A lakhatás kérdése ma már messze túlmutat az ingatlanpiacon: egyszerre társadalmi, gazdasági és versenyképességi tényező. A változó környezetben egyre nagyobb szerepet kapnak azok a lakhatási megoldások, amelyek képesek megfizethető, fenntartható és kiszámítható kereteket biztosítani.

Napjainkban a feltételek Magyarországon is kialakulóban vannak ahhoz, hogy intézményi alapokon működő, megfizethető bérlakásszektor bontakozzon ki. Ez pedig a lakhatáson túlmutató, új lehetőségeket is nyit: hozzájárul a munkaerő mobilitásához, támogatja a beruházások megvalósulását és erősíti a gazdaság versenyképességét is.

A PwC Magyarország és az Óbuda Group közös konferenciáján szociológiai, műszaki, pénzügyi és jogi nézőpontból vizsgálták meg, hogy milyen feltételek mellett épülhet ki Magyarországon egy kiszámíthatóbb, diverzifikáltabb és fenntarthatóbb bérlakáspiac. A szakértők egyetértettek abban, hogy egy célzott kezdeti ösztönzés elindíthatja a piacot – a jelenlegi szakpolitikai irányok pedig már ezt a fordulatot vetítik előre.

Jelentős igény van a megfizethető lakhatásra

A Periféria Központ két, egymást kiegészítő kutatása alapján Budapesten a lakosság mintegy 60 százaléka potenciálisan érintett a lakhatási nehézségekben, miközben körülbelül 21 százalék tartozik egy szűkebb, fizetőképes és bérlakásra nyitott csoportba. A megfizethetőnek tartott és a piaci bérleti díj közötti különbséget jól szemlélteti, hogy míg az érintettek körülbelül 129 ezer forintos havi díjat tartanának reálisnak, addig a piaci bérleti díj jóval efölött, mintegy 177 ezer forint körül alakul.

„A Periféria Központ kutatásai világosan megmutatják, hogy a megfizethető bérlakások iránt egyszerre jelenik meg erős társadalmi kereslet és munkaerőpiaci kényszer. A legnagyobb kérdés az, hogy ezt a jól látható igényt sikerül-e fenntartható kínálattá alakítani”

– hangsúlyozta Jelinek Csaba.

A lakhatási probléma közben nem áll meg Budapestnél. Egy másik elemzés szerint országosan mintegy 100 ezer lakás hiányzik a rendszerből, különösen azokban az ipari és gazdaságilag gyorsan növekvő térségekben, ahol a munkaerő mobilitása kulcskérdés. Jelinek Csaba ennek kezelésére szakpolitikai irányváltást, a megfizethető lakhatás jogi és intézményi kereteinek tisztázását, célzott pénzügyi ösztönzőket – ideértve a támogatott finanszírozást, adókedvezményeket és az elérhető uniós forrásokat – valamint diverz, intézményes bérlakásrendszer kiépítését vázolta fel.

A bérlakásszektor mint a fenntartható városfejlesztés kulcseleme

A bérlakásépítés évszázados városfejlesztési hagyományokra épül, ugyanakkor a mai lakhatási kihívások új szemléletet követelnek meg. Csernik Tamás, az Óbuda Group tervezési igazgatója előadásában hangsúlyozta, hogy a sikeres bérlakásprogramok nem pusztán új lakások létrehozását jelentik, hanem olyan, a városi szövetbe illeszkedő lakókörnyezetek kialakítását, amelyek a különböző élethelyzetekhez

igazodó lakásmixet, magas lakhatási minőséget és valódi közösségi funkciókat is kínálnak. A tervezés során egyaránt figyelembe kell venni a telepítési és urbanisztikai környezet, az inkluzivitást, a mobilitási kapcsolatokat, az energiahatékonyságot és a fenntartható üzemeltetés követelményeit.

A professzionális bérlakásszektor fejlesztése egyszerre teremt társadalmi és gazdasági értéket: szélesíti a lakhatási kínálatot, támogatja a munkaerő mobilitását, hozzájárul a városi területek megújulásához, miközben stabil és hosszú távon értékálló befektetési lehetőséget kínál. A „future-proof” megközelítés a flexibilitást, az adaptív építészeti kialakítást és a technológiai alkalmazkodóképességet kapcsolja össze.

„A jövő bérlakás-fejlesztése nem pusztán új lakások építéséről szól, hanem olyan hosszú távon működőképes, fenntartható és emberközpontú városi környezet megteremtéséről, amely egyszerre szolgálja a lakók életminőségét, a városok fejlődését és a befektetések stabilitását”

– emelte ki Csernik Tamás.

A tőke eddig kivárt

A jelenlegi lakáspiaci környezet nem ösztönzi kellőképpen az intézményi bérlakásfejlesztéseket: finanszírozási, szabályozási és megtérülési feltételek egyszerre hátráltatják a szektor bővülését.

A kínálat skálázásának egyik fő korlátja, hogy a bérlakás ma nem illeszkedik az intézményi befektetési logikába. Pintér Attila, a PwC Magyarország ingatlantanácsadási szakértője rámutatott, hogy a lakóingatlanok bérbeadásában becslések szerint a lakossági oldalon15–20 ezer milliárd forintnyi vagyon koncentrálódik, mégsem alakult ki olyan intézményi keret, amely a kockázatokat szétterítené, a belépési korlátott csökkentené és az üzemeltetést mérethatékonnyá tenné. Az intézményi befektetői aktivitást az egyéb eszközosztályokhoz képest alacsonyabb éves hozam és a magas finanszírozási költség is visszafogja.

A piaci torzulást tovább erősíti, hogy a szabályozási és támogatási környezet elsősorban a vételi keresletet ösztönzi, nem pedig a kínálatot. A lakossági támogatások jellemzően tulajdonszerzést segítenek, miközben a bérlakásfejlesztések nem kapnak hasonlóan célzott ösztönzést. A bérbeadási piacon ráadásul a vállalati befektetők több szempontból hátrányban vannak a magánszemélyekhez képest (áfa, “rezsivédett” közművek, kamatszint és hitelezési futamidő). Az intézményi bérlakás projektek hiánya meglátszik a lakásépítések számán is: a magyar lakásállomány megújulásához évente mintegy 40 ezer új lakás megépítésére lenne szükség, miközben a tényleges éves volumen ennek nagyjából a fele.

„Jelenleg a vállalati befektetőknek magasabb költségek és alacsonyabb hozamok mellett kellene hosszú távra elköteleződniük, miközben a rendszer inkább a magánbefektetőket támogatja. Ebben a környezetben érthető, hogy az intézményi tőke nem jelenik meg tömegesen a bérlakáspiacon”

– fogalmazott Pintér Attila.

A jogi bizonytalanság közvetlenül visszafogja a kínálatot

A bérlakáspiac fejlődése megfelelő jogi környezet nélkül nem tervezhető. Faragó János, a PwC Legal ügyvédje szerint a fenntartható bérlakásrendszer alapja a kiszámíthatóság: olyan keretrendszerre van szükség, amely a bérlőknek és a bérbeadóknak is ugyanolyan hosszú távú biztonságot ad, mint a saját tulajdonú lakás. A jelenlegi működés egyik legnagyobb problémája ugyanis a felek közötti bizalom hiánya. A bérbeadók a nemfizetéstől és a hosszadalmas végrehajtási folyamatoktól tartanak, a bérlők pedig gyakran kiszolgáltatottnak érzik magukat a rövid távú, nehezen tervezhető szerződési feltételek miatt.

A lehetséges jogi fejlesztési irányok között Faragó János egyrészt az intézményi bérbeadói státusz bevezetését emelte ki, amely egyértelműen definiálná a piaci szereplőket, akik hatósági regisztrációt követően különböző kedvezményekben részesülnének, ugyanakkor számos operatív kötelezettség vonatkozna rájuk (pl. ügyfélszolgálat, szolgáltatási szintek). A másik fontos szabályozási irány a hosszú távú lakásbérbeadás támogatása lenne. Ez elsősorban a bérbeadó számára jelentené a rendes felmondás

kizárását hosszú távra, a bérlő számára azonban – az élethelyzet változása esetére – lehetővé tenné a rendes felmondást bizonyos feltételek mellett. A kiszámítható jogi környezetet szintén erősítené, ha dedikált vitarendezési fórumokat hoznának létre egyes lakásbérleti szerződésekből fakadó jogviták rendezésére.

„A bérlakáspiac csak akkor tud érdemben fejlődni, ha a jogi és szabályozási környezet egyszerre teremt stabilitást a befektetőknek és biztonságot a bérlőknek. Ehhez jól definiált intézményi bérbeadói körre, kiszámítható hosszú távú szerződéses viszonyokra és hatékony vitarendezési mechanizmusokra van szükség”

– mondta Faragó János.

A szabályozási folyamat közben európai szinten is gyorsul: az Európai Bizottság 2025 végén bemutatott megfizethető lakhatási terve szerint Európának évente több mint 2 millió új otthonra lenne szüksége, ami – a lakásfejlesztések jelenlegi üteméhez képest – hozzávetőleg 150 milliárd euró éves többletberuházási igényt jelent. A Bizottság közleménye szerint a jövőben nemcsak a „szociális”, hanem a „megfizethető” lakhatás is támogatható terület lesz.

Lakhatás mint munkaerőpiaci kérdés

A lakhatás egyre közvetlenebbül hat a munkaerőpiac működésére is, hiszen nemcsak a mobilitást, hanem a toborzást és a megtartást is érdemben befolyásolja – Csanády Miklós, az Óbuda Group projektmenedzsment igazgatója ebben a témakörben kérdezte a foglalkoztatók és önkormányzatok szempontjait megvitató, „Városok és foglalkoztatók” című kerekasztal résztvevőit. Reider Gabriella, a Fővárosi Lakásügynökség igazgatója a megfizethető bérlakást egy olyan modellként írta le, melyben a lakhatási költségek nem veszélyeztetik a bérlők megélhetését. Az ügynökségi gyakorlatban ez akár 30 százalékkal alacsonyabb bérleti díjat is jelenthet önkormányzati támogatás bevonásával. A modell bővítésének egyik korlátjaként a magántulajdonosok bizalmatlanságát említette, holott az ügynökségi konstrukció önkormányzati garanciát és aktív üzemeltetési közvetítést is kínál.

A vidéki ipari térségekben a lakhatási nyomás még közvetlenebbül jelenik meg. Erdei Edit, a Cívis Ház Zrt. vezérigazgatója szerint Debrecenben és környékén a nagy ipari beruházások rendkívül intenzív keresletet generáltak, amely gyakorlatilag felszívta a korábban üresen álló lakásállományt. Ebben a helyzetben a fenntartható bővülés feltétele a fejlesztők, a munkáltatók és az önkormányzatok közötti strukturált együttműködés. Szilágyi Balázs, a CATL közügyekért felelős vezetője szerint a lakhatás mára a toborzás és megtartás egyik meghatározó tényezőjévé vált, amelyre a vállalatoknak is aktívan reagálniuk kell – ennek részeként a cég már most is több száz munkavállaló elhelyezéséről gondoskodik a régióban.

Tervezhetőség nélkül nincs finanszírozhatóság

A tömeges bérlakásfejlesztések előtt eddig elsősorban a megvalósíthatóság és a finanszírozhatóság akadályai álltak. Zalai Péter, a PwC Legal igazgatója arról kérdezte a „Megvalósíthatóság” című kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, hogy miért nem indultak el nagyobb léptékben ezek a projektek Magyarországon. Juhász Gergely, a PwC cégtársa szerint a megvalósíthatóság egyik kulcsa a hatékonyságnövelés: a hazai magas ingatlanfejlesztési költségek és piaci torzulások miatt a hazai befektetők más lehetőségeket kerestek eddig, és a nemzetközi befektetők távol maradtak. Nagy Gergely (OTP Bank) arra mutatott rá, hogy finanszírozói oldalról a bérlakáspiac intézményesülése azért akadt el, mert a bérbeadásból elérhető, körülbelül 4 százalékos tiszta hozam elmarad más befektetési lehetőségekétől. Morvai Zsolt (MBH Bank) a széles körben hozzáférhető, kifejezetten ilyen projektekre szabott finanszírozási program hiányát emelte ki. Botos Bálint, a Forestay Group ügyvezető partnere pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldön ismert, diverzifikációs célú befektetői logika – például nyugdíjalapok jelenléte – Magyarországon egyelőre nem épült ki széles körben. Sok piaci szereplő az ideális feltételek kialakulására vár, miközben a fejlődéshez saját kockázatvállalásra és határozott állami „kezdőlökésre” egyaránt szükség van – érvelt Banai Ádám, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.

A tervezhetőséget stabil és kedvező áfa-szabályok, megfelelő finanszírozási keretek és hosszú távon kiszámítható szabályozói környezet teremthetik meg. Amennyiben mindezek rendelkezésre állnak, és egy kezdő löket – például állami támogatás vagy kedvezményes hitel – is megérkezik, megjelenhetnek az intézményes bérlakás-projektek hazánkban; a kerekasztal résztvevőinek egybehangzó várakozása szerint elsősorban Budapesten, Debrecenben és Szegeden.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

A győri Széchenyi István Egyetemen már hagyomány, hogy díszdiploma-adományozással ünneplik meg az intézményben ötven éve vagy régebben oklevelet szerzett egykori hallgatókat. A jogelőd Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán (KTMF) végzett mérnököket két ünnepségen köszöntötték június 4-én.

A Széchenyi István Egyetem felhívására több mint 210-en jelentkeztek, akik közül mintegy 160 ötven éve vagy régebben végzett hallgatónak személyesen adták át a díszdiplomát az intézmény győri campusán szervezett ünnepségeken. A délelőtti és a délutáni rendezvényen többek között távközlési, közlekedési, út-, híd- és vasútmérnöki területen oklevelet szerzett szakembereket köszöntöttek.

Dr. Friedler Ferenc professzor, az egyetem rektora, tudományos elnökhelyettese az eseményen elmondta: a mára kilenc karral működő győri intézményben a multidiszciplinaritás olyan előnyt jelent, amiből nemcsak a hallgatók, de a vállalati partnerek és a térség gazdasága is profitál.

„Egyetemünk 17 ezer hallgatóval, köztük csaknem kilencven ország mintegy ezer külföldi hallgatójával, több mint 82 ezer végzettjével olyan különleges közösséget alkot, amelyre méltán lehetünk büszkék. Eredményeink sokat tesznek hozzá a hazai felsőoktatási és tudományos élethez, és olyan lehetőségeket teremtenek a fiataloknak, amelyek révén magasan képzett, naprakész tudással felvértezett szakemberekké válhatnak. A széchenyis diploma értékét jelzi a nálunk oklevelet szerzők gyors elhelyezkedése, az átlagosnál jelentősen magasabb jövedelme, és számos kitűnő karrierút, amely egyetemünk falai közül indult”

– emelte ki. Rámutatott, az intézmény alapvető célja a hallgatók sikeres szakmai pályára való felkészítése, aminek eredményét leghitelesebben az aranydiplomások sikerei igazolják.

Kuti József, a Széchenyi István Egyetem címzetes egyetemi tanára már a most díszdiplomát átvevő volt hallgatókat is tanította, ezért egykori oktatóként, de még inkább barátként szólt az ünnepeltekhez. Mint mondta, 1976 számára is emlékezetes év volt. Felidézte a győri campus megépítését, a Budapestről Győrbe költözést, valamint visszaemlékezett a Felvételi Bizottság elnökeként átélt kihívásokra és a képzések folyamatos bővítésére is.

„Számítottunk rátok, akik konzulensként és más módokon segítettétek az intézmény munkáját. Örömmel köszöntöm ma azokat, akik az elmúlt ötven évben hozzájárultak az egyetem fejlődéséhez”

– emelte ki. Rámutatott: a szakmaiakon túl szoros emberi kapcsolatok köttettek, és egy erős közösség alakult ki, aminek egyik kiemelkedő eseménye az aranydiplomák átadása.

Lessné Greff Aranka az akkor induló postaüzemi szak egykori hallgatójaként vehette át a díszoklevelet.

„Az első évet még Budapesten végeztük, és a másodikra érkeztünk Győrbe, vagyis részesei voltunk a campus megnyitásának. Húszan jártunk a szakra, és nagyon összetartó csapat voltunk, tizennégyen most is itt vagyunk”

– mondta el. Hozzátette, azóta rengeteget változott és fejlődött az intézmény.

„Akkoriban sok üres terület volt ott, ahol ma impozáns épületek állnak. Alig ismertünk rá egykori tanulmányaink helyére, ami alól talán csak a kollégium kivétel, hiszen ott éltük mindennapjainkat”

– jegyezte meg.

Szaktársa, Bors Erzsébet ugyancsak jó szívvel emlékezett vissza a Győrben töltött évekre.

„Életem legszebb időszaka volt ez, élveztük a szabadságot, és egy jó közösségbe tartozhattunk. A tanulás mellett rengeteg programot szerveztünk, és jól esett, hogy a város lakói már akkor azt mondták ránk: itt vannak az egyetemisták”

– idézte fel a fél évszázada történteket az egykori hallgató, aki férjét is itt ismerte meg. Sági Zoltánnak az ünnepségen posztumusz adták át az aranydiplomát.

„Nagyon jó visszagondolni, hiszen nekünk a fiatalságunkat jelenti az az időszak. Egykori szaktársaimmal ma is tartom a kapcsolatot, a 45 éves évfordulónkat is a győri campuson ünnepeltük. Most is egy nappal korábban érkeztünk, hogy legyen idő a baráti beszélgetésekre”

– árulta el Sneider Csaba, aki szintén ötven éve végzett a postaüzemi szakon. Úgy látja, aki itt tanult, jól tudta kamatoztatni a megszerzett tudást, akár a szakmájában, akár a következő generációk képzésében.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Áprilisban minden idők negyedik legerősebb havi eredményével zárt a magyarországi lakáshitelpiac – a szóban forgó időszak számait csak az idén márciusi, illetve a tavaly november-decemberi adatok tudták felülmúlni. A hazai lakáshitelpiac volumene már az év első egyharmadában meghaladta az 1 000 milliárd forintot – írja közleményében a Bank360.hu.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által ma publikált, 2026 áprilisára vonatkozó adatok szerint 262,4 milliárd forint volt az újonnan felvett lakáscélú hitelek szerződéses összege. Ez 95,7%-os bővülést jelent a tavalyi év azonos időszakában felvett 134,08 milliárd forinthoz képest. Ez mindenképpen impozáns eredmény, bár érdekességként megemlíthető, hogy idén január óta ez volt az első alkalom, hogy az év/év alapú bővülés nem érte el a 100%-ot – összegzi a jegybanki adatokat Meszlényi Tamás, a Bank360 szakértője.

Változatlanul elmondható, hogy a kihelyezés túlnyomó részét az Otthon Start Program keretein belül nyújtott lakáshitelek tették ki, igaz, márciushoz képest csökkent ezen ügyletek volumene és részaránya is. Míg márciusban 203 milliárd forintnyi új OSP-hitelre kötöttek szerződést a háztartások, addig áprilisban már csak 189 milliárd forint volt ez az összeg, ami 6,9%-os csökkenést jelent. Ennek megfelelően az OSP-hitelek részaránya minimálisan ugyan, de csökkent (72,2% 🡪 72%). Összegszerűen a piaci lakáshitelek kihelyezése is csökkent, a márciusi 56,21 milliárd forintról 52,73 milliárd forintra, ám az OSP-hitelek nagyobb mértékű csökkenése révén előbbiek részaránya még így is emelkedni tudott, igaz, minimálisan (20% 🡪 20,1%).

Ugyanakkor az Otthon Start Program térnyerését továbbra is jól jelzi, hogy a piaci lakáshitelek esetében az újonnan kihelyezett hitelösszeg 51%-kal maradt el a tavalyi év azonos időszakában kihelyezett 107,57 milliárd forintnyi piaci lakáshiteltől.

A támogatott lakáshitelek összesített részaránya egyébként 79,9% volt áprilisban, ami minimálisan maradt el az idén márciusi 80%-os részaránytól. Az OSP-n kívüli támogatott lakáshitelek szerződéses összege 20,67 milliárd forint volt áprilisban, ami ugyancsak elmaradt az idén márciusi értéktől (21,82 milliárd forint).

A fenti ábrán jól látható, hogy a piaci lakáshitelek aránya 2018 második felében még a 90%-ot is meghaladta, és bár a súlyuk később csökkent, a későbbiekben is jellemzően meghaladta a 70-80%-ot. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott tavaly ősszel, amikor is az Otthon Start Program indulásával a piaci hitelek kihelyezésen belüli részaránya 20%-ra esett vissza, és azóta sem tudta elhagyni ezt a tartományt.

Márciushoz képest nem csak a volumen, hanem a szerződésszám is csökkent – az áprilisi 9 651 szerződés 5%-kal maradt el a márciusi 10 160-tól, ugyanakkor 40,1%-kal múlta felül az egy évvel korábbi 6 889 darabot. A szerződések darabszáma és az összesített hitelösszeg alapján elmondható, hogy idén áprilisban 27 188 703 forint volt az újonnan kötött lakáshitelek átlagos szerződéses összege, ami 39,7%-os emelkedést jelent a tavaly áprilisi 19 463 052 forintos átlagösszeghez képest.

Meglesz idén a 2 000 milliárd?

A tavalyi évben 1 967,36 milliárd forintot tett ki az új lakáshitelek szerződéses összege, ami 45,6%-kal múlta felül a 2024-es év 1 351,41 milliárd forintos eredményét. Ez a jelentős növekmény természetesen elsősorban az Otthon Start Program indulásával magyarázható, hiszen a tavalyi eredmény jelentős része, 40,5%-a (797,6 milliárd forint) az év utolsó három hónapjában realizálódott.

A fentiekhez képest az új kihelyezésnek 2026-ban már az év első négy hónapjában sikerült meghaladnia az ezermilliárd forintot – egészen pontosan 1 041,4 milliárd forintnyi szerződést kötöttek az igénylők 2026. január-áprilisban. Ez 104,4%-os emelkedést jelent a 2025. január-áprilisban kihelyezett 517,09 milliárd forinthoz képest. Bár a lakás- és hitelpiaci szereplők zöme az idei év egészére nézve inkább a kereslet mérséklődésére számít, a fenti számok tükrében mégiscsak könnyen elképzelhető, hogy idén először az új kihelyezések tekintetében a 2 000 milliárd forintot is sikerül meghaladnia a hazai lakáshitelpiacnak.

A személyi hiteleknél is visszaesést hozott az április

Idén áprilisban 116,07 milliárd forintot tett ki az új személyihitel-szerződések volumene, ami az idén márciusi 121,26 milliárd forinthoz képest ugyancsak némi visszaesést jelent. Ugyanakkor az is igaz, hogy év/év alapon kifejezetten jelentős, 28,3%-os bővülésről beszélhetünk, elvégre 2025 áprilisában 90,45 milliárd forint személyi hitel került kihelyezésre. Az idén márciusi eredményhez viszonyított visszaesés kapcsán azt is érdemes megemlíteni, hogy az akkor kihelyezett 121,26 milliárd forint minden idők legerősebb eredménye volt, míg az áprilisi eredmény a dobogó második helyét tudhatja magáénak.

A volumenen túl a darabszám is jelentősen emelkedett, hiszen a tavaly áprilisi 27 592 darab szerződést 14,8%-kal múlta felül az idén áprilisi 31 675 darab. Az áprilisi szerződésszám és a hitelösszeg alapján azt mondhatjuk, hogy az új személyi hitelek átlagos hitelösszege 3 664 435 forint volt, ami 11,8%-os emelkedést jelent a tavaly áprilisi 3 278 216 forintos átlagösszeghez viszonyítva.

Csökkenés a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél

A szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében áprilisban 8,12 milliárd forintot tett ki az újonnan kötött szerződések összege, ami 17,4%-os visszaesést jelent éves alapon. Ebből a hitelfajtából mindössze 422 darab szerződés született áprilisban, ami már 24,9%-os elmaradást jelez a tavalyi év azonos időszakához képest.

A szabad felhasználású jelzáloghiteleknél idén áprilisban 19 233 775 forint volt az átlagos hitelösszeg, ami 9,9%-os emelkedést jelent az egy évvel korábbi 17 494 246 forintos átlagösszeghez képest.

A babaváró bővült, a munkáshitel gyengült

Áprilisban 21,32 milliárd forint összegben vettek fel babaváró hitelt a magyar házaspárok, ami 25,7%-os emelkedést jelent a tavaly áprilisi 16,96 milliárd forinthoz képest. Ugyanakkor az is igaz, hogy az idén márciusi, hosszú hónapok óta először bővülést jelentő 23,12 milliárd forinttól elmaradt az áprilisi eredmény (-7,8%).

A munkáshitel kihelyezése pedig éves alapon és az előző hónaphoz viszonyítva is visszaesett idén áprilisban. A tárgyalt időszak 8,91 milliárd forintos eredménye 49,5%-kal kisebb a tavaly áprilisi 17,65 milliárd forintnál, de az idén márciusi 11,34 milliárd forintnál is 21,4%-kal kisebb.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!