Mozgásban
A jövő drónjai kénytelenek lesznek a madaraktól tanulni
Az ember mindig sokat tanult az állatoktól, és valószínűleg a mesterséges intelligenciának is van mit tanulnia tőlük.
A robotrepülőgépek például rengeteg energiát takaríthatnának meg, ha ki tudnák használni a felfelé haladó légáramlatokat, ami a madaraknak a kisujjukban van (bár nincs feltétlenül kisujjuk). Az MTA-ELTE Lendület Csoportos Viselkedés Kutatócsoport munkatársai éppen ezzel foglalkoznak: az állatok csoportos viselkedésének mechanizmusait kutatják a legmodernebb technológiák segítségével, majd a megszerzett tudást igyekeznek beépíteni a még modernebb technológiákba.
Az igazán sok egyedből álló csoportok viselkedése azonban a klasszikus etológiai módszerekkel igen nehézkesen vizsgálható. Viszont a fizika, a statisztikus fizika és a legmodernebb számítástechnikai eljárások megoldást kínálhatnak e problémára, hiszen segítségükkel ma már egészen élethűen és számos faktort egyszerre értékelve lehet modellezni a teljes csoport viselkedését, illetve a környezeti tényezők változását.
Ezzel foglalkozik Nagy Máté, az ELTE Biológiai Fizika Tanszék tudományos munkatársa, az MTA-ELTE Lendület Csoportos Viselkedés Kutatócsoport vezetője. A kutató a Max Planck Ornitológiai Intézetből tért haza, hogy részben továbbra is madarakon kutassa a csoportos viselkedés mechanizmusait, illetve azt, hogy e tudást hogyan lehetne beépíteni autonóm eszközök, például robotrepülők algoritmusaiba. A kutatócsoport szorosan együttműködik a Max Planck Állatviselkedési Intézettel, az Oxfordi Egyetemmel és az ELTE több más tanszékével is.
„A klasszikus etológiai módszereket igyekszünk automatizálni, és az így begyűjtött nagyon nagy mennyiségű adatot próbáljuk újszerű módon elemezni és értelmezni. E célok eléréséhez gyakran új módszereket kell fejlesztenünk, hiszen itt nagy adat (big data) típusú feladatokkal állunk szemben – mondja Nagy Máté. – Az állatcsoportok problémamegoldásaiból akár mi, emberek is tanulhatunk. Hiszen számos olyan köznapi probléma adódhat, amelyben kérdés, hogy azok a mechanizmusok, amelyek néhány fős csoportokban jól működnek, vajon hatékonyak-e nagy csoportok esetében is.”
Kérdés például, hogy az új viselkedésnek az egyedek szintjén is meg kell-e jelennie ahhoz, hogy a csoport optimálisan működjön, illetve hogy egyáltalán optimálisnak tekinthető-e a csoport működése. Vagyis hogy az egyedek közötti lokális viselkedési szabályok hogyan eredményezik az egész csoportra jellemző működést. Ebben az a csodálatos, hogy egészen egyszerű lokális szabályok révén a csoport szintjén olyan bonyolult viselkedések alakulhatnak ki, amelyekről az egyedek nem is tudnak, illetve amelyeket esélyük sem lenne megérteni.
Jó példa erre a hangyák várépítése. Bár nem létezik egy „tervezőhangya”, amely átlátná az egész folyamatot, és felelős lenne a többi hangya irányításáért, a boly együttműködése révén mégis egészen komplex építményeket képesek emelni, szellőző rendszerrel, különböző funkciókra optimalizált helyiségekkel. Hasonló csoportos megoldásokkal találnak gyakran hatékony útvonalat a madárrajok, illetve koordináltan lelnek rá a termikekre, a felfelé irányuló légáramlatokra is. A Max Planck Intézettel való együttműködés révén több száz vadon élő gólyára is erősítettek adatrögzítő eszközöket, amelyek folyamatosan gyűjtik az adatokat.
„A Lendület-pályázaton belül az egyik legfőbb célkitűzésünk a madarak csoportos termikelésének (vagyis siklórepülésének) a vizsgálata. Miközben a vonuló madarak akár több ezer kilométert repülnek egy költözés során, a felszálló termikeket használják arra, hogy magasságot nyerjenek, majd siklással, szárnycsapások nélkül maradhassanak a levegőben – folytatja Nagy Máté. – A termikelés érdekességét az adja, hogy fizikusszemmel nézve a levegő sokdimenziós áramlási térnek tekinthető, amely időben is változik, és fluktuációkat tartalmaz. Ebben a közegben repülnek az egyes madarak, amelyek egymás figyelésével információt nyerhetnek erről a komplex környezetről. Egyik fő kérdésünk, hogy ezt hogyan érik el, és a tőlük nyerhető adatok segítségével hogyan tudjuk modellezni nagy felbontásban a légköri feláramlások szerkezetét és felépítését.”
A termikek leegyszerűsítő modellje szerint e felszálló meleglevegő-áramlatok emelkedő füstoszlopként működnek. A valóságban azonban a termikeken belül rendkívül összetett folyamatok zajlanak, amelyeket a madarak rutinszerűen berepülnek, és viselkedésüket e körülményekhez optimalizálják. Az eltérő magasságokban fújó különböző irányú szelek eltolják a termiket oldalirányba. Ehhez a madaraknak is alkalmazkodniuk kell, illetve a termiken belüli elhelyezkedésétől is függ az emelkedés hatékonysága. Vagyis a madárnak a környezeti ingerekhez igazodva folyamatosan módosítania kell a viselkedését. Ezt teheti a saját maga által érzékelt fizikai ingerek alapján, de ha figyeli a csoportban repülő társai viselkedését, abból is értékes információt nyerhet.
Persze minden madárnak meg kell találnia az egyensúlyt a társak másolása és az egyéni döntések között. Egyik véglet sem jó: ha minden madár a szomszédját követi, akkor az egész csoport pont annyira okos, mint az az egy, amelyiket a többi követi áttételesen. Az sem jó, ha mindenki a saját feje után megy, hiszen akkor nem tudják kihasználni a csoportos életből fakadó információs előnyöket.
Nagy Máté elmondta, hogy bár a patkányokat, illetve az ő labirintusban való keresésüket a viselkedéskutatás kezdete óta vizsgálják, előttük senki sem végzett kísérleteket a csoportos keresőviselkedésükkel kapcsolatban. Ez annál inkább meglepő, mert természetes körülmények között a patkányok csoportban élnek, és így kutatnak élelem után. A kísérletben azt látták, hogy amikor a patkányok összefutnak a kereszteződésekben, akkor bár úgy tűnik, hogy egymásról tudomást sem véve véletlenszerűen cikáznak ide-oda (vagyis egyéni feltérképező viselkedést folytatnak), valójában nem ez történik.
A statisztikai elemzés során kiderült, hogy a patkány önmagában is hatékony keresési stratégiát követ (emlékszik például a már meglátogatott elágazódásokra), de emellett a társait is figyeli, és az elhelyezkedésük függvényében választ irányt egy útelágazásnál.
Vagyis a kutatócsoport (MTA-ELTE) vizsgálatai egyszerre tárhatják fel a csoportos keresés, illetve repülés mechanizmusait, és a termikek belső szerkezéről is bővíthetik a tudásunkat. Harmadsorban pedig a vizsgálatok alkalmazott ágaként a feltárt viselkedési szabályokat esetleg később robotrepülők algoritmusaiba is be lehet építeni. Ezáltal a vitorlázó drónok elméletben ugyanúgy hasznosíthatnák a termikeket, mint a madarak, vagyis csökkenne az energiafelhasználásuk, és sokkal tovább a levegőben tudnának maradni. Vannak madarak, amelyek kikelésük után szinte azonnal a levegőbe emelkednek, és kis túlzással vitorlázva, szárnycsapás nélkül lebegve élik le az életüket. Ez azonban még odébb van, hiszen a termikek belső szerkezete elképesztően komplex, nehezen modellezhető, és ezért az algoritmust is nehéz felkészíteni rájuk. A madarak viszont kitűnően megoldják ezt a feladatot, így elleshetjük az ő trükkjeiket.
„A madaraktól származó adatokból olyan szimulációt igyekszünk létrehozni, amelyben a szimulált robotrepülő önvezető algoritmusa meg tudja tanulni, hogy hogyan tudja felismerni és a leghatékonyabban használni a termikeket. Ezáltal már viszonylag jól működő önvezérlő rendszert tudunk kipróbálni később a valóságban – mondja a kutatócsoport-vezető. – Ennek megvan a kockázata, hiszen hibás döntés esetén lezuhanhat a vitorlázógép. A robotrepülő akár megfigyelhetné a környezetében repülő madarakat, és az ő viselkedésükből meríthetne információt a termikről.”
Forrás: 24.hu
Mozgásban
Autonóm mobil robotokkal a hatékonyabb raktári működésért
A DURABLE és a Jungheinrich közös projektje jól mutatja, hogyan válhat az automatizálás a munkaerőhiány, a költségnyomás és a növekvő intralogisztikai komplexitás kezelésének gyakorlati eszközévé.
A raktári logisztika ma egyszerre több kihívással szembesül: egyre nehezebb megfelelő szakembereket találni, miközben a vállalatoknak gyorsabb, pontosabb és költséghatékonyabb kiszolgálást kell biztosítaniuk. Különösen igaz ez azokra a disztribúciós központokra, ahol nagy volumenű, változatos termékkör mozog, és a beérkező áruk kezelése, a belső szállítás, a betárolás és a komissiózás egymásra épülő, érzékeny folyamatláncot alkot.
Erre a helyzetre keresett megoldást a DURABLE Hunke & Jochheim GmbH & Co. KG is. A világszerte ismert, professzionális munkahelyi felszereléseket és irodai megoldásokat gyártó vállalat németországi iserlohni disztribúciós központjában 24 000 m²-en zajlik a különböző gyártóüzemekből érkező termékek tárolása, komissiózása és nemzetközi kiszállítása. A raktári folyamatok komplexitása, a költségoptimalizálási igény és a növekvő ügyfélelvárások együttesen indokolták, hogy a vállalat megtegye az első jelentős lépést az automatizált intralogisztika irányába.
„Hosszú ideig kerestük a követelményeinknek megfelelő megoldást” – mondja Thomas Koch, a DURABLE projektmérnöke. „Az EAE 212a mobil robottal megtaláltuk, és a Jungheinrichhel közösen egy izgalmas projekt keretében megvalósítottuk.”

Biztonságos ember-gép együttműködés: az egyértelmű feladatkiosztás és a strukturált folyamatok maximális hatékonyságot eredményeznek a vegyes üzemmódban.
Három mobil robot a beérkező áruk kiszolgálásában
A Jungheinrich szakemberei részletes folyamatelemzés alapján azonosították azt a területet, ahol az automatizálás gyorsan és kézzelfogható eredménnyel támogathatja a napi működést. A választás a beérkező áruk kezeléséhez kapcsolódó belső szállításra esett: itt három Jungheinrich EAE 212a típusú autonóm mobil robot állt munkába.
A robotok feladata, hogy a beérkező raklapokat a betárolási folyamat következő pontjaira továbbítsák, illetve elosszák a különböző raktárterületek között. Ezzel a munkatársak nagyobb mértékben koncentrálhatnak a teherautók kirakodására, míg a monoton, ismétlődő belső szállítási feladatokat az autonóm eszközök végzik. A tényleges betárolást továbbra is Jungheinrich kézi működtetésű EKX szűkfolyosós targoncák és tolóoszlopos targoncák támogatják, így a megoldás nem a meglévő infrastruktúra kiváltására, hanem annak intelligens kiegészítésére épül.

Thomas Koch, projektmérnök, DURABLE Hunke & Jochheim GmbH & Co. KG
Thomas Koch szerint az automatizálás témája már régóta napirenden volt a vállalatnál:
„A LogiMAT kiállításon figyeltünk fel a Jungheinrich EAE 212a robotjára, és hamar rájöttünk, hogy ez lehet a megfelelő megoldás számunkra. Iserlohni disztribúciós központunkban egy széles folyosós raktárban tároljuk, komissiózzuk és szállítjuk világszerte a különböző gyártóüzemekből érkező összes terméket. Annak érdekében, hogy csökkentsük ezeknek a komplex folyamatoknak az üzemeltetési költségeit, és egyúttal ellensúlyozzuk a növekvő szakképzett munkaerőhiányt, a raktárunkban a mobil robotok mellett döntöttünk.”
A projekt egyik fontos tanulsága, hogy az automatizálás nem feltétlenül jelent teljes rendszercserét. A DURABLE esetében a mobil robotok a már működő raktári környezetbe illeszkedtek be, mindössze korlátozott építészeti átalakítás és informatikai egyeztetés mellett. Ez különösen fontos szempont olyan vállalatok számára, amelyek meglévő, úgynevezett barna mezős környezetben keresnek fokozatosan bevezethető automatizálási megoldást.

Az EAE 212a automatikusan tölt, a robotok kommunikálnak egymással, így a raktári folyamatok soha nem állnak le.
Önálló navigáció, intelligens rakománykezelés
Az EAE 212a mobil robotok egyik meghatározó előnye a magasfokú autonómia. A járművek 3D-kamerák és szenzorok segítségével érzékelik környezetüket, felismerik az akadályokat, és rögzített tájékozódási pontok nélkül is biztonságosan navigálnak a raktárban. Ez lehetővé teszi, hogy dinamikus, emberekkel és más gépekkel közösen használt munkaterületen is megbízhatóan működjenek.
„Nagyon rugalmas járműveket akartunk, amelyek önállóan kikerülik az akadályokat, és a raklapokat talajszinten tudják felvenni” – magyarázza Thomas Koch.
Az EAE 212a pontosan erre a feladatra készült: intelligens raklapfelismeréssel rendelkezik, így nemcsak az ideálisan pozícionált raklapokat képes kezelni, hanem azokat is, amelyek nem teljesen pontosan állnak a felvételi ponton.
A gyakorlatban ez nagyobb folyamatbiztonságot eredményez.
„Az intelligens raklapfelismerésnek köszönhetően az EAE 212a a nem megfelelően elhelyezett raklapokat is felveszi. Ha ez nem működik, a mobil robot azonnal értesíti műszaki kollégákat, hogy a hibát gyorsan és egyszerűen manuálisan orvosolhassák” – mondja Koch.
A robotok működése így nem egy zárt, merev automatizált rendszerre épül, hanem az emberi beavatkozás lehetőségét is megtartó, rugalmas együttműködésre. Ez különösen fontos olyan raktári környezetben, ahol a mindennapi működés során eltérő méretű rakományok, mozgó munkatársak, targoncák és váratlan akadályok is megjelenhetnek.

Az intelligens raklapfelismerésnek köszönhetően az EAE 212a a nem megfelelően álló raklapokat is fel tudja venni.
Ember és gép: együttműködés a raktári hatékonyságért
Az automatizálási projektek sikerét nem kizárólag a technológia teljesítménye határozza meg. Legalább ennyire fontos, hogy az új rendszer hogyan illeszkedik a mindennapi munkába, és milyen gyorsan fogadják el a dolgozók. A DURABLE esetében a kezdeti bizonytalanság rövid idő alatt megszűnt, miután a munkatársak megtapasztalták, hogy a mobil robotok kiszámíthatóan, biztonságosan és intuitívan működnek.
Thomas Koch így foglalja össze a tapasztalatokat: „A mobil robotok és munkatársaink közötti együttműködés intuitív és hatékony.” Hozzáteszi: „A rugalmas akadálykerülésnek köszönhetően az EAE 212a dinamikusan reagál a munkatársakra, járművekre vagy nehezen felismerhető tárgyakra. Kiterjedt biztonsági rendszerek garantálják munkatársaink védelmét és megakadályozzák a gépekkel való ütközéseket.”
A projekt tehát nem a munkaerő kiváltásáról, hanem a munkatársak célzott tehermentesítéséről szól. A robotok olyan ismétlődő, kevésbé értékteremtő feladatokat vesznek át, amelyek korábban emberi kapacitást kötöttek le.

Sokszínű járműpark: a mobil robotok mellett a DURABLE raktárában a Jungheinrich szűkfolyosós és tolóoszlopos targoncái segítik a folyamatokat.
„Az EAE 212a segítségével sikeresen átalakítottuk a monoton folyamatokat, és most rugalmasabban tudjuk alkalmazni amunkatársakat más területeken” – emeli ki Koch.
Ez a megközelítés különösen aktuális a szakemberhiány időszakában. Az automatizálás nem önmagáért való technológiai fejlesztés, hanem a rendelkezésre álló emberi erőforrás hatékonyabb felhasználásának eszköze. A vegyes üzemben – ahol emberek, manuális targoncák és autonóm robotok dolgoznak együtt – a biztonság, az átlátható feladatmegosztás és a stabil folyamatirányítás kulcskérdéssé válik.
Fenntarthatóbb működés lítiumion-technológiával
A projekt a fenntarthatóság szempontjából is előrelépést jelent. Az EAE 212a mobil robotok lítiumion-akkumulátorral működnek, amely magas rendelkezésre állást és hatékony energiafelhasználást biztosít. A járművek önállóan töltődnek, és a három robot működése úgy koordinálható, hogy a raktári folyamatok töltési ciklusok alatt se álljanak le.
A célzott feladatelosztás csökkenti a felesleges járműmozgásokat is. Mivel a mobil robotok átveszik a gyakori, ismétlődő szállítási feladatokat, a nagyobb energiaigényű gépek – például a szűkfolyosós targoncák – akkor dolgoznak, amikor valóban szükség van rájuk. Így az anyagáramlás nemcsak hatékonyabbá, hanem erőforrás-kímélőbbé is válik.
A DURABLE példája azt mutatja, hogy a fenntarthatóság és a hatékonyság nem egymástól független célok. A jól megtervezett automatizálás egyszerre képes csökkenteni a felesleges mozgásokat, növelni a folyamatbiztonságot és javítani a rendelkezésre állást.

A keskeny raktárfolyosókban az EKX magaspolcos targoncák végzik a komissiózást.
Gyors bevezetés, mérhető üzleti haszon
A DURABLE és a Jungheinrich együttműködésének egyik legfontosabb eredménye a gyors projektindítás volt.
„Nagyon elégedettek vagyunk a projekt lefolyásával, és reméljük, hogy hamarosan további automatizálási megoldásokat valósíthatunk meg a Jungheinrich segítségével” – mondja Thomas Koch.
A projektmérnök külön kiemeli az együttműködés minőségét is:
„Külön kiemelendő a nyílt és átlátható kommunikáció. És a gyors projektindítás. Alig érkeztek meg a mobil robotok a raktárunkba, máris bevethettük őket.”
A bevezetéshez mindössze néhány átalakítási és IT-koordinációs lépésre volt szükség. Koch szerint ez a megoldás más, összetettebb automatizálási rendszerekhez képest egyszerűen és költséghatékonyan implementálható:
„Az EAE 212a egyszerűen és költséghatékonyan megvalósítható – összehasonlítva más, bonyolultabb automatizálási megoldásokkal.”
A projekt eredményeként nőtt az automatizáltsági szint, javult a folyamatbiztonság, csökkent a manuális, nem értékteremtő feladatok aránya, és a munkatársak elfogadottsága is magasnak bizonyult. A DURABLE számára ez az első mobilrobot-projekt nem lezárt fejlesztési irányt, hanem egy új automatizálási stratégia kezdetét jelenti.
A raktári logisztika jövője várhatóan nem az ember vagy gép kérdéséről szól majd, hanem az ember és gép hatékony együttműködéséről. A DURABLE példája azt mutatja, hogy a jól kiválasztott autonóm mobil robotok képesek stabilabbá, biztonságosabbá és gazdaságosabbá tenni a belső anyagáramlást – miközben a vállalat lépésről lépésre készíti fel raktári folyamatait a jövő kihívásaira.
Projekt röviden
Ügyfél: DURABLE Hunke & Jochheim GmbH & Co. KG
Helyszín: Iserlohn, Németország
Raktárméret: 24 000 m²
Megoldás: 3 db Jungheinrich EAE 212a autonóm mobil robot lítiumion-technológiával
Feladat: beérkező árukhoz kapcsolódó belső raklapszállítás és betárolási folyamatok támogatása
Eredmény: gyors bevezetés, hatékonyabb anyagáramlás, magas dolgozói elfogadottság, csökkentett manuális terhelés
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Mozgásban
Nyári autós útikalauz: különleges célpontok, ahol még a zsúfolt autópályákat is elkerülhetjük
Júniusban, a nyári vakáció első hullámával családok és baráti társaságok indulnak útnak autóval a legnépszerűbb nyaralóhelyek felé, hogy kipihenjék az év első felének fáradalmait. A horvát tengerpart, az olasz üdülővárosok vagy a Balaton környéke ilyenkor szinte garantáltan megtelik, a megnövekedett forgalom pedig hosszabb menetidővel, torlódásokkal, stresszes és rizikós helyzetekkel járhat.
Azok számára, akik nyugodtabb környezetben szeretnének kikapcsolódni, a Hankook szakértői összegyűjtötték azokat a felfedezésre váró hazai és külföldi úti célokat, amelyek remekül megközelíthetőek kocsival és kiemelkedő élményeket kínálnak, jóval kisebb tömeg mellett.
Panorámás útvonalakon át a kristálytiszta tavakig
Bár Horvátország és Olaszország örök nyári klasszikusok, a főszezonban a hatalmas tömeg és a dugók sokat elvehetnek az utazás komfortjából. Amennyiben külföldön szeretnénk tölteni szabadságunkat, de idén inkább elkerülnénk a túlterhelt mediterrán autópályákat, érdemes kicsit nyugatabbra venni az irányt, ahol a festői Szlovénia kínál tökéletes alternatívát. A népszerű Bledi-tótól mindössze egy rövid, festői autóútra található például a Júliai-Alpok monumentális csúcsai közé ékelt Bohinji-tó. A látványos panorámautak szerelmeseinek érdemes még egy kicsit tovább gurulniuk, hogy a vadregényes Soča-völgyben kössenek ki. Ilyenkor azonban fontos, hogy a sebességet mindig a látási viszonyokhoz és az út karakteréhez igazítsuk, a kanyarok előtt pedig időben fékezzünk, így az utazás egyszerre marad élvezetes és biztonságos. Aki pedig a nyári kánikula elől hűvösebb, hegyvidéki környezetbe szeret menekülni, annak Ausztria legdélebbi tartománya, a magyar fővárostól nagyjából 6-7 óra kocsiútra található Karintia jelenthet tökéletes menedéket.
Ezek a különleges helyszínek kiváló minőségű, jól karbantartott osztrák és szlovén utakon érhetőek el, az autósók pedig teljesen elkerülhetik a horvát fizetőkapuk hétvégi, kilométeres torlódásait. Az ilyen útvonalakon, ahol gyakori az emelkedők és lejtők váltakozása, érdemes egyenletes tempóban, fokozatváltással tudatosan gazdálkodva haladni, lejtmenetben a motorféket használni és kerülni a folyamatos fékezést, hogy a jármű hosszabb távon is megbízhatóan működjön.
Vadregényes hazai tópartok
Ha itthon keresgélünk úti célt, de szeretnénk elkerülni a főszezoni „magyar tenger” vagy épp a Velencei-tó zsúfoltságát és az M7-es autópálya hétvégi, szinte menetrendszerű dugóit, Magyarországon is számtalan rejtett oázisra lelhetünk, amelyek sokkal könnyebben megközelíthetőek. Ilyen célpont például az Alföld északi részén elfekvő Tisza-tó, az aktív programok és a természetközeli élmények igazi fellegvára: a tavat megkerülő, teljesen kiépített kerékpárút biztonságos családi bringázást ígér, míg a poroszlói vízi sétányok labirintusa motoroscsónakkal, kenuval vagy kajakkal is felejthetetlen kalandokat kínál.
Akik még jobban visszavonulnának, azok számára a Mecsek lábánál fekvő és az M6-oson keresztül elérhető Orfűi-tavak strandolási lehetőséggel, vízisportokkal és túraútvonalakkal, a közeli Pécs pedig kulturális élményekkel kecsegtetnek. Ugyanakkor, ha autóval érkezünk az erdőszéli, tóparti helyszínekre, továbbra is fontos figyelni a váratlanul megjelenő gyalogosokra és kerékpárosokra, valamint a kijelölt parkolóhelyeket használni, hogy mindenki biztonságát megőrizzük.
Autós barangolás hegyes-völgyes tájainkon
Akik a tűző nap helyett itthon is inkább a fák árnyékára és a háborítatlan nyugalomra vágynak, az ország két eldugott sarkában is csodákra bukkanhatnak. Nyugaton az Őrség lankás, zöld dombvidéke, hagyományőrző építészeti látványosságai, valamint a helyi gasztronómia nyújtanak feltöltődést. Kelet felé véve az irányt a Zempléni-hegység sűrű lombkoronái alatt megbúvó, felújított középkori várak – Füzér, Boldogkőváralja vagy Regéc – kínálnak történelmi időutazást és hűvös menedéket. A Zemplén kanyargós hegyi útjai ráadásul szintén elhanyagolható forgalommal várják azokat a sofőröket, akik az utazásban is örömöt lelnek.
Itthon és a határon túl is fő a biztonság
Akár belföldi, akár külföldi célállomás mellett tesszük le a voksunkat, a nyári forgalomban elengedhetetlen, hogy felkészülten vágjunk neki a hosszú utaknak, hiszen a biztonságos megérkezés kulcsa a tudatos tervezés és az óvatosság.
A Hankook szakértői azt javasolják, hogy nyáron az indulást a hűvösebb hajnali vagy késő délutáni órákra időzítsük, elkerülve a hétvégi csúcsidőszakokat, és használjunk valós idejű forgalomfigyelő navigációt. Útközben legalább kétóránként tartsunk 15 perces pihenőt, gondoskodjunk a bőséges folyadékpótlásról, és ne essünk túlzásba a klímával. A váratlan helyzetekre felkészülve pedig mindig legyen az utastérben könnyen elérhető láthatósági mellény, elsősegélycsomag és külső akkumulátor. Indulás előtt az autó műszaki ellenőrzését sem szabad elfelejteni, beleértve a gumiabroncsok –mindenképp nyári garnitúra – profilmélységét és az abroncsnyomást, hiszen a biztonság az aszfalton dől el. Végül szánjunk pár percet a motorolaj, a hűtőfolyadék és a szélvédőmosó szintjének ellenőrzésére is.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Mozgásban
A digitális korban miért ennyire analóg még mindig egy autó kárügyintézése?
Egy átlagos hétköznapon ma már szinte mindent néhány érintéssel elintézünk. Bankolunk a telefonunkról, online rendelünk, digitálisan írunk alá szerződéseket, és valós időben követjük csomagjaink útját. A technológia megszokottá tette a gyorsaságot, az átláthatóságot és a kényelmet. Éppen ezért különösen frusztráló, amikor egy váratlan autós káresemény után hirtelen egy olyan világban találjuk magunkat, ahol telefonhívások, papírok, egyeztetések, bizonytalanság és hosszas várakozás határozza meg a következő napokat. Joggal merül fel a kérdés: hogyan lehet, hogy miközben a világ digitalizálódik, a kárrendezés sokszor még mindig ennyire nehézkes?
Miért érezzük úgy, hogy megáll az idő egy káresemény után?
Egy közlekedési baleset vagy kisebb káresemény önmagában is kellemetlen helyzet. Az első sokk után azonban gyakran csak ekkor kezdődik az igazán időigényes rész: a biztosítói ügyintézés, a dokumentáció összegyűjtése, a javítás megszervezése, az egyeztetések sora és a mobilitás fenntartásának kérdése. Pedig a mai felhasználói elvárások már egészen másról szólnak. Szerencsére létezik kárügyintézés kényelmesen, kockázat nélkül a NetLízing Relax jóvoltából, ami időt, pénzt és energiát is spórol, akárcsak egy jól működő applikáció.
A probléma ugyanis nem kizárólag maga a sérült jármű. Sokkal inkább az, hogy egy ilyen helyzet könnyedén szétzilálhatja a napi rutint. Magánszemélyként elmaradhatnak a fontos programok, a gyerekek logisztikája bonyolulttá válhat, vagy egyszerűen megszűnik az a szabadság, amit az autó biztosít. Vállalkozásként pedig a helyzet még kritikusabb: egy kieső autó elhalasztott ügyféltalálkozókat, akadozó kiszállításokat, szervezési káoszt és közvetett bevételkiesést jelenthet.
Digitális élményhez szoktunk, kivéve, amikor kárrendezésről van szó
A modern technológia egyik legnagyobb eredménye, hogy csökkentette a súrlódást a hétköznapi folyamatokban. Nem kell sorban állni, nem kell felesleges adminisztrációval időt tölteni, és egyre kevesebb folyamat igényel személyes jelenlétet.
Ehhez képest egy autókár ügyintézése sokszor még mindig úgy működik, mintha egy korábbi évtizedben ragadt volna.
- Telefonok egyik ügyfélszolgálattól a másikig.
- Hiánypótlásra váró dokumentumok.
- Nehezen követhető biztosítói folyamatok.
- Bizonytalanság a javítás költségeit illetően.
- Kérdések arról, hogy meddig marad autó nélkül.
Ez azért különösen furcsa, mert technológiai szempontból ezek a folyamatok ma már szervezhetőek lennének egyszerűbben, átláthatóbban és ügyfélbarátabb módon. A valódi probléma tehát nem technológiai hiányosság, hanem a megszokott ügyintézési modell.
Az autókár nem technikai probléma, hanem időmenedzsment-probléma
Sokan hajlamosak úgy tekinteni egy káreseményre, mint egy javítási kérdésre. Valójában azonban ez sokkal inkább idő- és erőforrás-menedzsment kérdés.
- Mennyi idő megy el telefonálással?
- Ki egyeztet a biztosítóval?
- Ki szervezi a javítást?
- Ki biztosít helyettesítő járművet?
- Mi történik addig, amíg az autó nem használható?
A közvetlen javítási költség csak a történet egyik része. A másik, gyakran láthatatlan oldal az elvesztegetett idő, a kieső mobilitás és az ezzel járó stressz.
Különösen KKV-k esetében ennek komoly ára lehet. Egy vállalkozás számára a mobilitás nem kényelmi kérdés, hanem működési alapfeltétel. Ha egy értékesítő nem jut el ügyfélhez, egy szervizes nem ér ki helyszínre, vagy egy kiszállítás késik, annak nagyon is mérhető üzleti következménye lehet.
Miért válik felértékelődötté a szolgáltatásalapú gondolkodás?
A digitális gazdaság egyik legfontosabb trendje, hogy egyre kevésbé termékeket, és egyre inkább problémamegoldást vásárolunk.
Nem szervert vásárolunk, hanem felhőszolgáltatást. Nem szoftvert telepítünk, hanem előfizetünk egy platformra. Nem feltétlenül tulajdonlunk, hanem hozzáférést veszünk igénybe.
Ez a szemlélet az autós mobilitásban is egyre erősebben jelenik meg.
Ebben a kontextusban egy kárrendezési szolgáltatás értéke nem abban mérhető, hogy ki tölti ki a dokumentumokat, hanem abban, hogy az ügyfélnek mennyi teher marad a vállán. Ez a különbség a hagyományos ügyintézés és a modern szolgáltatási szemlélet között.
Amikor a kényelem valójában üzleti racionalitás
Sokszor hajlamosak vagyunk a kényelmet „extra” szolgáltatásként értelmezni. Pedig a gyors, átlátható és kiszervezett ügyintézés valójában racionalitás.
Ha egy vállalkozó nem adminisztrációval foglalkozik, hanem a saját üzletével, az értékteremtés. Ha egy család nem napokat tölt logisztikai szervezéssel, az életminőség. Ha egy cégautó kiesése mellett is biztosított a mobilitás, az üzletmenet-folytonosság.
Itt válik különösen relevánssá a NetLízing Relax szolgáltatása. A NetLízing olyan megoldást kínál, amely vétlen károsultként leveszi az ügyfél válláról a teljes kárrendezési folyamat terhét: a biztosítói ügyintézéstől kezdve a javítás szervezésén át egészen a csereautó vagy szükség esetén cserefurgon biztosításáig. A szolgáltatás lényege nem pusztán az ügyintézés támogatása, hanem az, hogy az ügyfélnek ne kelljen egy váratlan káreseményt külön projektként kezelnie.
Ez különösen értékes lehet magánszemélyeknek, akik szeretnék minimalizálni a kellemetlenségeket, de ugyanilyen fontos lehet KKV-k számára is, ahol a kieső mobilitás konkrét üzleti veszteséget is jelenthet.
A jövő nem a gyorsabb papírmunka, hanem a kevesebb papírmunka
A valódi fejlődés nem az, ha ugyanazt a bonyolult folyamatot egy kicsit gyorsabban végezzük el, hanem az, ha a felhasználónak egyszerűen kevesebb dolga van vele.
A digitális korszakban ugyanis nem az a kérdés, hogy lehet-e egyszerűbb a kárrendezés.
Hanem inkább az: miért fogadnánk el, hogy ne legyen az?
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
-
Okoseszközök2 hét ago
A MOVA a jövő okosotthonát építi Közép- és Kelet-Európában
-
Gazdaság2 hét ago
Szegeden adta át 3 000. csomagautomatáját a GLS Hungary
-
Ipar2 hét ago
A jövő épületei már előre látnak
-
Gazdaság2 hét ago
Rekord negyedévet zárt Európa az e-autó piacon
-
Ipar2 hét ago
Hogyan befolyásolja a nitrogéngáz tisztasága a költségeket?
-
Ipar2 hét ago
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Schneider Electric és a TeraWulf együttműködése
-
Ipar2 hét ago
Ezer cégnek kell elvégeznie a kiberbiztonsági vizsgálatot a hónap végéig
-
Gazdaság2 hét ago
Vállalati adatokat lophatnak az AI-ügynökök?





