Ipar
Közös szabványok kidolgozására törekszik az intralogisztika
Iparágakon átívelően a gyártóvállalatok és a raktárlogisztikai feladatokat elvégző szolgáltatóik folyamatosan arra törekednek, hogy optimalizált folyamatokkal nézhessenek szembe olyan kihívásokkal, mint a munkaerőhiány, a növekvő konkurencia, illetve az agilis gyártásra valamint a gyors kiszállításra vonatkozó követelmények. Az energiakrízis pedig ezeket a törekvéseket még inkább relevánssá teszi
Ahogyan az AMR-ek egyre elterjedtebb technológiává válnak, a gyártóknak, raktáraknak és elosztó központoknak egyre fejlettebb követelményeknek kell megfelelniük. Az anyagmozgatás specializált automata támogatására van szükségük, az általános AMR-ektől kezdve villás- és emelőtargoncákon át az önvezető járművekig (AGV-k), hogy gyorsabban és pontosabban vehessék át, tárolhassák, mozgathassák és szállíthassák az árukat.
Az automatizációs trendek gyors ütemben való növekvése és a különböző AMR-ek és egyéb automata járművek telepítése azt eredményezi, hogy egyre komplexebb szituációkkal kel számolni. Nagy valószínűséggel a logisztikai rendszerek különböző gyártóktól kerültek beszerzésre, mind eltérő működési szabványokkal és különálló vezérlőrendszerekkel. Az ilyen mértékű komplexitás nem ideális azoknak a végfelhasználóknak, akik a könnyű használatot, valamint az AMR-ek és az automata járművek teljes flottájának egy rendszeren belüli átfogó vezérlését keresik.
A válasz a szabványokban keresendő
Az interoperabilitás egy központi kezelőrendszer azon képessége, melynek köszönhetően a különböző gyártók flottahardvereivel egyetlen vezérlési forrásból és interfészen keresztül képes kommunikálni és együttműködni, ezáltal is csökkentve az AMR-ek további alkalmazásának akadályait. Az ügyfél szempontjából ez már első ránézésre is kimondottan logikus, hiszen miért kellene egyetlen szállítóhoz kötődni, ha a szolgáltatás kereskedelmi árucikké is tud válni? Annak ellenére viszont, hogy az interoperabilitás megteremtéséhez szükséges szabványok alapjait már létrehozták (pl. MassRobotics ás VDA 5050), még egy nagyon hosszú utat kell megtenni, mielőtt az interoperabilitásban rejlő előnyöket igazán ki lehetne használni.
VDA 5050 és MassRobotics
A VDA 5050 a különböző – akár más-más gyártótól származó – önvezető járművek közötti, egy rendszerben történő kommunikációra szolgáló európai szabvány, mely a vezérlőréteg és a jármű közti interfészeket és protokollokat tartalmazza. Ezt az AMR-ekre is ki lehet terjeszteni, amennyiben feladják autonómiájuk egy részét.
A MassRobotics az interoperabilitási szabvány amerikai változata, melynek célja, hogy olyan szabványokat dolgozzon ki, amelyek lehetővé teszik a különböző gyártóktól származó AMR-ek és egyéb automata berendezések üzembe helyezését és együttműködését egyazon környezetben. Ennek a szabványnak köszönhetően különböző típusú robotok állapotinformációkat és működési konvenciókat oszthatnak meg egymással, aminek eredménye, hogy hatékonyan tudnak egy helyen dolgozni.
Jelenleg mind a VDA 5050 és a MassRobotics is korai stádiumban van, és a legfrissebb verziók még csak az alapvető funkciókra vonatkoznak, mint amilyen például a parancsok kommunikációja az AMR-ek/AGV-k felé, vagy a küldési műveletek. Számos egyéb tényezőre még nem tér ki, amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy sikeres többrobotos telepítést lehessen véghezvinni.
Feleslegessé teszik a harmadik féltől származó irányítási rendszerek a gyártó-specifikus szoftvereket és flottakezelő rendszereket?
Az interoperabilitás számos előnnyel jár, és egy bizonyos ponton a harmadik féltől származó flottakezelő rendszerek átvehetik a forgalomtervezéssel és adatcserével járó feladatok egy részét, de az ehhez vezető út nem lesz zökkenőmentes, és még csak a korai stádiumban tartunk. A szabványok jelenleg is tesztelés alatt vannak, és egyelőre nincs olyan harmadik féltől származó flottakezelő rendszer, ami ugyanazokat a flottakezelő opciókat és adatokat lenne képes nyújtani, mint amit például a MiR Fleet szolgáltat.
A közeljövőben a rendszerek együttes működése tűnik reálisabbnak, mely során az AMR-gyártók az interoperabilitást a rendszereikbe építik, amelyek aztán egy harmadik féltől származó flottakezelő rendszerbe is integrálhatók, vagy működhetnek külső kezelőrendszerként amelyek a különböző AMR-ek és más automata járművek forgalomirányításáért felelnek. A fejlett funkciók, adatgyűjtés, prediktív karbantartás, fejlesztések, stb. vonatkozásában a sikeres integráció kulcsát továbbra is az AMR-gyártó korszerű szoftvere jelenti.
A MiR álláspontja az interoperabilitásról
Ügyfélközpontú szervezetként a MiR (Mobile Industrial Robots) teljes mértékben elismeri a különböző AMR-ek és AGV-k közötti interoperabilitás szükségességét a márkák közötti hatékony forgalomkezelés érdekében. Ezért a MiR munkáját egy erre a célra kijelölt interoperabilitási csapat is segíti, emellett pedig a vállalat részt vesz a VDA 5050 kialakításában és része a MassRobotics AMR interoperabilitási munkacsoportjának.
Ezen felül a MiR nyitott interfésszel rendelkezik, amely jellegéből eredően képes a harmadik féltől származó flottakezelő rendszerekkel való integrációra.
A MiR biztos abban, hogy az interoperabilitás az intralogisztika egyre fontosabbá részévé válik, mivel az ügyfelek azt szeretnék, ha optimális automatizálási megoldást hozhatnának létre, amit egy központi helyről irányíthatnak, ez pedig új automatizálási szabványok felé fogja irányítani az ügyfeleket.
Ipar
Ahány telephely, annyi valóság – így szakad szét a belső kommunikáció
Egy vállalat vezetése gyakran abból indul ki, hogy a dolgozók mind ugyanazokból az alapinformációkból dolgoznak. A valóságban azonban már egy épületen belül is elakadhat vagy torzulhat egy üzenet, több telephely, eltérő műszakok és nagyszámú fizikai dolgozó esetén pedig könnyen párhuzamos valóságok alakulhatnak ki.
A központban megszületik egy döntés, kimegy az e-mail, felkerül az intranetre, a vezetők megkapják a tájékoztatást. Az ügyvezető úgy gondolja, hogy a kommunikáció megtörtént. Egy távolabbi telephelyen viszont a dolgozók egy része nem használ céges e-mailt, mások csak később találkoznak az információval, vagy egy középvezetőn keresztül, már értelmezve hallják azt. Mire az üzenet eljut ahhoz, akinek adott esetben végre kell hajtania a döntést, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint a kiindulóponton.
„A jelenséggel már tudományos módszerekkel is foglalkoztak, mi házon belül csak telephelyi információs résnek hívjuk. Valamit közölni és végrehajtatni nem ugyanaz. A kommunikáció akkor ér célba, amikor az információ valóban, torzítás nélkül eljutott azokhoz, akiknek az alapján cselekedniük kell”
– mondta Czinger Erik, a belső kommunikációs hálózatokkal foglalkozó MUNIPOLIS magyarországi vezetője. A soros információátadást („A” elmondja „B”-nek, B továbbadja „C”-nek stb.) vizsgáló kommunikációpszichológiai kísérletek szerint néhány egymást követő szóbeli továbbadás után az eredeti részletek jelentős része eltűnik. Az üzenet ráadásul nem egyszerűen rövidül: egyes elemek kiesnek, mások hangsúlyosabbá válnak, a közvetítők pedig saját értelmezésük szerint alakítják tovább.
Vállalati környezetben ez könnyen felismerhető. A felsővezető elmondja a döntést a telephelyvezetőnek, ő a középvezetőnek, az a műszak- vagy brigádvezetőnek, végül tőle hallja meg a dolgozó. Ha nincs közvetlen információforrás és visszacsatolás, minden újabb közvetítő egy újabb pont, ahol az üzenet rövidülhet, módosulhat vagy félreérthetővé válhat. A földrajzi távolság, az eltérő műszakok és a személyes kapcsolatok hiánya ezt csak rontja.
„Nem a vezetői kommunikációt kell kiváltani, a személyes magyarázat, értelmezési keret fontos. De az alapinformációnak minden érintetthez közvetlenül, azonos tartalommal kell eljutnia. Így a vezető nem hírvivő, hanem segít értelmezni, amit a munkatárs is közvetlen forrásból ismer”
– fogalmazott Czinger Erik.
A probléma azért is nehezen észrevehető, mert kívülről gyakran nem kommunikációs hibának látszik. A központ szerint az új eljárást mindenki ismeri, miközben az egyik telephely már alkalmazza, a másik még a régi gyakorlat szerint dolgozik. A HR úgy tudja, hogy mindenki megkapta a tájékoztatást, az éjszakai műszak viszont csak a kollégáktól hallott róla. Ebből nagyon hamar kialakul a tipikus kudarchelyzet, amiben minden fél a másikat hibáztatja. Több telephely esetén ez már nemcsak kommunikációs kényelmetlenség. Egy műszakrend, munkavédelmi előírás, karbantartás, logisztikai változás vagy HR-döntés esetében az eltérő információ gyorsan működési problémává válhat.
A megoldás egyértelműen a közvetlenebb és ellenőrizhetőbb kommunikáció. Egy jól működő rendszerben látszik, ki kapta meg az információt, mikor kapta meg, elolvasta-e, illetve a címzetteknek van lehetősége visszajelezni, ha valami nem egyértelmű.
„Nem azt kell tudni, hogy kiküldtünk-e egy üzenetet, hanem azt, hogy elértük-e vele azokat, akiknek tudniuk kell róla. Többtelephelyes cégeknél ezen múlhat, hogy a vállalat valóban egy szervezetként működik-e, vagy csak ugyanaz a logó van több, egymástól egyre távolabb kerülő gyár kapuján”
– tette hozzá Czinger Erik. A különbség akár pénzben is mérhető, de a hierarchia alján álló munkatársakat kérdezve azonnal, egyértelműen kiderül, mennyire működik egy cég belső kommunikációja.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Ipar
A vállalatoknak újabb szerver helyett több szakértelemre van szükségük
Néhány éve még az volt a vállalati IT egyik alapvető kérdése, hogy saját infrastruktúrát érdemes-e kiépíteni, vagy jobb a felhőbe költözni.
Ma egyre inkább az üzemeltetés kerül előtérbe. Ki felügyeli folyamatosan a rendszereket, ki gondoskodik a biztonságukról és ki állítja helyre a működést hiba esetén? A hosting szolgáltatásokat Magyarországon is nyújtó cseh vállalat, a vshosting szerint a vállalati informatika egyik legnagyobb kihívása ma már nem az infrastruktúra lehető legolcsóbb beszerzése. A megbízható működtetéshez szükséges szakértelem biztosítása és a teljes üzemeltetési költség kézben tartása legalább ilyen fontos.
Az elmúlt két évben a mesterséges intelligencia az informatikai infrastruktúra fejlesztésének egyik legerősebb hajtóerejévé vált. A Gartner előrejelzése[1] szerint a globális IT-kiadások 2026-ban elérhetik a 6,37 billió dollárt, ami 14,2 százalékos éves növekedést jelent. Az adatközponti rendszerekre fordított összeg ennél is gyorsabban, várhatóan 62,5 százalékkal emelkedik. A számok jól jelzik, milyen ütemben bővül az AI-feladatok, a felhőszolgáltatások és más nagy számítási kapacitást igénylő alkalmazások kiszolgálására alkalmas infrastruktúra.
Az AI-megoldások terjedésével a cégek egyre több alkalmazást futtatnak és nagyobb adatmennyiséget kezelnek. Az informatikai csapatok létszáma azonban sok helyen nem nő ezzel azonos ütemben. A belső IT-részlegeknek egyszerre kell magas rendelkezésre állást biztosítaniuk, teljesíteniük a szigorodó biztonsági előírásokat és támogatniuk az üzleti fejlesztéseket. Az infrastruktúra működtetése ezért egyre inkább kapacitás- és szakértelem-kérdéssé válik. Erre a folyamatra mutat rá a KPMG 2026-os Managed Services Outlook[2] kutatása is. A felmérésben 1224, nagy nemzetközi szervezetnél dolgozó felsővezető vett részt, akik közvetlenül érintettek a menedzselt szolgáltatásokkal kapcsolatos döntésekben. A válaszadók 99 százaléka stratégiai jelentőségűnek tartja ezeket a szolgáltatásokat. A KPMG szerint alkalmazásuk 15–45 százalékkal is mérsékelheti a teljes működési költséget, bár az eredmény vállalatonként eltérő lehet. A költségoptimalizálás mellett a stabil működés, a szabályozási megfelelés, az üzletmenet-folytonosság és a speciális szakértelem elérhetősége is fontos szemponttá vált.
Bár a menedzselt szerver havi díja magasabb lehet egy nem menedzselt megoldásénál, ez az összeg csak a kiadások egyik eleme. A teljes költséghez hozzátartozik a szakemberek toborzása, a munkaidőn kívüli ügyelet, a felügyeleti és biztonsági eszközök, a mentések kezelése, a rendszeres karbantartás, valamint az esetleges leállások üzleti vesztesége. Egy tapasztalt üzemeltetői csapat ezeknek a feladatoknak jelentős részét át tudja venni. Így a kritikus infrastruktúra teljes működtetési költsége akkor is alacsonyabb lehet, ha maga a szolgáltatás havi szinten drágább. A menedzselt szolgáltatás ugyanakkor nem a vállalat saját informatikai részlegének kiváltását jelenti. A cél az, hogy ne kelljen házon belül kiépíteni a folyamatos, 24 órás infrastruktúra-üzemeltetéshez szükséges összes kompetenciát. A külső szakértői csapat elvégzi a rendszerfelügyeletet, telepíti a biztonsági frissítéseket, kezeli a mentéseket, optimalizálja a teljesítményt és reagál az incidensekre. A belső szakemberek ennek köszönhetően több időt fordíthatnak szoftverfejlesztésre, AI-projektekre és az üzleti működést közvetlenül támogató feladatokra.
„Egy menedzselt szolgáltatás havi díja lehet magasabb, összességében mégis csökkentheti a kiadásokat. A díj ugyanis a folyamatos felügyeletet, a szakértelmet, a biztonságot, a mentések kezelését és az incidensekre adott gyors reakciót is magában foglalja”
– mondta Damir Špoljarič, a vshosting társalapítója és vezérigazgatója.
Hozzátette, hogy ez különösen fontos a gyorsan növekvő e-kereskedelmi vállalkozások számára. A magyar Oázis Computer a vshosting menedzselt szerverére történő átállás után arról számolt be, hogy csapatuk biztonságban tudhatja a szervereket és az adatokat, a technikai támogatást pedig példaértékűnek értékelték. A szoftverfejlesztő cégek hasonló helyzetben vannak. A fejlesztők értékes munkaidejét köti le, ha a szerverek és az infrastruktúra napi üzemeltetésével is nekik kell foglalkozniuk. Ebben a környezetben a menedzselt szerver jóval több egyszerű tárhelyszolgáltatásnál.
A vshosting modellje a dedikált infrastruktúrát tapasztalt rendszergazdák napi 24 órában elérhető támogatásával és proaktív teljesítményoptimalizálással egészíti ki. A technikusok és a szükséges cserealkatrészek közvetlenül a vállalat saját adatközpontjában állnak rendelkezésre. A szolgáltatás így kiszámítható teljesítményt és folyamatos rendelkezésre állást biztosít. Hardverhiba esetén a javításra vagy cserére 60 perces garancia vonatkozik.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Ipar
Automatizálás egy erdélyi ásványvízüzemben
200 millió liter évente – Egy korszerű ásványvízüzem hátterében összetett technológiai és irányítástechnikai rendszer dolgozik. A távol fekvő kutaktól kezdve a víz üzembe juttatásán és mérésén át egészen az üzemi folyamatok felügyeletéig számos berendezés összehangolt működésére van szükség.
Egy ilyen rendszer korszerűsítését végezte el a veszprémi Controlsoft Kft. a Hargita Gyöngye Ásványvízgyártó vállalat számára. A projekt jelentőségét mutatja, hogy az üzem éves palackozási kapacitása mintegy 200 millió liter. A beruházás egyúttal a Controlsoft Kft. romániai leányvállalatának egyik első fontos térségbeli referenciája lett. A részletekről Dr. Berzsenyi Miklóst, a vállalat ügyvezetőjét kérdeztük.
A kézi üzemeltetéstől az automatizált felügyeletig
MM: Hogyan került kapcsolatba a cégük a Hargita Gyöngyével, és mi volt a beruházás célja?
B.M.: Mintegy öt évvel ezelőtt hoztuk létre romániai leányvállalatunkat, amelynek ma már Csíkszeredában működő telephelye van irodákkal és üzemcsarnokkal. A Csíki-medence egyik jellegzetessége, hogy a környező hegyvidéken nagyon sok ásványvíz minőségű forrás található és több jelentős ásványvízgyártó vállalat működik a térségben, köztük a Hargita Gyöngye.
Számunkra műszaki szempontból nem volt ismeretlen ez a terület. Az elmúlt három és fél évtizedben nagyon sok ivóvíz- és szennyvíz-technológiai folyamatirányító rendszert építettünk ki, így kutakkal, tározókkal, nyomásfokozókkal régóta dolgozunk. A kapcsolatfelvételt több helyszíni egyeztetés követte, majd közösen kialakítottuk a műszaki koncepciót. A Hargita Gyöngyénél korábban részben manuálisan működtették a távoli berendezéseket. A telephelytől akár 5–10–15 kilométerre is találhatók kutak, amelyeket hagyományos módon, helyben kellett indítani, leállítani és kezelni. Miközben maga a palackozó gépsor már modern, automatizált technológia volt – ezt nem mi szállítottuk –, a vízellátás egyes elemeinek korszerűsítésére volt szükség. A projekt keretében ezért teljes villamos és irányítástechnikai rekonstrukciót végeztünk a kutaknál és az ásványvíz üzembe érkezéséhez kapcsolódó technológiai pontokon.
Modern technológia és központi folyamatirányítás
MM: Milyen megoldásokat alkalmaztak?
B.M.: A rendszerben Siemens PLC-ket, valamint Siemens gyártmányú mennyiségmérőket és nyomásmérési megoldásokat alkalmaztunk. Más gyártók műszerei is bekerültek a rendszerbe, például a kutak vízszintjének mérésére. A különböző helyszínekről érkező információkat egy központi diszpécserrendszerbe továbbítjuk, ahol saját fejlesztésű webSCADA folyamatirányító rendszerünk jeleníti meg és kezeli az adatokat. Ez biztosítja az automatikus üzemmenetet, emellett adatokat gyűjt többek között az üzemórákról, a vízmennyiségekről és a meghibásodásokról, amelyek alapján üzemi riportok is készíthetők.
MM: Miért a Siemens rendszereire esett a választás?
B.M.: Körülbelül három és fél évtizede vagyunk Siemens-partnerek Magyarországon. Évtizedek óta használjuk a berendezéseiket, és már több ezer Siemens-eszközt telepítettünk. A választás mögött tehát hosszú távú tapasztalat állt. Elégedettek vagyunk a berendezésekkel, jó műszaki színvonalat képviselnek és megbízhatóak. Néha viccesen azt is mondjuk, hogy talán túlságosan jók: vannak olyan általunk telepített Siemens-berendezések, amelyek már 25 éve működnek. A Siemensszel való kapcsolatunk egészen a kilencvenes évek elejéig nyúlik vissza.
Három hónap alatt kulcsrakészen
MM: Mi jelentette a projekt legnagyobb kihívását, és mennyi időt vett igénybe a megvalósítás?
B.M.: Magyarországon sok hasonló projektet valósítottunk már meg, ezért maga a technológia számunkra ismert volt. A romániai leányvállalatunk azonban akkor még induló vállalkozásnak számított, ezért helyben a megfelelő személyzeti és szervezeti hátteret is fel kellett építenünk. Ez volt az egyik első olyan esetünk, amikor egy másik országban saját bázissal, saját munkatársakkal és saját szervezeti struktúrával dolgoztunk.
Az előkészítés három-öt hónapot vett igénybe: ebbe beletartoztak az egyeztetések, a műszaki koncepció kialakítása és az ajánlatadás. Ezután körülbelül egy hónap volt az anyagbeszerzés, egy hónap a gyártás, és összességében mintegy három hónap alatt kulcsrakészen elkészült a projekt. Vagyis az előkészítési idő hosszabb volt, mint maga a megvalósítás. Az átadás részeként teljes körű oktatást is biztosítottunk. Egy új technológiával szemben eleinte természetes az idegenkedés, de amikor az üzemeltetők látták, hogy az automatizálás könnyebbé teszi a munkájukat, növeli az üzembiztonságot, valamint csökkenti a meghibásodások számát és a kiesési időt, gyorsan elfogadták az új rendszert.
Üzembiztonság és hatékonyabb működés
MM: Mit tekint a Hargita Gyöngye beruházás legfontosabb eredményének?
B.M.: Hiszek abban, hogy az automatizálás szinte bármely vállalat életét könnyebbé tudja tenni. Növeli az üzembiztonságot, és csökkentheti az üzemeltetési költségeket, legyen szó például villamosenergia-, víz- vagy akár vegyszerfelhasználásról. Egyre fontosabb szempont a munkaerőhiány is. Ha bizonyos folyamatokat automatizálni lehet, azzal csökkenthető az élőmunkaigény, miközben kiszámíthatóbbá válik az üzemeltetés.
Számunkra pedig ez a beruházás az egyik első fontos bemutatkozást jelentette a térségben. Innen tovább tudunk lépni: a mesterséges intelligencia, az adatbányászat és más új fejlesztések a jövőben további lehetőségeket kínálnak az ásványvíziparban és a közüzemi szektorban egyaránt.
„Az ásványvízgyártó számára az automatizálással egy biztonságosabb, könnyebben felügyelhető, korszerű rendszer jött létre, aminek a cég jövőjében különösen nagy jelentősége van.”
– Dr. Berzsenyi Miklós, a Controlsoft Kft. ügyvezetője.
Több mint három évtized az automatizálásban
MM: Bemutatná röviden a Controlsoft Kft.-t?
B.M.: A céget 1991-ben alapította édesapám néhány korábbi kollégájával. A Veszprém megyei vízműnél dolgoztak, és amikor egy profiltisztítás során megszűnt a részlegük, úgy gondolták, hogy az ott felhalmozott tudást érdemes továbbvinni. Az első időszakban főként ivóvíz- és szennyvízprojektekkel foglalkoztunk. Az irányítástechnika mellett később megjelent a komplett villamos kivitelezés is: ma a transzformátortól a kábelezésen és az elosztószekrényeken át egészen a műszerezésig teljes rendszereket tudunk megvalósítani. Mindig fontos volt számunkra a saját szoftverfejlesztés és a kutatás-fejlesztés is. A járműiparban többek között a Mercedes kecskeméti és brémai üzemeiben végeztünk munkát. Magyarország mellett eddig 13 országban dolgoztunk, jelenleg pedig az egyik legfontosabb külföldi irány számunkra a romániai piac.
www.controlsoft.hu, www.siemens.hu
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
-
Ipar2 hét ago
Ipari 3D nyomtatás versenykörnyezetben
-
Gazdaság2 hét ago
Még mindig vannak 8%-os betéti kamatok a piacon
-
Gazdaság2 hét ago
Elindult a SMARTTABLE ENERGY energetikai platform
-
Gazdaság2 hét ago
Autót a tévék mellől: új korszak jöhet a magyar autókereskedelemben
-
Gazdaság1 hét ago
Ilyen sem volt még: már naponta kétezer személyi kölcsönt szórnak ki a bankok
-
Szórakozás1 hét ago
Kiderült, mennyi mindent jelenthet: itt az első országos mémkutatás
-
Zöld7 nap ago
Kiszáradó Velencei-tó: nem vízhiány van, hanem alkalmazkodási válság
-
Okoseszközök1 hét ago
A rezsiről már nem csak télen érdemes beszélni





