Gazdaság

Mesterséges intelligencia egy kkv mindennapjaiban

Képek forrása: CoPilot AI

A forgószélként érkező, de a jelek szerint tartósan köztünk maradó mesterséges intelligencia nemcsak a laikus közönséget, az MI vezérelte alkalmazások piacát és a startup ökoszisztémát, vagy a művészek világát bolygatta meg, hanem komoly hatással van a hazai kkv-kra is. Egy friss kutatás szerint 63%-uk rendkívül alacsony MI tudatossággal bír és csak 2% nevezhető kiemelkedően tudatosnak ezen a területen. * Azonban, akik már használnak generatív MI alkalmazásokat, ők sem biztos, hogy tisztában vannak olyan kérdésekkel, hogy az ilyen eszközök segítségével előállított, majd céges, akár piaci környezetben felhasználni kívánt tartalmaknak milyen szerzői jogi vonatkozásai vannak.

Annyira áthatja a generatív mesterséges intelligencia témája a hazai kis- és -középvállalkozások életét is, hogy egy-egy cégvezető előbb-utóbb szembesül a kérdéssel: az én cégem mire tudná használni? Erre már most rengeteg válasz adódik, az azonban még sok esetben kérdéses, hogy az MI „termékei” szerzői és egyéb jogi szempontból milyen megítélés alá esnek. A leggyakrabban használt, szöveget, képeket, videókat, akár zenei felvételeket generáló MI platformokat már nagyon kis befektetés mellett, minimális betanulással működésre lehet bírni, majd az eredményt akár céges kommunikációra, értékesítés támogatására, vagy akár PR célokra használni. Lássuk, hogy vannak-e ebben jelenleg buktatók és ha igen, mik azok!

A szerzői jog és az MI viszonya

Elsőként azt érdemes tisztázni, hogy pontosan mit és hogyan véd a szerzői jog: művészeti, kulturális vagy tudományos alkotások (például filmek, fotók, irodalmi művek, grafikai alkotások) akkor állhatnak szerzői jogi védelem alatt, ha többek puszta ötletnél, és bírnak úgynevezett „egyéni, eredeti jelleggel”. Ez azt jelenti, hogy az alkotás, például a fotó, akkor lesz szerzői jogilag védett, ha annak elkészítése során a fotós kreatív döntéseket hoz – például a téma, pozíció, perspektíva megválasztásával –, és olyan egyéni jelleggel ruházza fel, amely megjelenik a végső alkotásban. Az így készült alkotások a létrejöttüktől a „szerző”, vagyis az alkotó egész életében és a halála utáni 70. év végéig a jogilag védett.

Szorosan kapcsolódik ide a névfeltüntetés, ami a szerzőket illető egyik legfontosabb személyhez fűződő jog, mely révén a mű és a szerző kapcsolata tisztázható, és erről – vagyis arról, hogy feltüntessék-e a szerző nevét a művel összefüggésben, a szerző jogosult dönteni (főszabály szerint egyébként fel kell tüntetni). Ha ez elmarad az a szerzői jog megsértésének minősülhet – amivel szemben bíróságnál fel is léphet a szerző. Erre példaként: Gaál Sándor fodrász és feltaláló, a gépével hullámosított hajú modellről készült fotó publikálását a Színházi Élet című magazinban a Bíróság jogsértőnek találta, mert elmulasztották feltűntetni a fotográfus, Földes Izsó nevét a képpel összefüggésben 1931-ben.

Mindezt a jelenre, az MI korra vetítve egyelőre bonyolult kérdés, hogy mi a helyzet a MI segítségével átalakított/készített képekkel? A gépi tanuláson alapuló szoftvereket már elég régóta használják általános retusálási feladatokra, mégsem merült fel eddig komolyan annak a szükségessége, hogy például a szín filterezés során használt szoftvert meg kellene jelölni szerzőként. Ha azonban komolyabb átalakítást, például deepfake (valósághű, de hamis tartalom – pl. olyan mondatok híres emberektől, amelyek sosem hangzottak el) jellegű beavatkozást végeztetünk el az MI segítségével, akkor az EU AI Rendelete alapján fel kell tüntetnünk, hogy mesterséges Intelligencia manipulálta képet.

Kié akkor az MI által előállított kép?

Erre egyelőre csak nem egyértelmű válasz adható: attól függ. Attól, hogy mennyi emberi kreatív döntés, vagy egyéni jelleg jelenik meg a végső alkotásban. Ha például csak annyi promptot (szöveges utasítást, parancsot) kap a képgeneráló MI, hogy alkosson egy fotót egy tengerparti naplementéről, minden mást azonban a rendszerre bízunk, akkor csak egy ötletet, mint egy megrendelést adtunk át az eszköznek, miközben az érdemi, kivitelezési kreatív döntést a rendszerre bíztuk, rá delegáltuk.

Az AI azonban nem lehet szerző.

Mivel nem vett részt a kreatív kivitelezésben ember, aki a szerzői jogok alanya lehet, és a kreatív kivitelezést megvalósító MI nem lehet szerzői jogok alanya, az így létrejött kép nem is kap jogi védelmet. Más a helyzet azonban, ha a generált képet jelentősen átdolgozzuk, új elemekkel egészítjük ki saját alkotómunka révén, ugyanis ilyenkor az új elemek tekintetében – ha közben érdemi, új, kreatív döntések születnek – szerzői tevékenységet végzünk és ezekre a részekre szerzői jogunk lehet. És megint más a helyzet, ha az MI például csak a retusálásban, utómunkákban segít, hiszen ilyenkor elenyésző a gépi hozzájárulás a végső alkotásban, és aligha vitatott a szerzői státusz.

A zeneszámok esetén annyiban lehet más a helyzet, hogy ha a zenemű szerzője és a dalszöveg írója két külön személy – ilyen szempontból egyszerűbb az MI általi generálás értékelése is. Ha megírunk egy dalszöveget, és annak a megzenésítését az MI-re bízzuk, akkor szerzői jog csak a dalszövegen keletkezhet – ha az a feltételrendszernek megfelel – míg az MI által generált zene nem minősülhet műnek annak okán, hogy azt nem természetes személy alkotta

Itt azt is fontos tisztázni, hogy a szerzői jogi védelemhez nem szükséges a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál bejelentést tenni; ha az alkotás megfelel a törvényi feltételeknek, akkor az jogvédettnek tekinthető. Ha a feltételek megfelelő fennálltát vitatná valaki – például felmerül, hogy a sajátunknak vallott zeneszám zenei alapja az MI bevonása miatt nem is részesülne jogi védelemben – akkor az ilyen típusú jogvitát a felek bírósági úton tudják rendezni.

Belátható és beláthatatlan következmények

Még mindig friss élmény talán mindenkinek a generatív mesterséges intelligencia használata, aminek a lehetséges felhasználási módjait folyamatosan tárjuk fel, ezzel párhuzamosan nyaktörő tempóban zajlik a fejlesztése is, ezért jósolni rendkívül nehéz, de valamennyi tapasztalatot mégis összegezhetünk az elmúlt pár évből.

A kreatív iparágak fő szegmenseiben egyelőre nem csökkent a kereslet az emberi alkotók munkái iránt, szemben az MI generált tartalmakkal. Továbbra is emberi szerzők művei szólnak a rádióban, és streaming platformokon is ők dominálnak. Vannak olyan piaci szegmensek, ahol tere lehet a gyorsabb és egyszerűbb gépi generálásnak az emberi alkotókkal szemben – a háttérzene felhasználás, vagy a stock image-ek (illusztrációnak szánt, előre elkészített, megvásárolható fotók) piacán az MI generált tartalmak például kiválthatják az emberi kreativitás által táplált repertoárokat.

A szerzők, előadóművészek, illetve általában a szerzői jogi jogosultak oldaláról az ijedelem nagyobb részt abból ered, hogy a hozzájárulásuk nélkül, vagy legalábbis nem teljesen tisztázott körülmények között, használták fel a műveiket gyakran olyan MI rendszerek tanítására, amik a jogosultak piacán, a műveikkel, teljesítményeikkel akár versenyezni is tudó termékek tömeges előállítására alkalmasak.

Ezen a területen a jogalkotók, jogalkalmazók még felmérni és értékelni próbálják a jogosultak sérelmeit és keresik az élhető, arányos intézkedéseket, amelyek egyszerre védik a jogosultak érdekeit, és nem jelentenek túl nagy akadályt a technológiai innovációnak sem.

A szakértők általános tanácsa, hogy ha a céges célokra használunk bármilyen generatív MI-t, akkor érdemes feltüntetni a forrást, illetve az eszközt, betartani az alapvető, kézenfekvő etikai szempontokat (ismert műalkotások, karakterek, pl. Mona Lisa, felhasználása), illetve átolvasni a felhasználási feltételeket, és az alapján meggyőződni arról, hogy pontosan mire ad jogosultságot, vagy milyen felelősséget vállal az adott platform szolgáltatója.

*Forrás: a BellResearch és a System 32 IT Kft. közös kutatása

Illusztrációk: CoPilot AI

www.sztnh.hu

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Up Next

Változások a Magyar Telekom felsővezetésében

Don't Miss

Az ESG elsősorban kommunikációs kérdés – de nem úgy, ahogy sokan gondolják

Gazdaság

Kiugróan magas, 23%-ot meghaladó növekedést hozott a március a használtautó-piacon

A Használtautó.hu legfrissebb adatai alapján márciusban a portálon 23,8%-kal nőtt az érdeklődők száma az előző évi adatokhoz viszonyítva.

A magyar piac egészét hirdetésszámban és megtekintésben lefedő oldal szakértője a kimagasló adatok lehetséges okait és részleteit vizsgálta.

2025 márciusa kiugró keresleti adatokat hozott. Az idei évben az átlagárak 6,6%-os emelkedése mellett a használt autók iránti kereslet kivétel nélkül minden hajtáslánc esetében növekedett, összesítve 23,8%-kal. Tovább erősítette a piac bővülését a meghirdetett autók számának szintén 6,6%-os növekedése is, hiszen így még több lehetőség közül választhatnak az érdeklődők.

Hajtásláncokra bontva az érdeklődés növekedése az alábbiak szerint alakult:

Benzines autók esetében az érdeklődők száma 312 ezer volt, ez 20,4%-os növekedés.
A dízelautók iránti kereslet 22,1%-kal nőtt, összesen 232 megkeresés érkezett márciusban
Az elektromos hajtásláncú járművek iránti kereslet kilőtt, itt 67,2%-kal többen érdeklődtek, mint tavaly, ez összesen 31 ezer megkeresést jelentett
Hibrid autók esetében 25 ezer megkeresést regisztráltak, ami 46,7%-os növekedést jelent

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

A vállalatok miatt kell fenntartani a bankfióki pénztárakat

Az elmúlt év végén a banki ATM-ekből felvett összeg 40 százalékára rúgott már az ügyfelek által befizetett összeg.

Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu szakértője szerint hiába csökkentik a modern ATM-ek a bankok készpénzlogisztikai költségeit, az átlagos készülékek duplájába kerülő befizetős ATM-eket csak forgalmas helyeken érdemes telepíteni. A bankfiókok pénztárai egyre inkább a vállalati készpénzforgalom színterei lesznek.

A banki pénzbefizetési tranzakcióknak már több mint kétharmada nem a bankfiókban hanem az ATM készülékeknél bonyolódik. Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu szakértője arra emlékeztet, hogy 2018 I. negyedévében, amikor az ATM-es készpénzbefizetések száma még nem érte el a 900 ezret, a bankfiókokban még több mint 5,5 millió készpénz befizetés történt a pénztárakban. Az elmúlt év IV. negyedévében ugyanakkor már több mint 4 millió készpénzbefizetést indítottak az automatáknál a magyarok, miközben a pénztári befizetések száma 1,8 millióra zuhant.

Közel az 1000 milliárdos határ

Miközben az ATM-es készpénzbefizetések darabszáma az elmúlt hét évben négyszeresére emelkedett, az ATM-es befizetések értéke még jelentősebben ugrott meg: míg 2018 I. negyedévében 152 milliárd forintot fizettek be az ügyfelek ATM-en keresztül, addig az elmúlt év utolsó negyedévében már az 1000 milliárd forintot közelítette az ATM-s készpénzbefizetések értéke.

A növekedés egyértelműen annak köszönhető, hogy elterjedtek a modern, készpénzbefizetésre alkalmas ATM-ek. Korábban a legtöbb ATM csak borítékos befizetést tudott fogadni, mellyel a jóváírás leghamarabb a következő munkanapon történt, amikor valamelyik banki dolgozó kézzel átszámolta a befizetett összeget.

Ma már az összes ATM-es készpénz befizetésnél automatikusan, és a legtöbb esetben azonnal jóváírja a bankunk az ATM-nél befizetett összeget.

A cégek a fiókot használják

Ugyanakkor a BiztosDöntés.hu szakértője szerint a bankfiókok továbbra is a nagy összegű befizetések színterei lesznek.

Annak ellenére, hogy a legmodernebb ATM-ek egy tranzakcióban már akár 200 bankjegyet is be tudnak fogadni, így az egy tranzakcióra jutó átlagos összeg, akár 4 millió forint is lehet (de a régebbi készülékek is legalább 40 bankjegyet, azaz 800 000 forint befizetését tennék lehetővé), addig az ATM-es befizetések átlagos értéke csak 40 százalékkal 171 000 forintról 238 000 forintra emelkedett.

Ezzel szemben a bankpénztári befizetések átlagos értéke a 2018-as 561 000 forintról, 2,25-szeresére, 1,267 millióra emelkedett. Mindez azt jelenti, hogy miközben darabszámban 10-ből már közel 7 esetben az ATM-et választják az ügyfelek, 100 befizetett forintból 70-et még a pénztárosok számolnak át a bankfióki befizetés után.

Ez persze érthető a BiztosDöntés.hu szakértője szerint: nem túl életszerű, hogy valaki hatalmas bankjegyköteget venne elő az utcán álló ATM-nél, így a céges készpénz befizetések még döntő részben a fiókokban zajlanak majd. Mindez azt jelentheti, hogy a jövő bankfiókja a lakossági területen a tanácsadásra, a vállalati ügyfeleknél pedig a pénzforgalmi tevékenységre alapoz majd.

A kivett összeg 40 százalékát más ügyfelek rakják az automatába

Az ATM-es készpénzbefizetések darabszáma az elmúlt év egészében 16,5 százalékos bővülést mutatott.

A BiztosDöntés.hu szakértője szerint figyelmeztető lehet, hogy a dinamika a tavalyi év második felében már csökkeni kezdett. 2024 IV. negyedévében már csak 13 %-kal többen kezdeményeztek ATM-s készpénzbefizetést, mint 2023 végén. Ugyanakkor az is látható, hogy ma már 100 ATM-látogatásból 16 alkalommal készpénz befizetés az ügyfelek célja.

A készpénz befizetések értéke ugyanakkor továbbra is rendkívül dinamikus növekedést mutat. Az elmúlt év egészében a 2023-as értékhez képest 24,5 százalékkal több, összesen 3649 milliárd forintot fizettek be ATM-eken keresztül az ügyfelek. Mindez Gergely Péter szerint azt jelenti, hogy az ATM-ekből felvett összegnek már 41,4 %-át tudják kiadni modern automaták, amelyeket előzőleg egy másik ügyfél fizetett be az ATM-be. Ez az arány 2 éve még alig 28% volt – emlékeztetett Gergely Péter.

A falvakban nem éri meg a befizetős ATM

A BiztosDöntés.hu pénzügyi szakértője szerint a befizetett pénz visszaforgatására alkalmas ATM-ek arra kiválóan alkalmasak, hogy lényegesen csökkentsék a bankok amúgy vaskos készpénzlogisztikai költségeit.

Gergely Péter szerint ennek ellenére aligha várható, hogy az elmúlt hetekben megfogalmazott kistelepülési ATM-bővítési programot ilyen készülékkel oldanák meg a bankok. Ezek bekerülési költsége ugyanis a szakértő szerint mintegy kétszerese a sima, önmagában 4-8 milliós, csak készpénzkiadásra alkalmas ATM-nek, ráadásul – emlékeztetett a szakértő – a kistelepüléseken minimális lenne a készpénzbefizetési forgalom.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

Fordulat az építőiparban: csökkenő munkadíjak, stagnáló szakemberhiány

Csökkentek az építőipari munkadíjak: az átlagos négyzetméterár 7 százalékkal esett vissza, ezzel újra a tízezer forintos lélektani határ alá került.

A szakemberhiány gyakorlatilag változatlan: az átlagos várakozási idő februárban 53 nap volt – derül ki a Mapei Kft. friss országos kutatásából.

A szakemberhiány érdemben nem változott: míg 2024-ben átlagosan 52 napot kellett várni egy szakemberre, idén ez az idő 53 nap.

„Ez a várakozási idő már mind a szakemberek, mind pedig a megrendelők számára optimális, tervezhető”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője. A szakember szerint a probléma ma már nem is a vállalási idők hosszában keresendő, hanem a visszaeső keresletben és a piaci bizonytalanságban.

A munkaerőhiány keletről nyugatra nő

A szakemberhiány területi eloszlása 2025-ben is markáns eltéréseket mutat: a legrövidebb várakozási idő Nógrád megyében jellemző, ahol átlagosan 40 nap alatt kezdődhet meg a munka, míg a leghosszabb átfutási időt Somogy megyében találjuk, 54 nappal. A fővárosban 47 napos az átlagos vállalási idő, ami bár közel van az országos átlaghoz, mégis valamivel alatta marad. Ennek Markovich Béla szerint az a magyarázata, hogy a folyamatosan magas kereslet mellett a fővárosban a szakemberkínálat is nagyobb. Pest, Komárom-Esztergom és Fejér vármegyékben szintén magas, 50–51 napos várakozással kell számolni.

A régiós adatok ugyanakkor pontosabb képet rajzolnak az országos helyzetről, mivel a megyei átlagokat könnyen torzíthatják egy-egy kiugró válaszok, ezzel szemben a nagyobb területi mintán alapuló regionális bontás kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb.

A számokból világosan kirajzolódik a tendencia: keletről nyugatra haladva egyre hosszabb a várakozási idő. Míg Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon átlagosan 42 napot kell várni a munkakezdésre, addig Nyugat-Dunántúlon ez már eléri az 54 napot. A Dél-Alföldön 48 nap az átlagos várakozási idő, ami ugyan elmarad a nyugati régiókban mért értékektől, de jelentősen meghaladja az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon tapasztalt 42 napos átlagot. Markovich szerint a viszonylag magas érték oka, hogy a térségben zajló nagyberuházások – köztük a szegedi BYD-gyár és a kecskeméti Mercedes-bővítés – erőteljesen szívják el a munkaerőt.

A szakemberhiány alakulása jelentős eltéréseket mutat az egyes szakmacsoportok és a vállalt munkák nagysága szerint. Minél nagyobb a beruházás, annál hosszabb a várakozási idő: apróbb javítások esetén átlagosan 49 nap, kisebb felújításoknál 51 nap, közepes beruházásoknál 58 nap, míg nagyobb projekteknél 59 nap a jellemző. Az adatok alapján a nagyobb beruházások vállalási ideje csökkent a legnagyobb mértékben az előző évhez képest, ami a lakáspiac visszaesésével, valamint az állami és önkormányzati beruházások alacsony szintjével magyarázható.

A leghosszabb vállalási idő továbbra is a generálkivitelezőknél jellemző, ahol átlagosan 63 napot kell várni a munkakezdésre. Szorosan követik őket a bádogosok (62 nap), az épületszigetelők (60 nap) és a kőművesek (57 nap). Ezzel szemben 2025-ben az épületgépészek a leggyorsabbak, ők átlagosan 42 napos vállalási idővel dolgoznak. Az országos átlag (53 nap) alatti értékeket produkálnak még az ácsok (48 nap), a villanyszerelők és a víz- és gázszerelők (egyaránt 50 nap), valamint a festők (51 nap).

Árcsökkenés Budapesten, felzárkózás vidéken

Az építőipari szakipari munkák átlagos négyzetméterára 2025 februárjában 9 495 forint volt, ami 7 százalékos csökkenést jelent az előző évhez képest. Az adatok alapján az országos átlagár csökkenését elsősorban Budapest és Közép-Magyarország jelentős súlya és áresése okozta, ugyanakkor a vidéki régiókban egyértelmű felzárkózás figyelhető meg az árakban.

A legmagasabb átlagár Észak-Magyarországon tapasztalható, ahol 10 321 forint/m² a jellemző munkadíj. Ezt követi Közép-Magyarország (10 260 Ft) és Budapest (10 166 Ft). Az országos átlag alatti árakkal Észak-Alföld (9 495 Ft) és Dél-Alföld (9 307 Ft) rendelkezik. A dunántúli térségek közül Dél-Dunántúlon 9 835 Ft, Nyugat-Dunántúlon 9 802 Ft, míg Közép-Dunántúlon 9 728 Ft az átlagos munkadíj négyzetméterenként.

A megkérdezett szakemberek 64 százaléka tervez áremelést 2025-ben, az emelés átlagos mértéke 14 százalék.

„Az építőipari árak változása mögött elsősorban gazdasági kényszer húzódik meg, nem pedig árrésnövelés a cél”

– mondta Markovich Béla.

Az áremelési szándék hátterében leginkább a tartós infláció (65%), az üzemanyagárak (22%), az anyagköltségek (17%), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16%) növekedése áll. A munkabérek emelkedése (12%) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4%) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3%) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést.

A szakemberek 36 százaléka ugyanakkor nem tervez áremelést idén, 80 százalékuk ezt a fizetőképes kereslet hiányával és az ügyfelek árérzékenységével indokolja. A válaszadók 58 százaléka érzékeli úgy, hogy nőtt a verseny, illetve kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja az árazási döntéseiket is.

A visszafogott kereslet és a piaci bizonytalanság miatt sok vállalkozás inkább az árstabilitást tartja elsődleges szempontnak, és elkerüli az áremelés kockázatát, mivel attól tartanak, hogy a jelenlegi, rendkívül árérzékeny piacon a drágulással elveszíthetik megrendeléseiket.

„Kevesebb a munka, nagyobb a verseny. A stabilitás fontosabb lett, mint az áremelés”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

Fordulóponton az építőipari hangulat

Bár továbbra is sokan borúlátóan tekintenek az építőipari ágazatra, a szakemberek megítélése javuló tendenciát mutat. A felmérés szerint az építőipari szakemberek 47 százaléka úgy érzi, hogy az ágazat rossz irányba halad – ez ugyan még mindig magas arány, de 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan 24 százalék már javulást érzékel, ami 8 százalékpontos növekedést jelent. A válaszadók 29 százaléka szerint pedig nem változott a helyzet, ami 3 százalékkal magasabb az előző évhez képest.

„Bár továbbra is nehézségekkel küzd az ágazat, már pislákol a fény az alagút végén. Az, hogy egyre többen érzékelnek javulást, azt mutatja, hogy a piaci szereplők alkalmazkodtak a körülményekhez, és kezd visszatérni az óvatos optimizmus”

– vélekedik Markovich Béla. A cégvezető szerint a stabilizálódó alapanyagárak, az állami ösztönzők és a kereslet lassú élénkülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakemberek megítélése pozitívabb irányba mozdult.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!