Egészség

Mennyit képes befogadni maximálisan az emberi agy?

„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra”

– írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég és amiben mind egyetértenek, az agy nincs kihasználva.

Az elmúlt száz évben elképesztő tudás- és információmennyiséget halmoztunk föl. Sosem látott tempóban bukkantak fel új ismeretek, új szakmák, új tudományterületek és új találmányok. Mára az egész világ az állandósult FOMO-ban (fear of missing out) él. Aggódunk, hogy a megszerzett tudásunk nemcsak a világ megértéséhez, de még a tisztességes élethez sem lesz elég; és aggódunk, hogy a fejlődés a megszerzett tudásunk gyors elavulásához vezet.

Megválaszol(hat)atlan kérdések

Az eddigiekből logikusan következik a kérdés: vajon elértük-e már a kognitív teljesítőképességünk határait? És ha igen, vajon átléphetjük-e ezt a határt?

Nehéz ügy; az ember évezredek óta gondolkozik a lét titkain, test és lélek kapcsolatán, illetve a saját gondolkodása korlátain. Bár a civilizációnk több ezer éves fejlődéstörténete ékes példája annak, hogy mi mindenre képes az emberi elme (rád nézek, Nemzetközi Űrállomás), azt is egyre jobban tudjuk, hogy mi mindent nem tudunk. Nem tudjuk, hogy van-e élet a halál után, hogy miből áll a sötét anyag, vagy hogy milyen a kvantumvilág valódi természete.

Lehet, hogy ezek a rejtélyek örökre megoldatlanok maradnak. Lehet, hogy az evolúció nem arra készítette föl az agyunkat, hogy ezekre választ tudjon adni. Valamin gondolkodni és valamit megválaszolni nagyon nem ugyanaz. Ahogy a filozófus Jerry Fodor i írta 1983-as könyvében (The Modularity of Mind): bizonyára léteznek olyan gondolatok, amiket emberi ésszel képtelenek vagyunk kigondolni.

Fodor kollégája, Colin McGinn is foglalkozott az emberi elme és a megismerés korlátaival. McGinn szerint minden elmére jellemző, hogy bizonyos problémákra kognitív lezárással (cognitive closure) reagál. A papagájok nem értik a Brown-mozgást, és a macskának sem egyértelmű, hogy az a hülye Schrödinger miért akarta dobozba zárni. Ki tudja, talán mi, emberek is azért értünk olyan keveset a világból, mert ennyire futja az agykapacitásunkból. (V.ö.: ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük a működését, akkor olyan buták lennénk, hogy mégsem értenénk.)

Ha rövid az agyad, toldd meg egy eszközzel

Ami a határfeszegetés kérdését illeti, arra két, egymásnak ellentmondó válasz is adható. Az egyik, hogy ezt a határt már réges-régen átléptük, és ez – figyelembe véve, hogy mekkora információmennyiséget halmozott fel az emberiség – nem is alaptalan feltételezés. A másik válasz az, hogy a határ nem is létezik, ugyanis amióta a tudás átadhatóvá vált, az új ismereteket már nem egy embernek kell feldolgoznia.

Az együttműködés fontosabb, mint az egyéni teljesítmények fokozása; jobb ma száz okos ember, mint holnap egy ihletett zseni. Az emberi agy önmagában képtelen lenne megismerni a saját fejlődéstörténetét, de több tízezer agykutató több évtizedes munkájának köszönhetően pontos ismereteink vannak az agy evolúciójáról. A kozmosz titkait sem csak egy tudós fürkészi, hanem több ezer, akik az együttműködésük során fokozatosan tágíthatják ki a világról alkotott képünket. A kvantumvilág megismerhetőségének helyzete is hasonló. Bár a jelenségcsoport emberi ésszel alig-alig fölfogható, a kvantummechanika több elméleti állítását kísérletekkel igazolták, és vannak ígéretes, a kvantumelmélet gyakorlati felhasználást kutató tanulmányok is.

Az, hogy idáig eljuthattunk, részben az eszközhasználat érdeme, ami segített benne, hogy a tudás megőrizhetővé, sokszorosíthatóvá és átadhatóvá váljon. Az agy korlátos kapacitását az elmúlt évezredekben számtalanszor bővítettük ilyen-olyan eszközökkel. Ahogy a brit filozófus, Andy Clark fogalmaz: az agy teljesítménye a jegyzettömbök, a térképek, az irattartók és a számítógépek képernyői révén túlléphet a bőrünk és a koponyánk határain.

Az ismeretszerzésünk részben percepciós szinten zajlik: az öt érzékszervünk által begyűjtött információk alapján áll össze a világról alkotott képünk. Az érzékszerveink által közvetített benyomások megbízhatatlanságáról Descartes értekezett egy sort az Elmélkedésekben – ugyan honnan tudhatnánk, hogy amit mi fizikai valóságnak hiszünk, valójában nem álom-e? –, de a tudomány eszközeivel a percepciós szint is meghaladható. A homo sapiens az eszközeivel nemcsak a valóságról alkotott ismereteit, hanem a kognitív képességeit is bővítheti. És hiába, hogy nem érzékeljük az UV-sugárzást, az ultrahangot, a röntgensugarat és a gravitációs hullámokat, a megfelelő technológiákkal ezek is észlelhetővé válnak.

Processzor legyél, ne merevlemez

Van egy másik, a valóság megismerésére szolgáló eszközünk, ami a földi halandók számára feldolgozhatatlanul komplex rendszereket is reprezentálhat: a matematika. A klímaváltozás összes tényezőjének és változójának ismerete például meghaladná a képességeinket, de a komplex matematikai modellek elvégezhetik a tehermentesítést.

A matematika azért fontos segédtudomány, mert nem egyszerűen a valóság leírását célozza, hanem logikai gondolkodásra is késztet – és ezt jóval fontosabb elsajátítani, mint adatokat memorizálni.

Amikor Albert Einstein 1918-ban Bostonba látogatott, a Hotel Copley Plazában adtak neki egy példányt Edison kérdőívéből, hogy lássák, tud-e válaszolni rájuk. Miután Einstein felolvasta a „milyen sebességgel terjed a hang?” kérdést, a fizikus így válaszolt:

„Nem tudom. Nem terhelem az agyamat olyan tényekkel, amiknek könnyen utánanézhetek bármelyik szakkönyvben.”

Einstein megengedhette magának ezt a kis könnyelműséget; tudós volt, és jóformán az egész életét (szak)könyvek között töltötte. Bár felismerte a szakkönyvek fontosságát, Edisonnal ellentétben az oktatás fontosságát sem söpörte félre.

„Nem sokat számít, ha valaki bemagolja a tényeket. Ezért nem érdemes főiskolára menni; ezt a könyvekből is megtanulhatja. Egy bölcsészettudományi képzésnek nem az az értelme, hogy sok új ismeretet szerezhetünk, hanem hogy arra trenírozzuk az agyunkat, hogy olyan dolgokat tudjunk kigondolni, amiket a szakkönyvekből nem tanulhatunk meg.”

Okosabb vagy, mint egy amerikai farmer?

Einstein ezzel az állításával megjósolta, hogy milyen gondolkodással lehet majd boldogulni a XXI. században: az információhoz való korlátlan hozzáférés biztosításával, és az információk kezeléséhez szükséges gondolkodás elsajátításával.

Az előbbi mostanra megvalósult. A mobilhálózatok fejlesztéséből és a technológia miniatürizálásából kifolyólag ma egy, a zsebünkben hordott okostelefonnal több információhoz férhetünk hozzá, mint maga Einstein. De az információ nem tanít meg gondolkodni. A gondolkodás elsajátítására épp az információk helyes értelmezése miatt van szükség. Az emberek azonban rászoktak, hogy a saját agyuk helyett a Google-t használják, és nem a gondolkozás mellett, hanem helyette. És nem jut eszükbe, hogy összekeverik a hozzáférés kényelmét a valódi tudással.

Száz éve az élethez szükséges ismereteket rövid idő alatt össze lehetett szedni, az így megszerzett tudás elég is volt az életben maradáshoz. Az amerikai farmerek a gazdálkodáson kívül tudtak lovat patkolni, házat építtetni, követ bányászni, dohányt szárítani, sütni, kutat ásni, fegyvert használni és whiskyt főzni. Neked melyik menne ezek közül? Ugyan már; értem én, hogy utánanézhetsz a Google-ben, de ettől még nem leszel a téma szakértője.

Ha láttál már mérhetetlen önbizalommal kommentelő trollokat az interneten, alighanem ismered azt a jelenséget, amit a pszichológia a magyarázó mélység illúziójának (illusion of explanatory depth) nevez. A fogalom Leonid Rozenblit és Frank Keil, a Yale Egyetem kutatóinak nevéhez fűződik.

2002-es tanulmányukban (The Misunderstood Limits of Folk Science: An Illusion of Explanatory Depth) Rozenblit és Klein kifejtették, hogy bár szeretjük azt hinni, hogy átlátunk olyan komplex rendszereket, mint a nemzetközi politikai döntéshozatal – és ennek a szakértelmünknek szeretünk hangot is adni –, valójában az olyan egyszerű használati tárgyak működési mechanizmusát sem látjuk át, mint a beltéri vízöblítéses vécé, a cipzár vagy a varrógép. Hiába látjuk és használjuk őket mindennap, nem gondolkodunk el rajta, hogy hogyan működnek.

„– Sam Hamilton látta, hogy a fejlődés merre vezet. Azt mondta, univerzális tudósok maholnap már elképzelhetetlenek. Az ismeretek mennyisége túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen elme befogadhassa. Előre látta az időt, amikor egy ember már csak egy kis töredéket tudhat belőle, de azt legalább jól.

[…]

– Lehet, hogy a tudomány lett óriási – mondta Lee –, de az is lehet, hogy az ember vált törpévé. Talán, miközben letérdel az atomokhoz, az ember lelke is atomnyivá törpül. A specialista talán gyáva csupán, aki nem mer kitekinteni szűk kalitkájából. És gondolják csak meg, mit mulaszt el minden specialista… korlátain túl az egész világot!”

– írta Steinbeck (ugyanabban a könyvben, csak pár száz oldallal később).

A száz évvel ezelőtt élt amerikai farmerek valószínűleg kevesebbszer találkoztak magyarázó mélység illúziójával, mint ma egy átlagos internetező. A farmerek tudták, hogy mi mire és hova való. Tudták, hogy hány láb mélyre kell ásni a kerti budi emésztőgödrét; hogy mit kell csinálni a nyikorgó pajtaajtóval; vagy hogy hány fát kell kivágni egy rönkkunyhó építéséhez. Ez a valóságészlelés percepciós szintje: nincs benne se kvantummechanika, se Gödel-tétel, se Erdős-sejtés, de tudni lehet, hogy melyik szög mivel lett beverve a falba.

A agy felfogásának korlátai

Az agy több ezer milliárd szinapszisban képes információkat tárolni. Bár a befogadóképessége nem végtelen, elég nagy ahhoz, hogy a tanulási folyamatban ne a tárolókapacitás legyen a szűk keresztmetszet. Hogy milyen információkat őrzünk meg emlékként az agyunkban, azt több tényező is befolyásolja:

Korlátozott figyelem. Egyszerre csak néhány dologra tudunk odafigyelni, márpedig a figyelem elengedhetetlen az új emlékek létrehozásához. A tárolásukhoz alvásra is szükség van, márpedig az információk felvételét maga az alvás is korlátozza.
Nem mindegy, milyen sorrendben tanulunk. Ökölszabály: minél korábban tanulunk meg valamit, annál erősebbek lesznek az erről szerzett benyomásaink. Ha például rettegünk a kígyóktól, nehéz lesz felülkerekedni a félelmünkön. Bár ez pszichoterápiával csillapítható, a félelem később jó eséllyel visszatér.
Nem mindegy, mit mikor tanulunk meg. Korábbi kutatások szerint egyes információkat csak bizonyos életkorban tudjuk befogadni: a beszédhangokat például az első életévünkben sajátítjuk el. (Ezért van, hogy amikor később új nyelvet tanulunk, nehézséget okozhat egyes hangzók kiejtése. A japánok például az r és az l hangokat keverik össze nyelvtanulás közben.)

Nemcsak tanulni, felejteni is fontos

Annak, hogy látszólag nem érjük el a szellemi befogadóképességünk határát, talán az az oka, hogy a tanulási sebességünk nem érheti el a mnemonikus kapacitásunk határát – túl lassan tudjuk befogadni az információkat ahhoz, hogy beteljen az agyunk. Mintha lenne egy tíz terabájtos merevlemezünk, amit modemes kapcsolattal, 3 kilobájtos másodpercenkénti sebességgel töltenénk fel – nagyjából egy évtized kéne hozzá, hogy elérjük a tárkapacitás határát.

Ez a számítás csak akkor állja meg a helyét, ha folyamatosan szívjuk magunkba az információt. De az agy nemcsak tanul, hanem pihen, illetve felejt is. A lassú tanulás és a feledés kombinációja garantálja, hogy mindig maradjon hely az új információknak – már ha ez az analógia egyáltalán megállja a helyét.

Az információelméleti összehasonlítás kézenfekvő, de nem biztos, hogy alkalmazható az agyműködésre. Egy számítógép nem úgy emlékszik, mint az ember: a merevlemezen tárolt adat vagy létezik, vagy nem. Az agyunkban tárolt emlékek és információk máshogy működnek: elhalványulnak, felfrissülnek, vagy meghatározott külső behatások hatására újra felvillannak.

Van olyan elképzelés, amely szerint az emlékeink megfakulásának folyamata – amikor az új emlékek megnehezítik a régebbiek felidézését – a megtanult új információk típusától is függhet. A különböző típusú emlékek könnyebben megkülönböztethetők és megjegyezhetők, mint a hasonlók. A gyerekkorunkban kóstolt paradicsom ízét nem fogjuk összekeverni a másodfokú egyenlet megoldóképletével, de a hasonló jellegű információk felidézése jóval nehezebb. A francia és spanyol nyelv igeragozási szabályait könnyebb összekeverni, mint a kémiai és művészettörténeti emlékeinket; és ugyancsak más az egymást kiegészítő, például matematikai és fizikai ismereteink felidézésének folyamata is.

Az agyunk ezenfelül megkülönböztetni a rövid és hosszú távú memóriát is. A pszichológus George Miller 1956-os tanulmánya (The Magical Number Seven, Plus or Minus Two: Some Limits on Our Capacity for Processing Information) szerint a rövid távú memória legfeljebb 5-9 egységnyi információt képes tárolni. A hosszú távú memóriának nagyobbak a tartalékai, de csak homályos ismereteink vannak arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az agy tárkapacitása, és hogy hol lehetnek a korlátai.

Forrás. Qubit

Related Topics:agy agykapacitás felejtés learning lifelong tanulás tárolás

Up Next

Új alkalmazás segíti a magyarokat a fogyókúrában

Don't Miss

Gyógyító erejű mesterséges intelligncia

Egészség

Hogyan vált a légkondicionáló tévesen a nyári egészségmegőrzés legnagyobb bűnbakjává?

Miközben az autónkat általában rendszeresen szervizeljük, a telefonunk szoftverét frissítjük vagy a konyhai vízszűrőt időről időre cseréljük, a légkondicionáló karbantartása vélhetően sok háztartásban könnyen háttérbe szorul. Pedig ez az egyik olyan berendezés az otthonunkban, amely közvetlenül befolyásolja a beltéri levegő minőségét és a komfortérzetünket.

Az LG Electronics Magyarország (LG) szakértője szerint éppen ezért érdemes ugyanazzal a tudatossággal gondolni a klímaberendezés rendszeres karbantartására, mint más, rendszeresen használt műszaki eszközeink esetében.

A légkondicionálóra valószínűleg sokan ma is olyan eszközként tekintenek, amely a bekapcsoláson kívül kevés figyelmet igényel. A rendszeres karbantartás ugyanakkor nemcsak a készülék hatékony működését segítheti elő, hanem a beltéri levegő minőségének megőrzésében is fontos szerepet játszhat.

Nem a klíma betegít meg

A nyári hónapokban gyakran maga a légkondicionáló kerül a vádlottak padjára, ha torokfájás, köhögés vagy nyakmerevség jelentkezik. Valójában azonban ezeknek a panaszoknak sokszor nem a technológia, hanem annak helytelen használata vagy elhanyagolt állapota áll a hátterében.

A működés során a készülék belsejében természetes módon pára csapódik le. Ha a szűrők és a belső felületek hosszabb ideig tisztítatlanok maradnak, ez a nedves környezet kedvez a penészgombák és egyes baktériumok – például a Legionella – elszaporodásának, amely bizonyos körülmények között súlyos légúti megbetegedést okozhat. Amikor a kánikula első napján hónapok óta nem használt klímánkat ismét üzembe helyezzük, ezek a szennyeződések a keringtetett levegővel együtt a lakótérbe is bekerülhetnek.

A nyári megfázások és légúti irritációk hátterében tehát sok esetben nem maga a klímaberendezés áll, hanem az a szennyezett környezet, amelyet a karbantartás elmaradása miatt mi magunk idézünk elő.

A fizikai sokk, amit sokan gyors hűtésnek hisznek

A karbantartás hiánya mellett a használati szokásaink is hozzájárulnak ahhoz, hogy a légkondicionáló rossz hírnévre tett szert. Sokan csak akkor kapcsolják be a készüléket, amikor a lakás már teljesen átforrósodott, majd ösztönösen a lehető legalacsonyabb, akár 18 Celsius-fokos hőmérsékletet állítják be abban a hitben, hogy így gyorsabban lehűl a helyiség.

A szervezet számára azonban ez a hirtelen hőmérséklet-változás jelentős terhelést jelenthet. Ha a kültéri és a beltéri hőmérséklet közötti különbség meghaladja az ajánlott 5–7 Celsius-fokot, a szervezet hőszabályozása fokozott igénybevételnek van kitéve. Amennyiben a hideg levegő ráadásul tartósan a nyakat vagy a vállat éri, könnyen kialakulhatnak izomfeszülések, nyakmerevség vagy egyéb kellemetlen panaszok.

Mindez jól mutatja, hogy a komfortos és egészséges hűtés nem a lehető legalacsonyabb hőmérsékleten múlik, hanem azon, hogy a készülék megfelelően karbantartott legyen, és a használata is tudatosan történjen.

Szoftverfrissítés a tüdőnknek

Ahogy a modern okoseszközök egyre több feladatot végeznek el automatikusan a felhasználó helyett, úgy a légkondicionálók fejlesztése is egyre inkább a humán komfort és az egészséges beltéri környezet biztosítása felé mozdult el. A cél ma már nem pusztán a gyors hűtés, hanem az, hogy a készülék a lehető legtöbb felhasználói hibát önállóan korrigálja.

„A légkondicionálók rossz hírnevét valójában nem a gépek, hanem a berögzült reflexeink alakították ki. A komfortos hűtés nem a szezon első gombnyomásával kezdődik, hanem egy folyamatosan fenntartott, egészséges beltéri mikroklímával. A modern technológia feladata ezért ma már nem csupán a hűtés, hanem az is, hogy segítsen megelőzni azokat a hibákat, amelyeket mi, felhasználók újra és újra elkövetünk”

– mondta Györgyi József, az LG Magyarország Légkondicionáló üzletágának Key Account Managere.

Láthatatlan védelem a háttérben

Az emberközpontú szemlélet ma már a légkondicionálók fejlesztésében is egyre nagyobb szerepet kap. A cél nem csupán az, hogy a készülék lehűtse a helyiséget, hanem az is, hogy a lehető legkevesebb felhasználói beavatkozás mellett biztosítsa az egészségesebb beltéri környezetet.

A karbantartás elmaradása az egyik leggyakoribb probléma, ezért az LG legmodernebb légkondicionálóiban az Auto Cleaning funkció minden használat után automatikusan kiszárítja a hőcserélőt. Mivel a baktériumok és a penészgombák elszaporodásához nedves környezet szükséges, ez a folyamat hozzájárul ahhoz, hogy a készülék belseje hosszabb távon is tisztább maradjon.

A levegő minőségének javítását a Plasmaster Ionizer™ technológia támogatja, amely több millió ion kibocsátásával segít csökkenteni a levegőben található egyes baktériumok, szennyeződések és kellemetlen szagok mennyiségét.

Legalább ilyen fontos azonban a megfelelő hőérzet kialakítása. Az LG Soft Air funkciója úgy irányítja a légáramlást, hogy a hideg levegő ne közvetlenül a bent tartózkodókra áramoljon, így kényelmesebb beltéri környezetet biztosít. Ezt egészíti ki az AI Air funkció, amely személyre szabottan, a helyiség adottságaihoz mérten automatikusan optimalizálja a légáramlás irányát és a ventilátor sebességét. Ennek köszönhetően nemcsak a komfortérzet javulhat, hanem a túlzott lehűtésből fakadó kellemetlenségek is könnyebben elkerülhetők.

A rendszeres karbantartás ugyanakkor továbbra sem váltható ki teljesen technológiával. Az LG ThinQ™ segít nyomon követni a készülék állapotát, valamint támogatja a rendszeres karbantartást és tisztítási funkciók kezelését. Emellett Györgyi József továbbra is azt javasolja, hogy a légkondicionálót évente legalább egyszer, lehetőleg még a hűtési szezon kezdete előtt szakemberrel is ellenőriztessük és fertőtleníttessük.

A nyári kánikula már nem csak kényelmi kérdés

A tartós hőhullámok idején a légkondicionáló ma már jóval több egyszerű kényelmi eszköznél. Az otthon levegőminősége, a megfelelő hőmérséklet és a komfortos légáramlás egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy szervezetünk könnyebben alkalmazkodjon a nyári terheléshez.

A szakértő szerint azonban továbbra is a felhasználói tudatosság a legfontosabb tényező. A rendszeres karbantartás, a megfelelő hőmérséklet-beállítás és a korszerű technológiai megoldások együtt biztosíthatják, hogy a klíma valóban az egészségesebb beltéri környezetet szolgálja – ne pedig a nyári megbetegedések bűnbakjaként tartsák számon.

„A modern klímák ma már nem egyszerűen lehűtik a lakást. Arra készülnek, hogy intelligens működésükkel segítsenek kijavítani azokat a hibákat, amelyeket mi, felhasználók gyakran elkövetünk. A cél ma már nem a lehető leghidegebb levegő, hanem egy olyan kiegyensúlyozott beltéri környezet, amely hosszú távon is támogatja a komfortérzetet és az egészségesebb otthoni életet”

– hangsúlyozta Györgyi József.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

A puffadás hátterében gyakran a bélmikrobiom áll

A puffadás az egyik leggyakoribb emésztőrendszeri panasz, mégis sokan úgy gondolják, hogy egyszerűen az emésztés természetes velejárója. Mások egyetlen ételt okolnak érte, és sorra hagyják el az étrendjükből a tejtermékeket, a glutént vagy a hüvelyeseket. A háttér azonban ennél jóval összetettebb lehet.

Az elmúlt évek kutatásai egyre inkább ráirányították a figyelmet a bélmikrobiom szerepére. A bélrendszerünkben élő több billió mikroorganizmus nemcsak az emésztésben vesz részt, hanem az immunrendszer működésére, a bélfal épségére, az anyagcserére és a hormonális egyensúlyra is hatással van.

Dr. Hámori Lilla biológussal (PhD), fitoterapeutával, táplálkozási és életmód-tanácsadóval beszélgettünk arról, hogyan függ össze a bélmikrobiom állapota és a puffadás.

„Sokan úgy gondolják, hogy a puffadás kizárólag attól függ, mit ettünk. Valójában legalább ennyire fontos az is, milyen állapotban van a bélmikrobiomunk. Ha felborul az egyensúlya, az az emésztés egészére hatással lehet.”

– mondja a szakértő.

A mikrobiom egy rendkívül összetett ökoszisztéma, amelyet számos tényező befolyásol. Az egyoldalú táplálkozás, a rostszegény étrend, a krónikus stressz, az alváshiány vagy az indokolatlan antibiotikum-használat egyaránt csökkentheti a hasznos baktériumok sokféleségét.

„A bélmikrobiomot nem egy probiotikum vagy egyetlen csodaszer teszi rendbe. A legnagyobb hatással a mindennapi életmódunk van rá: az, hogy milyen változatosan étkezünk, mennyit mozgunk, hogyan alszunk és hogyan kezeljük a stresszt.”

– teszi hozzá.

A szakember szerint éppen ezért sokan csalódnak, amikor egy probiotikumtól várnak gyors javulást. Bár bizonyos esetekben ezek hasznosak lehetnek, önmagukban ritkán jelentenek tartós megoldást.

A mikrobiom egészségének egyik legfontosabb táplálója a megfelelő mennyiségű és változatos rostbevitel. A hasznos baktériumok ezekből olyan vegyületeket állítanak elő, amelyek támogatják a bélfal működését és hozzájárulnak az emésztőrendszer egészségéhez.

Éppen ezért előfordulhat, hogy valaki a rostbevitel növelésekor átmenetileg még több puffadást tapasztal.

„Ez nem azt jelenti, hogy a rostok ártalmasak. A legtöbbször egyszerűen arról van szó, hogy a bélmikrobiomnak időre van szüksége az alkalmazkodáshoz. A fokozatosság ilyenkor kulcsfontosságú.”

– hangsúlyozza Dr. Hámori Lilla.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha a puffadás rendszeresen visszatér, hónapok óta fennáll, hasi fájdalommal, hasmenéssel, székrekedéssel vagy más emésztőrendszeri panasszal társul, nem érdemes kizárólag tüneti megoldásokkal próbálkozni.

„A cél mindig az, hogy megtaláljuk a kiváltó okot. A puffadás nem betegség, hanem egy jelzés. Ha ezt megértjük, sokkal nagyobb eséllyel tudunk tartós javulást elérni, mint ha csak a tüneteket próbálnánk csökkenteni.”

– mondja a szakértő.

Dr. Hámori Lilla

Dr. Hámori Lilla szerint a személyre szabott táplálkozási tanácsadás során nemcsak az étrendet érdemes áttekinteni, hanem az életmód egészét. Az emésztőrendszer működését ugyanis számos tényező befolyásolja, ezért a valódi megoldás is legtöbbször több apró változtatás összehangolásából áll. További információ itt érhető el.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

Hűs menedék vagy látszatmegoldás? – Az irodai munkavégzés láthatatlan nyári veszélyei

A WHO adatai szerint a munkahelyi hőstressznek gyakran kitett dolgozók 30%-a számol be produktivitásvesztésről, a szervezet pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy a beltéri munkavállalók sincsenek automatikusan biztonságban, ha a munkahelyi környezet nem biztosít megfelelő hűtést vagy szellőzést.¹

A magas hőmérséklet nemcsak kellemetlen közérzetet okozhat: ronthatja a koncentrációt, fokozhatja az álmosságot, csökkentheti a döntéshozatali képességet, és hosszabb távon hozzájárulhat a munkavállalók kimerüléséhez is.

A hűs iroda sem menedék?

Sokan a mai napig úgy gondolnak az irodára, mint a nyári hőség elől teljes mértékben védett térre: a légkondicionált, zárt, kényelmes székekkel teli munkakörnyezet sokak szemében valódi menedék a hőségben. Egy rosszul hűtött, túlmelegedő vagy éppen túl hidegre klimatizált iroda azonban ugyanúgy megterhelheti a szervezetet, mint a folyamatos digitális készenlét vagy az alváshiány. Ráadásul a rosszul légkondicionált irodákban a fejfájás, fáradtság, szem-, torok- és légúti panaszok előfordulása 30–200%-kal magasabb lehetett, mint természetes szellőzés, vagy helyesen beállított, tisztított klíma mellett.²

Egy 2024-ben megjelent Ergonomics-kutatás kontrollált irodai környezetben vizsgálta, hogy hogyan hat a beltéri hőmérséklet az irodai dolgozók teljesítményére.³A résztvevők teszteket végeztek, miközben a kutatók többek között a testhőmérsékletüket, vérnyomásukat, pulzusukat és szubjektív hőérzetüket is mérték. Az eredmények szerint a munkateljesítmény szorosan összefüggött a hőkomforttal, miközben az álmosság intenzitása negatív kapcsolatot mutatott a teljesítménnyel. Vagyis a nem megfelelő beltéri hőmérséklet nem látványos összeomlást okoz, hanem sokszor csendesebb tüneteken keresztül hat: fáradtabbak, lassabbak, szétszórtabbak leszünk.

„A hőség nem csak kényelmi kérdés, hanem mérhető egészségi, biztonsági és gazdasági kockázat. Az a vállalat, amely nem méri a hőterhelés hatását a teljesítményre, a hibákra, a kieső munkaidőre és a balesetekre, valójában nem tudja, mennyit veszít, csak utólag szembesül a következményekkel.”

– emelte ki Nagy Márta wellbeing szakértő.

A hőség nem csak a testet terheli, hanem a figyelmet is

A nyári kimerülés sokszor nem egyik napról a másikra jelenik meg. Először csak nehezebben indul el a nap, lassabban megy a fókuszált munka, több hibát vétünk, gyakrabban nyúlunk kávé vagy cukros ital után, délutánra pedig szinte teljesen elfogy a mentális energiánk. A hőség azért különösen alattomos, mert nem mindig fájdalom vagy betegség formájában jelentkezik, hanem teljesítményromlást, ingerlékenységet, tompaságot vagy motivációvesztést okoz. A munkahelyi sérülés és a baleseti kockázat ráadásul hőhullám idején 17,4%-al nő, ami szintén veszélyforrást jelenthet az irodai munkát végzőkre is.⁴

Ez a szellemi munkát végzőknél különösen aggasztó, hiszen az irodai teljesítmény sokszor nem fizikai erőkifejtésen, hanem koncentráción, memórián, döntéshozatalon, kommunikáción és problémamegoldáson múlik. Ha ezek a funkciók romlanak, annak következménye nem feltétlenül azonnal látványos: elcsúsznak a határidők, romlik a meetingek minősége, több lesz a félreértés, csökken a kreativitás, és nő az apró, de költséges hibák esélye.

A nyári kihívásokhoz való alkalmazkodás stratégiai kérdés is

A hőhullámok egyre gyakoribbá válásával a nyári munkavégzést is újra kell gondolni. A munkavállalói energia, koncentráció és regeneráció ma már nem egy másodlagos vállalati téma, hanem a teljesítőképesség alapfeltétele. Egy szervezet akkor tud jól működni a nyári időszakban is, ha nem ugyanazt a tempót és terhelést várja el változatlan körülmények között, hanem figyelembe veszi, hogy a hőség önmagában is stresszfaktor. Ez jelenthet rugalmasabb munkakezdést, home office lehetőséget a legmelegebb napokon, jobb árnyékolást és szellőzést, tudatosabb folyadékpótlást, rövidebb, fókuszáltabb meetingeket, valamint olyan munkaszervezést, amely a legnagyobb koncentrációt igénylő feladatokat nem automatikusan a délutáni hőcsúcs idejére teszi. A hőségre tehát nemcsak munkavédelmi, hanem wellbeing- és teljesítménystratégiai kérdésként is érdemes tekinteni. Annak ellenére, hogy az irodai dolgozó látszólag csak ül, a szervezete közben folyamatosan alkalmazkodik. Ha pedig ezt a láthatatlan terhelést nem vesszük komolyan, annak ára előbb-utóbb megjelenik: fáradtságban, hibázásban, motivációvesztésben és csökkenő mentális kapacitásban.

Források:

1: https://www.who.int/news-room/questions-and-answers/item/workplace-heat-stress

2: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12216473/

3: https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/00140139.2023.2231181

4: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33472088/

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!