Azonnali, látványos hatással nem jár, ám később nagyon fájhat majd Oroszországnak az, hogy az orosz-ukrán válság során megindított katonai offenzívára válaszul több nyugati ország is szankciókkal sújtotta az országot, beleértve a technológiai export korlátozását.
Az orosz-ukrán konfliktus tegnap hajnali, drámai eseményeire válaszul az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Japán, Ausztrália és Új-Zéland, valamint az európai uniós tagországok többsége azonnali szankciókat jelentett be Oroszországgal szemben, mely elsősorban az ország pénzügyi-gazdasági egységét gyengíti, ugyanakkor az exporttilalom az ország technológiai fejlődését is jelentős mértékben lefékezheti – vélik a Reutersnek nyilatkozó szakértők.
A exporttilalom ahogy egyes kínai cégeket érintően, úgy itt is elsősorban az Amerikai Egyesült Államokból származó technológiai megoldásokra vonatkozik, így az USA-ban működő cégek mostantól csak egyedileg elbírált licenc birtokában szállíthatnak Oroszországnak számítógépeket, különféle szenzorokat, navigációs eszközöket, telekommunikácós, légi és tengeri járművekhez használt berendezéseket valamint ezek különböző komponenseit. Szakértők szerint a felől semmi kétség, hogy jelen helyzetben ilyen licencet senkinek nem fog kiadni az illetékes kereskedelmi minisztérium.
A fentiek mellett az exporttilalom vonatkozik minden olyan termékre, melyet amerikai technológia bevonásával gyártanak – ezt a fajta szankciót szintén alkalmazták már korábban elsősorban kínai entitások ellen, a legsikeresebben pedig éppen a legnagyobb kínai tech óriásnak számító Huawei Technologies-zel szemben vált be ez a módszer.
Bár Oroszország saját technológiai ipara globális szinten nem számít jelentősnek (2019-ben egyes becslések szerint az ország technológiai és telekommunikációs importja mindössze 25 milliárd dollárt tett ki), a fentiek összeadódva idővel komoly hatást gyakorolhatnak az orosz gazdaságra, mivel ezzel az ország technológiai szinten gyakorlatilag megreked 2022-ben. Az ügynökségnek nyilatkozó szakértők szerint mindez lassú felfutással érezteti majd a hatását, ellentétben a pénzügyi szektort és folyamatokat érintő szankciókkal.
Szakértők egyben azt is hozzáteszik, hogy a szankciók – jelenleg még – kevésbé szigorúak, mint az Iránnal vagy éppen Észak-Koreával szembeni korábbi amerikai intézkedések, de globálisan így is jelentősebb hatásuk lehet, mivel Oroszország lényegesen fajsúlyosabb szereplője a világgazdaságnak, mint a fenti két ország.
Lényeges szempont, hogy az orosz lakosságra nem terjednek ki a szankciók, így az amerikai/nyugati importból származó, illetve amerikai/nyugati technológiát tartalmazó háztartási és szórakoztatóelektronikai termékek, mobilkommunikációs berendezések és számítógépek továbbra is elérhetőek lesznek lakossági forgalomban. Emellett a lakossági piacra szánt, titkosított kommunikációs megoldások is elérhetők maradnak Oroszországban, kifejezetten azzal a céllal, hogy a belső ellenzék (tipikusan a háborúellenes tüntetők), illetve a média céljait és biztonságát támogassák.
Ebben a helyzetben Oroszország szakértők szerint jóformán csak Kínára támaszkodhat, ám innen sem számíthat egyelőre komoly segítségre, a kínai technológiai ipar ugyanis áttételesen szintén az amerikai embargók hatásait nyögi, így a legtöbb kínai technológiai cég el van vágva az amerikai technológiáktól, ami – főleg a chipgyártásban – rendkívül nehezen ledolgozható hátrányt jelent az ország számára.
Úttörő elemzést készített a Schneider Electric a 800 VDC-s adatközponti architektúráról
A mesterséges intelligencia alkalmazások kiszolgálására létrehozott adatközpontokban gyorsan terjedő, 800 VDC-s áramellátási architektúra biztonságos kialakításához és működtetéséhez nyújt segítséget a Schneider Electric új, az ívzárlati kockázatokat vizsgáló elemzése.
A tanulmány egyik legfontosabb eredménye, hogy az ilyen rendszerekkel kapcsolatos kockázatok a tipikus AC-rendszerekével összehasonlítható mértékűre csökkenthetők.
A Schneider Electric, a világ egyik vezető energiatechnológiai vállalata által készített elemzés során az extrém nagy méretű (hyperscale) adatközpontokat működtető szolgáltatók tervezési mintái alapján két, különböző konfigurációjú 800 VDC-s architektúrát hasonlítottak össze. Az eredmények azt mutatják, hogy az ívzárlat következményei nagymértékben függenek az architektúrától, a kondenzátorok elhelyezkedésétől és a hibaelhárítási gyakorlattól.
Az elemzés egyik legfontosabb eredménye, hogy még a legszigorúbb forgatókönyv mellett is kezelhető az ívzárlat kockázata a 800 VDC-s rendszerekben, és sok esetben ez a kockázat a tipikus AC (váltakozó áramú) rendszerekével összehasonlítható mértékűre csökkenthető. Ezenfelül a fejlett szoftverek és a digitális ikrek segítségével végzett pontosabb modellezés hozzájárulhat az ívzárlat kockázatának megbízhatóbb meghatározásához.
A Schneider Electric által kiadott elemzés azért különösen aktuális, mert a 800 VDC-s architektúrákat egyre szélesebb körben alkalmazzák a mesterséges intelligencia (MI) támogatására szolgáló adatközpontokban a nagyobb teljesítménysűrűségű rackek kiszolgálására. Az NVIDIA vezetésével és a Schneider Electrichez hasonló energiatechnológiai partnerek közreműködésével megvalósuló átállás a 800 VDC-s adatközponti tápellátási infrastruktúrára lehetővé teszi majd, hogy a nagyméretű adatközpontokban és az MI-gyárakban* 400 kW-os és annál nagyobb teljesítményű IT-rackeket alakítsanak ki.
A 800 VDC-s elosztás a megawatt-nagyságrendű rackek hatékony áramellátásának gyakorlati megoldásaként jelent meg. Ugyanakkor a magasabb elektromos feszültség miatt szükséges az esetleges hibalehetőségek, a védelem és a biztonságos munkavégzési gyakorlatok átfogóbb megértése.
„A 800 VDC-s áramelosztás komoly változást jelent az adatközpontok tervezésében, ugyanakkor olyan biztonsági szempontokat is felvet, amelyeket alaposan meg kell vizsgálni. A világ vezető, extrém nagy méretű adatközpontokat üzemeltető vállalataival megvalósult együttműködésünk révén az elsők között biztosítunk gyakorlati keretrendszert az ívzárlat jelentette kockázatok értékeléséhez a mérnökök és a biztonsági szakemberek számára, amely strukturált megközelítést nyújt a hibajelenségek megértéséhez, a biztonságos munkavégzési gyakorlatok kialakításához és a hatékony védelmi rendszerek tervezéséhez. Célunk, hogy segítsük az iparágat abban, hogy magabiztosan és biztonságosan váltson át a magasabb feszültségű architektúrákra”
– mondta el Manish Kumar, a Schneider Electric „Secure Power & Data Centers” területért felelős ügyvezető alelnöke.
Az ívzárlat-elemzés már bevett gyakorlat az AC adatközpontokban, de jelenleg nincs iparági szabvány vagy iránymutatás arra vonatkozóan, hogy a 800 VDC-s rendszerek esetében milyen elektromos veszélyekkel szembesülhetnek az üzemeltetést végzők. A Schneider Electric tanulmánya az ívzárlat jelentette kockázatok értékelése és kezelése mellett abból a szempontból is kiemelkedően fontos, hogy a 800 VDC-s architektúrák a meglévő áramellátó rendszerekhez hasonló biztonsági szintet érjenek el. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi szabványok túlbecsülik az ívzárlat-kockázatot, míg a fejlett szoftverek és a digitális ikrek pontosabban modellezik azt.
Két különböző 800 VDC-s architektúra értékelése
A Schneider Electric az első gyakorlati ívzárlati elemzést készítette el rackszintű, valamint létesítményszintű 800 VDC-s architektúrákról, lefedve a területen kialakuló főbb megvalósítási irányokat. A tanulmány értékeli a szabványokon alapuló módszereket, a szimulációt és a rendszerszintű modellezést. Az eredmények azt mutatják, hogy a meglévő ívzárlat-keretrendszerek alkalmazhatók a 800 VDC-s rendszerekre, ha azokat az architektúrát és az időtényezőt is figyelembe vevő módon használják, emellett kiderült az is, hogy a tervezési döntések hatással vannak az eredményekre.
Rackszintű 800 VDC-s architektúrák: A konzervatív módszerek és forgatókönyvek alkalmazásával kapott eredmények azt mutatták, hogy az incidensenergia (villamos íváramütési energia) jóval az egyéni védőfelszerelések (PPE) esetében elfogadott 1,2 cal/cm²-es referenciaérték alatt maradt, még védelmi eszközök nélkül is.
Központosított 800 VDC-s architektúrák: A létesítményi szintű esettanulmány azt mutatja, hogy a rackszintű tervezésekhez képest valamivel nagyobb incidensenergia alakulhat ki, ha egy konzervatív, kevésbé reális, túláramvédelem nélküli architektúrát veszünk figyelembe. Az elemzés a rendszer topológiájának hatását is értékeli, és bemutatja, hogy a fordított blokkoló diódák előtti, valamint az azok utáni hibahelyek hogyan befolyásolják a visszatáplálást, a csúcsáramot és az ívzárlattal kapcsolatos eredményeket. Ha a hiba hatását szabványos védelmi eszközökkel időben korlátozzák, az ívzárlat energiája a munkakörnyezetekhez megfelelő szintre csökken, és általában összhangba kerül a szokásos váltakozó áramú architektúrákkal.
A kutatás azt is megállapította, hogy:
A tranziens viselkedés fontos: A 800 VDC-s rendszerekben az ívzárlatot az időfüggő hibák idézik elő, és az esemény első milliszekundumaiban a kondenzátor-kisülés dominál.
A szimuláció javítja a pontosságot: Az üzemeltetők jelentősen csökkenthetik az ívzárlat kockázatát, ha védelmi stratégiájukat fejlett szoftverekkel és digitális ikrekkel, például az ETAP-pal támasztják alá.
A tervezési döntések csökkentik a kockázatot: Az ívzárlat következményei az architektúrától és a rendszerkonfigurációtól függenek, nem csupán az egyenáramú elosztástól. A kondenzátorok elhelyezkedése, a visszaáram-gátló eszközök és a milliszekundum-szintű védelem kulcsfontosságú tényezők a biztonságos 800 VDC-s telepítésekhez.
„Az ipari szabványok továbbra is elengedhetetlenek az ívzárlat és az elektromos biztonság szempontjából, de a hagyományos módszerek túlságosan konzervatívak lehetnek, mivel nem tükrözik teljes mértékben az összetett egyenáramú rendszerek működését. A valós kockázat megértéséhez a mérnököknek értékelniük kell a rendszer topológiáját, a hibajelenségethiba jellegét, a védelmi koordinációt, a konverter reakcióját, a kapcsolási logikát és az aktív védelmi rendszereket. Az ETAP lehetővé teszi az üzemeltetést végzők üzemeltetők számára, hogy a 800 VDC-s rendszereket működés közben modellezzék és validálják, elősegítve ezzel az átállást a konzervatív feltételezésekről a pontosabb, mesterséges intelligenciával kiegészített, fizikai modelleken alapuló biztonsági és üzemeltetési döntésekre”
– hangsúlyozta Tanuj Khandelwal, az ETAP vezérigazgatója.
*Az MI-gyár egy speciális számítástechnikai infrastruktúra, amelyet arra terveztek, hogy az adatokból értéket teremtsen a mesterséges intelligencia teljes életciklusának kezelésével.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Ahány telephely, annyi valóság – így szakad szét a belső kommunikáció
Egy vállalat vezetése gyakran abból indul ki, hogy a dolgozók mind ugyanazokból az alapinformációkból dolgoznak. A valóságban azonban már egy épületen belül is elakadhat vagy torzulhat egy üzenet, több telephely, eltérő műszakok és nagyszámú fizikai dolgozó esetén pedig könnyen párhuzamos valóságok alakulhatnak ki.
A központban megszületik egy döntés, kimegy az e-mail, felkerül az intranetre, a vezetők megkapják a tájékoztatást. Az ügyvezető úgy gondolja, hogy a kommunikáció megtörtént. Egy távolabbi telephelyen viszont a dolgozók egy része nem használ céges e-mailt, mások csak később találkoznak az információval, vagy egy középvezetőn keresztül, már értelmezve hallják azt. Mire az üzenet eljut ahhoz, akinek adott esetben végre kell hajtania a döntést, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint a kiindulóponton.
„A jelenséggel már tudományos módszerekkel is foglalkoztak, mi házon belül csak telephelyi információs résnek hívjuk. Valamit közölni és végrehajtatni nem ugyanaz. A kommunikáció akkor ér célba, amikor az információ valóban, torzítás nélkül eljutott azokhoz, akiknek az alapján cselekedniük kell”
– mondta Czinger Erik, a belső kommunikációs hálózatokkal foglalkozó MUNIPOLIS magyarországi vezetője. A soros információátadást („A” elmondja „B”-nek, B továbbadja „C”-nek stb.) vizsgáló kommunikációpszichológiai kísérletek szerint néhány egymást követő szóbeli továbbadás után az eredeti részletek jelentős része eltűnik. Az üzenet ráadásul nem egyszerűen rövidül: egyes elemek kiesnek, mások hangsúlyosabbá válnak, a közvetítők pedig saját értelmezésük szerint alakítják tovább.
Vállalati környezetben ez könnyen felismerhető. A felsővezető elmondja a döntést a telephelyvezetőnek, ő a középvezetőnek, az a műszak- vagy brigádvezetőnek, végül tőle hallja meg a dolgozó. Ha nincs közvetlen információforrás és visszacsatolás, minden újabb közvetítő egy újabb pont, ahol az üzenet rövidülhet, módosulhat vagy félreérthetővé válhat. A földrajzi távolság, az eltérő műszakok és a személyes kapcsolatok hiánya ezt csak rontja.
„Nem a vezetői kommunikációt kell kiváltani, a személyes magyarázat, értelmezési keret fontos. De az alapinformációnak minden érintetthez közvetlenül, azonos tartalommal kell eljutnia. Így a vezető nem hírvivő, hanem segít értelmezni, amit a munkatárs is közvetlen forrásból ismer”
– fogalmazott Czinger Erik.
A probléma azért is nehezen észrevehető, mert kívülről gyakran nem kommunikációs hibának látszik. A központ szerint az új eljárást mindenki ismeri, miközben az egyik telephely már alkalmazza, a másik még a régi gyakorlat szerint dolgozik. A HR úgy tudja, hogy mindenki megkapta a tájékoztatást, az éjszakai műszak viszont csak a kollégáktól hallott róla. Ebből nagyon hamar kialakul a tipikus kudarchelyzet, amiben minden fél a másikat hibáztatja. Több telephely esetén ez már nemcsak kommunikációs kényelmetlenség. Egy műszakrend, munkavédelmi előírás, karbantartás, logisztikai változás vagy HR-döntés esetében az eltérő információ gyorsan működési problémává válhat.
A megoldás egyértelműen a közvetlenebb és ellenőrizhetőbb kommunikáció. Egy jól működő rendszerben látszik, ki kapta meg az információt, mikor kapta meg, elolvasta-e, illetve a címzetteknek van lehetősége visszajelezni, ha valami nem egyértelmű.
„Nem azt kell tudni, hogy kiküldtünk-e egy üzenetet, hanem azt, hogy elértük-e vele azokat, akiknek tudniuk kell róla. Többtelephelyes cégeknél ezen múlhat, hogy a vállalat valóban egy szervezetként működik-e, vagy csak ugyanaz a logó van több, egymástól egyre távolabb kerülő gyár kapuján”
– tette hozzá Czinger Erik. A különbség akár pénzben is mérhető, de a hierarchia alján álló munkatársakat kérdezve azonnal, egyértelműen kiderül, mennyire működik egy cég belső kommunikációja.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
A vállalatoknak újabb szerver helyett több szakértelemre van szükségük
Néhány éve még az volt a vállalati IT egyik alapvető kérdése, hogy saját infrastruktúrát érdemes-e kiépíteni, vagy jobb a felhőbe költözni.
Ma egyre inkább az üzemeltetés kerül előtérbe. Ki felügyeli folyamatosan a rendszereket, ki gondoskodik a biztonságukról és ki állítja helyre a működést hiba esetén? A hosting szolgáltatásokat Magyarországon is nyújtó cseh vállalat, a vshosting szerint a vállalati informatika egyik legnagyobb kihívása ma már nem az infrastruktúra lehető legolcsóbb beszerzése. A megbízható működtetéshez szükséges szakértelem biztosítása és a teljes üzemeltetési költség kézben tartása legalább ilyen fontos.
Az elmúlt két évben a mesterséges intelligencia az informatikai infrastruktúra fejlesztésének egyik legerősebb hajtóerejévé vált. A Gartner előrejelzése[1] szerint a globális IT-kiadások 2026-ban elérhetik a 6,37 billió dollárt, ami 14,2 százalékos éves növekedést jelent. Az adatközponti rendszerekre fordított összeg ennél is gyorsabban, várhatóan 62,5 százalékkal emelkedik. A számok jól jelzik, milyen ütemben bővül az AI-feladatok, a felhőszolgáltatások és más nagy számítási kapacitást igénylő alkalmazások kiszolgálására alkalmas infrastruktúra.
Az AI-megoldások terjedésével a cégek egyre több alkalmazást futtatnak és nagyobb adatmennyiséget kezelnek. Az informatikai csapatok létszáma azonban sok helyen nem nő ezzel azonos ütemben. A belső IT-részlegeknek egyszerre kell magas rendelkezésre állást biztosítaniuk, teljesíteniük a szigorodó biztonsági előírásokat és támogatniuk az üzleti fejlesztéseket. Az infrastruktúra működtetése ezért egyre inkább kapacitás- és szakértelem-kérdéssé válik. Erre a folyamatra mutat rá a KPMG 2026-os Managed Services Outlook[2] kutatása is. A felmérésben 1224, nagy nemzetközi szervezetnél dolgozó felsővezető vett részt, akik közvetlenül érintettek a menedzselt szolgáltatásokkal kapcsolatos döntésekben. A válaszadók 99 százaléka stratégiai jelentőségűnek tartja ezeket a szolgáltatásokat. A KPMG szerint alkalmazásuk 15–45 százalékkal is mérsékelheti a teljes működési költséget, bár az eredmény vállalatonként eltérő lehet. A költségoptimalizálás mellett a stabil működés, a szabályozási megfelelés, az üzletmenet-folytonosság és a speciális szakértelem elérhetősége is fontos szemponttá vált.
Bár a menedzselt szerver havi díja magasabb lehet egy nem menedzselt megoldásénál, ez az összeg csak a kiadások egyik eleme. A teljes költséghez hozzátartozik a szakemberek toborzása, a munkaidőn kívüli ügyelet, a felügyeleti és biztonsági eszközök, a mentések kezelése, a rendszeres karbantartás, valamint az esetleges leállások üzleti vesztesége. Egy tapasztalt üzemeltetői csapat ezeknek a feladatoknak jelentős részét át tudja venni. Így a kritikus infrastruktúra teljes működtetési költsége akkor is alacsonyabb lehet, ha maga a szolgáltatás havi szinten drágább. A menedzselt szolgáltatás ugyanakkor nem a vállalat saját informatikai részlegének kiváltását jelenti. A cél az, hogy ne kelljen házon belül kiépíteni a folyamatos, 24 órás infrastruktúra-üzemeltetéshez szükséges összes kompetenciát. A külső szakértői csapat elvégzi a rendszerfelügyeletet, telepíti a biztonsági frissítéseket, kezeli a mentéseket, optimalizálja a teljesítményt és reagál az incidensekre. A belső szakemberek ennek köszönhetően több időt fordíthatnak szoftverfejlesztésre, AI-projektekre és az üzleti működést közvetlenül támogató feladatokra.
„Egy menedzselt szolgáltatás havi díja lehet magasabb, összességében mégis csökkentheti a kiadásokat. A díj ugyanis a folyamatos felügyeletet, a szakértelmet, a biztonságot, a mentések kezelését és az incidensekre adott gyors reakciót is magában foglalja”
– mondta Damir Špoljarič, a vshosting társalapítója és vezérigazgatója.
Hozzátette, hogy ez különösen fontos a gyorsan növekvő e-kereskedelmi vállalkozások számára. A magyar Oázis Computer a vshosting menedzselt szerverére történő átállás után arról számolt be, hogy csapatuk biztonságban tudhatja a szervereket és az adatokat, a technikai támogatást pedig példaértékűnek értékelték. A szoftverfejlesztő cégek hasonló helyzetben vannak. A fejlesztők értékes munkaidejét köti le, ha a szerverek és az infrastruktúra napi üzemeltetésével is nekik kell foglalkozniuk. Ebben a környezetben a menedzselt szerver jóval több egyszerű tárhelyszolgáltatásnál.
A vshosting modellje a dedikált infrastruktúrát tapasztalt rendszergazdák napi 24 órában elérhető támogatásával és proaktív teljesítményoptimalizálással egészíti ki. A technikusok és a szükséges cserealkatrészek közvetlenül a vállalat saját adatközpontjában állnak rendelkezésre. A szolgáltatás így kiszámítható teljesítményt és folyamatos rendelkezésre állást biztosít. Hardverhiba esetén a javításra vagy cserére 60 perces garancia vonatkozik.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
