Miközben a munkaerőhiány miatt minden nap számít egy pozíció betöltésében, a Z generáció alkalmazása újfajta kihívást állít a cégek elé: gyorsan felvehetők, de csak lassan és tudatosan illeszthetők be a szervezetbe.
A klasszikus onboarding eszközök gyakran hatástalanok, a HR-eseknek pedig új szerepben kell helytállniuk: nem elég toborzónak lenniük, ma már mentorok, fejlesztők és szocializációs trénerek is egy személyben.
A Z generáció sok szempontból jól képzett, technológiailag felkészült és motivált – mégis rövid ideig maradnak, gyakran már néhány hónap után felmondanak (1). A HR-eseknek ma nem csak munkáltatóknak, hanem kísérőknek, mentoroknak, sőt időnként szinte „pótszülőknek” is kell lenniük. Fárasztó? Igen. Megéri? Ha jól csináljuk, akkor nagyon is.
„A Z generáció munkahelyi sikeréhez nem elég alkalmazkodni hozzájuk, meg is kell őket tanítani arra, hogyan működik a munka világa. Ehhez tudatos, személyre szabott fejlesztésre van szükség, és kis túlzással kell valaki, aki a beillesztési időszakban anyja helyett anyja”
– mondta Horányi-Kiss Annamária, a JIT Talent vezető tanácsadója.
Gyors toborzás, lassú integráció: miért működik ez együtt?
A Z generáció tagjai technikailag felkészültek, képzettek, a kiválasztásuk ezért határidős recruitment modellben kiválóan működik. Ugyanakkor 10 hónapon belül sokuk felmond, mert nem érzik magukat a csapat részének , nem kapják meg a kívánt visszajelzést, vagy nem értik a szervezeti szabályokat. A beillesztésük ezért nem zárulhat le az első munkanap után: fokozatos, egyéni alapú támogatásra van szükségük.
„Nem az a nehéz, hogy felvegyük őket, az a nehéz, hogy megtartsuk őket. A Z generáció egyéni figyelmet, értelmezhető visszajelzéseket és valós szocializációt igényel, nem csocsóasztalt”
– hangsúlyozta a szakértő.
A JIT Talent gyakorlata szerint a fiatal munkavállalók megtartását nem a juttatási csomag, hanem a személyre szabott támogatás és az emberi interakciók minősége határozza meg. A legjellemzőbb kihívások közé tartozik, hogy a Z generáció tagjai bár technikailag felkészültek és szakmailag is gyakran kompetensek, hiányoznak belőlük a fejlett humán készségek. Sokan nem tudják például, hogyan érdemes köszönni egy megbeszélésen, vagy mikor és milyen formában szólítsanak meg egy vezetőt.
Komoly problémát jelent a pozitív visszajelzés iránti, néha túlzott igény is. Ha nem kapnak rendszeres, konkrét megerősítést, könnyen elveszítik a motivációjukat, és hajlamosak a gyors váltásra, akár alig néhány hónap után. Mindemellett sokuk nem érzi magát a közösség részének, nem szeretik a közös tréningeket, és inkább egyéni térben, izoláltan dolgoznak. Nem ritka, hogy még az edzőteremben is fejhallgatóval edzenek, elkerülve a társas kapcsolatokat.
A babzsák nem vállalalti kultúra
Itt a céges szocializáció klasszikus eszközei, mint a modern irodatér, a babzsák vagy a heti csapatreggeli, önmagukban nem elegendőek . A Z generáció számára ezek nem jelentik automatikusan a szervezeti kultúrához való tartozást, amelyet így külön, tudatosan kell átadni számukra. Ehhez társul az a tény is, hogy gyermekkoruk óta döntéshelyzetekkel kellett szembenézniük, már két-három éves korban választási kényszert éltek meg a médiafogyasztásban, ami felnőttként bizonytalanságot, lojalitáshiányt és alacsony rezilienciát eredményezhet.
Szintén visszatérő nehézség, hogy kommunikációjuk gyakran túl közvetlen, olykor bántóan őszinte. Nem érzik, mikor lépnek át egy határt, így előfordulhat, hogy kioktatják a vezetőt, vagy nem megfelelő hangnemben adnak visszajelzést. Ezek a viselkedésformák azonban nem szándékos tiszteletlenségből fakadnak – sokkal inkább abból, hogy nem ismerik a munkahelyi kommunikációs normákat, amelyeket szintén meg kell nekik tanítani.
Nem babusgatásra, fejlesztésre vágyik a Z generáció a munkahelyeken
A Z generáció beillesztésére nincsenek mindenki számára működő sablonmegoldások, de néhány alapelv következetes alkalmazása jelentősen javíthatja a sikeres integráció esélyét. A legfontosabb, hogy a fejlesztést kezdetben ne csoportos tréningek keretében próbáljuk megoldani. A fiatalok az egyéni figyelmet értékelik igazán, míg a csoportos helyzetek gyakran feszélyezik őket, és sok esetben az idősebb generációkban is ellenérzést szülhet, hogy úgy érzik sokat kell „babusgatni” az új belépő Z-ket.
Fontos, hogy a szervezeti kultúra ne csupán az arculatban, hanem értékekben és viselkedési normákban is testet öltsön. A közösséghez tartozás érzése nem alakul ki attól, hogy van egy csocsóasztal az irodában, szükség van valódi közös célokra, példamutató vezetőkre és következetes értékközvetítésre.
De persze nem lehet az egész szervezetet alárendelni annak, hogy minden Z generációs munkatárs folyamatosan megerősítést kapjon. Ehelyett érdemes őket megtanítani arra, hogy felismerjék saját teljesítményük sikerességét anélkül, hogy állandó külső visszacsatolásra szorulnának. „Ez nem könnyű, de nem lehetetlen” – teszi hozzá Horányi-Kiss Annamária.
Végül pedig a kommunikációs normák átadására is külön figyelmet kell fordítani. Egy új kollégának tudnia kell, hogyan készüljön fel egy megbeszélésre, kit és milyen módon keressen meg egy kérdéssel, és mit jelent az, ha valamit határidőre vállal. Ezek a „munkahelyi alapszabályok” sok esetben nincsenek meg a Z generáció eszköztárában, de ha kapnak támogatást és világos kereteket, gyorsan tanulnak, és hosszú távon megbízható munkatársakká válhatnak.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
