Connect with us
Hirdetés

Gazdaság

Szoronganak a magyar anyák a munkába való visszatéréskor

Magyarországon a tipikus munkába visszatérő anya képe nem túl pozitív. Fáradt, szétesett, csak a gyerekre fókuszáló, önmagát mindenben háttérbe szorító nő képét rajzolták meg egy közelmúltban végzett kutatásban a résztvevők.

Ez a nő folyamatosan izgul, fél, hogy hogy van éppen a gyermeke. Közben vágyik arra, hogy befogadja, elismerje őt a munkahelyi közeg. „Ez a kép sajnos alátámasztja a korábbi kutatások eredményeit, melyek szintén hasonló eredményre jutottak. Sokan az anyákat nem tekintik „teljes értékű munkavállalónak”, és ők maguk is hasonlóan gondolkodnak, mivel napjuk nagy részét a gyermekgondozási feladatok teszik ki. Ez pedig folyamatos szorongást okoz az édesanyákban” – hangsúlyozza Chapman-Varga Anna, a Jobtain “Anya dolgozik!” projektcsoportjának vezetője.

A Jobtain, országos kvalitatív kutatásában kisgyermekes anyákat és HR vezetőket kérdezett arról, milyen tapasztalataik vannak többek között a gyermekvállalás után történő munkába állásról. Milyen támogatásokat kapnak az anyák a család és a munkáltató részéről a karrierépítésben, vagy egyáltalán a munkaerőpiacra történő visszatérésben.

A munkába való visszatérés hatalmas stressz az anyáknak

Az édesanyák Magyarországon a szülést követően általában a gyermek második életévét követően és többnyire anyagi megfontolásból térnek vissza a munkaerőpiacra. Az anyagi okok mellett azért a karrier és a felnőtt társaság hiánya is befolyásolja a döntést. További, a visszatérést támogató szempont, hogy az anya nem akar kiesni a szakmájából. A hosszabb, folyamatos távollét ugyanis nagyon megnehezíti egy magasabban értékelt pozícióba való visszatérést. Sokan azonban kényszerként élik meg a visszatérést és félnek, hogy nem tudnak egyszerre megfelelni a munkahelyi és családi elvárásoknak.

„A visszatéréshez kapcsolódó félelmek nagyon széles skálán mozognak és sajnos nincs olyan anya, akit nem érintenek. A munkába való visszatérés sokakban legalább akkora stresszt és élethelyzeti válságot okozhat, mint a gyermek születése”

– mutat rá Chapman-Varga Anna. Kiemeli: az anyák aggódnak a kialakult rutinok felborulása miatt, a gyerekek bölcsödébe/óvodába való beszoktatástól, az elengedés nehézségétől. Emellé társulnak az általános munkahelyi stresszfaktorok: a teljesítménykényszer, a helytállás miatti félelem, vállalkozóként rettegés attól, hogy nem sikerül visszaszerezni vagy pótolni az ügyfeleket. Emellett a munkából való távollét alatti változások megismerése és a szükséges kompetenciák ismételt elsajátítása gyermeknevelés mellett sokszor nagy kihívást jelentő és rendkívül megterhelő feladat. A gyermekek betegségétől való félelem pedig folyamatosan áthatja a munkába visszatérő anyák mindennapjait. Ez egyrészt rendkívül nagy mértékű szorongást okoz a gyerek egészségi állapota miatt – különösen, ha súlyosabb betegségről van szó. Másrészt nagyon megterhelő a munkából való kiesés miatt, hiszen a gyermekek felügyeletét vagy meg kell oldani, vagy pedig az anyának táppénzre kell menni. Amit – a tapasztalatok alapján sajnos – ha túl gyakran vesznek igénybe az édesanyák, akár a munkájukat is elveszíthetik.

Kevés még a valóban anyabarát munkahely

A munkába való visszatérésről azok az anyák, akik korábbi munkahelyükre térnek vissza, a kutatás alapján többnyire pozitív fogadtatásról számoltak be. De sajnos gyakori az a helyzet is, hogy a reményteli visszatérésből csalódás lesz, mert úgy érzik az anyák, nem kezelik őket egyenértékű kollégaként. A munkába való visszatérést számos további tényező nehezíti, amelyek miatt már a visszatérés gondolatától szoronganak az édesanyák. Ilyen például a műszakbeosztás. Ez a gyermeküket egyedül nevelő anyák esetében még nagyobb nehézséget és fokozott stresszt jelent.

Nehéz az átállás az otthon töltött idő után

A munkába visszatérő édesanyák számára sokszor problémát jelent, hogy jellemzően nincs a foglalkoztatók által biztosított képzés, mentorálás, támogatás a szülési szabadságról való visszatéréskor. Általában a jelenlévő munkatárs segít visszaszokni, az új folyamatokat, eszközöket megismerni. A Jobtain kutatásából kiderül, az anyák részéről igény lenne a visszatérést megkönnyítő képzésre, mentorálásra. Így magabiztosabban kezdenék újra a munkát, ami valamelyest csökkentené a rájuk nehezedő nyomást. A vállalatok részéről egyébként tapasztalható már ilyen irányú elmozdulás és szánnak időt és energiát a tudás felfrissítésére, „beillesztő napok és hetek” beiktatására az anyák visszaintegrálásához.

Az apa valódi jelenléte egy anya számára pótolhatatlan

Az apák jelenléte és támogatása nem csak az énidő kihasználásában, hanem az anyák karrierépítésében is kulcsfontosságú. Alapvetően a mostani apukák sokkal inkább kiveszik a részüket a gyerekek gondozásából, mint korábban. Tehát abszolút pozitív tendenciát lehet megfigyelni az apák szerepének a változásában. Ezt a Jobtain kutatása is alátámasztotta.

Segítő, együttműködő apával az anyáknak van módjuk a családon kívüli életük, munkájuk, karrierjük tervezésére és folytatására is. Az apa hiánya a gyermeknevelésben vagy a segítség elmaradása nem teszi lehetetlenné a munka világában az előremenetelt az anya számára, de rendkívül meg tudja nehezíteni. Az apai segítség különböző formái két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik a gyermeknevelésben való aktív jelenlét. A másik az egzisztenciális háttérhez való anyagi hozzájárulás. Szerencsés, ha mindkettő megjelenik

– összegez a szakértő.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

Új fejezet a vállalati digitális fenntarthatóságban – Az SBTi Net Zero V2.0 előrevetíti a következő évek szabályozásait

A Science Based Targets initiative Net Zero Standard v2.0 új szemléletet hoz a vállalati kibocsátás kezelésébe. A szabvány nem csupán a kibocsátások volumenére koncentrál, hanem arra is, hogy egy adott tevékenység mennyire kritikus üzletileg. Ez különösen fontos üzenet a digitális felületekre építő vállalatok számára, ahol a weboldalak, alkalmazások és digitális platformok a működés alapját jelentik, így a továbbiakban nem hagyhatóak figyelmen kívül a Scope 3 kibocsátások kezelésében.

SBTi: A nemzetközi szabályozások előszobája

A Science Based Targets initiative egy nemzetközi, tudományos alapú klíma keretrendszer, amelyhez ma már több mint tízezer nagyvállalat csatlakozott világszerte. Bár az SBTi nem jogszabály, de facto iránytűként szolgál a vállalati kibocsátás-csökkentési elvárások számára, és gyakran előrevetíti a későbbi szabályozói és jelentéstételi követelményeket. Az SBTi logikája szerint ha egy tevékenység az üzleti modell alapját képezi, akkor azt a Scope 3 ban értékelni, mérni és kezelni kell. Digitális bankok, e-kereskedelmi szereplők, médiavállalatok és SaaS szolgáltatók esetében a digitális felületek ilyen üzletileg kritikus elemek, melyek az értékelés alapján  a felmérési és dekarbonizációs körbe kerülhetnek.

A digitális kibocsátás kezelése nem adminisztrációs teher, hanem működési optimalizálás

Az SBTi v2.0 megjelenése szemlélet- és paradigmaváltást vetít elő. A digitális lábnyom csökkentése ugyanis kéz a kézben jár az adatforgalom optimalizálásával: A digitális karbonlábnyom a digitális eszközök használatához szükséges energia karbonlábnyomát jelenti, amelyet az adatmozgás mértéke és az energia előállításának CO2e kibocsátása határoz meg. A Carbon.Crane mérései szerint a weboldalak esetében jelentős csökkentési potenciál azonosítható már az alapvető optimalizálási lépésekkel is. A képek méretének és formátumának optimalizálása önmagában 30 százalék feletti hatékonyság javulást eredményezhet, miközben a felhasználó számára nem okoz észlelhető különbséget a képminőségben. Ez közvetlenül csökkenti a tároláshoz, adattranszformációhoz és megjelenítéshez szükséges energiaigényt, ezáltal pedig a hatékonyságot is.

“A digitális esetében a fenntarthatóság egyúttal hatékonyságot is jelent. Az optimális videó- és képformátum, vagy betűtípus választása, a kód tisztítása mind segít abban, hogy az adott weboldal mérete kisebb legyen, így nem csak az energián, de a betöltési időn is spórolhatunk. Az Amazon sokat hivatkozott mérése szerint 100 ms-dal lassabban töltődő oldal 1%-os revenue csökkenést eredményezhet, a Shopify statisztikái pedig akár háromszoros konverzió növekedést és lényegesen kisebb lemorzsolódást mutatnak a rövidebb ha kevesebbet kell várni az adott oldal betöltődésére.”

– hívta fel a figyelmet Huszics György, a Carbon.Crane társalapítója.

Üzleti szempontból is megéri

A jelentéstétel célja nem önmagában a megfelelés, hanem a minél kisebb lábnyom elérése. A vállalatok előtt két út áll: vagy csökkentik a kibocsátást, vagy karbon krediteket vásárolnak. Amit sikerül csökkenteni, azt nem kell ellentételezni, így nemcsak a fel nem használt energiamennyiség költsége takarítható meg, hanem a meg nem vásárolt karbon kreditek ára is. Kis odafigyeléssel kétszeresen spórolhatunk, ahelyett, hogy duplán költenénk.

Egy olyan időszakban, amikor a digitális szolgáltatások további robbanásszerű felfutása várható, ez az áramvonalasítás nemcsak a környezet számára előnyös, hanem kézzelfogható versenyelőnyt is biztosít. A halogatás nem jelent megoldást, attól nem lesz hatékonyabb a digitális eszközpark, ha nem mérjük és nem értjük, hogy mennyire nem az.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Gazdaság

Globális trend: a vállalati mobilitás a megvalósítható megoldások irányába tolódik

A vállalatok egyre pragmatikusabban közelítik meg a mobilitást, és az ambiciózus stratégiai célok helyett a ténylegesen működő, üzletileg is fenntartható megoldásokra helyezik a hangsúlyt – derül ki az Arval Mobility Observatory éves felméréséből. A négy kontinens 33 országában, több mint 10 ezer döntéshozó bevonásával készült kutatás alapján a mobilitási döntések ma már elsősorban a gyakorlati megvalósíthatóság mentén születnek.


Megjelent az Arval Fleet and Mobility Barometer 2026[1] iparági felmérés, amely átfogó képet ad a vállalati flottakezelési és mobilitási trendekről. Az eredmények szerint a szervezetek ma már a változó gazdasági és technológiai környezethez igazodva alakítják stratégiáikat, és a költséghatékony, stabilan működtethető megoldásokat helyezik előtérbe.

Az elektromos átállás továbbra is meghatározó irány: a vállalatok 66%-a prioritásként kezeli az alternatív hajtásokat, és a cégek közel fele már aktívan alkalmaz ilyen járműveket. A bevezetés ütemét ugyanakkor egyre inkább gyakorlati tényezők határozzák meg: a cégek 68%-a a töltőinfrastruktúra hiányát jelöli meg fő akadályként, miközben a magas beszerzési költségek és a korlátozott modellkínálat is lassítja az átállást.

A mobilitási döntésekben felértékelődött a költségek kezelése és a működés kiszámíthatósága. A teljes tulajdonlási költség (TCO) kezelése a vállalatok 31%-ánál már a következő három év három legnagyobb kihívása között szerepel, miközben a digitális és integrált megoldások valós idejű adatokkal támogatják az optimalizálást és a költségek kontrollját.

A mobilitás mára túlmutat a hagyományos flottakezelésen. A vállalatok egyre szélesebb eszköztárral dolgoznak: a válaszadók 30%-a mobilitási költségkeretet (mobility budget) alkalmaz, míg az autómegosztási és telekocsi-megoldások egyaránt a cégek 26%-ánál jelennek meg. Emellett a private lease és a salary sacrifice konstrukciók (25%), valamint a saját jármű vagy tömegközlekedés használatának költségtérítése is széles körben elérhető. Ezek a megoldások a munkavállalói igényekhez jobban igazodó, rugalmas mobilitási rendszerek irányába mutatnak.

Ezzel párhuzamosan erősödik a járművek életciklusának tudatosabb kezelése: a válaszadók 45%-a használt járműveket is integrál flottájába, ami a költséghatékonyság és a fenntarthatóság szempontjainak együttes megjelenését jelzi.

„A vállalatok egyre tudatosabban közelítik meg a mobilitási döntéseket: miközben az elektromos átállás továbbra is stratégiai irány, a gyakorlatban egyre nagyobb szerepet kapnak a gazdasági és működési szempontok. A kérdés ma már nem az, hogy elinduljanak-e ezen az úton, hanem az, hogy milyen feltételek mellett és milyen költségszinten tudják fenntarthatóan működtetni ezeket a megoldásokat. Ez a szemléletváltás Magyarországon is jól érzékelhető”

– mondta Agárdi Marianna, az Arval Magyarország ügyvezető igazgatója.

A globális trendek Magyarországon is visszaköszönnek: a vállalatok a költségek kontrolljára és a működés kiszámíthatóságára helyezik a hangsúlyt. Bár az elektromos átállás iránya adott, a gyakorlati megvalósítást hazai szinten elsősorban az infrastruktúra elérhetősége és a beruházási költségek határozzák meg. Emellett kulcskérdéssé válik, hogy a mobilitási megoldások rugalmasan illeszkedjenek a szervezetek működéséhez és a munkavállalói elvárásokhoz.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Gazdaság

Magyar fejlesztésű kasszarendszerrel nyitotta meg első koszovói üzletét a Decathlon

Április elején megnyitotta első koszovói áruházát a Decathlon, amellyel egyben a nyugat-balkáni régió piacát is teszteli. A mintegy 3000 négyzetméteres új üzlet kasszarendszerét a magyar Laurel Kft. szállította. Ezzel Koszovó már a nyolcadik ország, ahol a világ egyik legnagyobb sportszerkereskedője a székesfehérvári vállalat megoldásaira támaszkodik.

A Laurel fejlesztéseit Magyarország mellett Ausztriában, Horvátországban, Lettországban, Szerbiában, Szlovákiában és Szlovéniában is alkalmazza a Decathlon, most pedig Koszovó is csatlakozott ehhez a körhöz. Az új áruházban 2 hagyományos és 4 önkiszolgáló pénztár működik a Laurel új generációs kasszaszoftverével. A szükséges fiskális implementációt és a bankterminálok integrációját szintén a magyar cég végezte.

„A koszovói nyitás jól mutatja, hogy egy Magyarországon fejlesztett kereskedelmi-informatikai megoldás különböző piaci és szabályozási környezetben is sikeresen alkalmazható. Ez korántsem magától értetődő, hiszen a nagy multinacionális vállalatok gyakran egységes, központilag előírt szoftverhasználatot várnak el leányvállalataiktól és partnereiktől. Az, hogy a Decathlon immár a nyolcadik országban választotta a Laurel fejlesztéseit, komoly visszaigazolása a közös munkának”

– mondta Bessenyei Attila, a Laurel Kft. ügyvezetője. Hozzátette: a projekt előkészítése során a Laurel szorosan együttműködött a magyar és a francia Decathlon csapataival is.

„Első koszovói áruházunk megnyitása fontos mérföldkő regionális terjeszkedésünkben. Célunk, hogy ebben az országban is minél több ember számára tegyük elérhetővé a sportot, a minőségi termékeket és a korszerű vásárlási élményt. Örülünk, hogy ebben a Laurel személyében erős technológiai partnerre találtunk”

– mondta Gojart Shaqiri társtulajdonos és ügyvezető igazgató a Decathlon Koszovó képviseletében.

A prishtinai üzlet nyitása a környező országokban is figyelmet kapott. A Decathlonnál megerősítették, hogy a koszovói tapasztalatok fontos szerepet játszhatnak a régiós terjeszkedés további lépéseinek értékelésében.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading
Advertisement Hirdetés
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement Hirdetés

Facebook

Advertisement Hirdetés
Advertisement Hirdetés

Ajánljuk

Advertisement

Friss