Zöld

Cél az aludobozok 100 százalékos újrahasznosítása

Otthon nagyobb kedvvel gyűjtünk szelektíven, mint a munkahelyen.

Az európaiak és köztük a magyarok számára fontos a környezet védelme, egyre tudatosabbak a fogyasztók, bár az alumíniumdoboz újrahasznosítás terén sokszor még mindig inkább a gyártóktól és az állami intézményektől, semmint önmaguktól várják a megoldásokat – többek között ez derült ki az Every Can Counts hazai piacot is lefedő új kutatásából.

Második éve tér vissza az Every Can Counts „On The Go” újrahasznosítási kampánya, amely idén már Brazíliát és Kolumbiát is bevonta az alumíniumdobozok újrahasznosítását népszerűsítő programjába. Június 4. és 6. között több mint 100 újrahasznosítási nagykövet (recycling ambassador) járta be az európai parkokat, városokat és strandokat Európa-szerte, így Magyarországon is. Az Every Can Counts hazai kezdeményezése, a Minden Doboz Visszajár program szervezői június 5-én az International Recycling Tour 2022 budapesti rendezvényén arra ösztönözték az Erzsébet téren a járókelőket, hogy tartsák tisztán a nyilvános kültéri tereket, és bárhol is vannak, gyűjtsék szelektíven és hasznosítsák újra az alumínium italos dobozokat.

„A kampány fő üzenete, hogy az italos dobozok örökké újrahasznosíthatók. Közösségünk a szemlélet megváltoztatására ösztönöz és segít elérni a 100%-os aludoboz-újrahasznosítást Európában és azon túl. Ezt az ambiciózus célt azonban csak akkor lehet elérni, ha a fogyasztók, a márkák, a rendezvényszervezők és a helyi közösségek is összefognak annak érdekében, hogy minden italos dobozt újrahasznosítsanak és együtt építsünk egy fenntarthatóbb bolygót”

– mondta David Van Heuverswyn, az Every Can Counts Europe igazgatója.

Az európaiak és honfitársaink túlnyomó többsége szerint még mindig nem teszünk eleget a jelenlegi környezeti kihívások kezelése érdekében – ez derült ki a LUCID közvélemény-kutató ügynökség által a 2022-es Környezetvédelmi világnap alkalmából 14 európai országban – köztük hazánkban is – az Every Can Counts együttműködésével és közreműködésével végzett felmérésből. Az európai polgárok 91%-a többet szeretne tenni a környezetvédelem érdekében, ám az egyéni felelősségvállaláson túl elsősorban inkább a vállatoktól várnak erre megoldást. A megkérdezettek 87%-a (Magyarországon 91%-a) szerint a gazdasági társaságoknak csak végtelenül újrahasznosítható csomagolást kellene használniuk. Közel kétharmaduk egyetértett azzal, hogy a környezet védelme érdekében elsősorban a hulladék mennyiségének csökkentésével, a szelektív gyűjtésével és az egyéni újrahasznosítás ösztönzésével tehetünk a legtöbbet. Ugyanakkor a válaszadók szükségesnek tartják az olyan állami szabályozást, amely visszatartja a vállalatokat a környezetkárosító anyagok, valamint a nehezen vagy egyáltalán nem újrahasznosítható termékek előállításától.

A megkérdezett magyarok közel fele tisztában van azzal, hogy mi is történik a szelektíven gyűjtött hulladékkal, hova kerül, továbbá azzal a ténnyel, hogy az újrahasznosított anyagnak pénzügyi értéke van. A kutatás eredményei szerint honfitársaink 41%-a gyűjti külön az italos dobozokat rendszeresen, ha otthon tartózkodik, csak 26% helyezi az italos dobozokat szelektív kukába a munkahelyén és 22%-a akkor, ha útközben van. Részben ezért is szeretnének a válaszadók jobb újrahasznosítási infrastruktúrát: a megkérdezettek szerint több szelektív hulladékgyűjtő lenne szükség a közterületeken, valamint a többség támogatja a betétdíjas visszaváltási rendszerek bevezetését, és azt is, hogy országuk csak 100%-ban újrahasznosítható csomagolást használjon.

Ezeket az eredményeket kiegészíti a fenntartható csomagolásról alkotott kép is, ugyanis a megkérdezett fogyasztók többsége – mintegy 60%-a – számára a fenntartható csomagolás 100%-ban újrahasznosított anyagokból készült termékeket jelent.

„Az alumínium italos dobozok örökké újrahasznosíthatók. Ezt az üzenetet szeretnénk eljuttatni a fogyasztókhoz a fenti kezdeményezéssel is”

– fogalmazott Vida Péter, a Minden Doboz Visszajár magyarországi képviselője, a Returpack Kft. operatív vezetője.

Szavai szerint Magyarországon évente több mint egymilliárd darab alumíniumdobozt bocsátanak ki, és az a cél, hogy a környezet megóvása érdekében ennek a hatalmas mennyiségnek minél nagyobb részét visszagyűjtsék. A Returpack Kft. 2006-ban alakult, a Magyar Sörgyártók Szövetségével 2009-től dolgozik együtt, az első italdobozos automatát még 2010-ben helyezték ki. Cégük évente közel 70 millió darab, azaz több mint 1000 tonnányi alumínium italdoboz visszagyűjtésével és újrahasznosításával végzi környezetvédelmi tevékenységét. Egyedülálló szabadalmuk hazai innováció: automatáik felismerik és elfogadják az összegyűrt vagy összelapított aludobozokat is. Nem csupán begyűjtik ezeket, hanem pár forintot fizetnek is érte, tovább ösztönözve a környezettudatosan gondolkodó embereket arra, hogy használják automatákat.

„A kutatás egy fontos kérdésre adott választ. Honfitársaink 85%-a részben vagy teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy szívesebben gyűjtenék szelektíven és váltanák vissza az aludobozokat, ha tudnák, hogy az azért kapott pénzt jótékony célra is fordíthatják”

– hangsúlyozta Vida Péter. Hozzátette:

„erre már lehetőség is van, hiszen idén március 31-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal és SPAR Magyarországgal való együttműködésnek köszönhetően egyes automaták az összeg jótékonysági célokra való felajánlást is lehetővé teszik.”

Up Next

Az SAP kutatása szerint sok cégnél még csak papíron léteznek a fenntarthatósági tervek

Don't Miss

Monitoringrendszer kiépítését támogatja a Telekom az élővilág megőrzéséért

Zöld

Kevesebb antibiotikum és környezetterhelés, kisebb járványkockázat: ezért számít az állatjólét

A magasabb állatjóléti követelményekkel szemben gyakran az az ellenérv hangzik el, hogy a tágasabb férőhely, a több mozgás és a hosszabb nevelési idő növeli az állattenyésztés takarmány- és területigényét. Berezvai Zombor, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint ez azonban csak a mérleg egyik oldala.

A zsúfolt, nagyüzemi tartás nagyobb antibiotikum-felhasználással, koncentrált trágyaterheléssel és a fertőző betegségek gyorsabb terjedésével is együtt járhat. Ha ezeket a következményeket is figyelembe vesszük, az állatok jóléte már nem a fenntarthatóság ellenfelének, hanem bizonyos esetekben annak egyik feltételének látszik.

Első pillantásra hatékonynak tűnhet, ha minél kisebb területen, minél gyorsabban nevelnek fel minél több állatot. Az intenzív rendszer azonban nemcsak húst, tejet vagy tojást állít elő nagy koncentrációban, hanem ugyanígy sűríti az antibiotikumok használatát, a keletkező trágyát és a járványkockázatot is. Ha ezeket a következményeket is beleszámítjuk, már korántsem egyértelmű, hogy a gyengébb állatjólét jelenti a fenntarthatóbb megoldást.

A magyarok többsége szigorúbb szabályokat támogat

Az étkezés 2024-ben egy átlagos uniós állampolgár környezeti terhelésének közel feléért felelt, az állati eredetű termékeknek, különösen a húsnak pedig kiemelkedő szerepük volt ebben. Az állattenyésztés ugyanakkor az egyik legsúlyosabb állatjóléti problémát is jelenti.

Ezt érzékelteti egy ezerfős brit kutatás is, amelyben kilenc, széles körben alkalmazott állattartási gyakorlatról kérdezték meg az embereket. A vizsgált eljárások között szerepelt a hím naposcsibék élve ledarálása, az újszülött malacok fogainak eltávolítása, valamint a sertések olyan szűk ketrecekben tartása, amelyekben megfordulni sem tudnak. A megkérdezettek mind a kilenc gyakorlatot elsöprő arányban elfogadhatatlannak minősítették, ami jelentős különbséget jelez a társadalmi elvárások és az állattenyésztésben ma is alkalmazott eljárások között.

Egy 2025-ös, ugyancsak ezerfős magyar közvélemény-kutatásban a válaszadók 56 százaléka támogatta a fajspecifikus uniós előírásokat, 75 százalékuk javítaná a brojlercsirkék életkörülményeit, 77 százalékuk pedig az EU-n kívülről behozott állati termékeknél is megkövetelné az uniós tartási szabályokat. A társadalmi elvárás tehát egyértelmű: az állatjóléti normák megújítására, szigorú ellenőrzésére és betartatására van szükség. Egy demokratikus társadalomban pedig erre reagálnia kell a politikai döntéshozóknak.

A nagyüzemi tartás három rejtett költsége

Világszerte az antibiotikumok mintegy 70 százalékát a nagyipari állattenyésztésben használják fel. Ez hozzájárulhat az antimikrobiális rezisztencia kialakulásához, vagyis ahhoz, hogy a baktériumok ellenállóvá váljanak az emberi gyógyításban is nélkülözhetetlen gyógyszerekkel szemben. Egy idézett kutatás szerint az ágazat antibiotikum-felhasználása 2010 és 2030 között 67 százalékkal nőhet. A lassabban növő, egészségesebb csirkefajták ugyanakkor kevesebb antibiotikumot igényelnek, miközben lényegesen kevesebbet is szenvednek.

A nagy állatlétszámú telepeken a trágya is erőforrásból környezeti teherré válhat. Erjedése metánt bocsát ki, túlzott kijuttatása pedig szennyezheti a talajt és a vizeket, miközben kórokozókat és antibiotikum-maradványokat juttathat a környezetbe. Magyarországon is mindennapi probléma a nagy mennyiségű trágya elhelyezése; 2024-ben például Budaörstől a Hajógyári-szigetig érzékelhető bűzterhelést okozott a mezőgazdasági területekre kijuttatott baromfitrágya.

A zsúfoltság a fertőzések terjedésének is kedvez. Az Európai Unióban 2026 márciusa és májusa között 2,4 millió tojótyúkot érintett a madárinfluenza, de az állatoknak mindössze 0,17 százaléka rendelkezett szabadtéri hozzáféréssel, miközben az uniós tojótyúkok 23 százaléka él szabad tartásban vagy ökológiai rendszerben. Ez arra utal, hogy elsősorban nem a vadmadarakkal való érintkezés, hanem a zárt, nagy létszámú állományok sérülékenysége a meghatározó.

A nagyobb állatjólét a fenntarthatóság része

A nagyüzemi telepek

„nemcsak húst, tejet vagy tojást állítanak elő nagy koncentrációban. Ugyanígy koncentrálják az antibiotikumok használatát, a keletkező trágyát és az állatbetegségek terjedésének kockázatát is”

– írja Berezvai Zombor a Másfélfokon megjelent cikkében.

A szabadabb, az állatok természetes viselkedésének nagyobb teret engedő tartás csökkentheti az antibiotikum-felhasználást és a trágyaterhelés koncentrációját, miközben ellenállóbbá teheti az állományokat a betegségekkel szemben. A magasabb állatjólét nem minden környezeti mutatót javít automatikusan, de a rendszerek összehasonlításakor a terület- és takarmányigény mellett az egészségügyi, járványügyi és környezeti károkat is számításba kell venni.

Forrás: masfelfok.hu

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Zöld

Jöhetnek a papírpalackok

Radikális karbonlábnyom-csökkentést hozhat az ipari méretű papírpalack-gyártás.

A globális bor-, szesz- és élelmiszeripar egyre nagyobb nyomás alatt áll, ami a csomagolást illeti. Az üveggyártás akár 1500°C-os, jellemzően fosszilis energiával fűtött kemencéket igényel, az elmúlt évek energiaválságai, költségemelkedése és alapanyag-hiánya azonban erősen sújtotta ezt az iparágat.

Ezzel párhuzamosan, számos piacon szigorodnak a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) szabályok, amelyek szerint a vállalatoknak fizetniük kell csomagolásuk környezeti hatásaiért; – a nehéz anyagok, mint az üveg, ebben a rendszerben az egyik legköltségesebb kategóriának számítanak.

Továbbá a kiskereskedők és a vásárlók is egyre jobban odafigyelnek arra, hogy egy-egy termék milyen karbonlábnyommal kerül a polcokra. Az alkoholtartalmú italok márpedig a bolti csomagolások összes környezeti hatásának mintegy harmadáért felelősek, döntően az üvegpalackok miatt. A fiatal Z és Y generációk ezeket ráadásul egyre inkább a klímavédelmi tétlenség jelképének, nem pedig minőségi jegynek tekintik, ezért a csomagolás a márkák látványos eszköze lehet a klímatudatosság kommunikálására is.

Könnyű, környezetbarát és ipari méretekben gyártható

Erre a kihívásra ad megoldást a brit Frugalpac. A vállalat száz százalékban újrahasznosított kartonpapírból készülő Frugal Bottle palackjai jelenleg az egyetlen kereskedelmi forgalomban kapható papírpalackok a piacon. Ez a csomagolás az átlagos, majdnem fél kilós 750 ml-es palack súlyát 100 gramm alá csökkenti, miközben 76 százalékkal alacsonyabb a víz-, és 84 százalékkal kisebb a karbonlábnyoma egy-egy terméknek.

A cég első gépeivel 2020 óta már 4 millió ilyen papírpalack készült, amelyek közel 1400 tonna szén-dioxid-kibocsátás megtakarítását tették lehetővé. A berendezés új generációját pedig már úgy tervezték, hogy kiküszöbölje a globális sorozatgyártás eddigi akadályait is: elődeinél gyorsabb, skálázhatóbb és megbízhatóbb megoldást nyújt.

Az új gépsor a korábbi kapacitás több mint ötszörösével üzemel, és évente mintegy 14 millió papírpalack előállítására képes. Ennek a rendszernek a központi technológiai platformját, az automatizálási architektúrát, a hajtásokat és az adatátláthatósági rendszereket a Siemens szállította.

A papírpalackba csomagolt borok, szeszes italok és olajok már több áruházlánc polcain megtalálhatóak Nagy-Britanniában és Németországban, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is. Egyes partnerek a saját telephelyükön végzik a papírpalackok gyártását, így az üres üvegpalackok szállításából eredő karbonkibocsátás is megspórolható.

A technológia július közepén, Manchesterben, a Transform 2026 konferencián is megtekinthető lesz.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Zöld

Valós idejű egyedfelismerés a természetvédelem szolgálatában

Új fejlesztés teszi lehetővé az állatok azonosítását drónokról is. Gyors, pontos és terepi alkalmazásra is alkalmas egyedfelismerő algoritmust fejlesztettek az ELTE biofizikusai.

Az MTA–ELTE „Lendület” Kollektív Viselkedés Kutatócsoport, a Max-Planck Kutatóintézet és a Stuttgarti Egyetem együttműködésében született RAPID rendszer képes valós időben azonosítani mintázott állatok egyedeit akár drónokról is. Az új módszer jelentős előrelépést jelent az egyedi viselkedés vizsgálata és a természetvédelmi monitorozás területén.

Az állatok egyedi azonosítása kulcsfontosságú feladat az ökológia és a viselkedéskutatás területén, ugyanakkor a terepi megfigyelések során hosszú ideig csak szakértők manuális munkájára lehetett támaszkodni. A mesterséges intelligencia és a számítógépes látás fejlődésével azonban lehetővé vált, hogy ezt a feladatot automatizált rendszerek végezzék el. A jelenlegi megoldások többsége ugyan nagy pontosságot ér el, de gyakran nem alkalmas valós idejű működésre vagy terepi, korlátozott kapacitású eszközökön való alkalmazásra. Erre a kihívásra ad választ a RAPID (Real-time Animal Pattern re-Identification on edge Devices) nevű új algoritmus, amelyet Zábó András és Nagy Máté, az MTA–ELTE „Lendület” Kollektív Viselkedés Kutatócsoport munkatársai, valamint Aamir Ahmad, a Max Planck Intézet és a Stuttgarti Egyetem kutatója fejlesztett.

A RAPID különlegessége, hogy képes valós időben működni: egy hagyományos számítógépen másodpercenként 40–60, míg kisebb, beágyazott eszközökön – például drónokon – akár 10 egyed azonosítására is képes. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nemcsak utólagos képfeldolgozásra használható, hanem valós időben történő megfigyelések során is, például autonóm drónrendszerek részeként.

Az algoritmus működésének alapja a mintázott állatok egyedi megjelenése: a zebrák csíkjai, a zsiráfok foltjai vagy a jaguárok mintázatai egyedenként különböznek, hasonlóan az emberi ujjlenyomatokhoz. A RAPID ezeket a vizuális jellegzetességeket elemzi, és egy korábban felépített adatbázishoz hasonlítja, így azonosítja az adott egyedet.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!