Zöld

Egyre gyakrabban jönnek a szupererős hőhullámok

A globális klímaváltozás miatt nemcsak a szárazföldeken gyarapodnak a rekord magas hőmérsékletek és szokatlanul meleg időszakok, de ugyanez megfigyelhető az óceánokban is.

A nagy intenzitású tengeri hőhullámok gyakorisága 20-szorosára nőtt az iparosodás előtti időkhöz képest, amihez az ember okozta éghajlatváltozás jelentős mértékben hozzájárult – összegezte Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos tényeket érthető formában közlő Másfélfok oldalon közzétett cikkében.

Modellszámítások szerint egy 3 Celsius-fokkal melegebb Földön 1-10 évente többször lehetnek olyan nagy tengeri hőhullámok, amelyek korábban jellemzően több száz, vagy ezer évente csak egyszer fordultak elő – olvasható Lehoczky Annamária cikkében.

A meteorológus felhívja a figyelmet arra, hogy a tengeri hőhullámok, amelyek szokatlanul magas vízfelszíni hőmérsékleteket okoznak egy adott régióban, már ma is jelentős károkat okoznak a tengeri ökoszisztémákban, tömeges állománypusztulást, elvándorlást és az egész ökológiai rendszer átrendeződését idézve elő. A halállomány megtizedelődése és a fajok elterjedési területének eltolódása – túlhalászattal és szennyezéssel kombinálva – az élelmiszerbiztonságot is fenyegeti.

„A globális felmelegedés hatására azért melegednek gyorsuló ütemben az óceánok, mert azok nyelik el a légköri többlethő oroszlánrészét.”

Lehoczky Annamária a cikkben felidézi, hogy az elmúlt évek egyik legjelentősebb hőhulláma „Blob” (azaz „Folt”) néven híresült el, a Csendes-óceán északkeleti térségében 2013 és 2015 között. Az átlagosnál melegebb vízben mérgező algavirágzás alakult ki, aminek hatására több kereskedelmi szempontból fontos halászterületet le kellett zárni. A táplálék csökkenésével a helyi lazac populációk drámaian visszaestek, és tömegével pusztultak el a tengeri madarak és fókák. Számos faj elterjedési területe pedig északabbra tolódott. A Blobhoz hasonló nagy tengeri hőhullámok a többi óceáni medencében is előfordultak az elmúlt évtizedben.

A cikk szerint a műholdas tengerfelszín-hőmérséklet mérések kezdete óta (1981) több mint 30 ezer hőhullám fordult elő, és ezek közül a 300 legnagyobb esemény átlagosan 1,5 millió négyzetkilométert érintett, 40 napig tartott és a hőmérsékleti csúcs idején 5 Celsius-fokkal volt magasabb a vízfelszín hőmérséklete a megszokottnál. Emellett a kutatók azt is kimutatták, hogy a nagy tengeri hőhullámok gyakorisága, intenzitása és hossza megnövekedett az utóbbi négy évtizedben az összes óceáni medencében.

„Összességében a nagy intenzitású események előfordulási valószínűsége 20-szorosára növekedett az ember okozta éghajlatváltozás hatására. Számos tanulmány figyelmeztet, hogy az emelkedő üvegházgáz-kibocsátások miatt a jövőben várhatóan folytatódni fognak a már észlelt változások, sőt rosszabbodik a helyzet: az egyre erősödő klímaváltozás egyre gyakoribb, intenzívebb és hosszabb tengeri hőhullámokat fog eredményezni”

– írja Lehoczky Annamária.

A jelenlegi kibocsátási trendek mentén haladva még ebben a században elérhetjük a 3 Celsius-fokos globális hőmérséklet emelkedést, aminek hatására az óceán nagy részén állandósulhat a hőhullámos állapot, ami katasztrofális hatással lehet az ökológiai rendszerekre – figyelmeztet a meteorológus, hozzátéve, hogy azok a térségek kifejezetten sérülékenyek a szélsőséges hőmérsékletekkel szemben, ahol a fajok nagy hányada a hőmérsékleti tolerancia küszöbének felső határán van. Ilyen hely például a Csendes-óceán délnyugati szegmense és az Atlanti-óceán középnyugati része. Emellett azok a térségek is fokozott veszélynek vannak kitéve, ahol az éghajlati hatások mellett egyéb emberi tényezők – elsősorban a túlhalászat és szennyezés – is nyomást gyakorolnak az ökológiai rendszerekre. Ilyen terület az Atlanti-óceán középső és északkeleti része, valamint a Csendes-óceán északnyugati része.

„Ha sikerülne a melegedés mértékét 1,5 vagy 2 Celsius-foknál korlátozni (amit a világ országai elviekben vállaltak a párizsi megállapodásban), akkor a nagy tengeri hőhullámokkal sújtott területeknek még lenne némi esélye regenerálódni egy-egy esemény után, ugyanis így az intenzívebb események visszatérési ideje 5 és 20 év között alakulna”

– írja a szakértő, aki szerint ahhoz, hogy minél több egészséges tengeri ökoszisztémát megőrizzünk és elkerüljük az állandósuló hőstresszt az óceáni medencékben, a globális üvegházgáz-kibocsátások azonnali és nagymértékű csökkentésére van szükség.

Forrás: HVG

Related Topics:felmelegedés globális hőhullám ocean probléma szennyezés változás

Up Next

Soha nem húzódott még vissza ilyen gyorsan az északi-sarki jég

Don't Miss

Megszületett a Déli-óceán

Zöld

Siemens: fenntarthatósági mérföldkövek 2024-ben

A vállalat megoldásai több károsanyag kibocsátást előznek meg, mint az életciklusuk során keletkezik.

Megjelent a Siemens fenntarthatósági jelentése. A globális technológiai vállalat évente számol be eredményeiről az ún. DEGREE keretrendszerében. Ez mérhető célokat és mutatókat rögzít a dekarbonizáció, az etika, a vállalati kormányzás, az erőforrás-hatékonyság, az egyenlőség, a foglalkoztathatóság terén.

A 2024-es eredmények közé tartozik, hogy a vállalat termékei és megoldásai először kerültek el több károsanyag-kibocsátást, mint amennyit a Siemens teljes értéklánca generált.

A friss fenntarthatósági jelentésből kiderül, hogy

a 2024-ben értékesített megoldások életciklusuk során 144 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátását előzik meg, szemben a Siemens teljes értékláncának 121 millió tonnás kibocsátásával.
A vállalat üzleti tevékenységének több mint 90 százaléka pozitív fenntarthatósági hatást eredményez. A maradék az olyan ágazatokban folytatott üzleti tevékenységből származik, mint az olaj- és gázipar, a szénbányászat vagy a széntüzelésű energiatermelés. A Siemens célja ezen arány csökkentése.
A cég 2019-es bázisévhez képest 60 százalékkal csökkentette a saját működéséből származó CO₂-kibocsátást, és célja, hogy 2030-ra karbonmentessé váljon.
A Siemens támogatja és ösztönzi beszállítóit fenntarthatósági gyakorlatuk fejlesztésében.
A vállalat saját fenntarthatósági jelölése, az EcoTech címke már több mint 25 ezer terméken megtalálható. Ezek a fenntartható anyaghasználat, az optimális alkalmazás és a körforgásosság terén kiemelkedőnek számítanak.
A vállat 327 ezer alkalmazottja, egyenként átlagosan 27 órát töltött digitális tanulással, meghaladva a 2025-re kitűzött, személyenkénti 25 órás célt. A munkatársak számára közel 200 ezer digitális tananyag érhető el világszerte.
A Siemens felsővezetői között 32 százalékban képviseltetik magukat a nők, ami növekedés a 2020-as 23 százalékhoz képest.
A fenntarthatóság 2020 óta a vezetői javadalmazás részét képezi.

Technológia a fenntarthatóság szolgálatában

A Siemens nagy figyelmet fordít arra, hogy technológiai fejlesztései is a fenntarthatósági célokat szolgálják, különösképpen a következő három területen: a dekarbonizáció és az energiahatékonyság, az erőforráshatékonyság és a körforgásos gazdaság, valamint az emberközpontúság és a társadalmi hatások terén. Néhány példa ezen fejlesztések közül:

Fejlett gyártás és körforgásosság
Az automatizált akkumulátor-újrahasznosítás lehetőségeinek feltárása megvédi a személyzetet a manuális szétszerelés veszélyeitől, és akár 75 százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, az akkumulátoranyagok körforgásosságának biztosításával.
Kapcsolódás és peremhálózatok (Edge)
A szenzoradatokkal működő automatizált minőségellenőrzés a friss élelmiszer-előállításban erőteljes peremhálózati számítástechnikát igényel, és javítja az élelmiszer-biztonságot, csökkenti az élelmiszer-pazarlást.
Automatizálás jövője
A fizikai helyett digitális tesztek alkalmazása csökkenti a prototípusok számát, így hatékonyabbá és környezetbarátabbá teszi az új termékek vagy akár városrészek fejlesztését.
Szoftver rendszerek és folyamatok
Skálázható és adaptálható megoldások a villamosenergia-hálózatok monitorozására és áramkimaradások kezelésére, amelyek növelik a meglévő hálózatok kapacitását, és segítik az energiaátmenet felgyorsítását.
Fenntartható energia és infrastruktúra
A bécsi Seestadt Aspern egyik energiahatékonysági projektjében az energia- és épülettechnológiák kombinálása 70 százalékkal csökkenti a lakások szén-dioxid-kibocsátását.

Az etikai normák és a felelős üzleti magatartás az MI-alapú termékek fejlesztése és használata során is jelen vannak, hogy felelős mesterséges intelligenciát biztosítson a vállalat.

A Siemens fenntarthatósági jelentése teljes terjedelmében erre a linkre kattintva érhető el.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Zöld

Hogyan hasznosíthatjuk a Nap energiáját a fűtési idény előtt?

Az őszi-téli időszakban érdemes elmerengeni azon, hogy a napfény mekkora jelentőséggel bír a passzívházak lakóinak életében, különösen akkor, amikor a nap sugarai fűtik otthonainkat egészen a késő ősz beköszöntéig.

Igen, jól hallottad. Miközben már mindenkinél a kályhák és radiátorok biztosítják a komfortos hőérzetet, az Aktív Passzív Stúdió által tervezett passzívházak tulajdonosainak még nem is kellett bekapcsolnia a fűtést. Milyen technológia teszi mindezt lehetővé?

A Nap, mint természetes energiaszolgáltató

Olykor el is feledkezünk arról, mennyire karnyújtásnyira van tőlünk a legősibb energiaforrásunk, a Nap. Egy gondosan megtervezett, környezetorientált ház esetében nemcsak elméletben, hanem a valóságban is megtapasztalhatjuk ezt.

Egy ilyen épület ugyanis nemcsak szigetel, hanem lényegében „gyűjti” és tárolja a napenergiát, mint egy hatalmas akkumulátor. A jó szigetelés és tájolás révén a késő őszi napokon fűtés nélkül is kellemes hőmérsékletet biztosít beltérben.

Ez persze nemcsak modern technológia, hanem az emberi igényekhez való alkalmazkodás is egyben, ahol a lakók saját bőrükön tapasztalhatják meg ezt a kényelmet és hatékonyságot.

Az energiatakarékosság új szintjei

Ebben a korszakban, amikor a technológia nagyobb szerepet játszik az életünk minden területén, éppúgy fontosak az energiatakarékossági megoldások is. Gondoljunk csak bele, milyen érzés lehet huzamosabb ideig úgy élni egy házban, hogy a fűtésszámlánkon még szinte csak minimális összegek szerepelnek.

Az őszi hidegebb napok ellenére sem szükséges aggódni, hiszen ezek a passzívházak kiváló szigeteléssel rendelkeznek, így a napenergiát hosszú időn keresztül képesek megőrizni. Az északi ablakok hőszigetelése, a déli homlokzat és a nagy üvegfelületek pedig aktívan dolgoznak azon, hogy minimalizálják a hőveszteséget.

Habár a tervezés során a leendő lakók még csupán elméleti lehetőségként ismerik meg ezen konstrukciók előnyeit, később a saját bőrükön tapasztalhatják meg ennek az épülettípusnak minden előnyét.

A tapasztalatok ereje

Még akár a legnagyobb szkeptikusokat is meglepheti a passzívházak hatékonysága – ami elsőre talán csak papíron megvalósítható álom, az a valóságban nagyon is találkozik a lakók vágyaival.

Egy passzívház nemcsak hogy fenntartható és energiahatékony, de rendkívüli élhetőséget is biztosít. A lakók rendre arról számolnak be, hogy élvezik a helyiségek kényelmét, és hogy számukra hihetetlen, mennyi ideig tarthat ki a napenergiából származó hő. Az ilyen jellegű személyes élmények képesek inspirálni másokat is, akik hasonló megoldásokat keresnek otthonuk tervezésénél.

A jövőben egyre fontosabbá válik, hogy valódi komforttal kényezztessük magunkat anélkül, hogy túlterhelnénk bolygónk erőforrásait. Mindez nem csak egy elmélet, hanem maga a valóság, amire egy passzívház valóban alkalmas.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Zöld

Erdei szalonka táplálkozási helyeit vizsgálták a MATE kutatói

A Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak erdei szalonkával (Scolopax rusticola) kapcsolatos kutatásai 2009-ben kezdődtek, a tudományos tevékenység pedig a mai napig tart.

A MATE-VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai legutóbbi publikációjukban a MATE-KÖTI Talajtani Tanszék kutatóival közösen számoltak be a fajjal kapcsolatos legfrissebb tudnivalókról. Ismerjük meg kutatási eredményeiket közelebbről!

A barnás-sárgás foltos, rejtőszínű tollruhával rendelkező, mindössze 300 grammot nyomó madár természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, cserjések, ugyanakkor előfordul nyílt, mezőgazdasági területeken, vetéseken és legelőkön. Utóbbi területeket különösen szereti, hiszen ez fő zsákmányának, a gilisztának is kedvelt előfordulási területe. Érdekesség, hogy bár alapvetően az erdei szalonka erdőben élő madár, nevével ellentétben éjszaka rendszeresen felkeresi a legelőket és gyepeket, az előbb említett zsákmány nagyobb mennyiségű előfordulása miatt.

Élőhelyhasználatáról még mindig viszonylag kevés információ áll a szakértők rendelkezésére, ezért a MATE kutatói azt vizsgálták, hogy az erdei szalonkák éjszakai előfordulása különbözik-e két szomszédos, hasonló növényzetű legelő között, és hogy a szalonkaészlelések térbeli mintázatának táblán belüli eltérései összefüggésben vannak-e a földigiliszta-sűrűséggel és a fő talajjellemzőkkel. Két jelölt szalonka GPS-nyomkövetési adatait és közvetlen megfigyelési adatokat használtak fel, hogy tanulmányozzák a madarak előfordulási mintázatát tavaszi és őszi időszakban. Ezen mintázatokat hasonlították össze a terepi mintavételezéssel nyert finomléptékű talajjellemzőkkel és a földigiliszták számával.

Eredményeik megerősítették, hogy a nagyobb földigilisztasűrűséggel rendelkező táblát gyakrabban látogatták a szalonkák, és ez az összefüggés a táblán belüli szinten is hasonlóan megfigyelhető volt. Eredményeik azt mutatják, hogy a szalonkák több térbeli skálán választják ki táplálkozóhelyeiket, mind a táblák között, mind a táblákon belül. Mivel a földigiliszta-sűrűség és a talajparaméterek jó indikátorai a szalonka táplálkozó élőhelyének, e változók mérése – legalábbis durva léptékben – segíthet a faj számára fontos élőhelyek azonosításában és kezelésének tervezésében.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!