Egészség

Mennyit képes befogadni maximálisan az emberi agy?

„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra”

– írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég és amiben mind egyetértenek, az agy nincs kihasználva.

Az elmúlt száz évben elképesztő tudás- és információmennyiséget halmoztunk föl. Sosem látott tempóban bukkantak fel új ismeretek, új szakmák, új tudományterületek és új találmányok. Mára az egész világ az állandósult FOMO-ban (fear of missing out) él. Aggódunk, hogy a megszerzett tudásunk nemcsak a világ megértéséhez, de még a tisztességes élethez sem lesz elég; és aggódunk, hogy a fejlődés a megszerzett tudásunk gyors elavulásához vezet.

Megválaszol(hat)atlan kérdések

Az eddigiekből logikusan következik a kérdés: vajon elértük-e már a kognitív teljesítőképességünk határait? És ha igen, vajon átléphetjük-e ezt a határt?

Nehéz ügy; az ember évezredek óta gondolkozik a lét titkain, test és lélek kapcsolatán, illetve a saját gondolkodása korlátain. Bár a civilizációnk több ezer éves fejlődéstörténete ékes példája annak, hogy mi mindenre képes az emberi elme (rád nézek, Nemzetközi Űrállomás), azt is egyre jobban tudjuk, hogy mi mindent nem tudunk. Nem tudjuk, hogy van-e élet a halál után, hogy miből áll a sötét anyag, vagy hogy milyen a kvantumvilág valódi természete.

Lehet, hogy ezek a rejtélyek örökre megoldatlanok maradnak. Lehet, hogy az evolúció nem arra készítette föl az agyunkat, hogy ezekre választ tudjon adni. Valamin gondolkodni és valamit megválaszolni nagyon nem ugyanaz. Ahogy a filozófus Jerry Fodor i írta 1983-as könyvében (The Modularity of Mind): bizonyára léteznek olyan gondolatok, amiket emberi ésszel képtelenek vagyunk kigondolni.

Fodor kollégája, Colin McGinn is foglalkozott az emberi elme és a megismerés korlátaival. McGinn szerint minden elmére jellemző, hogy bizonyos problémákra kognitív lezárással (cognitive closure) reagál. A papagájok nem értik a Brown-mozgást, és a macskának sem egyértelmű, hogy az a hülye Schrödinger miért akarta dobozba zárni. Ki tudja, talán mi, emberek is azért értünk olyan keveset a világból, mert ennyire futja az agykapacitásunkból. (V.ö.: ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük a működését, akkor olyan buták lennénk, hogy mégsem értenénk.)

Ha rövid az agyad, toldd meg egy eszközzel

Ami a határfeszegetés kérdését illeti, arra két, egymásnak ellentmondó válasz is adható. Az egyik, hogy ezt a határt már réges-régen átléptük, és ez – figyelembe véve, hogy mekkora információmennyiséget halmozott fel az emberiség – nem is alaptalan feltételezés. A másik válasz az, hogy a határ nem is létezik, ugyanis amióta a tudás átadhatóvá vált, az új ismereteket már nem egy embernek kell feldolgoznia.

Az együttműködés fontosabb, mint az egyéni teljesítmények fokozása; jobb ma száz okos ember, mint holnap egy ihletett zseni. Az emberi agy önmagában képtelen lenne megismerni a saját fejlődéstörténetét, de több tízezer agykutató több évtizedes munkájának köszönhetően pontos ismereteink vannak az agy evolúciójáról. A kozmosz titkait sem csak egy tudós fürkészi, hanem több ezer, akik az együttműködésük során fokozatosan tágíthatják ki a világról alkotott képünket. A kvantumvilág megismerhetőségének helyzete is hasonló. Bár a jelenségcsoport emberi ésszel alig-alig fölfogható, a kvantummechanika több elméleti állítását kísérletekkel igazolták, és vannak ígéretes, a kvantumelmélet gyakorlati felhasználást kutató tanulmányok is.

Az, hogy idáig eljuthattunk, részben az eszközhasználat érdeme, ami segített benne, hogy a tudás megőrizhetővé, sokszorosíthatóvá és átadhatóvá váljon. Az agy korlátos kapacitását az elmúlt évezredekben számtalanszor bővítettük ilyen-olyan eszközökkel. Ahogy a brit filozófus, Andy Clark fogalmaz: az agy teljesítménye a jegyzettömbök, a térképek, az irattartók és a számítógépek képernyői révén túlléphet a bőrünk és a koponyánk határain.

Az ismeretszerzésünk részben percepciós szinten zajlik: az öt érzékszervünk által begyűjtött információk alapján áll össze a világról alkotott képünk. Az érzékszerveink által közvetített benyomások megbízhatatlanságáról Descartes értekezett egy sort az Elmélkedésekben – ugyan honnan tudhatnánk, hogy amit mi fizikai valóságnak hiszünk, valójában nem álom-e? –, de a tudomány eszközeivel a percepciós szint is meghaladható. A homo sapiens az eszközeivel nemcsak a valóságról alkotott ismereteit, hanem a kognitív képességeit is bővítheti. És hiába, hogy nem érzékeljük az UV-sugárzást, az ultrahangot, a röntgensugarat és a gravitációs hullámokat, a megfelelő technológiákkal ezek is észlelhetővé válnak.

Processzor legyél, ne merevlemez

Van egy másik, a valóság megismerésére szolgáló eszközünk, ami a földi halandók számára feldolgozhatatlanul komplex rendszereket is reprezentálhat: a matematika. A klímaváltozás összes tényezőjének és változójának ismerete például meghaladná a képességeinket, de a komplex matematikai modellek elvégezhetik a tehermentesítést.

A matematika azért fontos segédtudomány, mert nem egyszerűen a valóság leírását célozza, hanem logikai gondolkodásra is késztet – és ezt jóval fontosabb elsajátítani, mint adatokat memorizálni.

Amikor Albert Einstein 1918-ban Bostonba látogatott, a Hotel Copley Plazában adtak neki egy példányt Edison kérdőívéből, hogy lássák, tud-e válaszolni rájuk. Miután Einstein felolvasta a „milyen sebességgel terjed a hang?” kérdést, a fizikus így válaszolt:

„Nem tudom. Nem terhelem az agyamat olyan tényekkel, amiknek könnyen utánanézhetek bármelyik szakkönyvben.”

Einstein megengedhette magának ezt a kis könnyelműséget; tudós volt, és jóformán az egész életét (szak)könyvek között töltötte. Bár felismerte a szakkönyvek fontosságát, Edisonnal ellentétben az oktatás fontosságát sem söpörte félre.

„Nem sokat számít, ha valaki bemagolja a tényeket. Ezért nem érdemes főiskolára menni; ezt a könyvekből is megtanulhatja. Egy bölcsészettudományi képzésnek nem az az értelme, hogy sok új ismeretet szerezhetünk, hanem hogy arra trenírozzuk az agyunkat, hogy olyan dolgokat tudjunk kigondolni, amiket a szakkönyvekből nem tanulhatunk meg.”

Okosabb vagy, mint egy amerikai farmer?

Einstein ezzel az állításával megjósolta, hogy milyen gondolkodással lehet majd boldogulni a XXI. században: az információhoz való korlátlan hozzáférés biztosításával, és az információk kezeléséhez szükséges gondolkodás elsajátításával.

Az előbbi mostanra megvalósult. A mobilhálózatok fejlesztéséből és a technológia miniatürizálásából kifolyólag ma egy, a zsebünkben hordott okostelefonnal több információhoz férhetünk hozzá, mint maga Einstein. De az információ nem tanít meg gondolkodni. A gondolkodás elsajátítására épp az információk helyes értelmezése miatt van szükség. Az emberek azonban rászoktak, hogy a saját agyuk helyett a Google-t használják, és nem a gondolkozás mellett, hanem helyette. És nem jut eszükbe, hogy összekeverik a hozzáférés kényelmét a valódi tudással.

Száz éve az élethez szükséges ismereteket rövid idő alatt össze lehetett szedni, az így megszerzett tudás elég is volt az életben maradáshoz. Az amerikai farmerek a gazdálkodáson kívül tudtak lovat patkolni, házat építtetni, követ bányászni, dohányt szárítani, sütni, kutat ásni, fegyvert használni és whiskyt főzni. Neked melyik menne ezek közül? Ugyan már; értem én, hogy utánanézhetsz a Google-ben, de ettől még nem leszel a téma szakértője.

Ha láttál már mérhetetlen önbizalommal kommentelő trollokat az interneten, alighanem ismered azt a jelenséget, amit a pszichológia a magyarázó mélység illúziójának (illusion of explanatory depth) nevez. A fogalom Leonid Rozenblit és Frank Keil, a Yale Egyetem kutatóinak nevéhez fűződik.

2002-es tanulmányukban (The Misunderstood Limits of Folk Science: An Illusion of Explanatory Depth) Rozenblit és Klein kifejtették, hogy bár szeretjük azt hinni, hogy átlátunk olyan komplex rendszereket, mint a nemzetközi politikai döntéshozatal – és ennek a szakértelmünknek szeretünk hangot is adni –, valójában az olyan egyszerű használati tárgyak működési mechanizmusát sem látjuk át, mint a beltéri vízöblítéses vécé, a cipzár vagy a varrógép. Hiába látjuk és használjuk őket mindennap, nem gondolkodunk el rajta, hogy hogyan működnek.

„– Sam Hamilton látta, hogy a fejlődés merre vezet. Azt mondta, univerzális tudósok maholnap már elképzelhetetlenek. Az ismeretek mennyisége túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen elme befogadhassa. Előre látta az időt, amikor egy ember már csak egy kis töredéket tudhat belőle, de azt legalább jól.

[…]

– Lehet, hogy a tudomány lett óriási – mondta Lee –, de az is lehet, hogy az ember vált törpévé. Talán, miközben letérdel az atomokhoz, az ember lelke is atomnyivá törpül. A specialista talán gyáva csupán, aki nem mer kitekinteni szűk kalitkájából. És gondolják csak meg, mit mulaszt el minden specialista… korlátain túl az egész világot!”

– írta Steinbeck (ugyanabban a könyvben, csak pár száz oldallal később).

A száz évvel ezelőtt élt amerikai farmerek valószínűleg kevesebbszer találkoztak magyarázó mélység illúziójával, mint ma egy átlagos internetező. A farmerek tudták, hogy mi mire és hova való. Tudták, hogy hány láb mélyre kell ásni a kerti budi emésztőgödrét; hogy mit kell csinálni a nyikorgó pajtaajtóval; vagy hogy hány fát kell kivágni egy rönkkunyhó építéséhez. Ez a valóságészlelés percepciós szintje: nincs benne se kvantummechanika, se Gödel-tétel, se Erdős-sejtés, de tudni lehet, hogy melyik szög mivel lett beverve a falba.

A agy felfogásának korlátai

Az agy több ezer milliárd szinapszisban képes információkat tárolni. Bár a befogadóképessége nem végtelen, elég nagy ahhoz, hogy a tanulási folyamatban ne a tárolókapacitás legyen a szűk keresztmetszet. Hogy milyen információkat őrzünk meg emlékként az agyunkban, azt több tényező is befolyásolja:

Korlátozott figyelem. Egyszerre csak néhány dologra tudunk odafigyelni, márpedig a figyelem elengedhetetlen az új emlékek létrehozásához. A tárolásukhoz alvásra is szükség van, márpedig az információk felvételét maga az alvás is korlátozza.
Nem mindegy, milyen sorrendben tanulunk. Ökölszabály: minél korábban tanulunk meg valamit, annál erősebbek lesznek az erről szerzett benyomásaink. Ha például rettegünk a kígyóktól, nehéz lesz felülkerekedni a félelmünkön. Bár ez pszichoterápiával csillapítható, a félelem később jó eséllyel visszatér.
Nem mindegy, mit mikor tanulunk meg. Korábbi kutatások szerint egyes információkat csak bizonyos életkorban tudjuk befogadni: a beszédhangokat például az első életévünkben sajátítjuk el. (Ezért van, hogy amikor később új nyelvet tanulunk, nehézséget okozhat egyes hangzók kiejtése. A japánok például az r és az l hangokat keverik össze nyelvtanulás közben.)

Nemcsak tanulni, felejteni is fontos

Annak, hogy látszólag nem érjük el a szellemi befogadóképességünk határát, talán az az oka, hogy a tanulási sebességünk nem érheti el a mnemonikus kapacitásunk határát – túl lassan tudjuk befogadni az információkat ahhoz, hogy beteljen az agyunk. Mintha lenne egy tíz terabájtos merevlemezünk, amit modemes kapcsolattal, 3 kilobájtos másodpercenkénti sebességgel töltenénk fel – nagyjából egy évtized kéne hozzá, hogy elérjük a tárkapacitás határát.

Ez a számítás csak akkor állja meg a helyét, ha folyamatosan szívjuk magunkba az információt. De az agy nemcsak tanul, hanem pihen, illetve felejt is. A lassú tanulás és a feledés kombinációja garantálja, hogy mindig maradjon hely az új információknak – már ha ez az analógia egyáltalán megállja a helyét.

Az információelméleti összehasonlítás kézenfekvő, de nem biztos, hogy alkalmazható az agyműködésre. Egy számítógép nem úgy emlékszik, mint az ember: a merevlemezen tárolt adat vagy létezik, vagy nem. Az agyunkban tárolt emlékek és információk máshogy működnek: elhalványulnak, felfrissülnek, vagy meghatározott külső behatások hatására újra felvillannak.

Van olyan elképzelés, amely szerint az emlékeink megfakulásának folyamata – amikor az új emlékek megnehezítik a régebbiek felidézését – a megtanult új információk típusától is függhet. A különböző típusú emlékek könnyebben megkülönböztethetők és megjegyezhetők, mint a hasonlók. A gyerekkorunkban kóstolt paradicsom ízét nem fogjuk összekeverni a másodfokú egyenlet megoldóképletével, de a hasonló jellegű információk felidézése jóval nehezebb. A francia és spanyol nyelv igeragozási szabályait könnyebb összekeverni, mint a kémiai és művészettörténeti emlékeinket; és ugyancsak más az egymást kiegészítő, például matematikai és fizikai ismereteink felidézésének folyamata is.

Az agyunk ezenfelül megkülönböztetni a rövid és hosszú távú memóriát is. A pszichológus George Miller 1956-os tanulmánya (The Magical Number Seven, Plus or Minus Two: Some Limits on Our Capacity for Processing Information) szerint a rövid távú memória legfeljebb 5-9 egységnyi információt képes tárolni. A hosszú távú memóriának nagyobbak a tartalékai, de csak homályos ismereteink vannak arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az agy tárkapacitása, és hogy hol lehetnek a korlátai.

Forrás. Qubit

Related Topics:agy agykapacitás felejtés learning lifelong tanulás tárolás

Up Next

Új alkalmazás segíti a magyarokat a fogyókúrában

Don't Miss

Gyógyító erejű mesterséges intelligncia

Egészség

A családközpontú ellátás és a betegbiztonság a szülészet alapja

A természetes szülés fontosságára hívta fel a figyelmet Dr. Siklós Pál, hiszen szerencsére már akár két császár után is lehetséges a hüvelyi szülés, ahogyan ikreknél is.

A szülészfőorvos kiemelte a magánegészségügy azon vitathatatlan előnyét, hogy személyhez kötött szülésznő és/vagy szülészorvos választására is lehetőség van. A TritonLife magánkórház közleményében továbbá kiemelik, hogy intézményükben van a magánegészségügyben egyedüliként elérhető újszülött/koraszülött intenzív centrum (PIC II).

A kismamák legnagyobb része ma már sokkal tudatosabban készül életének egyik legboldogabb élményére. A kórházi körülmények magas színvonala mellett elengedhetetlen, hogy a születés – a családdá válás boldog időszaka olyan helyen történjen, ahol magas szakmai felkészültség párosul a családbarát szemlélettel. Éppen ezért tartanak minden évben nyílt napot a TritonLife Róbert Magánkórház Szülészeti Osztálya.

Hihetetlenül értékes az aranyóra és rooming-in ellátás

Az idei rendezvényen a házigazdák ismét bemutatták az érdeklődőknek családbarát szemléletüket, a természetes szüléshez való pozitív hozzáállását, a baba-barát kórház jellegzetességeit. Bemutatták, hogy a legmodernebb szakmai szabályok messzemenőkig való követése, a betegbiztonság messzemenőkig való maradéktalan betartása mellett, hogyan biztosítható a családbarát szülésélmény, az „aranyóra”, a rooming-in ellátás és hogyan lehet sikeres az anyatejes táplálás.

Szülésznők vezetésével a látogatók megtekinthették a szülőszobákat, ahol közvetlenül is bemutatásra kerültek az intézetben használt vajúdást segítő eszközökkel (pl.: bordásfal, gumilabda). A kismamák megtekinthették, hogyan vajúdhatnak majd az általuk választott testhelyzetekben és különlegességként bemutatót kaphattak a vízben vajúdás-szülés folyamatáról is. A nyílt nap során a vajúdás alatt alkalmazható egyéb fájdalomcsillapítási lehetőségek /EDA, N₂O, egyéb gyógyszeres fájdalomcsillapítás ismertetésére is sor került.

A hüvelyi szülés lehetséges akár két császármetszés után is

Dr. Siklós Pál, az intézet szülészeti részlegének vezetője kiemelte azt is, hogy a természetes szüléshez való szakmai szemléletüket bizonyítja, hogy lehetőség van az intézményben medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzatnál külső fordítás elvégzésére. Szakmailag megfelelő esetekben követheti az előzményben szereplő császármetszést hüvelyi szülés (akár két császármetszés után is) és nem ritka az ikrek hüvelyi úton történő születése sem – tette hozzá a szülés főorvos.

Noha a kórház nagyon büszkén hirdeti, hogy azon kismamák között, akik természetes úton szeretnék világra hozni az újszülöttjüket nagyon magas a sikeres hüvelyi szülések aránya (közel 80%), természetesen nyitott a lehetőség szakmailag indokolt esetekben, illetve akár a várandós kérésre tervezett császármetszésre is.

Támogatják a dula jelenlétét

Az Intézet, amennyiben a várandós szeretné támogatja dula jelenlétét a szülés során.

Fontos kiemelni, hogy az állami egészségügyi rendszerhez képest, a magánellátásban választható az egészségügyi szakszemélyzet. Nem szükségszerű, de lehetőség van személyhez kötött szülésznő és/vagy szülészorvos választására is. A legmodernebb szakmai irányelvek szerint a komplikáció mentes természetes szüléseket a szülés jelentős részében szülésznők kisérik, a szülészorvos szülőszobai jelenlétével elsősorban az esetleges kóros helyzetek megoldását, illetve a betegbiztonságot erősíti.

A magánegészségügyben egyedüliként itt van koraszülött intenzív centrum (PIC II)

Az újszülöttek szempontjából a betegbiztonság további különleges elemmel bír a TritonLife szülészetén. Magyarországon, magánellátásban immár 2023 óta csak itt van elérhető újszülött/koraszülött intenzív centrum, mely II-es progresszivitású perinatális intenzív centrum (PIC II.). Ez rendkívüli és teljes biztonságot nyújt a Szülők számára, hiszen nem csak azt jelenti, hogy a megszületést követően azonnali a legmagasabb szintű segítséget kapják a méhen kívüli élethez gyengébben alkalmazkodó újszülöttek, késői koraszülöttek, hanem lehetőség van arra is, hogy az újszülött, vagy koraszülött gyermek ellátása az intenzív osztályon tovább folytatódjon a teljes gyógyulásukig.

Dr. Kocsis István PhD az Újszülött és a PIC II Osztályvezető neonatológus főorvosa kiemelte, hogy a magyarországi magánszülészetek közül, egyedül itt láthatók el olyan késői koraszülöttek, akik a 35-36. várandóssági hétre születtek. A PIC ellátási körébe beletartoznak még a kóros várandósságban miatt esetleg érintettek (pl. terhességi cukorbetegség) vagy a fertőzésben, anyagcsere eltérésekben, fejlődési rendellenességben szenvedő újszülöttek is. A PIC-en a koraszülötteken túl, kezelünk még átmenetileg légzéstámogatásra szoruló, illetve más okból intenzív ellátást, pl. szoros megfigyelést, vénás táplálást, antibiotikum kezelést, fénykezelést igénylő újszülötteket és kis súlyú újszülötteket is.

„A legerősebb gyógyszer a jelenlévő édesanya szeretete”

A TritonLife újszülött- és koraszülött intenzív részlege a legmodernebb technológiákkal felszerelt: korszerű inkubátorok, központi és telemetriás monitorrendszerek, non-invazív lélegeztető gépek, ágy melletti véranalizáló berendezések és ágy melletti képalkotó eszközök, sürgősségi laborvizsgálatok és mikrobiológiai vizsgálatok, valamint természetesen a magasan képzett és folyamatosan hazai, és külföldi továbbképzéseken részt vevő szakszemélyzet mind-mind a magas fokú szakmai munkát segítik.

Ugyanakkor a biztonság mellett legalább ilyen fontos a családközpontú szemlélet. A TritonLife PIC részlege azért is kiemelkedő, mert minden lehetőség adott, hogy a beteg újszülött/ koraszülött mellett valóban ott lehessenek a szülők a nap 24 órájában, és szerető gondoskodással részt vehessenek gyermekük ápolásában, és ezt mind a központi PIC részlegen, mind az intenzív osztály kritériumai alapján berendezett saját szobájukban megtehetik. Hiszen egyértelműek a tudományos adatok arra vonatkozóan, – emeli ki Dr. Kocsis István, az Újszülött és a PIC II. osztályvezető főorvosa, -,hogy gyorsabban gyógyulnak és fejlődnek, ezáltal hamarabb kerülnek haza azok az újszülöttek és koraszülöttek, valamint jobb a későbbi fejlődésneurológiai kimenetelük is, akik mellett a szülők ott lehettek, mint azok, akiknél az édesanyjuk nem lehetett jelen.

“Mert akármennyire is jó eszközeink vannak, és akármilyen jó szakemberek dolgoznak az újszülött és PIC II. Osztályon, az újszülött legjobb tápláléka az anyatej, és a legerősebb gyógyszer a jelenlévő édesanya és édesapa szeretete.”

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

Idén ősszel kihagyná a náthaszezont?

Már nyakig benne vagyunk a “korai náthaszezonban”, és a java még csak most következik.

A rhinovírus és az adenovírus ugyanis jellemzően szeptember–októberben üti fel a fejét az iskolákban és az irodákban, novemberben pedig ránk rúgja az ajtót a “klasszikus náthaszezon” – a covid, az influenza és az RSV vírusos megbetegedésekkel karöltve. A kórokozók terjedésében a beltéri levegő minősége, különösen a páratartalom kulcsszerepet játszik, hiszen befolyásolja a nyálkahártya állapotát, a vírusok stabilitását és a fertőző cseppek terjedését is. De mire érdemes figyelni, ha szeretnénk elkerülni a közösségi megbetegedést? Dr. Várdi Katalin tüdőgyógyász és Szombathelyi Tamás, a Wavin épületgépész mérnöke segítségével jártunk utána annak, hogy mitől lehet “egészségesebb” a beltéri levegő az őszi-téli időszakban.

Vigyázz, kész, nátha!

A légúti megbetegedések minden évben jól bevált menetrend szerint keserítik meg a mindennapjainkat. Az ún. “korai náthák” (rhinovírus, adenovírus) általában szeptember–októberben jelennek meg, és nem csak légúti panaszokat, hanem kötőhártya-gyulladást és akár hasmenést is okozhatnak. Már ekkor megfigyelhető a COVID-19 megbetegedések emelkedése, majd novembertől indul a klasszikus náthaszezon, ekkor veszi át az influenza, illetve a covid és az RSV aktivitás a főszerepet. Ezek a fertőzések a december és februárban közötti időszakban tetőznek, és különösen akkor veszélyesek, ha a nyálkahártya védekedző funkciójának csökkenése miatt a kórokozók lejutnak az alsó légutakba, és ott például tüdőgyulladást okoznak. De mitől függ, hogy mennyire tud megvédeni minket a nyálkahártyánk?

Erre figyeljünk a tüdőgyógyász szerint

Akár irodában, iskolában, vagy esetleg plázában, kórházban töltjük a napunk jelentős részét, a levegő, amit belélegzünk, közvetlenül hat a közérzetünkre és az egészségünkre. Az ideális beltéri páratartalom 40-60 százalék között mozog, az ettől eltérő páratartalmú levegő megkönnyíti a vírusok és baktériumok terjedését, és gyengíti a szervezet védekező képességét.

“A túl száraz és a túl nedves nyálkahártya egyaránt problémát okozhat. Az alacsony páratartalom miatt szárazabb lesz a nyálkahártya, ami nagyban elősegíti azt, hogy megbetegedjünk. A túl magas páratartalom pedig nem csak a beltérben megtelepedő, egészségkárosító penészgombáknak kedvez, hanem az asztmások és a szívbetegek tüneteinek felerősödését is eredményezi”

– magyarázza Dr. Várdi Katalin pulmonológus a WavinVodcast legújabb epizódjában.

Hogyan lehet „beállítani” az egészséges beltéri páratartalmat?

A beltéri levegő páratartalmát párologtatással növelhetjük, átmeneti csökkentésére pedig a huzatolás a legegyszerűbb megoldás, főleg, ha hideg, száraz levegő áramlik be télen. Ha azonban az egész épületben szeretnénk állandó, egészséges szinten tartani a hőmérsékletet és a páratartalmat, illetve a hideg huzatot sem bírjuk jól, akkor érdemes komplex épületgépészeti megoldásokban gondolkodni.

„A felületfűtés légkeringetés nélkül biztosítja a hőt, így a kórokozók nem terjednek az egész épületben, és fertőznek akár több emeleten keresztül, míg a vezérelt gépi szellőztetés ablaknyitogatás nélkül segít ideális szinten tartani a páratartalmat”

– mondta el Szombathelyi Tamás, a Wavin épületgépész mérnöke. Ezek a megoldások irodákban és családi házakban egyaránt alkalmazhatók.

A felületfűtés és a gépi szellőztetés terén jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező Wavin szerint az érdeklődés ezek a rendszerek iránt évek óta stabilan növekszik, egyrészt az egészségesebb lakóépületek iránti kereslet emelkedésének, másrészt a szigorodó energetikai előírásoknak köszönhetően, melyek előírják a megfelelő szellőztetést és hőszigetelést az új épületek számára.

Az egészséges beltéri klímáról bővebben a WavinVodcast-ban beszélgetnek a szakértők.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

Félünk elsősegélyt nyújtani, pedig ez nem egy orvosi vizsga

Kampányt indított a Magyar Suzuki és a Magyar Vöröskereszt az elsősegélynyújtási hajlandóság növelése érdekében.

Tudjuk, hogy erkölcsi és állampolgári kötelességünk, mégis van még hova fejlődnünk abban, miként kellene elsősegélyt nyújtanunk. A legtöbben attól tartanak, hogy a segítségnyújtással még nagyobb bajt okoznak, pedig a szakértők szerint nem kell orvosi végzettség ahhoz, hogy lélekjelenléttel akár életet mentsünk.

Bár a jogosítvány megszerzéséhez szükség van az elsősegélynyújtás alapvető ismereteinek megszerzésére, mégis, elenyésző azoknak a száma, akik kívülállóként magabiztosan lépnek fel egy közúti baleset alkalmával – ez derült ki a Magyar Suzuki megbízásából, az Ipsos által elvégzett reprezentatív kutatásból[1]. Persze nehéz azzal az érzéssel megküzdeni, hogy tudjuk, rajtunk múlhat egy emberélet. A megkérdezettek döntő többsége, több mint 80 százaléka úgy gondolja, erkölcsi és állampolgári kötelesség segítséget nyújtani. Ugyanakkor hiába ismeri a lakosság kétharmada az elsősegélynyújtás alapjait, mégis bizonytalan, mit kellene tenni; csupán a megkérdezettek egyötöde válaszolta azt, hogy baleset esetén tudná, mi a helyes eljárás a segítségnyújtásra. Azok körében, akik az elmúlt 1-2 évben frissítették elsősegélynyújtó ismereteiket, a felkészültség érzése és a tettrekészség aránya szignifikánsan magasabb az átlagnál.

A bizonytalan sofőröket leginkább a félelem gátolja. Attól tartanak, hogy rosszul csinálnak valamit (46%), illetve a hozzáértés hiányával magyarázták hezitálásukat (21%). Minden ötödik autóst a látvány sokkolja, azért nem segít(ene). Vajon miért gondoljuk azt, hogy az elsősegélynyújtáshoz orvosi végzettség kell? A segélyhívó (112) tárcsázása, a helyszín biztosítása és a sérült nyugtatása is jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy valakinek stabilizáljuk az állapotát. A segítségnek nincs alsó határa – minden apró cselekedet lehet értékes.

Valósághű helyzetek bontják le a pszichés gátakat

A félelem leküzdése és a magabiztosság megszerzése az elsősegélynyújtás alapjainak felfrissítésével megszerezhető. Erre lenne is nyitottság az autósok részéről, ha ezek a képzések könnyen elérhetőek lennének és időben sem tartanának sokáig (összesen 61 százalék). A legtöbb válaszadónak, aki részt vett ilyen képzésen, a munkahelyén volt erre lehetősége.

„Számunkra az elsősegélynyújtás nem csak hasznos ismeretanyag, hanem küldetés”

– fogalmazott Kovács Dávid, a Magyar Vöröskereszt elsősegélynyújtás szakmai vezetője. A szervezet 144 évvel ezelőtti megalapítása óta kiemelt feladataként tekint az elsősegélynyújtás oktatására és népszerűsítésére. –

„Felkészült oktatóink országszerte várják a jelentkezőket, de számtalan közösségi programon is találkozhatnak velünk a téma iránt érdeklődők. Akár oktatásról, akár ismeretterjesztő foglalkozásról legyen szó, a legfontosabb az élmény és a tapasztalatszerzés. Ezért ilyenkor mindig lehetőséget biztosítunk az elsősegélynyújtó fogások gyakorlására, gyakran a sérültek szerepét eljátszó képzett imitátorok bevonásával. Programjaink résztvevői így sokkal többet tanulhatnak meg, mint csak az élettani folyamatok felismerését és lehetőség szerinti kontrollálását. A valósághű szituációk során gyakorolhatják az ún. pszichés vezetés, azaz a kommunikáció útján történő állapotfelmérés technikáit is. Emellett megtapasztalhatják saját magukon a néha ijesztő látvány vagy a környezeti tényezők, például egy aggódó hozzátartozó jelenlétének lelki hatásait. Tanuljanak elsősegélynyújtást, hiszen a tudás bátorságot ad, a bátorság pedig életet menthet!”

A Magyar Suzuki a kampányhoz kapcsolódóan interaktív videóban szeretné megmutatni, mit tehetünk egy ilyen helyzetben:

#MagyarSuzuki I #Együttazutakon I Dönts. Segíts. Adj esélyt. Jó döntéssel életet menthetsz.

Egészséges szemléletű személyiséghez vezethet a segítségnyújtás

Fontos azonban látni, hogy egy baleset nemcsak az érintettre, hanem a segítőre is hatással van. A megkérdezettek felét – aki volt már ilyen helyzetben – megerősítette a tudat, hogy fontos segíteni. A balesetet látottak közül minden harmadik autóst megviselte, de örült, hogy tevékeny szerepet vállalt; volt, aki bizonytalan volt, hogy jól csinálta-e, amit tett (4 százalék) és voltak olyanok is, akik rossz élményként élték meg és azóta is félnek az ilyen helyzetektől (5 százalék).

„A közlekedési balesetek külső szemtanúi és segítségnyújtói közül tíz-húsz százalékos arányban számolnak be szorongásról, visszatérő, negatív emlékekről, akár hetekkel, hónapokkal az eseményt követően. Összességében szakértői segítséggel megfelelően feldolgozható stresszről beszélünk. Ezzel együtt a sikeres segítségnyújtás élménye, legyen bármilyen kismértékű is a beavatkozás, kifejezetten pozitív hatású. A nyilvánvaló társadalmi hasznosság mellett megerősíti a segítséget adó emberben a környezet feletti kontroll érzését, és a beszámolók szerint hosszú távon teljesebb, egészségesebb szemléletű személyiséghez vezet, ami a szociális környezet számára is gyakran észrevehető”

– mondta Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus.

A Magyar Suzuki negyedik éve foglalkozik kiemelten a közlekedés olyan szegmensével, amelyben szükség van az edukációra és az érzékenyítésre. Az „Együtt az utakon” közlekedésbiztonsági kampányban minden évben olyan témára hívják fel a figyelmet, amelyben össztársadalmi változásra van szükség.

„Azért választottuk az idei kampánytémának az elsősegélynyújtást, mert a kutatásunk is igazolta, hogy a magyar autósok ugyan tudják, milyen kötelezettségeik vannak, mégis sokszor a bizonytalanság érzése miatt nem cselekednek. Partnereinkkel szeretnénk csökkenteni az elsősegélynyújtást kísérő félelmet, hiszen mások segítése nemcsak egy elvárt norma, hanem akár egy felemelő élmény, amely a hétköznapi embert is hőssé teszi”

– fogalmazott Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki vállalati kommunikációs vezetője.

Mit tegyen, ha elsősegélynyújtásra lenne szükség?

Biztosítsa a helyszínt.
Tárcsázza a segélyhívót! (112)
Foglalkozzon a sérülttel a helyzettől függően.
Rendszeresen ellenőrizze az elsősegélydoboz és tartalmának szavatosságát!
Ha úgy érzi, frissítse a tudását, vegyen részt képzésen. Mindez nemcsak közúton, hanem az élet bármely területén hasznos tudást adhat.
További információkat a Magyar Suzuki Együtt az utakon – Az elsősegély életet menthet aloldalán és a Magyar Vöröskereszt oldalán talál.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!