Connect with us
Hirdetés

Gazdaság

Fordulat az építőiparban: csökkenő munkadíjak, stagnáló szakemberhiány

Csökkentek az építőipari munkadíjak: az átlagos négyzetméterár 7 százalékkal esett vissza, ezzel újra a tízezer forintos lélektani határ alá került.

A szakemberhiány gyakorlatilag változatlan: az átlagos várakozási idő februárban 53 nap volt – derül ki a Mapei Kft. friss országos kutatásából.

A szakemberhiány érdemben nem változott: míg 2024-ben átlagosan 52 napot kellett várni egy szakemberre, idén ez az idő 53 nap.

„Ez a várakozási idő már mind a szakemberek, mind pedig a megrendelők számára optimális, tervezhető”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője. A szakember szerint a probléma ma már nem is a vállalási idők hosszában keresendő, hanem a visszaeső keresletben és a piaci bizonytalanságban.

A munkaerőhiány keletről nyugatra nő

A szakemberhiány területi eloszlása 2025-ben is markáns eltéréseket mutat: a legrövidebb várakozási idő Nógrád megyében jellemző, ahol átlagosan 40 nap alatt kezdődhet meg a munka, míg a leghosszabb átfutási időt Somogy megyében találjuk, 54 nappal. A fővárosban 47 napos az átlagos vállalási idő, ami bár közel van az országos átlaghoz, mégis valamivel alatta marad. Ennek Markovich Béla szerint az a magyarázata, hogy a folyamatosan magas kereslet mellett a fővárosban a szakemberkínálat is nagyobb. Pest, Komárom-Esztergom és Fejér vármegyékben szintén magas, 50–51 napos várakozással kell számolni.

A régiós adatok ugyanakkor pontosabb képet rajzolnak az országos helyzetről, mivel a megyei átlagokat könnyen torzíthatják egy-egy kiugró válaszok, ezzel szemben a nagyobb területi mintán alapuló regionális bontás kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb.

A számokból világosan kirajzolódik a tendencia: keletről nyugatra haladva egyre hosszabb a várakozási idő. Míg Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon átlagosan 42 napot kell várni a munkakezdésre, addig Nyugat-Dunántúlon ez már eléri az 54 napot. A Dél-Alföldön 48 nap az átlagos várakozási idő, ami ugyan elmarad a nyugati régiókban mért értékektől, de jelentősen meghaladja az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon tapasztalt 42 napos átlagot. Markovich szerint a viszonylag magas érték oka, hogy a térségben zajló nagyberuházások – köztük a szegedi BYD-gyár és a kecskeméti Mercedes-bővítés – erőteljesen szívják el a munkaerőt.

A szakemberhiány alakulása jelentős eltéréseket mutat az egyes szakmacsoportok és a vállalt munkák nagysága szerint. Minél nagyobb a beruházás, annál hosszabb a várakozási idő: apróbb javítások esetén átlagosan 49 nap, kisebb felújításoknál 51 nap, közepes beruházásoknál 58 nap, míg nagyobb projekteknél 59 nap a jellemző. Az adatok alapján a nagyobb beruházások vállalási ideje csökkent a legnagyobb mértékben az előző évhez képest, ami a lakáspiac visszaesésével, valamint az állami és önkormányzati beruházások alacsony szintjével magyarázható.

A leghosszabb vállalási idő továbbra is a generálkivitelezőknél jellemző, ahol átlagosan 63 napot kell várni a munkakezdésre. Szorosan követik őket a bádogosok (62 nap), az épületszigetelők (60 nap) és a kőművesek (57 nap). Ezzel szemben 2025-ben az épületgépészek a leggyorsabbak, ők átlagosan 42 napos vállalási idővel dolgoznak. Az országos átlag (53 nap) alatti értékeket produkálnak még az ácsok (48 nap), a villanyszerelők és a víz- és gázszerelők (egyaránt 50 nap), valamint a festők (51 nap).

Árcsökkenés Budapesten, felzárkózás vidéken

Az építőipari szakipari munkák átlagos négyzetméterára 2025 februárjában 9 495 forint volt, ami 7 százalékos csökkenést jelent az előző évhez képest. Az adatok alapján az országos átlagár csökkenését elsősorban Budapest és Közép-Magyarország jelentős súlya és áresése okozta, ugyanakkor a vidéki régiókban egyértelmű felzárkózás figyelhető meg az árakban.

A legmagasabb átlagár Észak-Magyarországon tapasztalható, ahol 10 321 forint/m² a jellemző munkadíj. Ezt követi Közép-Magyarország (10 260 Ft) és Budapest (10 166 Ft). Az országos átlag alatti árakkal Észak-Alföld (9 495 Ft) és Dél-Alföld (9 307 Ft) rendelkezik. A dunántúli térségek közül Dél-Dunántúlon 9 835 Ft, Nyugat-Dunántúlon 9 802 Ft, míg Közép-Dunántúlon 9 728 Ft az átlagos munkadíj négyzetméterenként.

A megkérdezett szakemberek 64 százaléka tervez áremelést 2025-ben, az emelés átlagos mértéke 14 százalék.

„Az építőipari árak változása mögött elsősorban gazdasági kényszer húzódik meg, nem pedig árrésnövelés a cél”

– mondta Markovich Béla.

Az áremelési szándék hátterében leginkább a tartós infláció (65%), az üzemanyagárak (22%), az anyagköltségek (17%), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16%) növekedése áll. A munkabérek emelkedése (12%) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4%) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3%) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést.

A szakemberek 36 százaléka ugyanakkor nem tervez áremelést idén, 80 százalékuk ezt a fizetőképes kereslet hiányával és az ügyfelek árérzékenységével indokolja. A válaszadók 58 százaléka érzékeli úgy, hogy nőtt a verseny, illetve kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja az árazási döntéseiket is.

A visszafogott kereslet és a piaci bizonytalanság miatt sok vállalkozás inkább az árstabilitást tartja elsődleges szempontnak, és elkerüli az áremelés kockázatát, mivel attól tartanak, hogy a jelenlegi, rendkívül árérzékeny piacon a drágulással elveszíthetik megrendeléseiket.

„Kevesebb a munka, nagyobb a verseny. A stabilitás fontosabb lett, mint az áremelés”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

Fordulóponton az építőipari hangulat

Bár továbbra is sokan borúlátóan tekintenek az építőipari ágazatra, a szakemberek megítélése javuló tendenciát mutat. A felmérés szerint az építőipari szakemberek 47 százaléka úgy érzi, hogy az ágazat rossz irányba halad – ez ugyan még mindig magas arány, de 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan 24 százalék már javulást érzékel, ami 8 százalékpontos növekedést jelent. A válaszadók 29 százaléka szerint pedig nem változott a helyzet, ami 3 százalékkal magasabb az előző évhez képest.

„Bár továbbra is nehézségekkel küzd az ágazat, már pislákol a fény az alagút végén. Az, hogy egyre többen érzékelnek javulást, azt mutatja, hogy a piaci szereplők alkalmazkodtak a körülményekhez, és kezd visszatérni az óvatos optimizmus”

– vélekedik Markovich Béla. A cégvezető szerint a stabilizálódó alapanyagárak, az állami ösztönzők és a kereslet lassú élénkülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakemberek megítélése pozitívabb irányba mozdult.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

BMW-dominancia a használt motorpiacon 2026 elején

A Használtautó.hu adatai alapján 2026 első negyedévében a hazai használtmotor-piac stabil, jól látható trendeket mutatott: a kereslet egyértelműen néhány jól ismert modellcsalád köré koncentrálódik és a BMW toronymagasan vezet a többi márka előtt. A kínálat jelentős része már nem számít fiatalnak, és a futásteljesítmények is kifejezetten magasak, még motorokhoz képest is.

Az érdeklődések* alapján összeállított népszerűségi toplista élén a BMW R-sorozat végzett. Ezt a modellt majdnem kétszer annyian keresték, mint a második helyezett Suzuki GSX-et. A bajor gyártó ráadásul nemcsak az első helyet szerezte meg, hanem a BMW F modellel a tizedikként is felkerült a listára.

A lista további helyein japán márkák dominálnak: a Suzuki, a Honda, a Yamaha és a Kawasaki modelljei adják a mezőny gerincét. A Suzuki (GSX, DL, AN) három modellel is szerepel a top 10-ben, míg a Honda (CB, CBR) és a Yamaha (MT, FZ) két-két típussal van jelen. A vásárlók elsősorban a jól ismert, megbízható típusok között keresnek, és még kevésbé jelennek meg új szereplők a legnépszerűbbek között.

A toplista egyik legfeltűnőbb sajátossága az életkor és a futásteljesítmény alakulása. A tíz legnépszerűbb modell többsége 10 év feletti átlagéletkorral szerepel, több esetben pedig jóval efölött. A Yamaha FZ különösen kiemelkedik: közel 20 éves átlagéletkorával a lista legidősebb modellje, miközben még mindig a legkeresettebbek között szerepel.

Hasonlóan idősnek számít a Honda CBR és a Suzuki AN is, amelyek 16 év feletti átlagéletkorral vannak jelen. Ezzel szemben a Yamaha MT jelent kivételt: 6 éves átlagával messze a legfiatalabb modell a listán.

A futásteljesítmények szintén magasak, még motoros viszonylatban is. Több modell átlépi a 40-50 ezer kilométeres szintet, a Suzuki AN esetében pedig 84 ezer kilométer feletti átlag látható, a BMW R modellek pedig több mint 70 ezer kilométeres átlaggal szerepelnek az első helyen.

Az árak jelentős szórást mutatnak a toplistán belül. A BMW R modellek közel 4,5 millió forintos átlagárral a mezőny felső részébe tartoznak, míg a Yamaha MT és a Suzuki GSX is 3 millió forint körüli szinten mozog. A lista legolcsóbb modellje a Suzuki AN, amely 1 millió forint alatti átlagárral képviseli a belépő szintet.

A listából látszik, hogy az alacsonyabb árú, idősebb modellek – például a Yamaha FZ vagy a Suzuki AN – továbbra is jelentős érdeklődést generálnak. Ez arra utal, hogy a használtmotor-piacon az árérzékenység továbbra is meghatározó tényező, és a vevők jelentős része a kedvezőbb árú, de idősebb modellek között keres.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Gazdaság

Együttműködési megállapodást kötött a Hungarian Procurement Community (HPC) és a Magyar Logisztikai Egyesület (MLE)

Együttműködésről állapodott meg a Magyar Logisztikai Egyesület (MLE) és a Hungarian Procurement Community (HPC), azaz a Magyar Beszerzők Közössége. A partnerség célja, hogy a két szakmai szervezet kölcsönösen támogassa egymás tevékenységét, valamint erősítse a logisztikai és beszerzési szakemberek közötti szakmai párbeszédet Magyarországon.

A megállapodás hátterében áll, hogy a beszerzés és a logisztika az ellátási lánc két olyan kulcsterülete, amelyek szorosan összekapcsolódnak a vállalatok mindennapi működésében. A beszerzési döntések jelentős hatással vannak a logisztikai folyamatokra, míg a logisztikai infrastruktúra és szolgáltatások hatékonysága alapvetően befolyásolja a beszerzési stratégiák sikerét. A két szakmai szervezet ezért úgy döntött, hogy együttműködésük révén erősítik a tudásmegosztást és a szakmai közösségek közötti kapcsolatokat. A partnerségük keretében a két szervezet kölcsönösen támogatja egymás szakmai kezdeményezéseit, rendezvényeit, programjait és képzéseit. A cél, hogy a szervezetek tagjai, partnerei és szakmai eseményeinek résztvevői a jövőben még szélesebb körű tudásra és kapcsolati hálóra építhessenek.

„A logisztika és a beszerzés az ellátási lánc két meghatározó területe, amelyek egymást kiegészítve járulnak hozzá a vállalatok hatékony működéséhez. A Hungarian Procurement Communityval történő együttműködésünk lehetőséget ad arra, hogy a két szakmai közösség tapasztalatai és tudása szorosabbá váljon, ami hosszú távon mindkét fél további fejlődését szolgálhatja”

– mondta Dr. Doór Zoltán, a Magyar Logisztikai Egyesület (MLE) elnöke.

Sudy György és Dr. Door Zoltán – KRPR.hu

Már közel 40 éve támogatják Magyarországon a logisztikát

Az 1990-ben alapított Magyar Logisztikai Egyesület (MLE) még kezdetben a logisztikai tudásmegosztást és a szakma fejlődésének támogatását tűzte ki célul. Tevékenységének központi elemei az oktatások, a Felsőfokú Logisztikai Menedzser képzések és a szakmai tréningek, amelyek országszerte személyesen és online is nagy népszerűségnek örvendnek. Az Egyesület jelentős tudományos szerepet is vállal: gondozásában több évtizede, évente megjelenik a Logisztikai Évkönyv, amely a hazai logisztikai szektor kiemelt szakmai tanulmánygyűjteménye. Az „A” kategóriás kiadványban megjelenő tanulmányok DOI-számot is kapnak, ezzel is támogatva a tudományos életet és a szakmai utánpótlás-nevelést. Az MLE emellett rendszeresen szervez szakmai eseményeket, munkáját és márkáját pedig több Business Superbrands és MagyarBrands elismeréssel egyaránt díjazták.

Kevesebb mint 2 év alatt már több mint félezer tag

A 2025-ben alapított Hungarian Procurement Community (HPC), azaz a Magyar Beszerzők Közössége (MBK) a beszerzési szakma egyik legdinamikusabban fejlődő szakmai közössége Magyarországon. A szervezet célja a beszerzési szakemberek közötti tudásmegosztás erősítése, valamint a szakma presztízsének növelése. A közösség kevesebb mint két év alatt több mint félezer tagot számlál, és rendszeresen szervez szakmai eseményeket, workshopokat és networking programokat a beszerzés és az ellátási lánc területén dolgozó szakemberek számára. A Hungarian Procurement Community ezt a szemléletet a gyakorlatban is aktívan képviseli: a közösség évente adja át a Fenntartható Beszerzésért Díjat, valamint beszerzési területen kiválósági díjakat (pl. Év Beszerzési Vezetője), amelyekkel a beszerzési szakemberek kiemelkedő teljesítményét ismeri el. Emellett mentorprogramot működtet a szakmai fejlődés és az utánpótlás támogatására. A HPC szervezi a hazai beszerzői közösség egyik legnagyobb eseményét, a Beszerzői Bárt is, amely mára a szakma meghatározó találkozási pontjává vált.

„A beszerzés és a logisztika egymást erősítő területek, amelyek együtt tudnak igazán hatékonyan működni az ellátási láncban. A Magyar Logisztikai Egyesülettel kötött együttműködés lehetőséget ad arra, hogy a két szakmai közösség közelebb kerüljön egymáshoz, és közösen támogassuk egymás céljainak elérését, valamint tagjaink és partnereink szakmai fejlődését”

– hangsúlyozta Südy György, a Hungarian Procurement Community (HPC) elnöke.

A két szervezet szerint az együttműködés hozzájárulhat ahhoz is, hogy a logisztikai és beszerzési szakma szerepe még hangsúlyosabbá váljon a gazdaságban. Közös céljuk, hogy a szakmai párbeszéd erősítésével és egymás kezdeményezéseinek támogatásával jelentősebb hatást érjenek el a hazai szakmai közösségek fejlődésében.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Gazdaság

Elissza a vizünket a mesterséges intelligencia?

A Xylem kutatása szerint az AI-forradalom 2050-re közel 130 százalékkal növeli a globális vízfelhasználást – Magyarország adatközpont-ambíciói is új kihívást hoznak a vízgazdálkodásnak. Az AI robbanásszerű terjedése nemcsak az energiahálózatokat terheli meg – egyre inkább a vízellátást is.

A Xylem és a Global Water Intelligence (GWI) közös, 2026 elején megjelent tanulmánya szerint az AI-ipar vízigénye 2050-re 129 százalékkal nő: az adatközpontok hűtése, a chipgyártás és az energiatermelés együttesen évente mintegy 30 ezer milliárd liter extra vizet igényel majd. Miközben Magyarország is aktívan törekszik arra, hogy adatközpont-befektetéseket vonzzon az országba, a vízgazdálkodási következmények egyelőre kevés figyelmet kapnak a stratégiai tervezésben.

Harminc perc intenzív AI-használat – kódgenerálás, kutatás, összetett lekérdezések – összesen több mint 616 milliliter vizet igényel. Összehasonlításképp: egy csésze kávé elkészítéséhez körülbelül 190 liter víz szükséges a teljes termelési láncot figyelembe véve – az AI ezzel persze nem versenyez, de a globális felhasználás mértéke mellett az egyéni lekérdezések vízigénye összeadódva már komoly terhelést jelent a vízkészletekre.

Mindez a Magyarországon is aktív víztechnológiai cég, a számos vízművel és ipari felhasználóval dolgozó Xylem friss, Watering the New Economy (Az új gazdaság öntözése) című tanulmányából derül ki, amelyet a világ egyik vezető vízipari think tankjével, a Global Water Intelligence-szel együttműködve publikáltak.

Az AI vízlábnyoma nem ott van, ahol a legtöbben keresik

Kiderült az is: a legtöbb víz azonban nem ott “folyik el”, ahol a legtöbben keresik. A közvélemény figyelme az adatközpontok közvetlen hűtővíz-felhasználására irányul, holott a tanulmány szerint a legnagyobb terhet az energiatermelés jelenti: a várható vízigény-növekedés mintegy 54 százaléka az áramtermelésből, elsősorban a szén- és atomerőművek hűtési igényéből fakad, 42 százaléka a chipgyártásból, és csupán 4 százaléka az adatközponti üzemeltetésből. A három szektort együttesen az AI-értéklánc gerincének tekinthetjük – és mindhárom megbízható, tiszta vizet igényel.

Különösen súlyos kockázatot jelent, hogy a világ adatközpontjainak közel 40 százaléka olyan területen működik, amelyek vízkészletei már mai is nagy terhelésnek vannak kitéve, és a jövőbeni bővítések is várhatóan érzékeny vízgyűjtőkön valósulnak meg. Az AI tehát nem csak globális kihívás, hanem helyi feszültségek előidézője is.

Magyarország sem marad ki az AI-infrastruktúra globális versenyéből. A 2025-ben megújított nemzeti MI-stratégia 2026-ig a hazai számítási kapacitások megháromszorozását irányozza elő, dedikált MI-infrastruktúra – az úgynevezett MI Üzem – kiépítése mellett. Kormányzati szinten megfogalmazott cél az is, hogy az adatszuverenitás szempontjából elengedhetetlen, hogy a nagy számítási kapacitású adatközpontok Magyarországon legyenek – és a feltételek ehhez nagyrészt adottak, illetve megteremthetők. Mindez azt jelenti, hogy a hazai vízgazdálkodásnak is fel kell készülnie egy olyan infrastruktúra kiszolgálására, amelynek vízigényét eddig senki nem tette az egyenlet részévé.

„A klímaváltozás és az AI-forradalom egyszerre teszi próbára a vízrendszereket. Az adatközpont-fejlesztések tervezésekor nem elég az energiaigényt és a területhasználatot számításba venni – a vízigényt is be kell emelni az egyenletbe. Aki most épít adatközpontot, annak ma kell gondolkodnia arról, hogy 2030-ban vagy 2040-ben honnan veszi a vizet

– mondta el Gampel Tamás, a Xylem Water Solutions Hungary értékesítési vezetője.

A megoldás már létezik – csak alkalmazni kell

A tanulmány fő tanulsága, hogy az extra vízigény nem feltétlenül jelent végzetes terhelést az ivóvízkészletekre – ha a megfelelő víztechnológiai megoldásokat időben bevezetik. A világ szennyvízrendszerei évente 320 ezer milliárd liter vizet dolgoznak fel; miközben például az elavult városi vízhálózatokból, repedéseken, réseken a földbe elszivárgó vízmennyiség önmagában is eléri a 100 ezer milliárd litert. Ez a két forrás, vagyis a szennyvíz újrahasznosítása és az infrastruktúra modernizálása fedezhetné az AI-ipar teljes előrejelzett vízigény-növekményét 2050-ig – mindez persze komoly beruházásokat igényelne. Tehát a megelőzés és a körültekintőbb vízgazdálkodás, szennyvízkezelés már önmagában segíthetne ezen a problémán.

„A mesterséges intelligencia új igényeket támaszt a vízellátással szemben, de a kihívás kezeléséhez szükséges eszközök már rendelkezésre állnak. A fejlett vízkezelési technológiák lehetővé teszik, hogy újrahasznosítsuk a vizet ahelyett, hogy elveszne. A digitális rendszerek valós időben segítenek kezelni a kínálatot, csökkentve a szivárgásból eredő veszteségeket. Ideje elindítani a vízátállás folyamatát, amely célzott beruházásokon és az ipar, a közművek és a kormányzatok közötti együttműködésen alapul – hogy a vízrendszerek egyaránt támogatni tudják a növekedést és a közösségek rezilienciáját”

– mondta el Matthew Pine, a Xylem elnök-vezérigazgatója.

Konkrét példa is akad arra, hogy az ilyen együttműködés mit érhet el: Mexikóvárosban és Monterreyben az Amazon és a Xylem közösen, intelligens csőhálózati fejlesztésekkel és valós idejű szivárgásdetektálással évente több mint 1,3 milliárd liter vizet takarít meg – miközben a helyi lakók vízellátásának megbízhatósága is javul.

A teljes tanulmány innen tölthető le angol nyelven.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading
Advertisement Hirdetés
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement Hirdetés

Facebook

Advertisement Hirdetés
Advertisement Hirdetés

Ajánljuk

Advertisement

Friss