Tippek

Így verik át a SaaS előfízetőket

saas
Kép Acterna International

Nem kifinomult trükkök, legfőképpen az emberi hanyagságra és figyelmetlenségre építenek. Józan paraszti ésszel kivédhetők.

Bár a felhőszolgáltatásoknak számtalan előnye van (ezekkel bőségesen foglalkoztunk ebben és ebben az összeállításunkban), gyakran könnyelműségre csábítanak. Annyira örülünk, hogy megspóroltuk a beruházást, hogy egyszer csak azt vesszük észre: dollár ezrek-tízezrek repültek ki az ablakon – a nagy semmire. Erre egyes szolgáltatók sokszor rá is játszanak, és ún. dark patterneket, sötét mintákat alkalmaznak a tervezéskor.

A dark pattern lényege, hogy olyan döntésekre sarkallja a fogyasztót, amivel akár saját kárára is azt a vállalatot gazdagítja, amelytől terméket vagy szolgáltatást vásárol. Az USA-ban már létezik is olyan oldal, a Dark Patterns Tip Line, amelyen az ilyen elemekkel operáló oldalakat lehet bejelenteni (a beküldött esetekből sokat lehet tanulni).

Egy kis amerikai startup, a Quolum vezetője, Indus Khaitan összeszedte azokat a fontosabb módszereket, ahogy egy szolgáltató ráveheti a felhasználót, hogy sokkal többet költsön, mint amennyire valójában szüksége van. (A startup a szoftverszolgáltatások pénzügyi menedzseléséhez nyújt támogató eszközöket.) Nem szenzációs trükkök ezek – bár vannak köztük egyértelműen csalásnak minősíthetők –, így kis odafigyeléssel és az univerzális fegyverrel, azaz a józan paraszti ésszel szinte mindegyikre van ellenszer.

Nézzük tehát, milyen trükköket vetnek be a szolgáltatók!

A  csábító próbaverzió és a fizetés

A SaaS-modell zseniális, hiszen szinte minden esetben kapunk valamilyen próbalehetőséget, általában idő- vagy funkciónalitáskorláttal. Egyes szolgáltatók (még az olyan nagyok is, mint az AWS vagy a Microsoft) azonban már ehhez is kérnek pl. hitelkártya-adatokat. Nem feltétlenül gonoszságból, hanem az érdeklődés szűrése miatt: aki nem érdeklődik komolyan, így kisebb valószínűséggel regisztrál a próbaidőszakra. Emellett persze az is fontos szempont, hogy a hitelkártyás regisztrációval szerezhető leadek értékesebbek a későbbi marketingtevékenységhez.

Ha egy szolgáltató fizetési adatokat kér, azt bizony komolyan kell venni, mert azt jelenti, hogy a próbaidőszak lejárta utáni pillanattól számláz. Nincs is ezzel baj (illetve egyesek szerint van, de semmiképpen sem illegális).

A baj inkább az, ha egy szolgáltató kifejezetten utazik a felhasználó feledékenységére (a Dark Patterns Tip Line-on olvashatók szerint van ilyen szép számmal). A próbaverziót használók jelentős része ugyanis megfeledkezik arról, hogy bár csak trial jelleggel használt valamit, azt is elfogadta feltételként, hogy lemondja a szolgáltatást, ha nem találja megfelelőnek. Így aztán sokszor hónapokig csordogál az ingyen aprópénz a szolgáltatóhoz. És ha valaki reklamál, nem sok jóra számíthat, hiszen elfogadta a szerződési feltételt, mely szerint a próbaidőszak lejárta után automatikusan elindul a számlázás.

A szolgáltatónak ehhez a kisujját sem kell mozdítania, sőt épp az a lényeg, hogy ne mozdítsa, és ne értesíti a próbaidőszak lejártáról a T. ügyfelet.

Hasonló a helyzet, amikor valaki elő is fizet egy SaaS-eszközre, de csak időlegesen, pár hónapig van rá szüksége. Csakhogy a projekt végén elfelejti lemondani. Feledékenységük következményeivel sokan csak akkor szembesülnek, amikor a pénzügy az orruk alá dörgöli a több ezer dollárra rúgó összeget: mi az a tíz hónapja havonta érkező három-négyszáz dolláros számla?!

A szolgáltató minden hónap ugyanazon napján automatikusan kiszámlázza a díjat, de erről „természetesen” nem küld értesítést az előfizetőnek. Mivel a számla viszont sokszor egyenesen a pénzügyre érkezik, a feledékeny munkatárs – a tényleges megrendelő – nem is szembesül azzal, hogy szép csendben csordogál a pénz egy senki által nem használt szolgáltatásért.

Az sokakat felébreszt, és cselekvésre sarkall(na), ha a számla kiállítása előtt kap(ná)nak egy figyelmeztető mailt. Csakhogy ezt a jó kereskedők is tudják…

Szintén nagy ígérete a felhőnek a skálázhatóság. Ám ez sok esetben egyirányú. Például: szüksége van CRM-re, ezért a cég aláír egy éves szerződést 50 felhasználóra. De jön a Covid, összemegy a biznisz, és már csak harmincan használják a CRM-et. Le lehet mondani? Természetesen nem. Majd ha az éves szerződés lejárt. De mi a helyzet fordított esetben? 25 emberre kellene előfizetés holnaptól! Semmi akadálya, szívélyeskedik a szolgáltató.

Más jellegű, de hasonló probléma: a cég megköti az egyéves szerződést a CRM-re, és értelemszerűen azonnal el is kezd fizetni. De ettől még CRM-je nincs, hiszen még hátravan a bűvészkedés az API-kkal, az integráció, a szoftver finomhangolása, a betanítás… És hipp-hopp, el is ment három hónap, miközben fizetett egy olyan szolgáltatásért, amit effektíve nem használt, nem tudott használni. Plusz fizetett a beállításért is…

Vannak jó példák is szép számmal

A fenti esetek inkább figyelmeztető jelek. Ha valaki ilyen feltételekkel találkozik, legyen az átlagosnál is éberebb, mert nem számíthat a szolgáltató segítőkészségére. De szerencsére vannak ellenpéldák is. Khaitan mindenekelőtt a Slacket emeli ki, amely még akkor is csak időarányos díjat számol fel ügyfeleinek, ha a számlázási ciklus vége előtt lemondja valaki az előfizetését, és visszatéríti a fel nem használt kreditek árát.

Sok szolgáltató nem kér hitelkártyát sem a próbaidőszakra (pl. Shopify, Squarespace stb.). Az elemzések egyébként azt mutatják, hogy a dark patterneket alkalmazó szolgáltatók szinte minden esetben hitelkártyás regisztrációhoz kötik a próbaidőszakot.

És a végeredmény? Az, hogy a vállalatok elég sok pénzt dobnak ki fölöslegesen a felhős szolgáltatásokra. A Quolum közel sem reprezentatív kutatása szerint átlagosan az előfizetett szolgáltatások 30 százaléka kihasználatlan marad. A szoftverszolgáltatókat semmi sem ösztönzi, hogy segítsenek ezen változtatni. A fenti példákból azonban látható: az ügyfelek is bőséggel tehetnek ellene, hogy minden száz forintból harmincat csak úgy elégessenek.

Forrás: Bitport

Tippek

Minden 5. gyereket érintheti az online bántalmazás

Országos kutatás: még mindig keveset tudnak a magyarok az internetes tér veszélyeiről

Bár a honfitársaink szerint a közösségi média veszélyesebb a gyerekekre nézve, mint a tömegközlekedés, a 6-14 évesek harmada mégis rendszeresen használja a social mediát – derült ki egy friss, országos kutatásból. Az egyik leggyakoribb probléma az online térben a bántalmazás, ami akár minden 5. gyereket érinthet. A kitöltők harmada nem szokott a családjával beszélni az internetes tér veszélyeiről, pedig a tudatosítással a legtöbb ilyen helyzet megelőzhető vagy kezelhető lenne.

A Betadine oldat országos, reprezentatív kutatás készítését kezdeményezte, hogy felmérje, mennyire tudatosak a hazai szülők gyermekeik internethasználatával kapcsolatban. Szinte minden 6-14 év közti gyermek használhat digitális eszközt, kétharmaduk ráadásul rendelkezik is sajáttal. A szülők tudomása szerint a leggyakrabban játszanak ezekkel a készülékekkel (73%), tanulnak, házi feladatot készítenek a segítségükkel (54%) vagy kapcsolatot tartanak másokkal (53%), de emellett minden harmadik gyermek közösségi oldalakat is használ. Utóbbi azért is érdekes, mert a szülők 60%-a gondolja a social mediát a legveszélyesebb nyilvános térnek, megelőzve ezzel a tömegközlekedést (48%) és az iskolát (26%). A válaszadók harmada ennek ellenére sem szokott beszélgetni a gyermekével az online tér veszélyeiről. A kutatás alapján a fő veszélyforrásnak a közösségi médiában az idegeneket és azokat a felnőtteket látják, akik gyereknek adják ki magukat (a diplomás válaszadók 79%-a teszi ezt az első helyre); emellett ugyancsak rizikósnak tartják az ismeretlen fiatalkorúakat és más, idegen gyerekeket is.

Nem tudunk eleget az online veszélyekről

A kitöltők több mint fele úgy érzi, nem elég tájékozott, vagy lenne még mit tanulnia a digitális biztonság témakörében. Ezt is mutatja, hogy míg a válaszadók jelentős része ismeri az adatlopás, az álprofil és az online zaklatás kifejezéseket, viszont a “FOMO” (félelem attól, hogy kimarad valamiből) vagy “grooming” (bizalomba férkőzés szexuális kizsákmányolás céljából) szavak jelentését már kevesen tudják. Emellett a háztartások felében nincsenek szabályok az eszközhasználatra vonatkozóan és a többség nem használja az elérhető biztonsági beállításokat a gyermekek védelmére: például csupán harmaduk állított be gyerekbarát szűrőt a digitális eszközökre.

Bántalmazottak és bántalmazók

Az online bántalmazás az egyik leggyakoribb internetes veszély, amely minden 5. gyereket érinthet. A Betadine oldat kutatásban résztvevők harmada ismer olyan fiatalt, akit ért már online bántalmazás; a 16-19 éves korosztálynál ez a válaszolók kétharmadára igaz. Emellett 10-ből 1 kitöltőnél előfordult már, hogy a saját gyermeküket érte bántalmazás, ami pedig jellemzően vagy úgy derült ki, hogy beszámolt róla az érintett, vagy gyanús lett a helyzet, és rákérdeztek a szülők. A legtöbben ezt úgy kezelték, hogy leültek közösen és átbeszélték a szituációt (59%) vagy beszélgettek a bántalmazóval (39%); minden ötödik szülő azonban nem tudta, miként lehetne megoldani egy ilyen helyzetet.

„Nagyon fontos, hogy a szülő az online bántalmazás előfordulása esetén ne essen pánikba, hanem gondolja végig, majd beszélje át gyermekével a lehetséges forgatókönyveket. Van néhány olyan praktikus eszköz, amely a probléma közvetlen kezelésére szolgál: például az érintett tartalmak eltávolíttatása az internetről, annak jelentése a lehetséges fórumokon (pl. Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság által működtetett Internet Hotline felület), a zaklató letiltása vagy szükség esetén eljárás indítása. Az eset kezelése azonban itt nem állhat meg, a gyereknek segíteni kell a feldolgozásban, továbblépésben is. Egy online bántalmazás áldozatává esett gyereknek az egyik legtöbbet az jelentheti, ha érzi, hogy a szülője, vagy más bizalmi felnőtt mellette áll, bizalommal fordulhat hozzá. Mindenekelőtt persze a nulladik lépést bármelyik nap megtehetjük, hogy sokszor beszélgetünk a gyerekünkkel arról, hogy pontosan mit csinál az online térben”

– tette hozzá dr. Rácz Dominika.

Bár ezt talán még nehezebben ismerik be a gyerekek, mégis tízből egy szülőnél az is előfordult már, hogy a gyermeke volt a bántalmazó – a fővárosban ez minden negyedik szülőre igaz. Legtöbbször ez úgy derült ki, hogy a szülő észrevette a jeleket és rákérdezett; és csupán az esetek harmadában mondta el a gyermek magától. A szülők harmada nem tudta, hogyan lehet kezelni a helyzetet vagy bízott abban, hogy megoldódik magától, pedig a válaszadók háromnegyede szerint a szülők feladata megelőzni az online bántalmazást.

A szülői tudatosság növelése érdekében a Betadine oldat és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közös küzdelembe fogott, melynek keretében elindítják a „Láthatatlan veszélyek ellen látható védelem. Az online térben is.” kampányukat.

„A Betadine oldat elsőszámú célcsoportja a szülők, így felelősségünknek érezzük, hogy olyan problémákra reagáljunk, amelyek aktuálisan foglalkoztatják őket. A digitális gyermekvédelem ilyen téma, amit a társadalmi felelősségvállalásunk keretében mi is fontosnak tartunk. Ahogy a Betadine oldat a seb körüli láthatatlan kórokozók ellen nyújt látható védelmet, úgy küzd a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a láthatatlan online veszélyek ellen is. Az együttműködésünk részeként segítünk a szülőknek felkészülni a digitális veszélyekre, hogy ezzel is megelőzzék vagy kezeljék a felmerülő problémákat. A tudatosító kampány mellett májusban minden patikában eladott 30 ml-es Betadine oldat után 100 forintot adunk az alapítványnak”

– mondta Valtner Vivien, az Egis Gyógyszergyár Zrt. vénynélküli gyógyszer üzletágának marketing menedzsere.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Tovább

Tippek

Legjobban a műszaki cikkeinket és a háztetőnket féltjük

műszaki

2024 márciusban felbolydult a lakásbiztosítási piac, először válthattunk lakásbiztosítást évfordulótól függetlenül.

Az esemény alkalmából a Genertel Biztosító átfogó kutatást* végzett, hogy megtudja, mik a magyar lakosság lakásbiztosítással kapcsolatos preferenciái. Mitől féltjük leginkább az otthonainkat? Milyen szempontok alapján választunk lakásbiztosítást? Hol és hogyan szeretünk lakásbiztosítást kötni? A kutatásból kiderült.

Budapesten a szomszédtól félünk, vidéken a vihar a legnagyobb aggodalom-faktor 

Budapesten – vélhetően a társasházak nagyobb aránya miatt – a válaszadók legnagyobb aggodalma, hogy leáztatja őket a szomszéd, de a régi készülék által okozott elektromos tűz vagy egy nagyobb esőzés okozta tető beázás is előkelő helyen szerepel az otthonunkkal kapcsolatos félelmeink listáján. Vidéken a nagyobb viharoktól és az esőzések okozta tető károktól tartunk leginkább, míg a régi készülék okozta elektromos kár itt is a második helyen szerepel. A kerti munka vagy főzés során bekövetkezett kisebb-nagyobb otthoni balesetektől való aggodalom itt felkerült a lista harmadik helyére.

Otthonunkkal kapcsolatos aggodalmaink az életkorral is változnak: a 40 év alatti megkérdezettek elsősorban azon szoktak aggódni, hogy bezárták-e az ajtót, vagy véletlenül bekapcsolva felejtették-e a vasalót vagy a tűzhelyet. Az 50 felettiek inkább a természeti károktól, viharoktól féltik otthonukat, és az elektromos tűz miatt aggódnak.

Mitől tartunk igazán jónak egy lakásbiztosítást?

Lakóhelytől és életkortól függetlenül az egyöntetű vélemény az, hogy egy jó lakásbiztosítás betörés, üvegtörés és vízkárok esetén is térít, akár a szomszéd, akár egy nagyobb vihar okozza. Lakásbiztosítást elsősorban a biztosító ismertsége és megbízhatósága alapján választunk, a megkérdezettek 22%-ának ez a legfontosabb szempont, de a top 3-ban van a kedvező ár és a biztosítás saját igényeinkre való alakíthatósága is.

A kutatás rávilágít, hogy a lakásbiztosítás kötésnél továbbra is fontos az emberi hang és a szakértői segítség: a kérdőív kitöltőinek fele állítja azt, hogy lakásbiztosítást legszívesebben személyesen vagy telefonon, biztosítási tanácsadó segítségével köt; 30%-uk online összehasonlító oldalakon kalkulálja ki a díját, és vagy ott, vagy a kiválasztott biztosító weboldalán köti meg a biztosítást.

A válaszadók körében lakóhelytől függetlenül a műszaki cikkeinkre köthető kiterjesztett garancia kiegészítő biztosítást övezi a legnagyobb érdeklődés. A vidéki válaszadók a garázsban tárolt gépjárműre köthető kiegészítő biztosítást és a vészelhárításra szolgáló assistance szolgáltatást tartják további hasznos kiegészítőknek, míg a budapestiek körében az assistance szolgáltatás és az okoseszközökre köthető kiegészítő biztosítás mutatkozik népszerű szolgáltatásnak a kiterjesztett garancia mellett.

A hűségnek ára van

A legtöbb biztosító kedvezménnyel jutalmazza, ha 2-3 év hűséget vállalunk szerződésünkre, így kíváncsiak voltunk, milyen mértékű kedvezményért köteleződnének el a megkérdezettek.  A válaszadók több, mint fele 20-30% vagy akár annál magasabb díjkedvezményért cserébe tenne ígéretet arra, hogy 3 évig nem vált lakásbiztosítást más biztosítóhoz. Hűségünkért cserébe a kedvezményeken túl vásárlási utalványoknak és egyéb termékekre beváltható kuponoknak is örülünk.

Egyre tudatosabbak vagyunk?

A lakásbiztosítással kapcsolatos olyan fontos fogalom jelentésével, mint az alulbiztosítottság, a kitöltők 65%-a tisztában van. A lakásbiztosítás fontos téma, ez abból is látszik, hogy a kitöltők 60%-a életkortól és lakóhelytől függetlenül évente minimum egyszer felül szokta vizsgálni lakásbiztosítását, legalább akkor, amikor a biztosító küldi az évfordulós értesítőt. A megkérdezettek 43%-a kifejezett érdeklődést mutatott az évfordulótól független lakásbiztosítás váltás lehetősége iránt. Ez a kiemelt érdeklődés a Genertel Biztosító 2024. márciusi kötési statisztikáiban is megmutatkozott.

Tanulságos első kampány volt, a Genertel jó ajánlattal, sikeresen, állománynövekedéssel zárta ezt az időszakot. Sok érdeklődő keresett bennünket közvetlenül és az alkusz partnereinken keresztül, érezhető volt a kampány mobilizáló hatása.  Az új ügyfeleink a kampány segítségével a szükségleteikre jobban szabott, teljesebb körű biztosítást tudtak kötni”

– mondta Csikós Dániel, a Genertel Biztosító Értékesítési és marketing területért felelős igazgatója.

A részvevők számokban

A lekérdezés egybeesett az első országos lakásbiztosítás kampánnyal, így ebben az időszakban kiemelten nagy érdeklődés mutatkozott a téma iránt: közel 8400 fő válaszai kerültek feldolgozásra. A megkérdezettek közel 75%-a rendelkezik lakásbiztosítással, az arányban nincs különbség a vidéki és a fővárosi lakosság között. Talán nem meglepő, hogy az életkor előrehaladtával egyre több kitöltőnek van lakásbiztosítása, a 30 év alatti megkérdezettek 28.6%-a rendelkezik lakásbiztosítással, míg a 60 év feletti kitöltők közel 90%-a óvja otthonát biztosítással.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Tovább

Tippek

A szexi foglalkozásnevek csapdája

Tudja mi a különbség a sales maneger, a business development manager és account manager munkakörök között?

A gyakorlatban nem sok: az álláshirdetések többségében mindhárom megnevezés az értékesítő pozíciót jelenti, a különbség annyi, hogy másképp nevezik az egyes cégeknél. Ezt viszont az álláskeresők többsége nem tudja, így gyakran eszükbe sem jut jelentkezni az állásra. Ezzel pedig mindenki veszít.

A legtöbbet a munkáltató veszíti, mert kevesebb lesz a megfelelő jelölt, elhúzódik a toborzás ideje, nő a toborzás és a betöltetlen munkakör költsége (COV). Veszít a munkavállaló, mert kevesebb ajánlat közül választhat és elszalaszthatja a kedvező lehetőségeket. Veszít a társadalom is, mert rengeteg erőforrás, idő, pénz és tehetség megy így veszendőbe.

„Tömeges jelenség, hogy a vállalatok azért találnak kínkeservesen megfelelő jelöltet, mert rossz néven keresik, miközben tetemes összegeket fizetnek a tévesen megfogalmazott pozíciók hirdetésére”

– állítja Horányi-Kiss Annamária recruitment tanácsadó, a JIT Talent vezető tanácsadója.

A szakértő szerint a probléma abból ered, hogy az egyes pozíciók megnevezését az iparági sajátosságok mellett a vállalati méret és kultúra, és az éppen aktuális trend is befolyásolja. Máshogy nevezhetnek egy pozíciót az iparban és másképp a kereskedelemben. És megint másképp, ha a cég francia vagy ha amerikai, ha közepes cég, vagy ha globális nagyvállalat.

Az utóbbi évek trendje, a pozíciók minél hangzatosabb, izgalmasabb elnevezései, tovább bonyolítják az egyébként sem egyszerű helyzetet. A vállalatok vonzóvá akarják tenni a pozíciókat a munkavállalóik és ügyfeleik szemében, ezért jól csengő, imponáló neveket adnak a munkaköröknek. Így lett az álláshirdetésekben az értékesítő pozícióból sales manager, majd brand manager, azután sales executive, business developer, business coordinator, végül business development executive. Imponáló titulus ide vagy oda, a gyakorlatban mindegyik pozícióra értékesítőt kerestek a hirdetést feladó cégek.

„Hozzá kell tenni, hogy ez egy természetes folyamat, ami alól a HR szakma sem kivétel. Kezdetben toborzót vagy fejvadászt kerestek a cégek. Ma többnyire ugyanezt a feladatot végzi a recruitment consultant, a talent acquisition, a people and culture manager vagy az executive recruiter”

– tette hozzá némi öniróniával Horányi-Kiss Annamária.

A baj az, ha az így meghirdetett pozíció által sugallt presztízs nem áll összhangban azzal a tudással, tapasztalattal és személyiséggel, amire a pozíció betöltéséhez szükség lenne. Emiatt például túl- vagy éppen alulkvalifikált jelöltekkel terheli meg a HR-t, míg az alkalmas jelöltek távol maradnak.

De nem csak az imponáló megnevezés okoz gondot. Van, amikor a jelentkezők nem ütik meg a mércét a pozíció hibás megnevezése miatt, mert a betöltéséhez összetettebb tudás, nagyobb tapasztalat szükséges, mint ami a jelentkezőknek valójában megvan. Egy pozíciónál lényeges az iparági különbség is – más egy ügyfélszolgálat egy SSC-ben (Shared Services Center, azaz Megosztott Szolgáltatási Központ). Ha nem megfelelően keresünk ilyen kollégát, az óriási csalódásokat fog maga után vonni, miután az első jelentkezők anyagait átnézik vagy belekezdenek az interjúkba.

A tartalom fontosabb, mint a pozíció neve

Horányi-Kiss Annamária szerint a jelöltek személyiségére, tudására és tapasztalatára kell összpontosítani, ahelyett hogy a munkakörök megnevezésére helyeznék a hangsúlyt. Kritikusan fontos, hogy a vállalatok meghatározzák a keresett munkakörök jellemzőit, beleértve a feladatokat, az elvárásokat, a pozícióhoz szükséges kvalitásokat, a hosszú távú célkitűzéseket, valamint azt, hogy ezek hogyan illeszkednek a szervezeti struktúrába.

Egyes esetekben a pozíció pontos elnevezése és a feladat betöltéséhez szükséges feltételek közötti eltérés áthidalásához tanácsadói közreműködésre is szükség lehet. Különösen a nem közismert munkakörök esetében lehet ez indokolt. Például a sales representative, sales support és sales after, fiatalok feladatkörök, ezért nem közismertek. Ha meghirdetésre kerül e pozíciók valamelyike, előfordulhat, hogy a jelöltek nem ismernek magukra a pozíció megnevezésében, ezért nem is jelentkeznek. A másik probléma, hogy bár vannak különbségek e pozíciók között, a hirdetők gyakran ugyanazt a hirdetést használják, ezért nem azt az önéletrajzot kapják, amilyen sales funkcióra célzottan munkatársat keresnek.

Az üres pozíciók gyors és hatékony betöltése érdekében elengedhetetlen a munkaerőpiac, az iparági trendek, naprakész ismerete, tisztában kell lenni a munkakörök alakulásával. Egy iparági tapasztalattal rendelkező HR szakember segíthet abban, hogy a vállalat a pozíció megnevezése helyett a jelöltek valós készségeire és tapasztalataira összpontosítsan a toborzási folyamatban.

Végül Horányi-Kiss Annamária megjegyzi, hogy a jól csengő pozícióelnevezések alkalmazása bizonyos esetekben természetesen indokolt lehet, de a vállalatoknak mindig tudatában kell lenniük annak, hogy a pozíció elnevezése önmagában nem elegendő a megfelelő jelölt megszerzéséhez. A sikeres toborzás érdekében a jelöltek valódi képességeire és a szervezet hosszú távú céljaira kell összpontosítani.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Tovább
Hirdetés Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés Hirdetés

Facebook

Hirdetés Hirdetés
Hirdetés Hirdetés

Friss