Szerkesztőségünk július első felében látogatta meg a 2025-ös Oszakai Expót, és bár nem sikerült minden standot bejárnunk – ami nem is csoda, tekintve a hatalmas területet és a több mint 150 részt vevő országot – még így is egy életre szóló élményben volt részünk. A világkiállítás helyszíne az oszakai Yumeshima mesterséges sziget, amelyet teljes egészében erre a célra fejlesztettek. A téma: „Designing Future Society for Our Lives”, azaz „A jövő társadalmának formálása az életünkért”, és a cél, hogy az emberiség közös kihívásaira (pl. egészség, klímaváltozás, technológia) közös megoldásokat találjunk.

Az egész expo-t a Grand Ring nevű szerkezet öleli körbe, amely Guinness-rekorderként a világ legnagyobb faépítménye. Mintegy 61 ezer négyzetméteres lefedett területével, több mint 600 méter átmérőjével és 20 méteres magasságával monumentális, mégis barátságos, természet közeli benyomást kelt. Az építmény japán cédrusból, japán ciprusból és importált fenyőből készült, melyből 70%-át hazai, 30%-át külföldi faanyag teszi ki a környezettudatosság jegyében.

Japán Pavilon – A jövő biológiája

Kezdjük a sort a házigazdákkal! Ha van pavilon az Expo 2025 Oszakán, amely nem csupán bemutat valamit, hanem él és lélegzik – akkor az a japán pavilon, mely a természetes körforgás újraértelmezését állította középpontba, és ezt nemcsak látványos installációkkal, hanem egy lenyűgöző épülettel és valódi biológiai rendszerekkel tette átélhetővé.

Az épületet Oki Sato, a Nendo designstúdió vezetője álmodta meg, az építészeti terveket pedig a nemzetközileg is elismert Nikken Sekkei jegyzi. A Grand Ringhez hasonlóan ugyancsak fából épült, kör alakú hatalmas grandiózus épület, amely az „élet körforgását” nemcsak kiállítási témaként, hanem építészeti formanyelvként is megjeleníti. A pavilon közepén egy nagyjából 50 méter átmérőjű víztükör nyújt nyugalmat és tükrözi vissza az épület faszerkezetének finom részleteit.

A kiállítás három egymásba fonódó zónán keresztül mesél a körforgásról: az első rész, a lebomló élelmiszer-hulladékkal indul, amit biogázzá és tiszta vízzé alakítanak át. A másodikban az így nyert energiával algát tenyésztenek – konkrétan spirulinát és más mikroalgákat –, amelyek nemcsak élőben láthatók, de karakteres formákban is visszaköszönnek: például LED-csövekbe zárt Hello Kitty figurákban. Az utolsó zónában pedig bemutatják, hogyan válhat ezekből az algákból a jövő nyersanyaga: kozmetikum, bioüzemanyag vagy akár műanyag-alternatíva.

A japán pavilon nem a megszokott „kulturális látványosságot” kínálja. Nem idézi meg a teaszertartást, nem mutat be origamit vagy kimonókat – hanem egyértelmű üzenetet közvetít: a jövő nem látványosság, hanem felelősség. És ebben a felelősségben a természet nem partner, hanem alap.

Az épület különlegessége még, hogy a hagyományos japán faszerkezetekhez hasonlóan csapolásokkal készült, vagyis szétszerelhető és újrahasznosítható. Ahogy a kiállítás is a fenntarthatóságról szól, úgy maga az építmény is része ennek a gondolatiságnak.

A japán pavilon nem a leghivalkodóbb, nem is a legnagyobb a világkiállításon – de az egyik legkoherensebb. Minden részlete egy gondolat köré épül, és ezt nemcsak meséli, hanem működés közben mutatja be. Ez a fajta következetesség és mélység teszi igazán emlékezetessé.

USA Pavilon – „Képzeld el, mit hozhatunk létre együtt!”

Az Egyesült Államok pavilonja nem próbál mindenáron elkápráztatni. Nem harsány, nem túltolt, nem erőlködik. Ehelyett egy letisztult, mégis gondolatébresztő élményt kínál – olyat, ami elgondolkodtat, bevon és párbeszédre hív.

A pavilon épületét a Trahan Architects tervezte, az ES Global és a BRC Imagination Arts közreműködésével. Két háromszög alaprajzú épület határolja, középen egy látványos, lebegni látszó kockával, amelyet „Cube of Imagination”-ként emlegetnek. Ez az építészeti megoldás nemcsak vizuálisan erős, hanem szimbolikusan is: a kreativitás és az együttműködés tere.

Az épület jelentős részét újrahasznosított anyagokból – többek között a 2020-as tokiói olimpia szerkezeti elemeiből – alakították ki. A fa, az acél és a polikarbonát panelek egyszerre keltenek természetközeli és modern hatást. A dizájn és az anyaghasználat is azt üzeni: a jövő építéséhez felelősen kell gondolkodnunk.

A belső terek átgondoltan vezetnek végig az amerikai kultúra és technológia világán. Nagyméretű LED-falakon ismerős tájak és ikonikus városképek bukkannak fel, de nem pusztán látványként – közös értékek és lehetőségek szimbólumai is egyben. A kiállítás interaktív, mégsem tolakodó. A pavilon arra biztatja a látogatókat, hogy egy kicsit másként gondolkodjanak el arról, világunkban közösen mi minden lehetséges és elérhető – miközben öt látványos és elgondolkodtató installáción keresztül vezet végig és mutatja be, hogy miben járnak élen az amerikaiak: a technológia, az űrkutatás, az oktatás, a kultúra és a vállalkozás világában. A kiállítás talán egyik legizgalmasabb része egy igazi SpaceX felszállást szimulál, amely a központi „kocka” teremben kapott. helyet.

A pavilon csillag kabalafigurája, „Spark”, játékosan vezeti végig a látogatókat a kiállításon, és különösen a fiatalabbak számára teszi befogadhatóvá a tartalmat. A pavilon végében egy kis szabadtéri színpad és kávézó is helyet kapott, ahol zenei és gasztronómiai programokat tartanak – ízelítőt adva az amerikai kultúra sokszínűségéből.

A látogatottság magas – legnagyobb várakozó tömeget is itt tapasztaltuk – naponta több ezren keresik fel a pavilont, nem véletlenül. Az épület minden eleme, a tartalomtól a látványig a pavilon fő üzenetét közvetíti, a jövőt nem egyedül, hanem közösen érdemes elképzelnünk és megvalósítanunk. mely hűen tükrözi a pavilon szlogenjét is egyben: „Képzeld el, mit hozhatunk létre együtt!”

Német Pavilon – „Wa! Germany”: A körkörös jövő otthona

Az Expo fő témájához igazodva Németország pavilonja is a környezettudatosságról szól, a tárlat egy lehetséges tudatos jövőn vezet végig, amelyet a körforgásos gazdaság kínál.

A Wa! Germany pavilont a berlini LAVA – Laboratory for Visionary Architecture tervezte. A „wa” itt egyszerre jelent kört, harmóniát és a híres japán „Wow!” érzést.

Maga a pavilon is hat kör alakú, fa és bambusz szerkezetű épülettel érzékelteti a körforgást, mint alapelvet. Ahogy belépsz, azonnal érződik: itt minden átlagos felület, panel vagy tartószerkezet moduláris és újrahasznosítható – akár lebontva is újrahasznosítható az Expo végén. A padlótól a tetőig az anyagválasztás azt a gondolatot erősíti, hogy amit ma elhasználunk, az holnap ismét része lehet valami másnak.

Belül a látogatás körkörös útja több állomáson vezet keresztül, mindvégig zöld növények, természetes anyagok ölelik körbe a nézelődőt. A falakon felsorakoztatott oktató felületek egy olyan jövőt mutatnak be – ráadásul nem is akárhogyan – ahol a városok nem pazarlók, hanem újraépíthetők, erős biodiverzitással.

A látogatás egyik legszórakoztatóbb interaktív eleme, egy apró, több színben kommunikáló kisméretű audió-eszköz, melyből minden látogató kézhez kap egyet-egyet. A kis, cuki kabala-eszközök egymással is kommunikálnak, de legfontosabb szerepük az információk megszerzésében van. A falon elhelyezett információs pontokhoz érintve mesél és tanít nekünk egy lehetséges jövőről. Maga a kis kabala-figura nagyon eltalált forma, nemhogy a gyermekek, de a felnőttek is imádták. Mi magunk is nehezen váltunk meg tőle a pavilon végén, ahol egy csúszdára kellett ráhelyezni, ahol kerek testén végiggurulva intett nekünk búcsút. A tervek szerint az eszközök is új otthonra lelnek majd a kiállítás után, éjjeli lámpaként és iskolai programozókészletek részeként találják majd meg új feladatukat.

A zöld tetők, a bioszférát idéző parkosított udvar és a növények együttesen nemcsak esztétikusak voltak, de valós klímatámogatók is: a talaj elnyeli az esővizet, hűti a környező területet, miközben oxigént termel és egyben szép látványt kínál. A tető alatti cseppenkénti esővízgyűjtés, a talajon átfutó csatornák és kavicságyak mind erre a körforgáson alapuló működésre épülnek.

A Wa! Germany pavilon nem harsány építmény, hanem egy finoman megkomponált élmény, ami egyszerre tanít és inspirál, javasol és irányt mutat, hogyan is élhetünk együtt egy körforgásos társadalomban.

Kínai Pavilon – Az élő kalligráfia és zöld jövőkép találkozása

A Kínai Pavilon nem nosztalgiázik a múlton, mégis tisztelettel épít rá. Minta csak egy bambusztekercsbe lépne be az ember, úgy ölel körbe a pavilon természetes fából épített falai. A tér gyönyörűen mutatja be, hogy Kína miként érez elhivatottságot egyszerre a zöld fejlődés mellett, ugyanakkor hangsúlyozza a kultúrájuk fontosságát is egyben. A holdi talajminták, óriási led falak és látványos térszervezés közösen emelik reflektorfénybe az ország ősi gyökereit és technológiai ambícióit. Ha egy pavilon képes egyszerre mesélni a jövőről és gyönyörködtetni a szemünket – ez az.

A pavilont a China Architecture Design Group (CADG) tervezte, amelynek vezetője, Cui Kai akadémikus maga is a hazai építészeti akadémia tagja. A külső megjelenés egy hagyományos kínai bambusztekercset idéz, ahol az oldalfalakon 119 híres kínai vers olvasható öt különböző kalligráfia-stílusban, ami mintegy élő kulturális installációként jelenik meg a homlokzaton. A kiállítás a “közösség az életért és a természetért” motívum köré épül, hangsúlyozva a fenntartható társadalom elérésének fontosságát. Belépve egyszerre érezni a hagyományt és a jövőt: oszlop nélküli terek, természetes fény és folyamatos vizuális áramlás teremti meg a hangulatot és ad teret a szabad felfedezéshez.

A pavilon három egymást követő részre oszlik: először a hagyományos ökológiai bölcsesség jelenik meg – például mezőgazdaság, természet közeli életstílus –, ezt követi Kína zöld technológiai fejlesztéseinek bemutatása, majd zárásként a globális együttműködés lehetőségei jelennek meg modern formában.

A pavilon talán leghatásosabb eleme a holdi regolith (talaj), amelyet a kínai Chang’e-5 és Chang’e-6 missziók hoztak vissza. A világ első alkalommal bemutatott mintái – a Hold elő- és hátoldaláról származó anyagok vizuális összehasonlítása – egyszerre tudomány és emóció.

Magyar Pavilon – “One World, One Soul”: Zene, természet és jövő a dóm alatt

Az összefoglalónk végére hagytuk a magyar pavilont, ami az Expo egyik legizgalmasabb, legátélhetőbb és legőszintébb része volt számunkra: a természet, a népzene és a közösség jövője egyszerre jelent meg benne. A hagyomány nem múzeumba került, hanem élő előadásként szólalt meg és közvetítette fő üzenetét: “One World, One Soul”.

A pavilon megálmodója ZDA – Zoboki Design and Architecture, Gábor Zoboki tervei alapján készült. Minden elemén érezni lehet, hogy nem csak egy funkcionalista célt szolgál, hanem az ország értékeit, hagyományait és jövőbeli ambícióit szemlélteti. Az épület első pillanatban magához ölel: az egyik része egy erdőre emlékeztető tér, a másik egy szalmaszerű fa-dómtér, amely kívülről a hagyományos magyar boglyára hasonlít – az építészeti forma és a népi hagyomány érthető egységet alkot.

Belépés után egy sötét térben ezüstösen csillogó diorámák fogadtak minket, mintegy virágos tisztás, amely a magyar puszta hangulatát idézte, illatokkal és növényekkel. A diorámák a Tavasz szél vizet áraszt népdal első versszakának egy-egy sorát rejtette több nyelven is megjelenítve, mintegy bevezetője a pavilon fő motívumának. Az üvegtáblák között végigsétálva, már közvetlen a Zengő Dóm előterébe értünk, ahol igazán aprónak érezhettük magunkat. Kristály gyöngyvirágok hajoltak felénk, népzenei motívumokat suttogva a fülünkbe, amíg az ajtón a visszaszámlálás a nullára nem ért és beléphettünk az kör alakú immerzív színház terembe.

Ebben a letisztult és visszafogott térben élő népzenei előadások zajlanak, 15 perces váltásokkal. Nem csak hallgatni, de érezni is lehetett: a Kodály-módszer hitvallása szerint a zene mindenkié, nyelvtől, nemzettől függetlenül. A dóm mennyezete fekete éjszakai égboltra emlékeztetett, melyet csak a csillagok fényének pásztázása tört meg. Az népdalénekes hangja olyan kristálytisztán és áthatóan töltötte be a teret, hogy minden más szín, vagy képi világ csak megtörte volna ezt a varázslatot. A magyar népdalok alatt szinte látható lett a múlt és a jelen találkozása, a hagyomány és az élmény bensőséges összhangja. Az előadás olyan tiszta és őszinte, hogy a nyelv ismerete nélkül is mindenki magába zárta a közös nyelvünket: a zenét.

A pavilon a kiállítótér, színház mellett egyúttal társasági tér is: a első emeleten bistro és borbár várja a látogatókat, ahol hortobágyi palacsinta, gulyásleves, paprikás krumpli, túrógombóc és Somlói galuska ízét – plusz fröccs és házi szörpök – várják a vendégeket. A második szintet pedig üzleti és diplomáciai célokra alakították ki: konferenciatermek, networking-terek és bemutató standok kínálnak lehetőséget a magyar KKV-knak a kelet-ázsiai partnerkapcsolatok építésére.

A homlokzatot borító több mint 35 500 kézzel felrögzített lamella – textilcsíkok, amelyek szélben táncolnak – az árnyékolás, a hűtés és a vizuális hatás funkcióját egyaránt betöltik. Ahogy ringatóznak, mintha falevelek susognának – egyszerre működik természet-szimulációként és energetikai megoldásként.

Záró gondolatok

Ahogy végigsétáltunk a világ különböző pontjait képviselő pavilonokon, egyértelművé vált, milyen sokféleképpen lehet megszólítani az embereket ugyanazzal az üzenettel. Az Expo 2025 Osaka, Kansai vezérgondolata – Designing Future Society for Our Lives, vagyis a „Jövő társadalmának formálása az életünkért” – nemcsak inspiráló, de rendkívül aktuális is. Az országok lenyűgöző érzékenységgel és kreativitással reflektáltak erre a témára: volt, aki a természethez való visszatérés fontosságát emelte ki, mások a technológia és az ember kapcsolatáról meséltek, de mindegyik pavilonban közös volt a jövőbe vetett hit és a nemzeti identitás büszke, egyedi megjelenítése. Ez a sokszínűség és egyensúly teszi igazán felejthetetlenné az élményt – mert bár mindannyian máshonnan jövünk, a közös jövőnk ugyanaz.

További információ: https://www.expo2025.or.jp/en/

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!