Connect with us

Egészség

Mennyit képes befogadni maximálisan az emberi agy?

agy

„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra”

– írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég és amiben mind egyetértenek, az agy nincs kihasználva.

Az elmúlt száz évben elképesztő tudás- és információmennyiséget halmoztunk föl. Sosem látott tempóban bukkantak fel új ismeretek, új szakmák, új tudományterületek és új találmányok. Mára az egész világ az állandósult FOMO-ban (fear of missing out) él. Aggódunk, hogy a megszerzett tudásunk nemcsak a világ megértéséhez, de még a tisztességes élethez sem lesz elég; és aggódunk, hogy a fejlődés a megszerzett tudásunk gyors elavulásához vezet.

Megválaszol(hat)atlan kérdések

Az eddigiekből logikusan következik a kérdés: vajon elértük-e már a kognitív teljesítőképességünk határait? És ha igen, vajon átléphetjük-e ezt a határt?

Nehéz ügy; az ember évezredek óta gondolkozik a lét titkain, test és lélek kapcsolatán, illetve a saját gondolkodása korlátain. Bár a civilizációnk több ezer éves fejlődéstörténete ékes példája annak, hogy mi mindenre képes az emberi elme (rád nézek, Nemzetközi Űrállomás), azt is egyre jobban tudjuk, hogy mi mindent nem tudunk. Nem tudjuk, hogy van-e élet a halál után, hogy miből áll a sötét anyag, vagy hogy milyen a kvantumvilág valódi természete.

Lehet, hogy ezek a rejtélyek örökre megoldatlanok maradnak. Lehet, hogy az evolúció nem arra készítette föl az agyunkat, hogy ezekre választ tudjon adni. Valamin gondolkodni és valamit megválaszolni nagyon nem ugyanaz. Ahogy a filozófus Jerry Fodor i írta 1983-as könyvében (The Modularity of Mind): bizonyára léteznek olyan gondolatok, amiket emberi ésszel képtelenek vagyunk kigondolni.

Fodor kollégája, Colin McGinn is foglalkozott az emberi elme és a megismerés korlátaival. McGinn szerint minden elmére jellemző, hogy bizonyos problémákra kognitív lezárással (cognitive closure) reagál. A papagájok nem értik a Brown-mozgást, és a macskának sem egyértelmű, hogy az a hülye Schrödinger miért akarta dobozba zárni. Ki tudja, talán mi, emberek is azért értünk olyan keveset a világból, mert ennyire futja az agykapacitásunkból. (V.ö.: ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük a működését, akkor olyan buták lennénk, hogy mégsem értenénk.)

Ha rövid az agyad, toldd meg egy eszközzel

Ami a határfeszegetés kérdését illeti, arra két, egymásnak ellentmondó válasz is adható. Az egyik, hogy ezt a határt már réges-régen átléptük, és ez – figyelembe véve, hogy mekkora információmennyiséget halmozott fel az emberiség – nem is alaptalan feltételezés. A másik válasz az, hogy a határ nem is létezik, ugyanis amióta a tudás átadhatóvá vált, az új ismereteket már nem egy embernek kell feldolgoznia.

Az együttműködés fontosabb, mint az egyéni teljesítmények fokozása; jobb ma száz okos ember, mint holnap egy ihletett zseni. Az emberi agy önmagában képtelen lenne megismerni a saját fejlődéstörténetét, de több tízezer agykutató több évtizedes munkájának köszönhetően pontos ismereteink vannak az agy evolúciójáról. A kozmosz titkait sem csak egy tudós fürkészi, hanem több ezer, akik az együttműködésük során fokozatosan tágíthatják ki a világról alkotott képünket. A kvantumvilág megismerhetőségének helyzete is hasonló. Bár a jelenségcsoport emberi ésszel alig-alig fölfogható, a kvantummechanika több elméleti állítását kísérletekkel igazolták, és vannak ígéretes, a kvantumelmélet gyakorlati felhasználást kutató tanulmányok is.

Az, hogy idáig eljuthattunk, részben az eszközhasználat érdeme, ami segített benne, hogy a tudás megőrizhetővé, sokszorosíthatóvá és átadhatóvá váljon. Az agy korlátos kapacitását az elmúlt évezredekben számtalanszor bővítettük ilyen-olyan eszközökkel. Ahogy a brit filozófus, Andy Clark fogalmaz: az agy teljesítménye a jegyzettömbök, a térképek, az irattartók és a számítógépek képernyői révén túlléphet a bőrünk és a koponyánk határain.

Az ismeretszerzésünk részben percepciós szinten zajlik: az öt érzékszervünk által begyűjtött információk alapján áll össze a világról alkotott képünk. Az érzékszerveink által közvetített benyomások megbízhatatlanságáról Descartes értekezett egy sort az Elmélkedésekben – ugyan honnan tudhatnánk, hogy amit mi fizikai valóságnak hiszünk, valójában nem álom-e? –, de a tudomány eszközeivel a percepciós szint is meghaladható. A homo sapiens az eszközeivel nemcsak a valóságról alkotott ismereteit, hanem a kognitív képességeit is bővítheti. És hiába, hogy nem érzékeljük az UV-sugárzást, az ultrahangot, a röntgensugarat és a gravitációs hullámokat, a megfelelő technológiákkal ezek is észlelhetővé válnak.

Processzor legyél, ne merevlemez

Van egy másik, a valóság megismerésére szolgáló eszközünk, ami a földi halandók számára feldolgozhatatlanul komplex rendszereket is reprezentálhat: a matematika. A klímaváltozás összes tényezőjének és változójának ismerete például meghaladná a képességeinket, de a komplex matematikai modellek elvégezhetik a tehermentesítést.

A matematika azért fontos segédtudomány, mert nem egyszerűen a valóság leírását célozza, hanem logikai gondolkodásra is késztet – és ezt jóval fontosabb elsajátítani, mint adatokat memorizálni.

Amikor Albert Einstein 1918-ban Bostonba látogatott, a Hotel Copley Plazában adtak neki egy példányt Edison kérdőívéből, hogy lássák, tud-e válaszolni rájuk. Miután Einstein felolvasta a „milyen sebességgel terjed a hang?” kérdést, a fizikus így válaszolt:

„Nem tudom. Nem terhelem az agyamat olyan tényekkel, amiknek könnyen utánanézhetek bármelyik szakkönyvben.”

Einstein megengedhette magának ezt a kis könnyelműséget; tudós volt, és jóformán az egész életét (szak)könyvek között töltötte. Bár felismerte a szakkönyvek fontosságát, Edisonnal ellentétben az oktatás fontosságát sem söpörte félre.

„Nem sokat számít, ha valaki bemagolja a tényeket. Ezért nem érdemes főiskolára menni; ezt a könyvekből is megtanulhatja. Egy bölcsészettudományi képzésnek nem az az értelme, hogy sok új ismeretet szerezhetünk, hanem hogy arra trenírozzuk az agyunkat, hogy olyan dolgokat tudjunk kigondolni, amiket a szakkönyvekből nem tanulhatunk meg.”

Okosabb vagy, mint egy amerikai farmer?

Einstein ezzel az állításával megjósolta, hogy milyen gondolkodással lehet majd boldogulni a XXI. században: az információhoz való korlátlan hozzáférés biztosításával, és az információk kezeléséhez szükséges gondolkodás elsajátításával.

Az előbbi mostanra megvalósult. A mobilhálózatok fejlesztéséből és a technológia miniatürizálásából kifolyólag ma egy, a zsebünkben hordott okostelefonnal több információhoz férhetünk hozzá, mint maga Einstein. De az információ nem tanít meg gondolkodni. A gondolkodás elsajátítására épp az információk helyes értelmezése miatt van szükség. Az emberek azonban rászoktak, hogy a saját agyuk helyett a Google-t használják, és nem a gondolkozás mellett, hanem helyette. És nem jut eszükbe, hogy összekeverik a hozzáférés kényelmét a valódi tudással.

Száz éve az élethez szükséges ismereteket rövid idő alatt össze lehetett szedni, az így megszerzett tudás elég is volt az életben maradáshoz. Az amerikai farmerek a gazdálkodáson kívül tudtak lovat patkolni, házat építtetni, követ bányászni, dohányt szárítani, sütni, kutat ásni, fegyvert használni és whiskyt főzni. Neked melyik menne ezek közül? Ugyan már; értem én, hogy utánanézhetsz a Google-ben, de ettől még nem leszel a téma szakértője.

Ha láttál már mérhetetlen önbizalommal kommentelő trollokat az interneten, alighanem ismered azt a jelenséget, amit a pszichológia a magyarázó mélység illúziójának (illusion of explanatory depth) nevez. A fogalom Leonid Rozenblit és Frank Keil, a Yale Egyetem kutatóinak nevéhez fűződik.

2002-es tanulmányukban (The Misunderstood Limits of Folk Science: An Illusion of Explanatory Depth) Rozenblit és Klein kifejtették, hogy bár szeretjük azt hinni, hogy átlátunk olyan komplex rendszereket, mint a nemzetközi politikai döntéshozatal – és ennek a szakértelmünknek szeretünk hangot is adni –, valójában az olyan egyszerű használati tárgyak működési mechanizmusát sem látjuk át, mint a beltéri vízöblítéses vécé, a cipzár vagy a varrógép. Hiába látjuk és használjuk őket mindennap, nem gondolkodunk el rajta, hogy hogyan működnek.

„– Sam Hamilton látta, hogy a fejlődés merre vezet. Azt mondta, univerzális tudósok maholnap már elképzelhetetlenek. Az ismeretek mennyisége túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen elme befogadhassa. Előre látta az időt, amikor egy ember már csak egy kis töredéket tudhat belőle, de azt legalább jól.

[…]

– Lehet, hogy a tudomány lett óriási – mondta Lee –, de az is lehet, hogy az ember vált törpévé. Talán, miközben letérdel az atomokhoz, az ember lelke is atomnyivá törpül. A specialista talán gyáva csupán, aki nem mer kitekinteni szűk kalitkájából. És gondolják csak meg, mit mulaszt el minden specialista… korlátain túl az egész világot!”

– írta Steinbeck (ugyanabban a könyvben, csak pár száz oldallal később).

A száz évvel ezelőtt élt amerikai farmerek valószínűleg kevesebbszer találkoztak magyarázó mélység illúziójával, mint ma egy átlagos internetező. A farmerek tudták, hogy mi mire és hova való. Tudták, hogy hány láb mélyre kell ásni a kerti budi emésztőgödrét; hogy mit kell csinálni a nyikorgó pajtaajtóval; vagy hogy hány fát kell kivágni egy rönkkunyhó építéséhez. Ez a valóságészlelés percepciós szintje: nincs benne se kvantummechanika, se Gödel-tétel, se Erdős-sejtés, de tudni lehet, hogy melyik szög mivel lett beverve a falba.

A agy felfogásának korlátai

Az agy több ezer milliárd szinapszisban képes információkat tárolni. Bár a befogadóképessége nem végtelen, elég nagy ahhoz, hogy a tanulási folyamatban ne a tárolókapacitás legyen a szűk keresztmetszet. Hogy milyen információkat őrzünk meg emlékként az agyunkban, azt több tényező is befolyásolja:

  • Korlátozott figyelem. Egyszerre csak néhány dologra tudunk odafigyelni, márpedig a figyelem elengedhetetlen az új emlékek létrehozásához. A tárolásukhoz alvásra is szükség van, márpedig az információk felvételét maga az alvás is korlátozza.
  • Nem mindegy, milyen sorrendben tanulunk. Ökölszabály: minél korábban tanulunk meg valamit, annál erősebbek lesznek az erről szerzett benyomásaink. Ha például rettegünk a kígyóktól, nehéz lesz felülkerekedni a félelmünkön. Bár ez pszichoterápiával csillapítható, a félelem később jó eséllyel visszatér.
  • Nem mindegy, mit mikor tanulunk meg. Korábbi kutatások szerint egyes információkat csak bizonyos életkorban tudjuk befogadni: a beszédhangokat például az első életévünkben sajátítjuk el. (Ezért van, hogy amikor később új nyelvet tanulunk, nehézséget okozhat egyes hangzók kiejtése. A japánok például az r és az l hangokat keverik össze nyelvtanulás közben.)

Nemcsak tanulni, felejteni is fontos

Annak, hogy látszólag nem érjük el a szellemi befogadóképességünk határát, talán az az oka, hogy a tanulási sebességünk nem érheti el a mnemonikus kapacitásunk határát – túl lassan tudjuk befogadni az információkat ahhoz, hogy beteljen az agyunk. Mintha lenne egy tíz terabájtos merevlemezünk, amit modemes kapcsolattal, 3 kilobájtos másodpercenkénti sebességgel töltenénk fel – nagyjából egy évtized kéne hozzá, hogy elérjük a tárkapacitás határát.

Ez a számítás csak akkor állja meg a helyét, ha folyamatosan szívjuk magunkba az információt. De az agy nemcsak tanul, hanem pihen, illetve felejt is. A lassú tanulás és a feledés kombinációja garantálja, hogy mindig maradjon hely az új információknak – már ha ez az analógia egyáltalán megállja a helyét.

Az információelméleti összehasonlítás kézenfekvő, de nem biztos, hogy alkalmazható az agyműködésre. Egy számítógép nem úgy emlékszik, mint az ember: a merevlemezen tárolt adat vagy létezik, vagy nem. Az agyunkban tárolt emlékek és információk máshogy működnek: elhalványulnak, felfrissülnek, vagy meghatározott külső behatások hatására újra felvillannak.

Van olyan elképzelés, amely szerint az emlékeink megfakulásának folyamata – amikor az új emlékek megnehezítik a régebbiek felidézését – a megtanult új információk típusától is függhet. A különböző típusú emlékek könnyebben megkülönböztethetők és megjegyezhetők, mint a hasonlók. A gyerekkorunkban kóstolt paradicsom ízét nem fogjuk összekeverni a másodfokú egyenlet megoldóképletével, de a hasonló jellegű információk felidézése jóval nehezebb. A francia és spanyol nyelv igeragozási szabályait könnyebb összekeverni, mint a kémiai és művészettörténeti emlékeinket; és ugyancsak más az egymást kiegészítő, például matematikai és fizikai ismereteink felidézésének folyamata is.

Az agyunk ezenfelül megkülönböztetni a rövid és hosszú távú memóriát is. A pszichológus George Miller 1956-os tanulmánya (The Magical Number Seven, Plus or Minus Two: Some Limits on Our Capacity for Processing Information) szerint a rövid távú memória legfeljebb 5-9 egységnyi információt képes tárolni. A hosszú távú memóriának nagyobbak a tartalékai, de csak homályos ismereteink vannak arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az agy tárkapacitása, és hogy hol lehetnek a korlátai.

Forrás. Qubit

Egészség

Okoseszközök az orvosi rutinban: alvásfigyelőtől a sebészetig

orvosi okoseszközök fogászati CT
képek: Canva

Az okosórák, fitneszkarkötők és egészségügyi appok mára természetes részei lettek a mindennapjainknak. A technológia nemcsak az edzéseinket vagy az alvásminőségünket követi, hanem egyre komolyabb szerepet kap az orvosi diagnosztikában és kezelésekben is. Az IoT – azaz az internetre kapcsolt eszközök világa – csendben forradalmasítja az egészségügyi rutinokat, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük.

A fogorvostól a sebészetig – mindenhol ott vannak

Aki járt mostanában fogorvosnál, valószínűleg találkozott már a digitális képalkotás valamelyik formájával. A fogászati CT segítségével például részletes, háromdimenziós képet kapnak az orvosok a fogakról és az állcsontról. Ez különösen hasznos lehet egy bölcsességfog eltávolítás előtt, hiszen pontosan látható, hogyan helyezkednek el a fogak, és mekkora kockázattal jár a beavatkozás. Mindez nemcsak gyorsabbá, de jóval biztonságosabbá is teszi az eljárást, és ebben nagy szerepe van a technológiai háttérnek.

Alvásfigyelő szenzorokkal az egészség nyomában

Nem kell azonban fogorvoshoz mennünk ahhoz, hogy az IoT jelenlétét megtapasztaljuk. Az éjszakai alvásunkat monitorozó okoseszközök szinte már mindennaposak. Ezek a kis kütyük nemcsak azt tudják megmondani, hány órát aludtunk, hanem azt is, hogy mennyi időt töltöttünk mélyalvásban, mikor ébredtünk fel, sőt azt is jelzik, ha valamilyen rendellenességet észlelnek. Egy jól beállított rendszer akár azt is megjósolhatja, hogy milyen napunk lesz – legalábbis energiaszint tekintetében.

bölcsességfog eltávolítás fogászat

Digitális orvos a zsebünkben

Egyre több egészségügyi alkalmazás képes alapadatok (vérnyomás, pulzus, légzés) alapján megmutatni, mikor érdemes orvoshoz fordulni. Az adatokat sok esetben az okoseszköz automatikusan gyűjti, és az alkalmazás figyelmeztet, ha valami eltér az átlagtól. Nemcsak a pácienseknek könnyebbség ez, hanem az orvosoknak is, hiszen már az első találkozás előtt rengeteg információval rendelkezhetnek, amik segítik a gyorsabb és pontosabb diagnózist.

Okoseszközökkel támogatott műtétek

A sebészet világába is begyűrűzött az IoT. Egyes robotsebészeti rendszerek már képesek arra, hogy az interneten keresztül frissítsék a működésüket, vagy éppen megosszák az adatokat más rendszerekkel. Egy-egy összetettebb beavatkozás előtt a sebész már előre végig tudja „gyakorolni” a műtétet egy szimulációs eszközön, ami a beteg testének pontos digitális másolata alapján működik. Ez a fajta előkészület új szintre emeli a biztonságot és a pontosságot.

A jövő már itt van – csak természetesnek vesszük

Bár sokszor észre sem vesszük, mennyi technológiai eszköz vesz körül minket az egészségügyben, a változás érezhető. Az orvosi rutinok egyre inkább adatvezéreltek, személyre szabottak és előre tervezhetők – mindezt az IoT eszközök és rendszerek teszik lehetővé. Legközelebb, ha csak egy fogászati vizsgálatra vagy alvásmonitorozásra kerül sor, érdemes egy pillanatra belegondolni, hogy a háttérben egy teljes digitális ökoszisztéma dolgozik értünk.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Egészség

Még nem késő: itt az idő felkészülni a Balaton-átúszásra!

A hazai nyári sportprogramok elmaradhatatlan része a Balaton-átúszás, ami évente több mint tízezer embert mozgat meg.

Bár elsőre ijesztőnek tűnhet az 5,2 kilométeres távot úszva megtenni, nem kell versenysportolónak lenni ahhoz, hogy teljesítsük. De milyen vízitapasztalat szükséges hozzá, mikor érdemes elkezdeni az edzést és egyáltalán hogyan álljunk neki? Hogyan tarthatjuk meg a motivációnkat hónapokon keresztül? Még nem késő, hogy felkészüljünk az idei megmérettetésre: most megosztunk néhány hasznos tippet a tudatos tervezéshez.

Július 26., amikor megrendezik a 43. LIDL Balaton-átúszást, még távolinak tűnik, de az arra való felkészülést érdemes időben elkezdeni. Az átúszás teljes hossza 5200 méter, amit átlagosan 2-3 óra alatt tesznek meg a versenyzők. Ahhoz, hogy ezt a távot teljesítsük, a szervező Budapest Sportiroda szakértője szerint a nyár elejére el kell jutni arra a szintre, amikor magabiztosan le tudunk úszni legalább 3 kilométer távolságot. A felkészülést érdemes már tavasszal, először medencében elkezdeni, de idővel nyílt vízen (tó, tenger) is próbáljuk ki magunkat, mert nagyon más érzés, mint a medencében úszás – például a hullámzás, a látótávolság, a tájékozódás nehézségei miatt. A nagy Balaton-átúszásra jó felkészülés, ha addig rövidebb távú versenyen szerzünk tapasztalatokat, erre jó lehetőség például a június 21-i MOL Campus Öbölúszás, ami 4 különböző távban is teljesíthető.

Mennyi vízitapasztalat szükséges és hogyan álljunk neki a felkészülésnek?

  • A Balaton-átúszáshoz nem kell vízi élsportolónak lenni, de a magabiztos úszástudás elengedhetetlen.
  • Ha eldöntöttük, hogy nekivágunk, forduljunk rá a felkészülésre! Első lépésként döntsük el, hogy a fél (azaz 2,6 km) vagy a teljes távot (5,2 km) tűzzük ki célnak, ugyanis a felkészülés intenzitása is ettől függ.
  • Az edzést bármilyen úszásnemben el lehet kezdeni, sőt, azt akár idő közben lehet váltogatni is. Érdemes úgy választani, hogy melyik az a típus, amit hosszú távon is hatékonyan ki tudunk tartani, hiszen a megmérettetés során több órán keresztül fogunk úszni.
  • A kezdeti lépések részeként szerezzünk be olyan felszereléseket, amiben hosszabb távon is kényelmesen tudunk úszni: stabil tartású fürdőruhát, fürdőnadrágot, valamint kényelmes úszószemüveget. Ez utóbbinál válasszunk olyan verziót, ami kültéri úszáshoz is alkalmas, így például nem lesz zavaró az erősebb napsütés sem.
  • Az úszást egy pár perces szárazföldi bemelegítéssel kezdjük és a végén nem szabad elfeledkezni a lenyújtásról sem. Emellett a felkészülést támogathatja heti egy-két alkalommal egy erősítő vagy kardió edzés is. Jó iránymutatás lehet, ha egy kész edzéstervet követünk. Ehhez a Balaton-átúszás szervezői összeállítottak olyan ingyenesen, digitálisan elérhető edzésterveket, amik sorvezetők lehetnek ahhoz, hogy könnyedén felkészülhessünk a megmérettetésre.

Hogyan tartson ki a motivációnk?

Egy hosszabb munkanap, izgalmasabb programok vagy akár esős időjárás: gyakori tapasztalat, hogy a kezdeti lelkesedést hamar felváltja a demotiváltság, főleg akkor, ha még több hónap van hátra az átúszásig. Pedig a folyamatos felkészülés azért is fontos, hogy fokozatosan hozzászoktassuk a szervezetünket a hosszabb távok leúszásához, ezzel is csökkentve annak az esélyét, hogy túlzottan kimerüljünk vagy akár ennek következtében megsérüljünk.

Sokszor az is eltántorító lehet, ha egy-egy nap nem tudjuk teljesíteni az előre kitűzött célt. Érdemes folyamatosan figyelni és naplózni a teljesítményünket, így egy kevésbé sikeres nap esetén is láthatjuk a több héthez viszonyított folyamatos fejlődést. A naplózásban és a motiváció fenntartásában segíthetnek a digitális eszközök és alkalmazások is. A Yettel kínálatában is elérhető több olyan úszáshoz használható okosóra és sportóra is, amelyeken beállíthatjuk a medence hosszát, és automatikusan számolja a megtett távolságot. A legtöbb ilyen eszköz már felismeri az úszásnemet, emellett tudja mérni a tempót, a karcsapásszámot és a pulzust víz alatt is. A mérés segítségével könnyen követhetjük hétről hétre a fejlődésünket, és ez is segít a motiváció hosszú távú megtartásában, ráadásul megoszthatjuk az eredményeket a családtagjainkkal, barátainkkal is.

A 43. LIDL Balaton-átúszás kiemelt partnere a Yettel. A mobilszolgáltató egész évben fejleszti Balaton környéki hálózatát, a verseny idején pedig kiemelt készültséggel is biztosítja a gyors mobilhálózatot, hogy így mindenki azonnal elérhesse szeretteit, amint teljesítette a versenytávot.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Egészség

Kalóriaszükséglet: az étkezés tudománya a hétköznapokban

Kalóriaszükséglet

Állandóan felmerülő kérdés, hogy hogyan határozzuk meg a napi kalóriaszükségletünket, különösen akkor, ha szeretnénk egészségesen élni. A kalóriaszámolás világában azonban nem könnyű eligazodni, hiszen személyre szabott étrendre van szükség, amely figyelembe veszi életmódunkat, anyagcserénket és céljainkat. Most nézzük meg közelebbről, mit is jelent pontosan a kalóriaszükséglet, és hogyan kalkulálhatjuk ki azt a mindennapokban.

A kalória nem más, mint az ételekből származó energia, amelyet testünk az életfunkciók fenntartásához használ fel. Mindenkinek megvan a saját egyéni kalóriaszükséglete, amely a testsúly, életkor, nem és fizikai aktivitás alapján változhat. Egyszerű kérdésnek tűnhet, de valójában számos tényező befolyásolja. Az Egészségpajzs oldalán megfelelő ételeket találhatunk a diétánkhoz.

Mitől függ a kalóriaszükséglet?

A legegyszerűbb módja annak, hogy megértsük a kalóriaszükséglet fogalmát, ha tudomásul vesszük, hogy az szervezetünk energiamérlege alapján került meghatározásra. Ez azt jelenti, hogy az elfogyasztott kalóriák számát vetjük össze az elégetett kalóriákkal: ha az előbbi több, akkor hízni fogunk, ha kevesebb, akkor fogyni.

A képlet nem ennyire egyszerű azonban, hiszen több tényező, például az anyagcsere is nagy szerepet játszik. Ez az az energia, amelyet testünk nyugalomban használ, csak hogy életben tartson minket. Számos kalkulátor létezik, amelyek segítenek meghatározni a napi kalóriaszükségletet, de fontos hangsúlyozni, hogy ezek csak kiindulópontok, és személyes szükségleteink szerint változhatnak.

Testre szabott étrend tervezése

Hogyan alakítsuk ki az étrendünket a pontos kalóriaszükséglet alapján? Először is, érdemes megérteni, hogy a minőségi kalóriabevitel elengedhetetlen. Az alacsony kalóriatartalmú, de tápanyagban gazdag ételek – például zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák és sovány fehérjék – a legjobb választások.

Sokan tapasztalták már, hogy a változatos étrend hosszú távon fenntarthatóbb, ezért érdemes különböző ételekkel kísérletezni, hogy megtaláljuk a számunkra leginkább kedvező kombinációkat. Az Egészségpajzs például olyan menüket kínál, amelyek segítenek egyszerre elérni kalóriaszükségletünket, és kielégíteni az ízvilág iránti igényünket.

Az aktív élet és a kalóriaszükséglet kapcsolata

A fizikai aktivitás természetesen jelentősen befolyásolja, hogy mennyi kalóriára van szükségünk. Legyen szó egy sétáról, egy kiadós edzésről vagy akár egy háztartási munkáról, minden mozgás számít. Gondolt már arra, hogy egyetlen óra kerékpározás mennyi energiát igényel? Az aktivitási szint növelése az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy növeljük az elégetett kalóriák számát és javítsuk az anyagcserénket.

Azon emberek, akik rendszeresen sportolnak, jellemzően magasabb energiaszükséglettel rendelkeznek, így több kalóriát kell bevinniük a szervezetük egészséges működéséhez. Ez azt is jelenti, hogy azon napokon, amikor kevesebb a mozgás, ezt is mérlegelnünk kell, és ennek megfelelően alakítanunk az étrendünket.

Az Egészségpajzs kínálatában számos olyan étel található, amely segíthet abban, hogy a testmozgáshoz igazodó megfelelő energiaszintet elérjük.

A kalóriaszükséglet tehát nem csupán egy számszerű adat, hanem egy útikönyv is a tudatos táplálkozáshoz. Ha megtanuljuk, hogyan határozzuk meg magunk számára a legmegfelelőbb kalóriamennyiséget, és hogyan integráljuk azt mindennapi életünkbe, váratlan egészségügyi előnyökre tehetünk szert. Az Egészségpajzs szívesen áll rendelkezésre, hogy segítsen ebben az életre szóló kalandozásban a gasztronómia világában.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading
Advertisement Hirdetés
Advertisement
Advertisement Hirdetés

Facebook

Advertisement Hirdetés
Advertisement Hirdetés

Ajánljuk

Friss