A világon működő adatközpontok összesített eszközértékének több mint egyharmadát, 388 milliárd dollárt kitevő értékvesztést okozhatnak a be nem árazott éghajlati kockázatok a Schneider Electric Research Institute és az SE Advisory Services friss tanulmánya szerint. A megoldást a klímaváltozás hatásait figyelembe vevő proaktív alkalmazkodás jelentheti olyan lépésekkel, mint PPA-k megkötése, folyadékhűtés alkalmazása vagy mikrohálózatok kiépítése.

A Schneider Electric, a világ egyik vezető energiatechnológiai vállalata által nyilvánosságra hozott új elemzés egyik fő tanulsága, hogy az éghajlati kockázatokat még mindig nem veszik figyelembe a szükséges mértékben az adatközpontok fizikai eszközállományának értékelése során, és emiatt elmaradnak azok a lépések is, amelyek csökkenthetnék az esetleges károkat. Pedig a tanulmány szerint a strukturált, ellenállóképességet erősítő beruházások egyharmadával mérsékelhetik az éghajlati kockázatoknak való kitettséget.

A Schneider Electric Research Institute és az SE Advisory Services által készített elemzés számszerűsíti is, hogy az éghajlati kockázatok mekkora értékvesztést okozhatnak. A mesterséges intelligencia-korszak (MI) leggyorsabban bővülő eszközállománya, az adatközpontok esetében ez 388 milliárd dollárnyi – a globális adatközponti eszközérték több mint egyharmadát (38 százalék) jelentő – be nem árazott éghajlati kitettséget jelent, és egyben azt is mutatja, hogy mekkora lehetőségek rejlenek az ellenállóképességet növelő beruházásokban.

A tanulmány rámutat arra is, hogy az új, kimondottan az MI használat támogatására létrejövő adatközpontokban az egy GW-ra jutó fizikai kockázat mintegy 2,6-szor magasabb, mint a meglévő létesítményekben, ami elsősorban a nagyméretű leállások nagyobb pénzügyi hatásának tudható be. A mesterséges intelligencia használat jövőbeli alakulását bemutató különböző forgatókönyvekkel számolva a tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy az éghajlati kockázatoknak kitett eszközállomány, a jelenleg tervezés és építés alatt álló adatközpontokat figyelembe véve jelentős mértékben bővülhet, és 388 milliárd dollárról 1,0 és 3,7 billió dollár közé emelkedhet.

Az elemzés alapján az éghajlati kockázatoknak való kitettség régiónként jelentősen eltér, ami a helyi veszélyek és hőterhelés, az energia- és hálózati jellemzők, valamint a zavarok beszállítói láncra való tovább terjedése közötti különbségekre vezethető vissza. Kína (56 százalék) és Európa (53 százalék) közel kétszer olyan mértékben ki van téve az értékcsökkenés kockázatának, mint az Egyesült Államok (28 százalék) és az APMEA-régió (Ázsia és a Csendes-óceáni térség, Közel-Kelet és Afrika – 28%).

A tanulmány az éghajlati kockázatok által veszélyeztetett öt fő területet azonosít, a hűtést, az üzletmenet megszakadását, a fizikai károkat, a fűtési hatékonyságot és a szén-dioxid-költségeket. Egy éghajlati tényezőkkel kiigazított értékelési modell alkalmazásával a tanulmány a fizikai veszélyeket és az átállási kockázatokat diszkontált cash flow-hatásokká alakítja át, így ellenőrizhető, létesítményi szintű becsléseket adva az eszközérték-veszteségről.

Az elemzés szerint 2025-ben a globális természeti katasztrófákból származó veszteségek körülbelül 170 milliárd dollárral meghaladták a biztosítási fedezetet. Ez a különbség évente 6–10 százalékkal növekszik, így az éghajlati veszélyek erősödésével az eszközök tulajdonosai egyre nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az adatközpontok üzemeltetői és tulajdonosai számára ez azt jelenti, hogy az éghajlati kockázatok egyre inkább kívül esnek a biztosítási fedezeten, ami még inkább rámutat arra, hogy mennyire fontos, hogy a klímaváltozással szembeni ellenállóképesség szempont legyen a létesítmények tervezésénél és üzemeltetésénél.

Az alkalmazkodás haszna

A kutatás megállapítja, hogy az éghajlati változásokkal szembeni ellenállóképesség érdekében végzett beruházások jelentős értéket képesek megóvni. A proaktív alkalmazkodás 150 milliárd dollár nettó védett értéket eredményez a meglévő létesítményeknél, ami minden tesztelt forgatókönyv szerint a kockázatnak kitett érték 30–39 százalékát teszi ki. Azok számára, akik már alkalmazzák az olyan intézkedéseket, mint a PPA-k (zöldáram-vásárlási megállapodás), a folyadékhűtés, a mikrohálózatok és az éghajlati szempontokat figyelembe vevő telephelyválasztás, a tanulmány pénzügyi keretrendszert is kínál, amivel számszerűsíthető, hogy ezek a lépések milyen mértékben növelik a védett eszközállományt.

„Az éghajlati kockázatot nem lehet beárazni anélkül, hogy felmérnénk azokat létesítményi szinten is. Ez a modell kiküszöböli ezt a vakfoltot, és részletes, ellenőrizhető értékeléseket állít elő, amelyek az egyes eszközöktől a globális portfóliókig terjednek, és közvetlenül felhasználhatók az alkalmazkodást segítő intézkedések meghozásához. A legellenállóbb létesítmények azok lesznek, amelyek olyan energiatechnológiával és intelligens rendszerekkel rendelkeznek, amelyekkel előre felmérhetik az éghajlati kockázatokat, alkalmazkodni tudnak hozzájuk és reagálni tudnak rájuk”

– mondta el Frédéric Godemel, a Schneider Electric „Energy Management” területért felelős ügyvezető alelnöke.

A teljes jelentés, melynek címe: „The Repricing of Compute: The Economics of Climate Risk and Resilience for AI-Era Capital”, innen tölthető le.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

A Veszprémi Várnegyed rekonstrukciója nemcsak műemlékvédelmi, hanem épületautomatizálási szempontból is kiemelkedő beruházás. A történelmi épületek megújulása mögött olyan integrált felügyeleti rendszer épül ki, amely hosszú távon biztosítja az energiahatékony, biztonságos és átlátható üzemeltetést.

A projektről Kovács Péterrel, a Welltech ZRt. kiemelt automatizálási mérnökével beszélgettünk.

MM: A Welltech több jelentős hazai beruházásban vett már részt. Miért különleges mégis a Veszprémi Várnegyed projektje?

Kovács Péter: A Welltech az elmúlt három évtizedben számos nagy volumenű automatizálási projektben vett részt. Dolgoztunk többek között a MOL Campuson, katonai gyártóegységeken, nagy akkumulátorgyárakon, valamint különböző iroda- és ipari komplexumok épületautomatizálási rendszerein. Ezek mind komoly szakmai referenciák Siemens-megoldásokkal, de a Veszprémi Várnegyed még ezekhez képest is különleges feladat volt.

Itt ugyanis nem egyetlen épület automatizálásáról beszélünk, hanem gyakorlatilag egy teljes történelmi városrészről. A rekonstrukció összesen 22 műemlék épületet érint, amelyek közül eddig 17 készült el, öt különböző kivitelezési ütemben. Az épületek különböző korokban épültek, eltérő rendeltetéssel, eltérő gépészeti rendszerekkel és több tervezőiroda műszaki koncepciója alapján. Ezért a legnagyobb kihívást nem önmagában a méret, hanem a sokszínűség jelentette.

Mérnöki szempontból arra vagyok a legbüszkébb, hogy ezt a sokféle rendszert sikerült egyetlen, egységes felügyeleti rendszerbe integrálni. Az üzemeltető számára ez egy áttekinthető, egységes rendszerként jelenik meg, miközben a háttérben rendkívül sok különböző technológia dolgozik együtt.

MM: Milyen technológiákra épül a Veszprémi Várnegyed épületautomatizálása?

Kovács Péter: A rendszer központi eleme a Siemens Desigo CC integrált épületfelügyeleti platform. Ez biztosítja azt a közös kezelőfelületet, amelyen keresztül az üzemeltető az egyes épületek gépészeti és automatizálási rendszereit felügyelni tudja. A Desigo CC nagy előnye, hogy nemcsak az épületautomatika jeleníthető meg rajta, hanem más alrendszerek is integrálhatók ugyanabba a környezetbe.

Az épületekben Siemens PXC4 és PXC7 DDC szabályozókat alkalmaztunk. Ezek végzik a helyi szabályozási feladatokat, például a légkezelők, hőszivattyúk, kazánok, zónaszabályozások és egyéb gépészeti rendszerek vezérlését. Emellett Siemens QMX3 sorozatú helyiségkezelő egységek kerültek beépítésre, illetve minden épületben helyi HMI paneleket helyeztünk el. Ezek a helyi kezelőpanelek Desigo CC klienseként is működnek, tehát az üzemeltető ugyanazt a logikát és grafikus megjelenést kapja helyben is, mint a központi felügyeleten.

MM: Mekkora rendszert kellett létrehozni, és milyen alrendszereket kellett összehangolni?

Kovács Péter: A jelenlegi rendszer közel 5000 automatika-adatpontot kezel, de a beruházás végére ez a szám várhatóan megközelíti a 10 000-et. Ez már önmagában is komoly nagyságrend. A rendszerben jelenleg 89 Siemens DDC szabályozó dolgozik, amelyek az egyes épületek helyi automatizálási feladatait látják el.

A várnegyedben nem egységes gépészeti filozófia valósult meg, hanem épületenként eltérő megoldásokkal találkoztunk. Az épületek funkciójukból adódóan összesen öt különböző zónavezérlési koncepció szerint működnek, ezért minden esetben az adott használathoz leginkább illeszkedő szabályozási logikát kellett kialakítani. Van, ahol hőszivattyús rendszer biztosítja a fűtést és a használati melegvíz előállítását, máshol kazános rendszer működik, egyes épületek pedig több rendszer kombinációjára épülnek.

Különösen érdekes feladat volt például egy olyan levegő–víz hőszivattyús rendszer összehangolása, ahol nyolc hőszivattyút kellett teljesítményigény alapján kaszkádvezérléssel működtetni. Ilyenkor nemcsak az a kérdés, hogy egy berendezés elinduljon vagy leálljon, hanem az is, hogy a rendszer mindig az aktuális igényekhez igazodva, optimális sorrendben és terheléssel működjön.

Emellett több külső rendszer integrációját is meg kellett oldani. Modbus kommunikációjú fan-coilok, VRV-rendszerek, termosztátok és saját automatikával rendelkező légkezelők is kapcsolódnak a felügyelethez. A Desigo CC-ben megjelenő adatpontok jelentős része külső gyártók Modbus- és BACnet-kommunikációjú berendezéseiből érkezik. Ez jól mutatja a Siemens automatizálási platform nyitottságát és rugalmasságát, hiszen nemcsak a Siemens saját eszközeit tudja egységes rendszerben kezelni, hanem ezeket berendezéseket is képes az egységes rendszerbe integrálni. Az üzemeltető számára így egyetlen, átlátható rendszer jelenik meg, függetlenül attól, hogy a háttérben milyen gyártók berendezései működnek.

MM: Milyen kihívásokat jelentett a műemléki környezet?

Kovács Péter: Egy műemléki környezetben az embernek folyamatosan alkalmazkodnia kell. A történelmi épületek esetében sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy egy modern épületnél. Többször előfordult, hogy a korábban megtervezett kábelnyomvonalakat módosítani kellett, mert a helyszínen régészeti feltárás indult, vagy olyan szerkezeti adottságok kerültek elő, amelyekhez igazodni kellett.

Nagyon jó megoldást jelentettek a használaton kívüli kémények. Ezeket több esetben függőleges nyomvonalként tudtuk használni, sőt előfordult, hogy automatikaelosztó szekrényeket is ilyen kéménytestekben helyeztünk el. Ez egyszerre volt praktikus és műemlékvédelmi szempontból is kedvező, mert nem kellett feleslegesen megbontani történelmi szerkezeteket.

A régészeti munkák is különleges helyzeteket teremtettek. A székesegyház alagsorában például úgy dolgoztunk, hogy mellettünk a régészek éppen egy történelmi sírt tártak fel. Ez nem akadályozta érdemben a munkát, mert nagyon jól tudtunk együttműködni, de jól mutatja, milyen különleges környezetben zajlott a kivitelezés.

Volt természetvédelmi szempont is. Bizonyos padlásterekben védett denevérek éltek, ezért csak meghatározott időszakban lehetett munkát végezni. Egy ilyen projektben tehát nem elég a műszaki tudás. Rugalmasságra, türelemre és a többi szakággal való folyamatos együttműködésre is szükség van.

MM: Mit jelent az egységes felügyeleti rendszer az üzemeltető számára?

Kovács Péter: Az üzemeltető szempontjából az egyik legnagyobb előny az átláthatóság. Egy ilyen összetett épületegyüttesnél óriási segítség, ha nem külön rendszerekben kell keresni az információkat, hanem egyetlen felületen láthatók az állapotok, riasztások, hibajelzések és üzemi adatok.

A Siemens Desigo CC rendszerben nemcsak az épületautomatika jelenik meg, hanem a tűzjelző, a beléptető és más biztonságtechnikai rendszerek is ugyanazon a felügyeleti felületen jelennek meg. Ez gyorsabb hibakeresést, egyszerűbb karbantartást és hatékonyabb napi üzemeltetést tesz lehetővé. Ha egy hiba jelentkezik, az üzemeltető nem elszigetelt jelzéseket lát, hanem összefüggéseiben tudja értelmezni az eseményeket.

Az egységes HMI- és kliens-architektúra szintén fontos. Minden épületben hasonló kezelőfelület áll rendelkezésre, azonos logikával és jogosultságkezeléssel. Ez csökkenti a betanulási időt, egyszerűsíti a működtetést, és hosszú távon az üzemeltetési költségeket is mérsékelheti.

MM: Hogyan értékelhető a projekt megtérülése?

Kovács Péter: Egy ilyen beruházás megtérülését nem lehet kizárólag energetikai oldalról vizsgálni. Természetesen a korszerű gépészeti rendszerek és az optimalizált szabályozás jelentős energiahatékonysági előnyt jelentenek. Egy jól működő épületautomatika képes az aktuális igényekhez igazítani a fűtést, hűtést, légkezelést és zónaszabályozást, ez pedig hosszú távon megtakarítást eredményez.

Ugyanakkor legalább ilyen fontos az üzemeltetési megtérülés. Az egységes felügyeleti rendszer gyorsabb hibakeresést, egyszerűbb karbantartást és könnyebb bővíthetőséget biztosít. Ha a jövőben újabb épületek vagy alrendszerek kerülnek be a rendszerbe, azok egy meglévő, átgondolt architektúrához csatlakozhatnak.

A projekt kulturális és értékmegőrzési szempontból is jelentős. Több olyan épület is található a várnegyedben, amely évtizedek óta nem esett át komolyabb felújításon. A rekonstrukcióval és a Siemens-alapú épületautomatizálással ezek az épületek nemcsak megújulnak, hanem hosszú távon fenntarthatóan üzemeltethetők is. Számomra ez a projekt egyik legfontosabb üzenete: a modern technológia nem ellentéte a műemlékvédelemnek, hanem megfelelő mérnöki szemlélettel annak egyik legfontosabb támogatója lehet.

„A projekt során nem az volt a célunk, hogy minden épületet ugyanúgy automatizáljunk. Éppen ellenkezőleg. Minden épület megőrizte a saját működési filozófiáját, miközben az üzemeltető számára egyetlen, egységes rendszert alakítottunk ki. Számomra ez jelentette ennek a projektnek a legnagyobb mérnöki kihívását és egyben a legnagyobb sikerét.”

– Kovács Péter, a Welltech ZRt. kiemelt automatizálási mérnöke.

www.welltech.hu, www.siemens.hu

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Schneider Electric és a Hon Hai Technology Group (Foxconn), melynek célja a mesterséges intelligencia (MI) használatát támogató adatközpontok új generációjának létrehozása. A két vállalat olyan megoldásokat kínál, amelyek lehetővé teszik az ilyen létesítmények gyorsabb megvalósítását és hatékonyabb üzemeltetését.

Az MI egyre szélesebb körű elterjedésével alapvetően változnak meg a digitális infrastruktúrával szemben támasztott követelmények is. A Schneider Electric, a világ egyik vezető energiatechnológiai vállalata és a Hon Hai Technology Group (Foxconn), a világ legnagyobb elektronikai gyártója összefogása erre az új kihívásra ad választ. A stratégiai együttműködés egyesíti a Foxconn páratlan szakértelmét a fejlett számítástechnikai platformok, az MI rack-integráció és a globális gyártás terén a Schneider Electric áramellátási rendszerek, a hűtés és az energiagazdálkodás területén meglévő tapasztalatával és tudásával. A vállalatok közös célja olyan integrált, azonnal bevethető megoldások létrehozása, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek számára, hogy régiókon átívelően gyorsabban, hatékonyabban és kiszámíthatóbban építsék ki és üzemeltessék az MI működését támogató infrastruktúrát. A gyártás még ebben az évben megkezdődik.

Shot of Data Center With Multiple Rows of Fully Operational Server Racks. Modern Telecommunications, Cloud Computing, Artificial Intelligence, Database, Super Computer Technology Concept.

Az együttműködés keretében a két cég közösen kifejleszti a mesterséges intelligencia adatközpontok következő generációs referenciaarchitektúráit. A partnerség révén új innovációk jönnek a zárt rendszerű energiaoptimalizálás, a moduláris áramellátó és hűtőegységek, valamint a szabványosított tervezési keretrendszerek terén is, ezáltal könnyen másolható, a nagy teljesítményt biztosító terveket alkotnak meg annak érdekében, hogy világszerte támogassák az MI-gyárak kialakítását. A magas színvonalú gyártás és az energiaintelligencia egyesítésével a két vállalat megalapozza egy új típusú mesterséges intelligencia-infrastruktúra kialakulását, amely tervezésénél fogva skálázható, alapértelmezés szerint hatékony, és készen áll az MI-korszak egyre nagyobb igényeinek kiszolgálására.

„Az MI fejlődésének ütemét figyelembe véve új modellre van szüksége az infrastruktúra tervezése, kiépítése és megvalósítása terén. A Foxconn MI-rendszerek területén meglévő erősségeinek és globális gyártási kapacitásának, valamint a Schneider Electric energiaellátás és energiagazdálkodás kapcsán szerzett mélyreható szakértelmének ötvözésével olyan utat teremtünk az ügyfelek számára, amelyen nagy léptékben tudják kiépíteni az MI-kapacitást – ráadásul gyorsabban, okosabban és fenntarthatóbban, mint korábban”

– mondta el Young Liu, a Foxconn elnöke.

„A mesterséges intelligencia iránti kereslet egyre gyorsabban bővül, és ahogy a számítási kapacitás igyekszik lépést tartani ezzel a növekedéssel, az ezt tápláló energia alapvető fontosságú tényezővé válik. Ha felelősségteljesen szeretnénk bővíteni az MI használatát, akkor össze kell kapcsolnunk ezeket a rendszereket. Ez az a pont, ahol elengedhetetlenül fontossá válik az energiaintelligencia. A Schneider Electric szintet lép az energiatechnológiában annak érdekében, hogy a leghatékonyabb és legfenntarthatóbb MI-gyárakat építhessük ki úgy, hogy integrált áramellátási, hűtési és digitális képességeket vezetünk be a mesterséges intelligencia használatát támogató adatközpontokban. Egy olyan iparág energiatechnológiai partnereként, amely eltökélt abban, hogy belépjen az intelligencia korszakába, a Foxconnnal együttműködve segítjük ügyfeleinket, hogy valóban gyorsan, rugalmasan és hatékonyan bővítsék kapacitásaikat”

– tette hozzá Olivier Blum, a Schneider Electric vezérigazgatója.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!