Zöld

Fotók érkeztek a napfogyatkozásról

napfogyatkozás

Különleges, gyűrűs napfogyatkozást lehetett csütörtökön megfigyelni Magyarországról. Az égi jelenség magyar idő szerint 12:04-kor kezdődött, és Budapestről nagyjából másfél órán keresztül látszott.

MTI napfogyatkozás fotói a Bánkon készültek:

A gyűrűs napfogyatkozás azt jelenti, hogy a teljes árnyék sávjában sem tudja a holdkorong egészen eltakarni a Napot, hanem egy látványos fénygyűrű megmarad a fekete holdperem körül. Ennek oka, hogy a Hold éppen földtávolban jár, és kisebb méretűnek látszik, mint a napkorong – olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló bejegyzésében.

Budapestről a Hold a napátmérő 8 százalékát takarta csak ki, így szabad szemmel nem lehetett észrevenni a jelenséget.

A gyűrűs napfogyatkozás nem összekeverendő a teljes napfogyatkozással. Utóbbi az a jelenség, amikor a Hold teljes egészében eltakarja a napkorongot. Előbbi, a gyűrűs esetében a Hold látható átmérője kisebb, mint a Napé, így a totalitás közben (vagyis amikor a Hold pont a Nap előtt van) a Nap egy gyűrűnek látszik.

Forrás: HVG

Zöld

Egyre gyakrabban jönnek a szupererős hőhullámok

hőhullámok

A globális klímaváltozás miatt nemcsak a szárazföldeken gyarapodnak a rekord magas hőmérsékletek és szokatlanul meleg időszakok, de ugyanez megfigyelhető az óceánokban is.

A nagy intenzitású tengeri hőhullámok gyakorisága 20-szorosára nőtt az iparosodás előtti időkhöz képest, amihez az ember okozta éghajlatváltozás jelentős mértékben hozzájárult – összegezte Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos tényeket érthető formában közlő Másfélfok oldalon közzétett cikkében.

Modellszámítások szerint egy 3 Celsius-fokkal melegebb Földön 1-10 évente többször lehetnek olyan nagy tengeri hőhullámok, amelyek korábban jellemzően több száz, vagy ezer évente csak egyszer fordultak elő – olvasható Lehoczky Annamária cikkében.

A meteorológus felhívja a figyelmet arra, hogy a tengeri hőhullámok, amelyek szokatlanul magas vízfelszíni hőmérsékleteket okoznak egy adott régióban, már ma is jelentős károkat okoznak a tengeri ökoszisztémákban, tömeges állománypusztulást, elvándorlást és az egész ökológiai rendszer átrendeződését idézve elő. A halállomány megtizedelődése és a fajok elterjedési területének eltolódása – túlhalászattal és szennyezéssel kombinálva – az élelmiszerbiztonságot is fenyegeti.

“A globális felmelegedés hatására azért melegednek gyorsuló ütemben az óceánok, mert azok nyelik el a légköri többlethő oroszlánrészét.”

Lehoczky Annamária a cikkben felidézi, hogy az elmúlt évek egyik legjelentősebb hőhulláma “Blob” (azaz “Folt”) néven híresült el, a Csendes-óceán északkeleti térségében 2013 és 2015 között. Az átlagosnál melegebb vízben mérgező algavirágzás alakult ki, aminek hatására több kereskedelmi szempontból fontos halászterületet le kellett zárni. A táplálék csökkenésével a helyi lazac populációk drámaian visszaestek, és tömegével pusztultak el a tengeri madarak és fókák. Számos faj elterjedési területe pedig északabbra tolódott. A Blobhoz hasonló nagy tengeri hőhullámok a többi óceáni medencében is előfordultak az elmúlt évtizedben.

A cikk szerint a műholdas tengerfelszín-hőmérséklet mérések kezdete óta (1981) több mint 30 ezer hőhullám fordult elő, és ezek közül a 300 legnagyobb esemény átlagosan 1,5 millió négyzetkilométert érintett, 40 napig tartott és a hőmérsékleti csúcs idején 5 Celsius-fokkal volt magasabb a vízfelszín hőmérséklete a megszokottnál. Emellett a kutatók azt is kimutatták, hogy a nagy tengeri hőhullámok gyakorisága, intenzitása és hossza megnövekedett az utóbbi négy évtizedben az összes óceáni medencében.

“Összességében a nagy intenzitású események előfordulási valószínűsége 20-szorosára növekedett az ember okozta éghajlatváltozás hatására. Számos tanulmány figyelmeztet, hogy az emelkedő üvegházgáz-kibocsátások miatt a jövőben várhatóan folytatódni fognak a már észlelt változások, sőt rosszabbodik a helyzet: az egyre erősödő klímaváltozás egyre gyakoribb, intenzívebb és hosszabb tengeri hőhullámokat fog eredményezni”

– írja Lehoczky Annamária.

A jelenlegi kibocsátási trendek mentén haladva még ebben a században elérhetjük a 3 Celsius-fokos globális hőmérséklet emelkedést, aminek hatására az óceán nagy részén állandósulhat a hőhullámos állapot, ami katasztrofális hatással lehet az ökológiai rendszerekre – figyelmeztet a meteorológus, hozzátéve, hogy azok a térségek kifejezetten sérülékenyek a szélsőséges hőmérsékletekkel szemben, ahol a fajok nagy hányada a hőmérsékleti tolerancia küszöbének felső határán van. Ilyen hely például a Csendes-óceán délnyugati szegmense és az Atlanti-óceán középnyugati része. Emellett azok a térségek is fokozott veszélynek vannak kitéve, ahol az éghajlati hatások mellett egyéb emberi tényezők – elsősorban a túlhalászat és szennyezés – is nyomást gyakorolnak az ökológiai rendszerekre. Ilyen terület az Atlanti-óceán középső és északkeleti része, valamint a Csendes-óceán északnyugati része.

“Ha sikerülne a melegedés mértékét 1,5 vagy 2 Celsius-foknál korlátozni (amit a világ országai elviekben vállaltak a párizsi megállapodásban), akkor a nagy tengeri hőhullámokkal sújtott területeknek még lenne némi esélye regenerálódni egy-egy esemény után, ugyanis így az intenzívebb események visszatérési ideje 5 és 20 év között alakulna”

– írja a szakértő, aki szerint ahhoz, hogy minél több egészséges tengeri ökoszisztémát megőrizzünk és elkerüljük az állandósuló hőstresszt az óceáni medencékben, a globális üvegházgáz-kibocsátások azonnali és nagymértékű csökkentésére van szükség.

Forrás: HVG

Tovább

Zöld

Megszületett a Déli-óceán

déli

A tudósok szerint a Déli-sark körüli áramlás olyan erős, hogy az a szárazföld közelében tartja a tenger vízét, így jogos külön óceánnak nevezni az antarktiszi víztömeget – így hát megszületett az újabb óceán.

„Nehéz ugyan megmagyarázni, mi az, ami annyira különleges a térségben, ám abban mindenki egyetért, hogy a gleccserek kékebbek, a levegő hidegebb, a tájkép pedig sokkal lenyűgözőbb, mint bárhol máshol a világon” – idézte a National Geographic nevű tudományos havi lap Seth Sykora-Bodie sarkkutatót, aki többször is megfordult a Déli-sark térségében.

A National Geographic korábban – eltérően a magyar rendszerrel, amely három óceánt ismert el eddig – négy óceánt tartott számon, az Atlantit, a Csendest, az Indiait, illetve a magyar tankönyvek szerint nem is létező Északi sarki-óceánt. Az amerikai földrajzi társaság lapja viszont a következőkben már öt óceánt ismer el, és az ötödik a Déli-óceán. Bár sok tudós korábban is úgy vélte a térség vizei annyira különböznek a Csendes- illetve az Atlanti-óceánétól, hogy kiérdemelnék az önálló státust, akadtak, akik úgy vélték, az antarktiszi térség szárazföldje körüli víztömeg nem egyéb, mint a két nagy világóceán hideg nyúlványa.

A National Geographic szerint a Déli-óceánhoz a déli szélesség 60 fokától délre lévő víztömeg tartozik.  Ezen a szélességi körön a legerősebb a mintegy 34 millió évvel ezelőtt létrejött antarktiszi köráramlás, s ez az, amely elválasztja egymástól a nagy óceánok és a déli vizét. A vize egy kicsit hidegebb és kevésbé sós, mint az északabbra lévő víztömeg.

Forrás: HVG

Tovább

Zöld

11 év kellett, de meglett Magyarország legidősebb fája

legidősebb

Felmérés készült a magyarországi famatuzsálemek állapotáról a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE). A felmérés eredményei szerint a vizsgált egyedek több mint fele (52,3%) jó vagy kitűnő állapotban volt, viszont a fák mintegy 6 százaléka elpusztult.

A munka majdnem 11 évig tartott, és csaknem 2 ezer faegyedet vizsgált meg a MATE kutatója, hogy feltérképezze hazánk faóriásait, mielőtt megtalálta a legidősebb fát.

“A nagy törzskerületű fák változatos mikroélőhelyeket tartanak fenn, mint például odvak, korhadt törzsek, ágak, pusztuló koronák, hámló kérgek, amelyek mindegyike sok speciális fajnak ad otthont. Ilyenek például a gombák, zuzmók, madarak, apró emlősök és veszélyeztetett rovarfajok. Ezért is tekinthetők az öreg fák által meghatározott rendszerek a biodiverzitás globális forrópontjainak”

– olvasható a MATE közleményében.

Mint az összegzésben írják, egyes fák a koruk vagy éppen a méretük miatt érdemelnek védelmet, de vannak olyan idegenhonos fajok is Magyarországon, amelyek legnagyobb példányaira ritkaságuk miatt kell kitüntetett figyelmet fordítani. Emellett olyanok példányok is találhatóak hazánkban, amelyeket különösen szép növésük, alakjuk, esetleg a normálistól eltérő fejlődésük vagy történelmi, népi vonatkozásuk emel a természeti ritkaságok sorába.

Takács Márton, a MATE kutatója terepi kutatásain több mint 45 ezer kilométert tett meg annak érdekében, hogy feltérképezze ezeket a kulturális, érzelmi hagyatékként is szolgáló természeti kincseket és megtalálja az ország legidősebb egyedét. A szakember szerint:

“az idős és nagyméretű fák az ország természeti örökségének olyan pótolhatatlan, s ezért felbecsülhetetlen elemei, amelyek számbavétele és aktív védelme alapvető feladatunk”.

A kutató 48 nemzetségből, azon belül 72 fajból vizsgálta az egyedeket. A legtöbb faegyed közönséges bükk (400 darab) és kocsányos tölgy (379 darab) volt. A fákat érintő fertőzések tekintetében a leggyakrabban előforduló gombás megbetegedés a taplófertőzés volt, amely a felmért 2 ezer fából 123 fa esetében fordult elő – részletezik a beszámolóban.

A felmérés során az is kiderült, hogy a tapló a közönséges bükköt károsítja a legjobban, 400 bükkfából 66 fertőzöttet talált a szakember. Agrobaktérium-fertőzéssel a felmért egyedekből 217 fa volt érintett, ez a típusú fertőzés a fekete nyárfát sújtja leginkább. Borostyánt, amely a legnagyobb arányban a kocsányos tölgyeken fordult elő, a felmért 2 ezer fából 353 fa esetében talált a szakértő.

A fák egészségi állapotáról megállapította, hogy bizonyos fajok legnagyobb képviselői általában rossz állapotban vannak (nyárfák).

“Sajnos azoknak a fajoknak, amelyeknek több károsítóval kell felvenni a küzdelmet – mint például a bükk egyedei –, ott még lehangolóbb a kép”

– mutat rá a szakértő.

Takács Márton szerint a dokumentálás döntő jelentőségű.

“Az elmúlt egy-két évtizedben olyan óriásokat vesztettünk el, mint a szentgyörgyvári szelídgesztenye, a zsennyei kocsányos tölgy, a rák-tanyai hegyi szil vagy éppen a balatonhenyei bükk”

– hívja fel a figyelmet a szakértő, aki bízik abban, hogy az analízis során kapott adatok – az egyes adatbázisok frissítése, kibővítése nyomán – hozzájárulhatnak e ritka természeti értékeket képviselő növények védelméhez, tovább éléséhez.

Forrás: HVG

Tovább
Hirdetés Hirdetés
Hirdetés Hirdetés
Hirdetés Hirdetés
Hirdetés Hirdetés
Hirdetés Hirdetés

Friss