Idén szeptember 30-ig lehet jelentkezni az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség (EJMSZ) rendkívül sikeres, hat hónapos, ingyenes Mérnöki Pályaorientációs Mentorprogramjára, amire olyan középiskolás diákok pályázhatnak, akik érdeklődnek a műszaki és mérnöki területek iránt, és szeretnének többet megtudni a továbbtanulási, illetve karrierlehetőségeikről.

A pályaválasztás előtt álló tanulóknak sokszor úgy kell dönteniük továbbtanulásukról, hogy kevés közvetlen tapasztalatuk van arról, mit jelent mérnökként dolgozni. Az EJMSZ mentorprogramja ezen szeretne változtatni. A diákok személyes tapasztalatokon keresztül ismerhetik meg a mérnöki szakmákat és a vállalati környezetet, valamint segítséget kapnak saját érdeklődésük és erősségeik feltérképezéséhez. A jelentkezéshez nem szükséges műszaki előképzettség és az sem elvárás, hogy a diák már pontosan tudja, melyik mérnöki terület érdekli.

A mentoráltakat az EJMSZ tagszervezeteinél dolgozó, fiatal, pályájukon aktív mérnökök segítik. A velük való rendszeres személyes és online találkozókon a diákok első kézből kaphatnak válaszokat az egyetemi továbbtanulással, a különböző mérnöki szakmákkal, a munkával és a karrierlehetőségekkel kapcsolatos kérdéseikre. A mentor–mentorált párok kialakítását a Konnekt Egyesület szakmai csapata végzi.

A hat hónapos program a mentorálás mellett céglátogatásokat, illetve készségfejlesztő tréninget is tartalmaz. A vállalati programokon a résztvevők testközelből láthatják, hogyan dolgoznak a mérnökök, milyen projekteken vesznek részt és miként hasznosul a gyakorlatban az iskolában megszerzett tudás. Az ingyenes programra 2026. szeptember 30-ig lehet jelentkezni a rövid online űrlap kitöltésével, erre a linkre kattintva.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

A Siemens Zrt. és az UNIside közös kutatása feltárja a mesterséges intelligencia szerepét a magyar egyetemisták tanulmányaiban és mindennapjaiban.

A kutatás szerint a magyar egyetemisták körében valóságos MI-láz tombol: a válaszadók 75,3 százaléka hetente, de inkább napi több alkalommal veszi igénybe az MI-eszközöket. Ez a szám jóval magasabb, mint a már munkahellyel rendelkezők körében: a Gallup 2026 májusában készített felmérése alapján a munkavállalók nagyjából fele használ MI-eszközöket, de csak 15 százalékuk veszi igénybe a mesterséges intelligenciát naponta.

A hallgatók döntő többsége önerőből, informálisan sajátítja el a tudást. Mindössze 3,6 százalékuk vett részt szervezett, MI-témájú egyetemi órán. Ez azt is jelentheti, hogy az intézmények lemaradásban vannak a hallgatói igényekhez képest, miközben a felsőoktatásban tanulók már rég belevetették magukat a mesterséges intelligencia világába.

A kutatás során az MI-eszközökben való jártasságukról is kérdezték őket: 41,7 százalékuk „készségszinten” használja, 10,5 százalékuk pedig már profinak, „számtalan promptot író felhasználónak” tartja magát.

Bár tömegesen használják, a hallgatók kritikusan viszonyulnak az MI által generált információkhoz. Egy 10-es skálán, ahol az 1 a teljes bizalmatlanság, a 10 pedig az ellenőrzés nélküli elfogadás, az átlag mindössze 4,5 pont volt, ami azt jelenti, hogy a hallgatók többsége nem fogadja el vakon az MI válaszait; fenntartásokkal kezelik az MI által adott információkat, és visszaellenőrzik a válaszokat.

Emellett a kutatás szerint a bizalom a használat gyakoriságával nő. Aki kevésbé jártasnak vallotta magát az MI-eszközök használatában, mindössze átlagosan 3-ast adott a bizalmi skálán, míg akik többet használják e megoldásokat, azoknál 5-re jön ki a szám. Ez még mindig nem azt mutatja, hogy a hallgatók MI-generált beadandókkal teljesítenék az egyetemi tanulmányaikat.

Mire jó az MI az egyetemen?

A megkérdezettek túlnyomó része két területen találja hasznosnak az MI-t:

• Szövegírásban, ahol egy 10-es skálán 7,9-et,
• és összefoglalók készítésében, ahol 7,6-ot kapott az MI.

A mesterséges intelligencia emellett még a forráskutatásban és a szövegírásban spórolja meg a legtöbb időt a hallgatóknak. Azonban nem minden területen tündököl az MI: kódírásban (4,7/10) és az MI-vel kapcsolatos beszélgetések slágereként számontartott kép- és videógenerálásban (5,4/10) tartják a legkevésbé hatékonynak.

Ezen a területen jön elő a legjobban az egyes szakok közötti különbség: a műszaki és informatikai hallgatók sokkal hasznosabbnak találják a kódírást (informatikusok: 7,1; műszakisok: 5,5), mint például a humán szakosok (3,7), míg a szövegírás és -fordítás a gazdasági és társadalomtudományi képzéseken a legfontosabb.

Az egyetemek egyelőre le vannak maradva

A kutatásban arról is kérdezték a hallgatókat, hogy mennyire tartják fairnek a saját egyetemeik és oktatóik hozzáállását az MI használatához. Egy négyfokú skálán 3,3-at kapott az egyetemek MI-szabályzata, ami meglepően pozitív, míg az oktatók engedékenysége 10-ből 5,8-at kapott.

Azonban itt is van egy érdekes különbség: a műszaki és informatikai hallgatók kritikusabbak az intézményeik szabályozásával szemben, valamint szigorúbbnak látják a tanáraik hozzáállását is. Annak ellenére, hogy ők is ugyanolyan intenzíven használják az MI-t, mint más szakok hallgatói.

Ha a diákoknak kérdésük merül fel az MI-vel kapcsolatban, akkor sem az egyetemi forrásokhoz fordulnak, hanem inkább autodidakta módon próbálják megoldani a problémát. A kutatást kitöltők között így oszlik meg az információszerzés

• Internet: 74,5 százalék
• Maga az MI-eszköz: 37,9 százalék
• Szakirodalom: 29,3 százalék
• Egyetemi oktató: 26,8 százalék
• Ismerősök/csoporttársak: 24,8 százalék / 22,9 százalék
• Szülők: 5,0 százalék

Látható, hogy az oktatók nem az elsődleges forrásai az MI-vel kapcsolatos információnak, hanem csak egy a sok lehetőség közül.

A megkérdezett egyetemi vezetők és szakértők beszámolói szerint a technológia tudatos használatára, nem pedig annak tiltására helyezik a hangsúlyt, és rugalmas kereteket alakítanak ki az intézményekben. Az MI használata alapvetően megengedett lehet a tanulásban, kutatásban és más munkafolyamatokban, ha azt az adott oktató nem korlátozza, és nem sérti az etikai, adatvédelmi vagy jogi előírásokat. A legfontosabb elv, hogy az MI segédeszköz maradjon, és ne váltsa ki a hallgató saját szellemi teljesítményét. A karok a központi egyetemi kereteket saját szakterületük szerint pontosíthatják, így az elvárások tantárgyanként is eltérhetnek. Mint elmondták, ugyanakkor minden esetben fontos az átláthatóság: a hallgatónak jeleznie kell, hogy egy feladat elkészítésének mely szakaszában és milyen mértékben használt MI-eszközt, szükség esetén a felhasznált promptok feltüntetésével.

A szabályok betartása ugyanakkor nem egyszerű: sok hallgató nincs tisztában az intézményi előírásokkal. Ezért elengedhetetlen felmenő rendszerben a mesterséges intelligencia etikus használatára nevelni már a középiskolákban is.

Az MI-vezérelt háztartási robotoknak egyelőre várniuk kell

A hallgatók döntő többsége, 78,5 százaléka támogatja az MI által vezérelt robotok ipari, gyártósori alkalmazását. Ezzel szemben az otthoni robotok kérdése már megosztóbb: a megkérdezettek 56 százaléka elfogadja a használatukat, 47 százalékuk pedig kipróbálna egy ilyen eszközt, de a hallgatók nagyjából fele kevésbé pozitívan áll a háztartási robotokhoz.

Azok, akik viszont igénybe vennének ilyen gépeket, főleg a fizikai háztartási munkákat bíznák a robotokra, mint például a porszívózás és a takarítás, nem meglepő módon pedig a társas funkciók voltak a legkevésbé népszerű opció a maga 3,6 százalékával.

A Siemens Zrt. és a UNIside közös kutatása világosan megmutatja, hogy a mesterséges intelligencia már nem egy jövőbeli lehetőség, hanem a jelen egyik legfontosabb egyetemi eszköze. A hallgatók tömegesen használják, beépítették a tanulásba, és sok esetben már előrébb járnak, mint azok az intézmények, amelyeknek irányt kellene mutatniuk nekik.

A diákok nyitottak és gyakorlatiasak, nem naivak: az MI válaszait többnyire kritikával kezelik, vagyis nem egy technológiai vaklelkesedés, hanem egy tudatos alkalmazkodási folyamat zajlik. A valódi kérdés ezért már nem az, hogy megérkezett-e az MI az egyetemekre, hanem az, hogy a felsőoktatás hogyan tudja utolérni a saját hallgatóit, és hogyan tudja a leghatékonyabban beépíteni az MI-t az egyetemi képzésekbe.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Az iskola- vagy új tanévkezdés sok családban egy új mérföldkő időszaka is: egyre több gyermek ekkor kapja meg első mobiltelefonját vagy első saját mobil-előfizetését.

Az Ipsos KIDCOMM 2026[1] kutatása szerint Magyarországon átlagosan 9 éves korban érkezik meg az első telefon, és a készülék kiválasztásáról az esetek 70 százalékában a szülő dönt.

A mobiltelefon hasznos és szórakoztató funkcióin túl egy kisiskolás szülő – és gyermeke – számára a kapcsolattartás és a biztonságérzet eszköze. A friss kutatás szerint a szülők legfontosabb motivációja, hogy gyermekük szükség esetén elérhető legyen (69%), illetve vészhelyzetben segítséget tudjon kérni (59%). Ugyanakkor az első telefon a digitális önállósodás egyik első lépcsőfoka is. Éppen ezért fontos, hogy a gyerekek fokozatosan, a szülők támogatásával és megfelelő szabályok mellett lépjenek be a mobilvilágba.

Miért jó a gyereknek?

Az első telefon – elsősorban a szülő biztonságérzetének biztosítása révén – előmozdíthatja, hogy a gyermek önállóbban mozoghasson az iskolába járás, különórák vagy baráti programok során, miközben bármikor kapcsolatban maradhat a családjával. Ugyanakkor a kutatás szerint a gyerekek a telefonjukat leggyakrabban játékra (62%), fotózásra és videózásra (50%), üzenetküldésre (48%), valamint videónézésre (46%) használják. Ezeket a tevékenységeket legcélszerűbb, ha már az első készüléktől kezdődően a szükséges szülői kontroll mellett végzik a gyerekek.

A mobil ugyanakkor felelősséget is tanít: a készülék használata, töltése, megóvása és az online viselkedés mind olyan készségek, amelyeket a gyerekek fokozatosan sajátíthatnak el. A szülő jelenléte és támogatása felkészítheti a mobilozás ismert kockázatainak – például a kéretlen hívások, SMS fogadása, elnyúló képernyőidő stb – biztonságos kezelésére is.

Miért jó a szülőnek?

Az első előfizetés a szülők számára elsősorban nyugalmat jelent. Tudják, hogy gyermekük szükség esetén elérhető, és segítséget tud kérni, ha váratlan helyzet adódik. A digitális jelenlét ugyanakkor tudatosságot is igényel: a kutatás rámutat, hogy a szülők gyakran jelentősen alábecsülik a gyerekek online aktivitását, például a YouTube, a Messenger vagy a TikTok használatát. Ezért egyre fontosabb szerepet kapnak a szülői kontrollt támogató megoldások. Ma már a szülők ötöde valamilyen technikai eszközzel is segíti a szabályok betartását, miközben továbbra is kulcsszerepe van a felkészültségnek és a rendszeres beszélgetéseknek. A Yettel ProSuli programja a szülőket is segíti, hogy felmérhessék ismereteiket a tudatos internethasználat témájában, az erről szóló kvíz IDE kattintva érhető el.

Első SIM-kártyának sokszor a feltöltőkártya a legjobb választás

Az első telefonhoz gyakran az első SIM-kártya is társul. Ebben az élethelyzetben sok család számára a feltöltőkártyás konstrukció lehet az ideális belépési pont.

A feltöltőkártya előnyei:

• alacsony belépési költség,
• könnyen kontrollálható költés, előre meghatározható havi keret,
• nincs hűségidő vagy hosszú távú elköteleződés,
• időszakos igényekhez könnyedén alakítható szolgáltatások,
• fokozatos tanulási lehetőség a mobilhasználat és akár a digitális pénzügyek terén,
• a gyermek megtanulhatja tudatosan beosztani mobilkeretét.

Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, és egyre intenzívebben használják készüléküket, egy családi előfizetéshez kapcsolódó havidíjas konstrukció is jó választás lehet.

A kutatás szerint 12-14 éves korra jelentősen nő a saját okostelefont használó gyerekek aránya, ezért sok család számára ez az a pont, amikor már érdemes lehet a feltöltőkártyáról számlás előfizetésre váltani.

A számlás előfizetések előnyei egy gyerek számára – ami jellemzően a család többi, meglévő előfizetéséhez kapcsolódik:

• egy számlán kezelhető akár az egész család,
• a Yettelnél a FULL kedvezmények több előfizetés hozzáadásával tovább növelhetők,
• nem szükséges egyenleg-feltöltési vagy lejárati dátumokat fejben tartani,
• egyes csomagokban nagyobb vagy akár korlátlan adatkeret érhető el,
• a család minden tagja ugyanazon szolgáltatói kedvezményekből részesülhet.

A telefon önmagában nem elég: a szülő szerepe kulcsfontosságú

A digitális eszköz átadása mellett legalább ilyen fontos a gyerekek felkészítése. A Yettel ProSuli és TudatosNet programjainak szemlélete szerint a gyermekeknek nemcsak a technológia használatát kell megtanulniuk, hanem az online tér szabályait is.

Az első telefon átadása remek alkalom arra is, hogy közösen beszélgessünk többek között:

• az udvarias telefonálás alapjairól,
• arról, mikor illik és mikor nem illik telefont használni,
• a személyes adatok védelméről,
• az ismeretlenekkel való online kapcsolatfelvétel kockázatairól,
• a képernyőidő tudatos kezeléséről,
• a készülék fizikai védelméről és felelősségteljes használatáról.

Összefoglalva: 5+1 tipp első telefonos gyerekek szüleinek

1. Kezdjenek közös szabályokkal! Beszéljék meg, mikor és mennyit használható a telefon.
2. Az első időszakban válasszanak egyszerű, kontrollálható konstrukciót. A feltöltőkártya segít a költségek kézben tartásában.
3. Állítsanak be alapvető biztonsági funkciókat! Képernyőidő, helymegosztás, tartalomszűrés.
4. Beszéljenek az online viselkedésről! A digitális udvariasság ugyanolyan fontos, mint a személyes.
5. Tanítsák meg a gyermeket felelősséget vállalni a készülékért! Tok, jelkód, rendszeres töltés és biztonságos használat.

+1. Maradjanak kíváncsiak, hogy milyen élményeket szerez a gyerek a telefonján keresztül, és biztassák, hogy ha kérdése van, ossza meg bátran!

[1] Az Ipsos KidComm kutatás több, mint másfél évtizede vizsgálja a 8-14 éves gyermekek médiahasználatát, érdeklődését és életmódját. A szindikált kutatás célja, hogy átfogó és összehasonlítható képet nyújtson a gyerekek médiavilágáról, valamint a különböző kommunikációs csatornák és platformok szerepéről. A 2026-os adatfelvétel 2026. május 28. és június 15. között zajlott online, az Ipsos válaszadói paneljén, országosan reprezentatív, 1059 fős mintán. A kutatásban a gyermekek és szüleik közösen vettek részt egy legfeljebb 25 perces kérdőív kitöltésével, amelyben a gyermekek és a szülők dedikált kérdésblokkokban válaszoltak a rájuk vonatkozó kérdésekre. A felmérés a hagyományos és digitális médiahasználat mellett idén első alkalommal a mesterséges intelligenciával kapcsolatos attitűdöket és használati szokásokat is vizsgálta.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!