhítésére, amelynek során kötelező átváltani az ún. kockázatcsökkentett állapotba vagy pedig le kell állítani a járművet.
További lényeges követelmény, hogy amíg aktív egy ADS-funkció, addig a közlekedés biztonsága és a működés zavartalansága érdekében le kell tiltani a kézi irányítás vezérlőelemeit. Az ADS és a járművezető közötti együttműködés kapcsán az ENSZ-EGB további részletes szabályokat határoz meg a rendszer aktiválásától kezdődően, a menet közbeni működésen át egészen annak kikapcsolásáig.
Kötelező előírás, hogy a járművet fel kell szerelni olyan adattároló rendszerrel (DSSAD), amely képes figyelemmel kísérni az ADS működését. Ezzel összefüggésben a dokumentum 6. számú melléklete tartalmazza ezen rendszerek specifikációit, így például az adatformátumot, adathozzáférést, valamint az adatelemeket.
A gyártók felelőssége
Logikusan merül fel a kérdés: kinek kell biztosítania az ADS előírásoknak megfelelő működését?
Első lépésként meg kell határozni az irányadó technológiai feltételeket és elvárásokat a jármű, valamint az ADS teljes életciklusára vonatkozóan. Ennek megfelelően a követelményrendszer tartalmazza a szabványosított és ellenőrizhető műszaki paramétereket, referenciaértékeket, továbbá az ADS ellenőrzésére és értékelésére vonatkozó előírásokat. Ezek címzettjei pedig a gyártók.
Az ENSZ-EGB tehát kifejezetten a gyártókra telepít kötelezettségeket, lefedve a teljes tervezési, fejlesztési, gyártási, üzemeltetési és leszerelési folyamatot. További elvárás a biztonsági irányítási rendszer működtetése, valamint a gyártó köteles ellátni a részletesen meghatározott kockázatkezelési, gyártásirányítási és biztonsági feladatokat is.
A dokumentum röviden foglalkozik a kiberbiztonság témakörrel is. Ezzel összefüggésben az ENSZ-EGB által támasztott követelmény egyértelmű: kötelező biztosítani az ADS védelmét az ilyen támadásokkal szemben. Ennek érdekében a gyártó köteles dokumentálni és végrehajtani a kiberbiztonsági folyamatokat a tervezési, fejlesztési, gyártási, valamint az üzemeltetési szakaszokban egyaránt. Mindez összhangban áll a kifejezetten a jármű és kiberbiztonság témakörrel részletekbe menően foglalkozó 155. számú ENSZ-előírással.
Mi várható ezen fejlemény után az európai uniós és a hazai jogalkotásban?
Nyalka Csaba, a DLA Piper Hungary szenior ügyvédje így értékelte az aktuális világszintű szabályozással kapcsolatos következő lépéseket:
„Az új követelmények – a 157. számú ENSZ-előíráshoz hasonlóan – előreláthatólag 2027 első felében be fognak épülni az EU típusjóváhagyási és engedélyezési rendszerébe, ami az automatizált / autonóm járművek tömeges piacra lépésének elengedhetetlen előfeltétele. Az ENSZ-EGB előírásai itthon hivatalosan az uniós implementációt követően lesznek irányadók, ugyanakkor a hazai jogalkotás során már addig is indokolt megvizsgálni az új rendelkezéseket mind az automatizált / autonóm járművek tesztelési szabályainak módosítása, mind pedig ezek üzemszerű működésének kodifikálása során.”
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Gazdaság
Miért kell évtizedekre előre gondolkodniuk az ingatlanfejlesztőknek egy gyorsan változó piacon?
Akár már néhány év alatt is jelentősen átalakulhat az ingatlanpiac, miközben az épületeknek és a városnegyedeknek évtizedeken át kell vonzónak és jól használhatónak maradniuk.
Az új technológiák, a változó munkahelyi elvárások és az éghajlati kockázatok ezért alapvető kérdés elé állítják a fejlesztőket: hogyan hozhatnak ma olyan döntéseket, amelyek húsz év múlva is helytállónak bizonyulnak? Erre keresi a választ a Skanska 2026-os „Shaping Sustainable Places” jelentése.
A riport azt vizsgálja, hogyan őrizhetik meg a városi fejlesztések vonzerejüket, alkalmazkodóképességüket és gazdasági életképességüket jóval az építkezés befejezése után is. A tanulmány szerint a hosszú távú érték szempontjából az átadáskori teljesítmény önmagában már nem elegendő; legalább ilyen fontos, hogy a projekt teljes életciklusa során mennyire képes alkalmazkodni a változó igényekhez.
A riportban bemutatott európai fejlesztések azt példázzák, hogy a rugalmasság milyen szerepet játszhat a hosszú távú érték megőrzésében. Alapkövetelmény, hogy az épületek alkalmasak legyenek az új technológiák befogadására, az eltérő munkavégzési módok támogatására és a változó bérlői igények kiszolgálására. Ugyanilyen fontos, hogy a tágabb városi környezet részeként is hosszú távon jól működjenek. A jelentés szerint a tervezés legkorábbi szakaszában meghozott döntések gyakran meghatározóak abban, hogy egy épület évtizedek múltán is versenyképes marad-e.
„Nem az jelenti az igazi kihívást, hogy a mai piaci körülményekre tervezzünk, hanem az, hogy előre lássuk, mire lehet szükségük a bérlőknek, a befektetőknek és a városoknak tíz vagy húsz év múlva. Az épületek néhány év alatt elkészülnek, használhatóságuk és vonzerejük azonban több gazdasági ciklusra szól”
– mondta Aurelia Luca, a Skanska magyarországi és romániai kereskedelmi ingatlanfejlesztési üzletágának ügyvezető alelnöke.
A jelentés stockholmi, koppenhágai, prágai és poznańi projektek példáján keresztül mutatja be, hogyan segítheti a hosszú távú szemlélet a fejlesztések vonzerejének és értékének megőrzését. Az egyes épületek teljesítményén túl ezek a projektek olyan tágabb szempontokat is figyelembe vesznek, mint az alkalmazkodóképesség, a városi kapcsolatok, a közterek és a mindennapi felhasználói élmény.
Az elmúlt két évtizedben a Váci úti irodafolyosó a főváros egyik legmeghatározóbb üzleti negyedévé vált. Ezzel párhuzamosan az elvárások is átalakultak: a kiváló megközelíthetőség, a szolgáltatások, a közterek, a kikapcsolódási lehetőségek és a munkakörnyezet általános minősége ma már alapvető szempont a vállalatok és a képzett munkaerő vonzásában. Egy ilyen városrész nem egyetlen fejlesztési ciklus alatt születik meg, hanem hosszú évek során, a magánberuházások, az infrastruktúra korszerűsítése és a változó felhasználói igények együttes hatására formálódik. Ez a hosszú távú szemlélet a H₂Offices fejlesztését is meghatározza. A jelentésben bemutatott többütemű nemzetközi projektekhez hasonlóan a H₂Offices is folyamatosan formálódik. A projekt teljes víziója a tervezett utolsó ütem megvalósulásával válik majd teljessé.
Ez a hosszú távú gondolkodás a ma meghozott döntésekre is kihat. A nyilvános terekkel, a kényelmi szolgáltatásokkal, a közlekedéssel, a bérlői élménnyel és a jövőbeni alkalmazkodóképességgel kapcsolatos szempontok már évekkel azelőtt beépülnek a tervezésbe, hogy a fejlesztés elérné végleges formáját. A cél túlmutat a mai kereslet kiszolgálásán: olyan helyszín létrehozása jelenti a fő irányvonalat, amely a környék és használói igényeinek változásával együtt is hosszú távon vonzó marad.
A tanulmány szerint ez a fajta gondolkodás az egész ingatlanágazatban egyre fontosabbá válik. A bérbeadási aktivitás, a minősítések és a tranzakciós volumenek továbbra is fontos mutatók, de mindig csak egy adott pillanatról adnak képet. A siker valódi mércéje később mutatkozik meg abban, hogy egy fejlesztés több piaci cikluson keresztül is képes-e embereket, vállalkozásokat és befektetéseket vonzani.
Mindez a városok, a befektetők és az ingatlanfejlesztők számára egyaránt a következő évtizedek egyik meghatározó kihívása lehet. A piacok továbbra is változni fognak. A ma létrehozott helyeknek pedig velük együtt szükséges alkalmazkodniuk. Ehhez a következő üzleti ciklusnál messzebbre kell tekinteni, és már most szükséges számolni a következő generáció igényeivel.
A Skanska 2026-os „Shaping Sustainable Places” jelentése teljes terjedelmében itt érhető el: https://www.skanska.com/group/en/media/foresight/reports/shaping-sustainable-places-report
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
-
Okoseszközök2 hét ago
Üzleti életre szabva: zökkenőmentes mobilitás és hatékonyság a HONOR Magic V6-tal
-
Ipar2 hét ago
A hulladék energetikai hasznosítása jelenti a jövőt
-
Gazdaság2 hét ago
Kutatás: ötből négy ipari szereplő szakemberhiánnyal küzd, mégsem örül mindenki az AI térnyerésének
-
Ipar2 hét ago
Jelentős fenntarthatósági eredményekről számolt be a Schneider Electric a harmadik negyedévben
-
Gazdaság2 hét ago
A Schneider Electric az INTREN-t választotta digitális ügynökségi partnerének
-
Gazdaság2 hét ago
Új funkciókkal bővült a KAPTÁR, a kamarai KAPacitás megosztó adatTÁR
-
Gazdaság2 hét ago
Magyarország továbbra is Európa kevésbé átlátható használtautó-piacai közé tartozik
-
Gazdaság2 hét ago
Idén is keresik az Év Női Logisztikusát – továbbra is kevés nő dolgozik az ágazatban







