Egészség

Mennyit képes befogadni maximálisan az emberi agy?

„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra”

– írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég és amiben mind egyetértenek, az agy nincs kihasználva.

Az elmúlt száz évben elképesztő tudás- és információmennyiséget halmoztunk föl. Sosem látott tempóban bukkantak fel új ismeretek, új szakmák, új tudományterületek és új találmányok. Mára az egész világ az állandósult FOMO-ban (fear of missing out) él. Aggódunk, hogy a megszerzett tudásunk nemcsak a világ megértéséhez, de még a tisztességes élethez sem lesz elég; és aggódunk, hogy a fejlődés a megszerzett tudásunk gyors elavulásához vezet.

Megválaszol(hat)atlan kérdések

Az eddigiekből logikusan következik a kérdés: vajon elértük-e már a kognitív teljesítőképességünk határait? És ha igen, vajon átléphetjük-e ezt a határt?

Nehéz ügy; az ember évezredek óta gondolkozik a lét titkain, test és lélek kapcsolatán, illetve a saját gondolkodása korlátain. Bár a civilizációnk több ezer éves fejlődéstörténete ékes példája annak, hogy mi mindenre képes az emberi elme (rád nézek, Nemzetközi Űrállomás), azt is egyre jobban tudjuk, hogy mi mindent nem tudunk. Nem tudjuk, hogy van-e élet a halál után, hogy miből áll a sötét anyag, vagy hogy milyen a kvantumvilág valódi természete.

Lehet, hogy ezek a rejtélyek örökre megoldatlanok maradnak. Lehet, hogy az evolúció nem arra készítette föl az agyunkat, hogy ezekre választ tudjon adni. Valamin gondolkodni és valamit megválaszolni nagyon nem ugyanaz. Ahogy a filozófus Jerry Fodor i írta 1983-as könyvében (The Modularity of Mind): bizonyára léteznek olyan gondolatok, amiket emberi ésszel képtelenek vagyunk kigondolni.

Fodor kollégája, Colin McGinn is foglalkozott az emberi elme és a megismerés korlátaival. McGinn szerint minden elmére jellemző, hogy bizonyos problémákra kognitív lezárással (cognitive closure) reagál. A papagájok nem értik a Brown-mozgást, és a macskának sem egyértelmű, hogy az a hülye Schrödinger miért akarta dobozba zárni. Ki tudja, talán mi, emberek is azért értünk olyan keveset a világból, mert ennyire futja az agykapacitásunkból. (V.ö.: ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük a működését, akkor olyan buták lennénk, hogy mégsem értenénk.)

Ha rövid az agyad, toldd meg egy eszközzel

Ami a határfeszegetés kérdését illeti, arra két, egymásnak ellentmondó válasz is adható. Az egyik, hogy ezt a határt már réges-régen átléptük, és ez – figyelembe véve, hogy mekkora információmennyiséget halmozott fel az emberiség – nem is alaptalan feltételezés. A másik válasz az, hogy a határ nem is létezik, ugyanis amióta a tudás átadhatóvá vált, az új ismereteket már nem egy embernek kell feldolgoznia.

Az együttműködés fontosabb, mint az egyéni teljesítmények fokozása; jobb ma száz okos ember, mint holnap egy ihletett zseni. Az emberi agy önmagában képtelen lenne megismerni a saját fejlődéstörténetét, de több tízezer agykutató több évtizedes munkájának köszönhetően pontos ismereteink vannak az agy evolúciójáról. A kozmosz titkait sem csak egy tudós fürkészi, hanem több ezer, akik az együttműködésük során fokozatosan tágíthatják ki a világról alkotott képünket. A kvantumvilág megismerhetőségének helyzete is hasonló. Bár a jelenségcsoport emberi ésszel alig-alig fölfogható, a kvantummechanika több elméleti állítását kísérletekkel igazolták, és vannak ígéretes, a kvantumelmélet gyakorlati felhasználást kutató tanulmányok is.

Az, hogy idáig eljuthattunk, részben az eszközhasználat érdeme, ami segített benne, hogy a tudás megőrizhetővé, sokszorosíthatóvá és átadhatóvá váljon. Az agy korlátos kapacitását az elmúlt évezredekben számtalanszor bővítettük ilyen-olyan eszközökkel. Ahogy a brit filozófus, Andy Clark fogalmaz: az agy teljesítménye a jegyzettömbök, a térképek, az irattartók és a számítógépek képernyői révén túlléphet a bőrünk és a koponyánk határain.

Az ismeretszerzésünk részben percepciós szinten zajlik: az öt érzékszervünk által begyűjtött információk alapján áll össze a világról alkotott képünk. Az érzékszerveink által közvetített benyomások megbízhatatlanságáról Descartes értekezett egy sort az Elmélkedésekben – ugyan honnan tudhatnánk, hogy amit mi fizikai valóságnak hiszünk, valójában nem álom-e? –, de a tudomány eszközeivel a percepciós szint is meghaladható. A homo sapiens az eszközeivel nemcsak a valóságról alkotott ismereteit, hanem a kognitív képességeit is bővítheti. És hiába, hogy nem érzékeljük az UV-sugárzást, az ultrahangot, a röntgensugarat és a gravitációs hullámokat, a megfelelő technológiákkal ezek is észlelhetővé válnak.

Processzor legyél, ne merevlemez

Van egy másik, a valóság megismerésére szolgáló eszközünk, ami a földi halandók számára feldolgozhatatlanul komplex rendszereket is reprezentálhat: a matematika. A klímaváltozás összes tényezőjének és változójának ismerete például meghaladná a képességeinket, de a komplex matematikai modellek elvégezhetik a tehermentesítést.

A matematika azért fontos segédtudomány, mert nem egyszerűen a valóság leírását célozza, hanem logikai gondolkodásra is késztet – és ezt jóval fontosabb elsajátítani, mint adatokat memorizálni.

Amikor Albert Einstein 1918-ban Bostonba látogatott, a Hotel Copley Plazában adtak neki egy példányt Edison kérdőívéből, hogy lássák, tud-e válaszolni rájuk. Miután Einstein felolvasta a „milyen sebességgel terjed a hang?” kérdést, a fizikus így válaszolt:

„Nem tudom. Nem terhelem az agyamat olyan tényekkel, amiknek könnyen utánanézhetek bármelyik szakkönyvben.”

Einstein megengedhette magának ezt a kis könnyelműséget; tudós volt, és jóformán az egész életét (szak)könyvek között töltötte. Bár felismerte a szakkönyvek fontosságát, Edisonnal ellentétben az oktatás fontosságát sem söpörte félre.

„Nem sokat számít, ha valaki bemagolja a tényeket. Ezért nem érdemes főiskolára menni; ezt a könyvekből is megtanulhatja. Egy bölcsészettudományi képzésnek nem az az értelme, hogy sok új ismeretet szerezhetünk, hanem hogy arra trenírozzuk az agyunkat, hogy olyan dolgokat tudjunk kigondolni, amiket a szakkönyvekből nem tanulhatunk meg.”

Okosabb vagy, mint egy amerikai farmer?

Einstein ezzel az állításával megjósolta, hogy milyen gondolkodással lehet majd boldogulni a XXI. században: az információhoz való korlátlan hozzáférés biztosításával, és az információk kezeléséhez szükséges gondolkodás elsajátításával.

Az előbbi mostanra megvalósult. A mobilhálózatok fejlesztéséből és a technológia miniatürizálásából kifolyólag ma egy, a zsebünkben hordott okostelefonnal több információhoz férhetünk hozzá, mint maga Einstein. De az információ nem tanít meg gondolkodni. A gondolkodás elsajátítására épp az információk helyes értelmezése miatt van szükség. Az emberek azonban rászoktak, hogy a saját agyuk helyett a Google-t használják, és nem a gondolkozás mellett, hanem helyette. És nem jut eszükbe, hogy összekeverik a hozzáférés kényelmét a valódi tudással.

Száz éve az élethez szükséges ismereteket rövid idő alatt össze lehetett szedni, az így megszerzett tudás elég is volt az életben maradáshoz. Az amerikai farmerek a gazdálkodáson kívül tudtak lovat patkolni, házat építtetni, követ bányászni, dohányt szárítani, sütni, kutat ásni, fegyvert használni és whiskyt főzni. Neked melyik menne ezek közül? Ugyan már; értem én, hogy utánanézhetsz a Google-ben, de ettől még nem leszel a téma szakértője.

Ha láttál már mérhetetlen önbizalommal kommentelő trollokat az interneten, alighanem ismered azt a jelenséget, amit a pszichológia a magyarázó mélység illúziójának (illusion of explanatory depth) nevez. A fogalom Leonid Rozenblit és Frank Keil, a Yale Egyetem kutatóinak nevéhez fűződik.

2002-es tanulmányukban (The Misunderstood Limits of Folk Science: An Illusion of Explanatory Depth) Rozenblit és Klein kifejtették, hogy bár szeretjük azt hinni, hogy átlátunk olyan komplex rendszereket, mint a nemzetközi politikai döntéshozatal – és ennek a szakértelmünknek szeretünk hangot is adni –, valójában az olyan egyszerű használati tárgyak működési mechanizmusát sem látjuk át, mint a beltéri vízöblítéses vécé, a cipzár vagy a varrógép. Hiába látjuk és használjuk őket mindennap, nem gondolkodunk el rajta, hogy hogyan működnek.

„– Sam Hamilton látta, hogy a fejlődés merre vezet. Azt mondta, univerzális tudósok maholnap már elképzelhetetlenek. Az ismeretek mennyisége túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen elme befogadhassa. Előre látta az időt, amikor egy ember már csak egy kis töredéket tudhat belőle, de azt legalább jól.

[…]

– Lehet, hogy a tudomány lett óriási – mondta Lee –, de az is lehet, hogy az ember vált törpévé. Talán, miközben letérdel az atomokhoz, az ember lelke is atomnyivá törpül. A specialista talán gyáva csupán, aki nem mer kitekinteni szűk kalitkájából. És gondolják csak meg, mit mulaszt el minden specialista… korlátain túl az egész világot!”

– írta Steinbeck (ugyanabban a könyvben, csak pár száz oldallal később).

A száz évvel ezelőtt élt amerikai farmerek valószínűleg kevesebbszer találkoztak magyarázó mélység illúziójával, mint ma egy átlagos internetező. A farmerek tudták, hogy mi mire és hova való. Tudták, hogy hány láb mélyre kell ásni a kerti budi emésztőgödrét; hogy mit kell csinálni a nyikorgó pajtaajtóval; vagy hogy hány fát kell kivágni egy rönkkunyhó építéséhez. Ez a valóságészlelés percepciós szintje: nincs benne se kvantummechanika, se Gödel-tétel, se Erdős-sejtés, de tudni lehet, hogy melyik szög mivel lett beverve a falba.

A agy felfogásának korlátai

Az agy több ezer milliárd szinapszisban képes információkat tárolni. Bár a befogadóképessége nem végtelen, elég nagy ahhoz, hogy a tanulási folyamatban ne a tárolókapacitás legyen a szűk keresztmetszet. Hogy milyen információkat őrzünk meg emlékként az agyunkban, azt több tényező is befolyásolja:

Korlátozott figyelem. Egyszerre csak néhány dologra tudunk odafigyelni, márpedig a figyelem elengedhetetlen az új emlékek létrehozásához. A tárolásukhoz alvásra is szükség van, márpedig az információk felvételét maga az alvás is korlátozza.
Nem mindegy, milyen sorrendben tanulunk. Ökölszabály: minél korábban tanulunk meg valamit, annál erősebbek lesznek az erről szerzett benyomásaink. Ha például rettegünk a kígyóktól, nehéz lesz felülkerekedni a félelmünkön. Bár ez pszichoterápiával csillapítható, a félelem később jó eséllyel visszatér.
Nem mindegy, mit mikor tanulunk meg. Korábbi kutatások szerint egyes információkat csak bizonyos életkorban tudjuk befogadni: a beszédhangokat például az első életévünkben sajátítjuk el. (Ezért van, hogy amikor később új nyelvet tanulunk, nehézséget okozhat egyes hangzók kiejtése. A japánok például az r és az l hangokat keverik össze nyelvtanulás közben.)

Nemcsak tanulni, felejteni is fontos

Annak, hogy látszólag nem érjük el a szellemi befogadóképességünk határát, talán az az oka, hogy a tanulási sebességünk nem érheti el a mnemonikus kapacitásunk határát – túl lassan tudjuk befogadni az információkat ahhoz, hogy beteljen az agyunk. Mintha lenne egy tíz terabájtos merevlemezünk, amit modemes kapcsolattal, 3 kilobájtos másodpercenkénti sebességgel töltenénk fel – nagyjából egy évtized kéne hozzá, hogy elérjük a tárkapacitás határát.

Ez a számítás csak akkor állja meg a helyét, ha folyamatosan szívjuk magunkba az információt. De az agy nemcsak tanul, hanem pihen, illetve felejt is. A lassú tanulás és a feledés kombinációja garantálja, hogy mindig maradjon hely az új információknak – már ha ez az analógia egyáltalán megállja a helyét.

Az információelméleti összehasonlítás kézenfekvő, de nem biztos, hogy alkalmazható az agyműködésre. Egy számítógép nem úgy emlékszik, mint az ember: a merevlemezen tárolt adat vagy létezik, vagy nem. Az agyunkban tárolt emlékek és információk máshogy működnek: elhalványulnak, felfrissülnek, vagy meghatározott külső behatások hatására újra felvillannak.

Van olyan elképzelés, amely szerint az emlékeink megfakulásának folyamata – amikor az új emlékek megnehezítik a régebbiek felidézését – a megtanult új információk típusától is függhet. A különböző típusú emlékek könnyebben megkülönböztethetők és megjegyezhetők, mint a hasonlók. A gyerekkorunkban kóstolt paradicsom ízét nem fogjuk összekeverni a másodfokú egyenlet megoldóképletével, de a hasonló jellegű információk felidézése jóval nehezebb. A francia és spanyol nyelv igeragozási szabályait könnyebb összekeverni, mint a kémiai és művészettörténeti emlékeinket; és ugyancsak más az egymást kiegészítő, például matematikai és fizikai ismereteink felidézésének folyamata is.

Az agyunk ezenfelül megkülönböztetni a rövid és hosszú távú memóriát is. A pszichológus George Miller 1956-os tanulmánya (The Magical Number Seven, Plus or Minus Two: Some Limits on Our Capacity for Processing Information) szerint a rövid távú memória legfeljebb 5-9 egységnyi információt képes tárolni. A hosszú távú memóriának nagyobbak a tartalékai, de csak homályos ismereteink vannak arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az agy tárkapacitása, és hogy hol lehetnek a korlátai.

Forrás. Qubit

Related Topics:agy agykapacitás felejtés learning lifelong tanulás tárolás

Up Next

Új alkalmazás segíti a magyarokat a fogyókúrában

Don't Miss

Gyógyító erejű mesterséges intelligncia

Advertisement Booking.com

Egészség

Új magyar applikáció támogatja a munkavállalók mentális jóllétét

A munkahelyi mentális egészség kérdése egyre nagyobb kihívást jelent a vállalatok számára, hiszen miközben az alapvetően meghatározza a szervezet teljesítményét, a munkaerőpiacon mind nagyobb súllyal jelenlévő Z generáció már komoly elvárásokkal fordul a cégek felé ezen a téren is.

A stressz mindennapos jelenség a hazai dolgozók kétharmadánál, amely gyakran még a pihenőnapokon sem csillapodik, emellett világszerte az alkalmazottak nagyjából 50%-a küzd a rohamosan terjedő kiégéssel, ami szélesebb értelemben vett egészségügyi tüneteket is okozhat. A probléma társadalmi jelentőségét felismerve három hazai cég fogott össze, hogy megalkossa a Health check ☑️ nevű digitális megoldást, amely a munkavállalók mentális és fizikai állapotát átfogóan vizsgálja, hogy értékes visszajelzésekkel szolgáljon dolgozók és vállalatok számára egyaránt.

Az Európai Unióban átlagosan 136 milliárd euró, Magyarországon pedig nagyságrendileg 440 milliárd forint veszteség keletkezik évente a nem, vagy nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz miatt, amely a kieső munkanapok mintegy 50-60%-áért felelős. Eközben a munkavállalók is egyre jelentősebbnek érzik a problémát, ráadásul többnyire magukra hagyva küzdenek vele: 10-ből 4 dolgozó úgy véli, hogy a fokozott stresszel járó pszichoszociális kockázatokat az adott szervezeten belül nem képesek hatékonyan orvosolni. Erre a kihívásra ad innovatív választ a Health check ☑️ alkalmazás, melyet a Budapest központú startup, a CHEQ munkáltatói kommunikációs rendszerébe integrálták, szakmai partnere pedig a Pro Health Consulting Group és a munkahelyi pszichológiára specializálódott Minder.

„Ma már nem kérdés, hogy a munkavállalók mentális állapota milyen jelentős mértékben támogatja vagy éppen akadályozza a cégek hétköznapjait, a feladatellátás minőségét vagy konkrétan a termelékenységet. A digitális világban olyan eszközöket kell a cégek kezébe adni, melyek segítségével hatékonyabban felismerhetik és kezelhetik a dolgozóik mentális egészségéhez kapcsolódó problémákat”

– mondta el Logemann-Molnár Zsófia a MINDER alapító szakpszichológusa.

Az alkalmazás anonim visszajelzéseken alapuló „hőtérképet” készít a szervezetről, így a cégvezetők és HR-szakemberek gyorsan felismerhetik, hol van szükség beavatkozásra. Az eredmények alapján újratervezhetők a munkahelyi folyamatok és a célzott egészségmegőrző programok is – ezek pedig közvetlen konkrét üzleti előnyként járulnak hozzá a munkavállalói elköteleződés növeléséhez és a fluktuáció legyőzéséhez is.

Kölcsönös érdek a mentális egészség minden munkahelyen

A hazai munkavállalók egyébként a túlzott munkaterhelés (43%), a tisztelet és igazságosság hiánya (32%), valamint a túl magas elvárások (26%) miatt szenvednek leginkább, és 46%-uk úgy gondolja, hogy már olyan fizikális egészségügyi problémája is van, melyet az ebből fakadó stressz váltott ki. A Health check ☑️ ezeket a tényezőket mind figyelembe veszi, és visszajelzést ad a dolgozónak saját pszichés állapotáról, támogatva ezzel a tudatos stresszkezelést és az önismereti fejlődést. Sokan küzdenek például azzal, hogy bár érzik, hogy valami nincs rendben, mégsem tudják az okokat azonosítani és a dolgok mélyére ásni; a magyar fejlesztésű digitális megoldás segít a felismerésben, sőt, akár a komolyabb következmények megelőzésében is.

“CHEQ rendszeren belül mostantól elérhető a mentális és fizikai egészség felmérése digitálisan, azonnal és adatvezérelten. Ez nemcsak a munkavállalók jólétét támogatja, hanem közvetlenül hozzájárul a cégek hatékonyságához és hosszú távú versenyképességéhez. A modern vállalatok számára a digitalizáció már nem lehetőség, hanem stratégiai eszköz az emberi erőforrás fejlesztésében.”

– emelte ki Deliága Ákos a CHEQ-et fejlesztő Talk-A-Bot Zrt. alapító-vezérigazgatója.

A Health check ☑️ emellett azért is kulcsszereplővé válhat a jövő munkahelyein, mert a fiatalabb generációk egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak a munkaerőpiacon, az ő igényeik pedig merőben eltérnek az idősebb kollégáiktól, akik még csak most tanulják, hogy tarthatják karban egészségüket. A fiatalabb munkavállalók olyan vállalatokat keresnek, ahol a szakmai kihívások mellett hangsúlyos szerepet kap a munka-magánélet egyensúlya, a mentális és fizikai egészség támogatása, valamint a kreativitás és az innováció – vagyis sokkal magasabb elvárásokat támasztanak a munkahelyi jóllétük kapcsán, mint bármelyik korábbi generáció, de ha úgy érzik, odafigyelnek rájuk és visszajelzéseikre, azt meghálálják.

„Az sem szabad elfelejteni, hogy a hatályos jogszabályok hazánkban is tartalmaznak a mentális egészségre vonatkozó előírásokat, melyek szerint a munkáltatóknak kötelessége a pszichoszociális kockázatok (konfliktusok, munkaszervezés, stressz stb.) rendszeres felmérése és szükség esetén azok csökkentése. A megoldás hatékonyan támogatja a vállalatokat a törvényi megfelelésben, ráadásul több legyet is üthetnek egy csapásra, hiszen közben a munkavállalói elkötelezettséget és lojalitást is növelhetik. Az eddigi tapasztalatok abszolút pozitívak: a Health check ☑️ bevezetésével könnyebb valóban működő egészségprogramokat tervezni és a CHEQ felhasználással mérhetően javult a belső kommunikáció minősége is”

– részletezte Dr. Horváth Zsófia, a Pro Health Consulting Group vezető partnere.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

Hogyan hűtsünk okosan és főleg egészségesen az irodát?

Magyarországon közel másfél millió munkavállaló tölti a nyarat irodai környezetben, sokan hőségben.

Ám a hűtött irodaházak sem kellemesebbek, és főleg nem egészségesebbek, ha a nem megfelelő beltéri klímának köszönhetően a beteg épület szindróma tüneteivel kell megküzdeniük a munkavállalóknak. De hogyan hűtsük egészségesen és hosszú távon is költséghatékonyan az irodát? A felülethűtés terén itthon piacvezető Wavin a kérdést pulmonológus és épületgépész szakember segítségével járta körbe.

Nyári „nátha”? Nem véletlen…

Magyarországon 1,2–1,5 millióan dolgoznak irodákban adminisztratív, pénzügyi, informatikai és egyéb szolgáltató munkakörben – a nyári hónapok forróságában is. Bár az épületek 50–60 százalékában működik légkondícionáló berendezés, ez önmagában nem jelenti azt, hogy a munkavállalók egészséges, komfortos környezetben töltik a munkaidejüket. A nem megfelelő beltéri klíma – különösen az olyan nagy felelősséggel járó pozíciókban, mint például diszpécserközpontokban vagy IT-rendszerfelügyelet esetén – nemcsak a közérzetet, hanem a koncentrációt, a teljesítményt és a dolgozók egészségét is veszélyezteti. A nyári időszakban ráadásul a „beteg épület szindróma” tünetei – mint a fejfájás, légúti panaszok, fáradtság vagy szemirritáció – sokaknál felerősödnek, jellemzően a nem megfelelő hőmérséklet és páratartalom miatt, de a bútorokból, tisztítószerekből vagy nyomtatókból származó vegyi anyagok, a por, pollen, penészgombák és baktériumok mind hozzájárulhatnak a rossz közérzethez.

“Nem csak a régi, hanem a nyílászárók tökéletesítésének köszönhetően szinte hermetikusan szigetelt új épületek is gondot okozhatnak, ha nincs megfelelő, higiénikus hűtő- és szellőzőrendszer. A keringetős hűtő rendszereknek, légkondícionálóknak köszönhetően az atipikus kórokozók akár több emeleten keresztül is fertőzhetnek, elhúzódó, makacs tüneteket produkálnak, vagy akár olyan súlyos lefolyású betegséget is okozhatnak, mint a legionella fertőzés”

– mondta el Dr. Várdi Katalin pulmonológus. Az egészséges beltéri klímát tehát leginkább olyan hűtési rendszerrel érhetjük el, amely nem levegőbefúvással működik.

Várban vagy irodában – a hűvös fal a legkellemesebb

A nyári kánikulában igazi felfrissülés egy terméskőből, vagy tömör téglából készült épületbe lépni. Ez a hűvös falaknak köszönhető, ugyanis a testünk érzékeli a környezetből érkező hősugárzást, a hidegebb falak pedig kevesebb hőt sugároznak, így nem melegítik fel az embereket, tárgyakat. Ezért tűnik sokkal kellemesebbnek 22 fok egy várkastélyban, mint például egy sátorban. Bár a modern irodákat nehézkes lenne ódon épületekbe költöztetni, mégsincs minden veszve, ha nyáron a klaviatúra mellett is kellemesen hűvös falakra vágyunk.

Németországban, Ausztriában, és a skandináv országokban növekvő arányban alkalmazzák a mennyezetbe integrált felülethűtést, mely huzatmentesen, csendesen és egyenletesen, tehát “egészségesen” hűti le a teret. A megoldás a felületfűtés-hűtési megoldások terén itthon piacvezető Wavin tapasztalati szerint Magyarországon is egyre keresettebb, elsősorban prémium kategóriás irodaházakban vagy okosirodákban telepítik, sokszor hőszivattyúval kombinálva. Ilyen rendszer működik például a K&H Bank budapesti székházban és a STIEBEL ELTRON irodaházában is.

Nem csak a munkavállalóknak jobb

Kóczián László, az intelligens épületgépészeti szolgáltatásokat szállító Stiebel Eltron magyarországi ügyvezető igazgatója szerint a felülethűtés az irodák piaci értékét is befolyásolja, magasabb bérleti díjat és eladási árat eredményez.

Az egyik szempont az energiamegtakarítás:

„2024-ben például a saját 440 négyzetméteres irodaházunk hűtésére a Wavin mennyezetbe integrált felületi fűtés-hűtés megoldásával, a geotermikus hőszivattyúnkkal üzemelve mindössze 8.280 kWh energiát használtunk fel, ami kiemelkedő eredménynek számít”

– árulja el a szakember. A másik szempont pedig az ESG szabályozásnak való megfelelés, hiszen az 1 000 fő feletti cégek számára kötelezővé váló fenntarthatósági riport szerves része az irodák fűtése és hűtése, a magasabb környezetvédelmi követelményeknek pedig számos vállalat éppen az energiahatékony felülethűtéssel igyekszik megfelelni.

A modern irodaházakban egyre gyakrabban találkozunk a felületfűtés-hűtés és a vezérelt gépi szellőztetés összehangolt alkalmazásával. Ez a megoldás nem csupán az energiahatékonyságot növeli, hanem aktívan javítja a beltéri klímát is. A rendszerek egyetlen épületfelügyeleti technológia segítségével, integráltan működnek együtt, így biztosítva a kellemes, egészséges munkakörnyezetet. A Wavin szerint az egyre gyakoribb hőhullámok közepette ez a megközelítés nemcsak innovatív, hanem hamarosan alapvető követelménnyé is válhat az irodaház-fejlesztésekben.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

A szakorvosok közel fele naponta ellenőrzi digitálisan betegei vércukorértékeit

A digitális vércukornapló használata jelentősen megkönnyíti a cukorbetegek mindennapjait, hatékonyabbá teszi az orvos-beteg kommunikációt, valamint a vércukorértékeket kontroll alatt tartó kezelési stratégiák kialakítását – mutat rá a 77 Elektronika Kft. kutatása, amely közel 1200 diabéteszes beteg és szakorvos megkérdezésével készült.

Hazánkban jelenleg több mint 1,2 millió embert érint a cukorbetegség, emellett sokan élnek együtt annak megelőző állapotaival, így számukra létkérdés, hogy folyamatosan és a lehető legnagyobb pontossággal tudják figyelemmel kísérni vércukorszintjüket.

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az adatalapú megoldások, a rohamléptékű digitalizáció pedig az egészségügyet sem kerüli el. Számos területen váltak nélkülözhetetlenné a telemedicinás rendszerek – különösen a járványügyi lezárások idején –, melyek hatékonyabbá teszik az otthoni önellenőrzést, javítják az orvos-beteg kommunikációt és lehetőséget adnak a terápiák azonnali módosítására szükség esetén. Ez különösen fontos lehet a diabéteszes betegeknél, hiszen számukra életmentő lehet a vércukorszint rendszeres monitorozása és az adatok megfelelő kezelése.

Nagyobb biztonság a betegeknek, gyorsabb döntések az orvosoknak

A szakorvosok mintegy 45 százaléka naponta használja a Dcont® eNapló (Dcont.hu) telemedicinás rendszert a diabéteszes betegek állapotának nyomonkövetésére, további 18 százalékuk pedig legalább hetente ellenőrzi az eredményeket – derült ki a felmérésből, melyet hazai diabéteszes betegek és az őket kezelő egészségügyi szakemberek részvételével készítettek. A 77 Elektronika Kft. által fejlesztett Dcont.hu az egyik első telemedicinás megoldás Magyarországon, amely lehetővé teszi, hogy a betegek online rögzítsék vércukoradataikat, inzulinadagolásukat és egyéb releváns paramétereiket.

A megkérdezett szakorvosok közel 60 százaléka egyébként már több mint egy éve használja a Dcont.hu rendszert, és a vizitek során szinte azonos arányban történik az értékek megtekintése digitális eszközökön és papíralapon – ez nagy előrelépés a korábbi gyakorlathoz képest, egyben olyan fontos eszközt ad a szakemberek kezébe, mellyel célzottabb terápiát állíthatnak be.

A megkérdezett cukorbetegek 68 százalékát 2-es típusú diabétesszel diagnosztizálták és 55 százalékuk már több mint 10 éve él együtt betegségével, vagyis bőven van tapasztalatuk az ezzel járó mindennapi kihívásokkal kapcsolatban. A felmérésben résztvevők 70 százaléka használja a Dcont.hu-t vércukorértékeik rögzítésére, és a viziteken kívül ez leginkább a kezelésük folyamatos felülvizsgálata és szükség esetén azonnali módosítása (76 százalék), a távoli ellátás (31 százalék) vagy éppen más orvosokkal való konzultáció (13 százalék) céljából történik.

A cukorbeteg-ellátás élen jár a magyar telemedicinában

„A diabétesz kezelésének digitalizációja tehát jó úton halad, ebben pedig óriás lépést jelentett, hogy 2022 novembere óta a Dcont.hu rendszerbe feltöltött vércukoradatok automatikusan szinkronizálódnak az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térrel (EESZT), melyekhez így minden egészségügyi dolgozó azonnal hozzáférhet. A magyar cukorbetegek számára így elérhetővé vált a valódi adatalapú egészségügyi ellátás és a hatékony online orvosi távszolgáltatás”

– mondta el Dr. Brasnyó Pál, a Siófoki Kórház és Rendelőintézet Belgyógyászati osztályának diabetológusa.

Ezt a felmérés szerint a diabéteszes betegek 69 százaléka kifejezetten hasznosnak ítéli, különösen azért, mert így sürgősségi ellátás esetén is azonnal fontos információkhoz juthatnak a kezelőorvosok az állapotukat illetően, ez pedig nagyban hozzájárul, hogy a szükséges beavatkozások a lehető leghatékonyabbak és biztonságosabbak legyenek. A megkérdezett szakorvosok szerint az EESZT-integrációval elkerülhetővé vált a felesleges papírmunka (68 százalék) és megnyílt az egyszerű telefonos konzultáció lehetősége mind a páciensekkel (58 százalék), mind a kollégákkal (29 százalék) az adott kezelés kapcsán.

A digitalizáció tehát jelentős előrelépést jelent a diabéteszkezelés terén, ugyanakkor további edukáció és fejlesztés szükséges annak érdekében, hogy az ebben rejlő előnyöket teljes körűen élvezhessék mind a kezelőorvosok, mind a betegek. Emellett azt is fontos hangsúlyozni, hogy a telemedicinás ellátás akkor működhet hatékony, ha a cukorbetegek megbízható eszközöket használnak az otthoni önellenőrzés során, melyre szerencsére már minden lehetőség adott: a Dcont® család legújabb típusai ±8 százalékos hibahatáron belüli, közel klinikai laboratóriumi pontosságú vércukormérést biztosítanak, a készülékek ráadásul Bluetooth-on keresztül is összekapcsolhatók a Dcont.hu rendszerrel.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!