Connect with us
Hirdetés

Gazdaság

Fordulat az építőiparban: csökkenő munkadíjak, stagnáló szakemberhiány

Csökkentek az építőipari munkadíjak: az átlagos négyzetméterár 7 százalékkal esett vissza, ezzel újra a tízezer forintos lélektani határ alá került.

A szakemberhiány gyakorlatilag változatlan: az átlagos várakozási idő februárban 53 nap volt – derül ki a Mapei Kft. friss országos kutatásából.

A szakemberhiány érdemben nem változott: míg 2024-ben átlagosan 52 napot kellett várni egy szakemberre, idén ez az idő 53 nap.

„Ez a várakozási idő már mind a szakemberek, mind pedig a megrendelők számára optimális, tervezhető”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője. A szakember szerint a probléma ma már nem is a vállalási idők hosszában keresendő, hanem a visszaeső keresletben és a piaci bizonytalanságban.

A munkaerőhiány keletről nyugatra nő

A szakemberhiány területi eloszlása 2025-ben is markáns eltéréseket mutat: a legrövidebb várakozási idő Nógrád megyében jellemző, ahol átlagosan 40 nap alatt kezdődhet meg a munka, míg a leghosszabb átfutási időt Somogy megyében találjuk, 54 nappal. A fővárosban 47 napos az átlagos vállalási idő, ami bár közel van az országos átlaghoz, mégis valamivel alatta marad. Ennek Markovich Béla szerint az a magyarázata, hogy a folyamatosan magas kereslet mellett a fővárosban a szakemberkínálat is nagyobb. Pest, Komárom-Esztergom és Fejér vármegyékben szintén magas, 50–51 napos várakozással kell számolni.

A régiós adatok ugyanakkor pontosabb képet rajzolnak az országos helyzetről, mivel a megyei átlagokat könnyen torzíthatják egy-egy kiugró válaszok, ezzel szemben a nagyobb területi mintán alapuló regionális bontás kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb.

A számokból világosan kirajzolódik a tendencia: keletről nyugatra haladva egyre hosszabb a várakozási idő. Míg Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon átlagosan 42 napot kell várni a munkakezdésre, addig Nyugat-Dunántúlon ez már eléri az 54 napot. A Dél-Alföldön 48 nap az átlagos várakozási idő, ami ugyan elmarad a nyugati régiókban mért értékektől, de jelentősen meghaladja az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon tapasztalt 42 napos átlagot. Markovich szerint a viszonylag magas érték oka, hogy a térségben zajló nagyberuházások – köztük a szegedi BYD-gyár és a kecskeméti Mercedes-bővítés – erőteljesen szívják el a munkaerőt.

A szakemberhiány alakulása jelentős eltéréseket mutat az egyes szakmacsoportok és a vállalt munkák nagysága szerint. Minél nagyobb a beruházás, annál hosszabb a várakozási idő: apróbb javítások esetén átlagosan 49 nap, kisebb felújításoknál 51 nap, közepes beruházásoknál 58 nap, míg nagyobb projekteknél 59 nap a jellemző. Az adatok alapján a nagyobb beruházások vállalási ideje csökkent a legnagyobb mértékben az előző évhez képest, ami a lakáspiac visszaesésével, valamint az állami és önkormányzati beruházások alacsony szintjével magyarázható.

A leghosszabb vállalási idő továbbra is a generálkivitelezőknél jellemző, ahol átlagosan 63 napot kell várni a munkakezdésre. Szorosan követik őket a bádogosok (62 nap), az épületszigetelők (60 nap) és a kőművesek (57 nap). Ezzel szemben 2025-ben az épületgépészek a leggyorsabbak, ők átlagosan 42 napos vállalási idővel dolgoznak. Az országos átlag (53 nap) alatti értékeket produkálnak még az ácsok (48 nap), a villanyszerelők és a víz- és gázszerelők (egyaránt 50 nap), valamint a festők (51 nap).

Árcsökkenés Budapesten, felzárkózás vidéken

Az építőipari szakipari munkák átlagos négyzetméterára 2025 februárjában 9 495 forint volt, ami 7 százalékos csökkenést jelent az előző évhez képest. Az adatok alapján az országos átlagár csökkenését elsősorban Budapest és Közép-Magyarország jelentős súlya és áresése okozta, ugyanakkor a vidéki régiókban egyértelmű felzárkózás figyelhető meg az árakban.

A legmagasabb átlagár Észak-Magyarországon tapasztalható, ahol 10 321 forint/m² a jellemző munkadíj. Ezt követi Közép-Magyarország (10 260 Ft) és Budapest (10 166 Ft). Az országos átlag alatti árakkal Észak-Alföld (9 495 Ft) és Dél-Alföld (9 307 Ft) rendelkezik. A dunántúli térségek közül Dél-Dunántúlon 9 835 Ft, Nyugat-Dunántúlon 9 802 Ft, míg Közép-Dunántúlon 9 728 Ft az átlagos munkadíj négyzetméterenként.

A megkérdezett szakemberek 64 százaléka tervez áremelést 2025-ben, az emelés átlagos mértéke 14 százalék.

„Az építőipari árak változása mögött elsősorban gazdasági kényszer húzódik meg, nem pedig árrésnövelés a cél”

– mondta Markovich Béla.

Az áremelési szándék hátterében leginkább a tartós infláció (65%), az üzemanyagárak (22%), az anyagköltségek (17%), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16%) növekedése áll. A munkabérek emelkedése (12%) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4%) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3%) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést.

A szakemberek 36 százaléka ugyanakkor nem tervez áremelést idén, 80 százalékuk ezt a fizetőképes kereslet hiányával és az ügyfelek árérzékenységével indokolja. A válaszadók 58 százaléka érzékeli úgy, hogy nőtt a verseny, illetve kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja az árazási döntéseiket is.

A visszafogott kereslet és a piaci bizonytalanság miatt sok vállalkozás inkább az árstabilitást tartja elsődleges szempontnak, és elkerüli az áremelés kockázatát, mivel attól tartanak, hogy a jelenlegi, rendkívül árérzékeny piacon a drágulással elveszíthetik megrendeléseiket.

„Kevesebb a munka, nagyobb a verseny. A stabilitás fontosabb lett, mint az áremelés”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

Fordulóponton az építőipari hangulat

Bár továbbra is sokan borúlátóan tekintenek az építőipari ágazatra, a szakemberek megítélése javuló tendenciát mutat. A felmérés szerint az építőipari szakemberek 47 százaléka úgy érzi, hogy az ágazat rossz irányba halad – ez ugyan még mindig magas arány, de 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan 24 százalék már javulást érzékel, ami 8 százalékpontos növekedést jelent. A válaszadók 29 százaléka szerint pedig nem változott a helyzet, ami 3 százalékkal magasabb az előző évhez képest.

„Bár továbbra is nehézségekkel küzd az ágazat, már pislákol a fény az alagút végén. Az, hogy egyre többen érzékelnek javulást, azt mutatja, hogy a piaci szereplők alkalmazkodtak a körülményekhez, és kezd visszatérni az óvatos optimizmus”

– vélekedik Markovich Béla. A cégvezető szerint a stabilizálódó alapanyagárak, az állami ösztönzők és a kereslet lassú élénkülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakemberek megítélése pozitívabb irányba mozdult.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

Több ezer milliárd forintot égetnek el a magyarok a párna alatt

Bár a 2023-as sokk után az infláció 2024-ben és 2025-ben is egyszámjegyűre mérséklődött, a készpénzben tartott megtakarítások csendes értékvesztése nem állt meg.

A biztonságérzet hamis illúziója miatt – a digitális megoldások térnyerése ellenére – a magyar háztartások a legfrissebb adatok szerint még mindig több mint 7300 milliárd forintot tartanak készpénzben1. Ez az ország éves GDP-jének jelentős hányadát kitevő összeg2 azonban a fiókok mélyén pihenve nem termel hasznot, sőt: a Lightyear elemzése rámutat, hogy aki 2021 óta nem lépett, annak a “matracban” tartott pénze mára reálértéken közel a felét éri.

A számok nem hazudnak: a készpénz csendes halála

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a KSH friss, 2025-ös évet összegző adatai kijózanítóak. Bár az éves átlagos infláció 2025-ben 4,4%-ra csökkent (a 2023-as rekorder 17,6% után)3, ez még mindig azt jelenti, hogy a fiókban tartott pénz vásárlóereje folyamatosan olvad.

„Ha valaki 2021 elején eltett 1 millió forintot a “matracba” nehezebb időkre, az ma már – a halmozott inflációt figyelembe véve – alig ér többet 600 ezer forintnál reálértéken. Ez olyan, mintha a megtakarításunk harmadát egyszerűen kidobtuk volna az ablakon”

– hívja fel a figyelmet a Lightyear elemzése. Ez a jelenség különösen az idősebb generációt érinti érzékenyen, akiknél a készpénzbe vetett bizalom történelmileg erősebb, ám ők azok, akik a legkevésbé engedhetik meg maguknak megtakarításaik elértéktelenedését.

Andres Kitter, a Lightyear vezérigazgatója szerint a probléma nem a megtakarítási szándék hiánya, hanem az eszközök ismeretének hiánya:

„Magyarországon hatalmas igény van a biztonságra, amit sokan tévesen a fizikai készpénzzel azonosítanak. Pedig a modern pénzügyi világban a legnagyobb kockázatot éppen a kockázatkerülés jelenti: a 0%-os kamatozás. A Lightyearnél azt látjuk, hogy a magyar felhasználók egyre tudatosabbak: keresik azokat a lehetőségeket, ahol a pénzük nem lekötve, mégis kamatozva, akár dollárban vagy euróban védve van a hazai inflációs hatásoktól. A pénznek dolgoznia kell, nem aludnia.”

A szemléletváltás elkerülhetetlen

A helyzetet súlyosbítja, hogy sokan úgy vélik, a befektetés csak a gazdagok kiváltsága, vagy komoly szakértelmet igényel. Balogh Petya, angyalbefektető és a Cápák között cápája, aki maga is a pénzügyi tudatosság szószólója, határozottan fogalmaz a készpénztartással kapcsolatban:

„A matracpénz nem biztonsági tartalék, hanem egy lyukas vödör. Sokan félnek a tőzsdétől vagy a bankoktól, de az inflációtól nem rettegnek eléggé, pedig az az egyetlen biztos veszteség. Nem kell tőzsdecápának lenni ahhoz, hogy ezt elkerüljük. Ma már pár kattintással, alacsony költségek mellett el lehet érni, hogy a pénzünk megőrizze az értékét. Aki ma nem fektet be, az nem óvatos, hanem felelőtlen a saját jövőjével szemben.”

Mi a megoldás 2026-ban?

A szakértők egyetértenek abban, hogy a legrosszabb stratégia a semmittevés. A 2026-os évben a reálkamatok visszatérésével (amikor a banki vagy befektetési kamatok meghaladják az inflációt) újra van lehetőség érdemi gyarapodásra. Legyen szó állampapírról, alacsony kockázatú pénzpiaci eszközökről vagy a Lightyearhez hasonló platformok által kínált, le nem kötött tőkére fizetett kamatokról – a lényeg, hogy a tőke mozgásban legyen.

1 Forrás: MNB Pénzügyi Számlák (2025 Q3-Q4)

2 Forrás: KSH Gyorstájékoztató – GDP 2025

3 Forrás: MNB Inflációs Jelentés – 2025. december  


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Gazdaság

Így hat az MI az európai villamosenergia-igényre – a Schneider Electric friss kutatási eredményei

A villamosenergia-infrastruktúra összehangolt fejlesztése, intelligens megoldások bevezetése az áram felhasználásának optimalizálására, különböző szektorok közötti együttműködések – többek között ezek a lépések szükségesek ahhoz, hogy Európa elkerüljön egy komolyabb, a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazások fokozott áramigénye miatti energiaválságot.

A Schneider Electric új elemzése, az „AI & Energy in Europe” négy lehetséges forgatókönyvön keresztül mutatja be, hogy a különböző szabályozási lépések és stratégiák hogyan formálhatják az MI és az energiafelhasználás jövőjét a kontinensen.

 Az egyes európai országok jelenleg nagyon eltérő helyzetből indulnak a mesterséges intelligencia ugrásszerűen növekvő energiaigényének menedzselésében. Azok az államok, ahol már most jelentős a megújuló forrásból származó villamosenergia termelés aránya és rugalmas erőforrásokra támaszkodnak, a kibocsátásuk minimális növelésével tudják kezelni az MI térhódítását. Ugyanakkor a fosszilis energiaforrásoktól függő országok esetében a digitalizáció iránti igény még szigorú hatékonysági szabványok mellett is emeli a kibocsátást.

A Schneider Electric, a világ egyik vezető energia-technológiai vállalata legújabb, „AI & Energy in Europe” című tanulmánya négy lehetséges forgatókönyvet vázol, amelyek a különböző szabályozási gyakorlatok alapján vizsgálják az adatközponti kapacitás bővülését és a várható energiaigényt. Az elemzésből kiderül, hogy attól függően, milyen stratégiát választ Európa, drámai mértékű különbségek lehetnek az energiaigényben. Míg az MI fejlesztés szigorú szabályozása és korlátozása mellett a mesterséges intelligencia energiaigénye 2030-ra 45 TWh lehet, addig összehangolt, fenntartható fejlesztés mellett ez az érték már elérheti a 90 TWh-t. Nem kontrollált fejlődés esetén viszont akár 145 TWh-ra is nőhet az MI energiaigénye a kontinensen, vagy a válság és fellendülés között ingadozó, volatilis pályát követhet.

A tanulmány megállapítja, hogy a fenntartható MI-fejlődés eléréséhez három területen szükséges az európai országok koordinált fellépése. Ezek közül az egyik az infrastruktúra várható keresletet felülmúló fejlesztése, a rugalmas kapacitások biztosítása, valamint a modern, ellenállóképes villamosenergia-rendszerek gyorsított bevezetése révén. A másik fontos terület a változó körülményekhez alkalmazkodó szabályozás megvalósítása. A harmadik kiemelt jelentőségű lépés pedig a villamosenergia-hálózat dekarbonizációjának felgyorsítása.

„Európának egyedülálló lehetősége van arra, hogy vezető szerepet töltsön be az MI fenntartható fejlesztésében. Jelenleg a világ számítástechnikai infrastruktúrájának kevesebb mint 5 százaléka található itt, ami jóval alacsonyabb, mint az Európai Unió részesedése a globális GDP-ből. A kutatás alapján egyértelmű, hogy az MI teljes potenciálját úgy aknázhatjuk ki, hogy közben teljesítjük a klímavédelmi céljainkat is.

Ehhez együtt kell működnünk az engedélyezési folyamatok felgyorsítása, a hálózathoz való gyorsabb és egyszerűbb csatlakozás elősegítése, valamint a dekarbonizált villamosenergia-termelésbe történő további befektetés érdekében. A villamos energia Európa digitális jövőjének gerince, így ha megfelelően kezeljük, esélyünk van arra, hogy együtt sikeresen véghezvigyük a digitális és az energetikai átállást”

– mondta el Laurent Bataille, a Schneider Electric „European Operations” területért felelős ügyvezető alelnöke.

„Az, hogy hogyan alakul a mesterséges intelligencia energiafelhasználása, nem determinált – attól függ, hogy most milyen döntéseket hozunk három alapvető területen: a technológia, a szabályozás és az infrastruktúra terén. Ez a kutatás rámutat arra, hogy mennyire fontos az MI technológia fejlesztését összekapcsolni az elektromos infrastruktúra bővítésével és a valós körülményekre reagáló, adaptív szabályozással. A fenntartható MI Európában megvalósítható, de csak átgondolt tervezéssel. –Az egész kontinensre kiterjedő, tudatos lépések hiányában az ennek eléréséhez rendelkezésre álló időkeret szűkül”

– mutatott rá Rémi Paccou, a Schneider Electric „Sustainability Research” igazgatója és a tanulmány vezető szerzője.

A Schneider Electric külön köszönetét fejezi ki Thomas Le Goffnak, a Télécom Paris adjunktusának és a CERRE ösztöndíjasának, aki az MI szabályozás, a digitális jog és a fenntarthatósági politika szakértője, valamint társszerzője a tanulmánynak. Társszerzőként Fons Wijnhoven, a Twentei Egyetem docense is közreműködött, aki az egyes forgatókönyvek kidolgozásával és az elemzésekhez elengedhetetlen rendszerdinamikai modellezési szakértelmével járult hozzá a tanulmányhoz. Köszönet illeti Somya Joshi-t, a Stockholmi Environment Institute kutatási igazgatóját is, aki a kormányzás és az ágazatokon átívelő megközelítések kapcsán segítette szakértő tanácsokkal a tanulmány elkészítését.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Gazdaság

Új partnert nevezett ki a Forvis Mazars

A Forvis Mazars nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat bejelentette, hogy Tomor Ákost, a cég transzferár-szolgáltatásainak a vezetőjét 2026. január 1-től partnerré nevezte ki, elismerve több mint egy évtizedes, kiemelkedő szakmai munkáját és nemzetközi tapasztalatát.

Tomor Ákos a hazai transzferár-szolgáltatások üzletágvezetője, partnerként felel a csapat mindennapi működéséért, valamint részt vesz a Forvis Mazars komplex transzferár-tanácsadási projektjeinek irányításában. A cégcsoport közép-kelet-európai régiójának transzferár vezetőjeként koordinálja a régiós szakmai munkát, és aktívan támogatja a külföldi irodák projektjeit is. Emellett rendszeresen előad magyar és régiós webináriumokon, közreműködik rendezvények szervezésében és koordinálásában, valamint szakmai hírlevelek készítésében.

Tomor Ákos kiemelkedő szaktudással rendelkezik több iparág transzferár-sajátosságainak kezelésében, valamint speciális pénzügyi tranzakciók – különösen a cégcsoporton belüli hitelek, garanciák, biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek – transzferár szempontból történő árazásában és dokumentálásában.

Tomor Ákos jelentős „Big Four” tanácsadói és multinacionális vállalati háttérrel – 2018-ban csatlakozott a Forvis Mazars magyarországi irodájához.

Ezt megelőzően az American International Groupnál („AIG”) dolgozott, ahol az amerikai biztosító vállalatcsoport nemzetközi transzferár kérdéseivel foglalkozott, szoros együttműködésben a brit és amerikai „Big Four” tanácsadókkal. Ebben a szerepkörben átfogó tapasztalatot szerzett a biztosító szektor speciális transzferár kérdéseiben és módszertanában, valamint a pénzügyi ügyletekhez kapcsolódó, iparág-specifikus szabályozói és adóhatósági elvárások kezelésében.

Szakmai pályafutását a KPMG Tanácsadó Kft. transzferár csapatában kezdte, ahol megalapozta az általános transzferár-tanácsadás és dokumentációkészítés területén szerzett tudását a későbbi komplexebb megbízásokhoz.

Tomor Ákos okleveles adótanácsadó, kiemelkedő („Distinction”) minősítésű nemzetközi adó és jogi mester diplomáját (LL.M.) az Egyesült Királyságban a King’s College London egyetemen szerezte.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading
Advertisement Hirdetés
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement Hirdetés

Facebook

Advertisement Hirdetés
Advertisement Hirdetés

Ajánljuk

Advertisement

Friss