Zöld

Az SAP kutatása szerint sok cégnél még csak papíron léteznek a fenntarthatósági tervek

Hatalmas szakadék tátong a legtöbb vállalat fenntarthatósági elképzelései és tényleges lépései között.

A cégek csaknem kétharmada ugyan már rendelkezik formális fenntarthatósági tervvel, a megvalósítás azonban sokszor még várat magára – állapítja meg az Oxford Economics és az SAP közös, fenntarthatósági kutatása. Az akadályok között szerepel például, hogy a felsővezetés nem elég elkötelezett a célok iránt, rosszul kommunikálja a kezdeményezéseket, nem kezeli hatékonyan a rendelkezésre álló adatokat, a cégnél nem egyesítik az erőforrásokat, illetve nincs megfelelő együttműködés sem a vállalaton belül, sem a partnerekkel.

Napjainkban globálisan egyre nagyobb szerepet kap a gazdaságban a fenntarthatóság. Szinte naponta jelennek meg cikkek, tanulmányok egy esetleges összeomlásról, a várható klímakatasztrófáról, és arról, mit tehetnénk, hogy ezeket elkerüljük. Nagyon sok múlik az egyes vállalatokon is. A fenntarthatóság ráadásul az üzleti siker szempontjából épp olyan fontos, mint a bevétel és a nyereség. Szakértők már többször felhívták a figyelmet arra: ez az az évtized, amikor a vállalatoknak cselekedniük kell. A változás jelentőségét és a cégekre gyakorolt pozitív hatásait egyre többen ismerik fel. Nagy részük azonban még igen messze van a tervek hatékony megvalósításától – állapította meg az Oxford Economics és az SAP nemrég készült Sustainability Research anyaga.

A jószándék kevés

A fenntarthatósági kezdeményezések értékét ugyan széles körben még nem ismerték fel, a kutatás szerint az ezekhez kapcsolódó esettanulmányokkal, szempontokkal azonban tisztában vannak. A megkérdezett felsővezetők általában szeretnének javítani vállalataik fenntarthatóságán. Ezen a téren 58 százalékuk a hatékonyabb működést, 46 százalékuk a reputáció növekedését, 44 százalékuk pedig az ügyféligényeknek való megfelelést látnák erőfeszítéseik legfőbb hozadékának. A kutatásba bevont vállalatok 63 százaléka már rendelkezik formális fenntarthatósági tervvel.

A víziókon túl – felemelkedőben a fenntarthatóság vezetői

A legtöbb válaszadó lazán meghatározott célokról, és egymáshoz kevéssé kapcsolódó külső és belső közreműködőkről számolt be. A fenntarthatósági tervvel rendelkező cégek felsővezetőinek nagyjából kétharmada látja úgy, hogy az intézkedések hatályát és céljait nem kommunikálják hatékonyan a szervezeten belül vagy azon kívül.

A vállalatvezetők egy kis csoportja – mintegy 9 százaléka – azonban már felkarolta a fenntarthatóságra fókuszáló folyamatokat, és az adott cégek élvezik is azok előnyeit. Ezek a „fenntarthatósági vezetők” felismerhetők arról, hogy világos célokat fogalmaznak meg stratégiai szinten, kiaknázzák a technológia és az adatmenedzsment átformáló erejét, a folyamatokba pedig bevonják a munkavállalókat, az ellátási láncok szereplőit és a politikai döntéshozókat is.

„Ezek azok a céges illetékesek, akik nem csupán a magasztos célok megfogalmazását tekintik feladatuknak, hanem a legmodernebb módszerekkel, a digitalizáció előnyeit kihasználva konkrét cselekvésekkel képesek eredményt elérni. Az SAP fenntarthatósági szoftvermegoldásainak is elsősorban ők a korai alkalmazói”

– fogalmazott a kutatás kapcsán Pintér Szabolcs, az SAP Hungary ügyvezető igazgatója.

“Ők a vállalaton belül és kívül egyaránt kommunikálnak az érdekeltekkel, és hasznosítják az integrált technológiákat a teljesítmény mérésére és nyomon követésére, amivel megteremtik az elszámoltathatóságot”.

Mi adhat lendületet a fenntarthatósági kezdeményezéseknek?

Az Oxford Economics és az SAP kutatása révén a kapott válaszokból kirajzolódnak azok a fő kihívások, amelyekre a vállalatoknak összpontosítaniuk kell ahhoz, hogy javítsanak eredményeiken, és valóban elérjék fenntarthatósági céljaikat.

Először is megállapíthatjuk, hogy felsővezetői elkötelezettség, támogatás nélkül nem lehet előrébb jutni. A fenntarthatósági erőfeszítések világos tervek felállításával kezdődnek, ezeket pedig kommunikálni és hangsúlyozni kell az egész szervezet számára. A fenntarthatósági lépések a hierarchia tetejéről indulnak, de a terveket a munkavállalóknak kell végrehajtaniuk. Ahhoz, hogy elérjük a várt eredményeket, elengedhetetlen, hogy érthető, jól megfogalmazott célok mentén összekapcsoljuk a megvalósításban főszerepet játszó csapatokat.

Nem kerülhetik ki a vállalatok a folyamatok, technológiák és adatok integrációját sem. A legtöbb cég nem építette be a fenntarthatóságot fő stratégiáiba. Az elszigetelt megoldások emiatt párhuzamosságokat teremtenek, akadályozzák a stratégiai tervezést, elszigetelik egymástól a pénzügyi és egyéb információkat. Ezeknek az erőforrásoknak az egyesítése biztosítja a fejlődés és a teljesítmény átláthatóságát.

A fenntarthatósági gyakorlatokat az ügyfelekre, a szállítókra és partnerekre is ki kell terjeszteni. A megújuló energiát biztosító szolgáltatók például fontos szereplők, a válaszadók több mint harmada mégsem tekint rájuk kulcsfontosságú partnerként a széndioxid-kibocsátási célok elérésében. A saját magukkal szemben megfogalmazott elvárásokat sem alkalmazzák partnereikre. Pedig a fenntarthatóság csapatjáték, és együttműködést igényel az ellátási láncok teljes hosszában.

Az adatokat nem elég begyűjteni, értelmezni is kell. Az elemzés segítségével a vállalatok jobban látják, milyen erőforrások állnak rendelkezésre, ellenőrizhetik a hatékonyságot, mérhetik, összehasonlíthatják az eredményeket, és láthatják, mikor milyen változtatásokra lenne szükség. Ez a terület számos iparágban megérett a fejlesztésre.

Related Topics:cégek fenntarthatósági hiány kutatás SAP terv zöld

Up Next

Támogass fenntarthatósági projekteket használt tárgyaiddal

Don't Miss

Cél az aludobozok 100 százalékos újrahasznosítása

Zöld

Kevesebb antibiotikum és környezetterhelés, kisebb járványkockázat: ezért számít az állatjólét

A magasabb állatjóléti követelményekkel szemben gyakran az az ellenérv hangzik el, hogy a tágasabb férőhely, a több mozgás és a hosszabb nevelési idő növeli az állattenyésztés takarmány- és területigényét. Berezvai Zombor, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint ez azonban csak a mérleg egyik oldala.

A zsúfolt, nagyüzemi tartás nagyobb antibiotikum-felhasználással, koncentrált trágyaterheléssel és a fertőző betegségek gyorsabb terjedésével is együtt járhat. Ha ezeket a következményeket is figyelembe vesszük, az állatok jóléte már nem a fenntarthatóság ellenfelének, hanem bizonyos esetekben annak egyik feltételének látszik.

Első pillantásra hatékonynak tűnhet, ha minél kisebb területen, minél gyorsabban nevelnek fel minél több állatot. Az intenzív rendszer azonban nemcsak húst, tejet vagy tojást állít elő nagy koncentrációban, hanem ugyanígy sűríti az antibiotikumok használatát, a keletkező trágyát és a járványkockázatot is. Ha ezeket a következményeket is beleszámítjuk, már korántsem egyértelmű, hogy a gyengébb állatjólét jelenti a fenntarthatóbb megoldást.

A magyarok többsége szigorúbb szabályokat támogat

Az étkezés 2024-ben egy átlagos uniós állampolgár környezeti terhelésének közel feléért felelt, az állati eredetű termékeknek, különösen a húsnak pedig kiemelkedő szerepük volt ebben. Az állattenyésztés ugyanakkor az egyik legsúlyosabb állatjóléti problémát is jelenti.

Ezt érzékelteti egy ezerfős brit kutatás is, amelyben kilenc, széles körben alkalmazott állattartási gyakorlatról kérdezték meg az embereket. A vizsgált eljárások között szerepelt a hím naposcsibék élve ledarálása, az újszülött malacok fogainak eltávolítása, valamint a sertések olyan szűk ketrecekben tartása, amelyekben megfordulni sem tudnak. A megkérdezettek mind a kilenc gyakorlatot elsöprő arányban elfogadhatatlannak minősítették, ami jelentős különbséget jelez a társadalmi elvárások és az állattenyésztésben ma is alkalmazott eljárások között.

Egy 2025-ös, ugyancsak ezerfős magyar közvélemény-kutatásban a válaszadók 56 százaléka támogatta a fajspecifikus uniós előírásokat, 75 százalékuk javítaná a brojlercsirkék életkörülményeit, 77 százalékuk pedig az EU-n kívülről behozott állati termékeknél is megkövetelné az uniós tartási szabályokat. A társadalmi elvárás tehát egyértelmű: az állatjóléti normák megújítására, szigorú ellenőrzésére és betartatására van szükség. Egy demokratikus társadalomban pedig erre reagálnia kell a politikai döntéshozóknak.

A nagyüzemi tartás három rejtett költsége

Világszerte az antibiotikumok mintegy 70 százalékát a nagyipari állattenyésztésben használják fel. Ez hozzájárulhat az antimikrobiális rezisztencia kialakulásához, vagyis ahhoz, hogy a baktériumok ellenállóvá váljanak az emberi gyógyításban is nélkülözhetetlen gyógyszerekkel szemben. Egy idézett kutatás szerint az ágazat antibiotikum-felhasználása 2010 és 2030 között 67 százalékkal nőhet. A lassabban növő, egészségesebb csirkefajták ugyanakkor kevesebb antibiotikumot igényelnek, miközben lényegesen kevesebbet is szenvednek.

A nagy állatlétszámú telepeken a trágya is erőforrásból környezeti teherré válhat. Erjedése metánt bocsát ki, túlzott kijuttatása pedig szennyezheti a talajt és a vizeket, miközben kórokozókat és antibiotikum-maradványokat juttathat a környezetbe. Magyarországon is mindennapi probléma a nagy mennyiségű trágya elhelyezése; 2024-ben például Budaörstől a Hajógyári-szigetig érzékelhető bűzterhelést okozott a mezőgazdasági területekre kijuttatott baromfitrágya.

A zsúfoltság a fertőzések terjedésének is kedvez. Az Európai Unióban 2026 márciusa és májusa között 2,4 millió tojótyúkot érintett a madárinfluenza, de az állatoknak mindössze 0,17 százaléka rendelkezett szabadtéri hozzáféréssel, miközben az uniós tojótyúkok 23 százaléka él szabad tartásban vagy ökológiai rendszerben. Ez arra utal, hogy elsősorban nem a vadmadarakkal való érintkezés, hanem a zárt, nagy létszámú állományok sérülékenysége a meghatározó.

A nagyobb állatjólét a fenntarthatóság része

A nagyüzemi telepek

„nemcsak húst, tejet vagy tojást állítanak elő nagy koncentrációban. Ugyanígy koncentrálják az antibiotikumok használatát, a keletkező trágyát és az állatbetegségek terjedésének kockázatát is”

– írja Berezvai Zombor a Másfélfokon megjelent cikkében.

A szabadabb, az állatok természetes viselkedésének nagyobb teret engedő tartás csökkentheti az antibiotikum-felhasználást és a trágyaterhelés koncentrációját, miközben ellenállóbbá teheti az állományokat a betegségekkel szemben. A magasabb állatjólét nem minden környezeti mutatót javít automatikusan, de a rendszerek összehasonlításakor a terület- és takarmányigény mellett az egészségügyi, járványügyi és környezeti károkat is számításba kell venni.

Forrás: masfelfok.hu

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Zöld

Jöhetnek a papírpalackok

Radikális karbonlábnyom-csökkentést hozhat az ipari méretű papírpalack-gyártás.

A globális bor-, szesz- és élelmiszeripar egyre nagyobb nyomás alatt áll, ami a csomagolást illeti. Az üveggyártás akár 1500°C-os, jellemzően fosszilis energiával fűtött kemencéket igényel, az elmúlt évek energiaválságai, költségemelkedése és alapanyag-hiánya azonban erősen sújtotta ezt az iparágat.

Ezzel párhuzamosan, számos piacon szigorodnak a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) szabályok, amelyek szerint a vállalatoknak fizetniük kell csomagolásuk környezeti hatásaiért; – a nehéz anyagok, mint az üveg, ebben a rendszerben az egyik legköltségesebb kategóriának számítanak.

Továbbá a kiskereskedők és a vásárlók is egyre jobban odafigyelnek arra, hogy egy-egy termék milyen karbonlábnyommal kerül a polcokra. Az alkoholtartalmú italok márpedig a bolti csomagolások összes környezeti hatásának mintegy harmadáért felelősek, döntően az üvegpalackok miatt. A fiatal Z és Y generációk ezeket ráadásul egyre inkább a klímavédelmi tétlenség jelképének, nem pedig minőségi jegynek tekintik, ezért a csomagolás a márkák látványos eszköze lehet a klímatudatosság kommunikálására is.

Könnyű, környezetbarát és ipari méretekben gyártható

Erre a kihívásra ad megoldást a brit Frugalpac. A vállalat száz százalékban újrahasznosított kartonpapírból készülő Frugal Bottle palackjai jelenleg az egyetlen kereskedelmi forgalomban kapható papírpalackok a piacon. Ez a csomagolás az átlagos, majdnem fél kilós 750 ml-es palack súlyát 100 gramm alá csökkenti, miközben 76 százalékkal alacsonyabb a víz-, és 84 százalékkal kisebb a karbonlábnyoma egy-egy terméknek.

A cég első gépeivel 2020 óta már 4 millió ilyen papírpalack készült, amelyek közel 1400 tonna szén-dioxid-kibocsátás megtakarítását tették lehetővé. A berendezés új generációját pedig már úgy tervezték, hogy kiküszöbölje a globális sorozatgyártás eddigi akadályait is: elődeinél gyorsabb, skálázhatóbb és megbízhatóbb megoldást nyújt.

Az új gépsor a korábbi kapacitás több mint ötszörösével üzemel, és évente mintegy 14 millió papírpalack előállítására képes. Ennek a rendszernek a központi technológiai platformját, az automatizálási architektúrát, a hajtásokat és az adatátláthatósági rendszereket a Siemens szállította.

A papírpalackba csomagolt borok, szeszes italok és olajok már több áruházlánc polcain megtalálhatóak Nagy-Britanniában és Németországban, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is. Egyes partnerek a saját telephelyükön végzik a papírpalackok gyártását, így az üres üvegpalackok szállításából eredő karbonkibocsátás is megspórolható.

A technológia július közepén, Manchesterben, a Transform 2026 konferencián is megtekinthető lesz.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Zöld

Valós idejű egyedfelismerés a természetvédelem szolgálatában

Új fejlesztés teszi lehetővé az állatok azonosítását drónokról is. Gyors, pontos és terepi alkalmazásra is alkalmas egyedfelismerő algoritmust fejlesztettek az ELTE biofizikusai.

Az MTA–ELTE „Lendület” Kollektív Viselkedés Kutatócsoport, a Max-Planck Kutatóintézet és a Stuttgarti Egyetem együttműködésében született RAPID rendszer képes valós időben azonosítani mintázott állatok egyedeit akár drónokról is. Az új módszer jelentős előrelépést jelent az egyedi viselkedés vizsgálata és a természetvédelmi monitorozás területén.

Az állatok egyedi azonosítása kulcsfontosságú feladat az ökológia és a viselkedéskutatás területén, ugyanakkor a terepi megfigyelések során hosszú ideig csak szakértők manuális munkájára lehetett támaszkodni. A mesterséges intelligencia és a számítógépes látás fejlődésével azonban lehetővé vált, hogy ezt a feladatot automatizált rendszerek végezzék el. A jelenlegi megoldások többsége ugyan nagy pontosságot ér el, de gyakran nem alkalmas valós idejű működésre vagy terepi, korlátozott kapacitású eszközökön való alkalmazásra. Erre a kihívásra ad választ a RAPID (Real-time Animal Pattern re-Identification on edge Devices) nevű új algoritmus, amelyet Zábó András és Nagy Máté, az MTA–ELTE „Lendület” Kollektív Viselkedés Kutatócsoport munkatársai, valamint Aamir Ahmad, a Max Planck Intézet és a Stuttgarti Egyetem kutatója fejlesztett.

A RAPID különlegessége, hogy képes valós időben működni: egy hagyományos számítógépen másodpercenként 40–60, míg kisebb, beágyazott eszközökön – például drónokon – akár 10 egyed azonosítására is képes. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nemcsak utólagos képfeldolgozásra használható, hanem valós időben történő megfigyelések során is, például autonóm drónrendszerek részeként.

Az algoritmus működésének alapja a mintázott állatok egyedi megjelenése: a zebrák csíkjai, a zsiráfok foltjai vagy a jaguárok mintázatai egyedenként különböznek, hasonlóan az emberi ujjlenyomatokhoz. A RAPID ezeket a vizuális jellegzetességeket elemzi, és egy korábban felépített adatbázishoz hasonlítja, így azonosítja az adott egyedet.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!