Gazdaság

Tabuk miatt fuccsol be a családi vállalkozások utódlása

A vállalkozások 80 százaléka megy csődbe az alapító halála után

Ma már ismert tény, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben alapított vállalkozások alapítói tömegesen mennek nyugdíjba, elindítva ezzel a rendszerváltó régióra jellemző generációváltás hullámot. Egy friss kutatás szerint ráadásul a vállalkozók 61 százalékának semmilyen terve nincs az utódlással kapcsolatban, ami számos problémát vet fel.

Az utódlásban sokkal tapasztaltabb nyugati országok statisztikái azonban vészjóslóak: a vállalkozások 80 százaléka ezt a váltást nem éli túl, azaz az alapító halálát követő egy, másfél éven belül csődbe mennek.

„Ennek egyik fő oka, hogy a generációváltás nem csak a cégről, hanem a családtagokról is szól. A staféta átadásával járó érzelmeknek ugyanakkora hangsúlyt kellene kapnia, amelyekről nem tudunk, nem tanultunk meg beszélni. Ez egy érzelmi hullámvasút, a családon belüli kimondott és kimondatlan személyes ellentétektől kezdve, a vasárnapi ebédek hangulatát régóta mérgező, meg nem oldott problémákon át, egészen a cég elengedésével együtt járó gyász feldolgozásáig”

– magyarázta Pálos Ildikó generációváltás szakértő.

Nézzük most azt az általában jellemző öt kritikus témát, amelyekről, ha a családi cégek szereplői nem vesznek tudomást, a vállalkozásuk láthatja kárát.

Hogyan hozzam fel az utódlás témáját?

A Generációk Partnere szakértője szerint az alapítók többségének nincs problématudata. Azt gondolják, örökké fognak élni. Nem akarnak beszélni az utódlásról, hiszen még hetvenévesen – akár két infarktus után is – „jó egészségnek” örvendenek. Olyan ez a téma számukra, mintha a temetésüket tervezgetnék, ezért inkább a homokba dugják a fejüket. Az utódokban viszont egyre jobban erősödik a kérdés, hogy mikor, hogyan történik már meg a generációváltás.

„Megkapom a tulajdonrészt? Vagy meg kell vennem? Ha igen, miből? Vagy majd örökölni fogom? Addig is hogyan viselkedjek a cégben tulajdonosként, amit elvárnak tőlem a szüleim úgy, hogy valójában még ők a tulajdonosok, és a cégnél mindenki így is kezeli őket? Ahhoz, hogy az én nevem szerepeljen a papírokon, arra kell várnom, hogy ők meghaljanak? Ezt nem kívánom!”

– záporoznak bennük a kérdések.

A fentieket támasztja alá az is, hogy a Generációk Partnere és a Pannon Egyetem friss kutatása szerint a válaszadók 61 százalékának semmilyen terve nincs az utódlással kapcsolatban.

Hogyan mondjam el, hogy nem akarom átvenni a céget?

A szakértő szerint nem ritka eset, amikor az utód nem akarja átvenni a családi vállalkozást.

Egyszerűen más az érdeklődési köre. Esetleg gyerekként mély nyomot hagyott benne az, hogy az apja mindig a vállalkozással volt elfoglalva, ritkán volt otthon, kapcsolata ezért rosszabb lehet a gyerekeivel.

Gyakran fennáll, hogy a családi ebédek, események is a munka körül forogtak, és a maximum egyhetes családi vakáció sem volt valódi pihenés, mivel az apa folyamatosan telefonált. Az utód márpedig nem akarja ezt az utat járni. Ebben a helyzetben az apa által létrehozott örökség inkább teher, és komoly lelki dilemmákat okozhat:

„Hogyan mondjam el apámnak, hogy nem akarom átvenni a céget. A céget, amelyet állítólag nekem, nekünk épített. Én máshogy képzelem az életem! Más a célom, mást szeretnék csinálni!”

– fejtette ki Pálos Ildikó.

Hogyan mondjam el gyermekemnek, hogy nem alkalmas a cégvezetésre?

Az előző helyzet fordított helyzetben is igen mardosó dilemma, főleg, ha az alapító a gyermekében már kezdetektől fogva saját utódját látta. Egy ponton túl azonban be kell látni, hogy az utód nem alkalmas a staféta továbbvitelére. Erre azonban a vállalkozók többsége nem képes.

Az apa vívódik: „Hogyan mondjam el neki? Milyen apa vagyok én, hogy a saját gyerekemet kitúrom a cégből, amit neki építettem? Még lehetőséget sem adok neki?

Magukat áltatják, kiskapukat keresnek, különböző pozíciókba helyezik gyereküket, abban bízva, hátha megtalálják azt a területet, amiben majd jeleskedni tud.

A szakértő tapasztalata szerint ebbe nem csak a szülő-gyerek kapcsolat roppanhat bele, de maga a vállalkozás is. Azzal, hogy a cég egyes pozícióiba nem a szükséges tapasztalattal, kompetenciákkal rendelkező szakembert ültetjük, magát az üzletet veszélyeztetjük. Tegyük fel magunknak a kérdést:

„Egy üres, meghirdetett pozícióra valóban a gyermekemet venném fel a jelentkezők közül?”

El kell tehát dönteni, hogy hajlandóak vagyunk-e lemondani a cégvezetői poszt családon belüli átörökítéséről, vagy inkább kockáztatjuk életünk munkáját. Ezen a ponton fontos kihangsúlyozni, amit sokan nem tudnak, hogy a tulajdonosi és a cégvezetői szerep szétválasztható!

Melyik gyerekemnek adjam? Hogy mondjam meg a másiknak, hogy nem ő kapja?

Pálos Ildikó arra is rámutatott, hogy a családi vállalkozások amúgy is cifra érzelmi képletét remekül bonyolítja, amennyiben az alapítónak több gyermeke is van.

A testvérek ugyanis nem ritkán versengenek, harcolnak a vezetői szerepekért, a vállalkozás irányításért. Az alapító pedig nem akar döntésével féltékenységet, sértettséget, vagy a mellőzöttség érzését kialakítani egyik gyermekében sem.

Előfordulhat továbbá, hogy az utódoknak más-más jövőképük, céljaik vannak a vállalkozással kapcsolatban, ami további konfliktusokat és érzelmi feszültséget szülhet.

A kiválasztott utódnak pedig hatalmas érzelmi terhet jelent az alapító hagyatékának és elvárásainak megfelelni úgy, hogy a testvére(i) sokszor inkább a kudarcának, minthogy a sikerének drukkolnának.

Meggyászolni a vállalkozói létet

„Egy évtizedek alatt fáradtságos munkával felépített vállalkozást valaki más kezébe adni – még ha az a saját gyerekünké is – a legtöbb alapító számára pokolian nehéz”

– mesélte Pálos Ildikó.

Az egyik héten még naponta „tizensok” órát dolgozik, majd a staféta átadása után hirtelen heti hét szabadnap zúdul rá élete végéig. A tétlenség közben számtalan kérdéssel őröli magát: mi lehet most a cégemmel? Eddig tőlem függött ott minden, most viszont valaki más vezeti, és én egyáltalán nem szólhatok bele? Vajon ugyanúgy működik, mint az én időszakomban?

Mivel ezzel sokan nem tudnak megbirkózni, és hiába adták át a stafétát, szépen elkezdenek visszajárni a céghez. Itt-ott besegítenek, tanácsot adnak, óhatatlanul is lassítva ezzel az utód önállósodását, megnehezítve hitelességének, pozíciójának megerősödését.

A Generációk Partnere szakértőjének tapasztalatai alapján a sikeres elengedés egyik kulcsa, hogy az alapító találjon magának egy új kihívást, célt. Lehet ez a korábbi cégéből külön jogi személyként leválasztott terület (termékfejlesztés, ingatlanfejlesztés, fuvarozás…stb.), egy teljesen új vállalkozás, vagy egy addig elhanyagolt hobbi.

A Generációváltás a családi vállalkozásokban című könyv társszerzője szerint a fenti tabu témák, érzelmi mintázatok sajnos ilyen vagy olyan formában a családok, családi vállalkozások többségénél megtalálhatóak. A szereplők többségéből azonban hiányzik a problématudat, és vagy büszkeségből, vagy bizalmatlanságból nem kérnek szakértői segítséget.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Related Topics:családi generációváltás partner probléma tabu vállalkozás

Up Next

Karrierváltás: 600 ezerhez közelít a junior informatikusok átlagbére

Don't Miss

Számlanyitás 3 perc alatt, átutalás azonnal

Gazdaság

Kilőttek a panelárak, kettészakadt a vidéki lakáspiac

A panellakások látványos drágulása gyakorlatilag felszámolta a téglalakásokkal szembeni korábbi árelőnyt, ugyanakkor a vidéki városok közti különbségek számottevően megnőttek. Az áremelkedést elsősorban az egyetemvárosok hajtják, miközben Debrecen panelpiaca elsőként lépte át az egymillió forintos négyzetméterárat.

2026 elejére jelentősen átrendeződött a megyei jogú városok ingatlanpiaca. A panellakások átlagos négyzetméterára 814 ezer forintra nőtt, ezzel gyakorlatilag utolérve a téglalakások 825 ezer forintos szintjét. Ugyanakkor a használt házak továbbra is alacsonyabb árszinten maradtak, átlagosan 608 ezer forintos négyzetméterárral. Az előző év azonos időszakához viszonyítva minden szegmensben emelkedtek az árak, miközben a városok közti különbségek is látványosan nőttek.

Az első negyedévben a panellakások piacán mérték a legjelentősebb drágulást: az Otthon Centrum adatai szerint éves összevetésben 25,7 százalékkal emelkedtek az árak. A téglalakások esetében 14 százalékos, míg a családi házaknál 11,7 százalékos növekedést tapasztaltak. Ennek következtében a panelek és a téglalakások közötti árkülönbség gyakorlatilag minimálisra csökkent: országos átlagban mindössze 11 ezer forint négyzetméterenként, ami egy 50 négyzetméteres lakásnál alig félmillió forintos eltérést jelent.

A drágulás hátterében elsősorban a nagy egyetemi városok húzóereje áll.

„A tavalyi támogatási környezet, az Otthon Start Program indulása, valamint a hitelkamatok alakulása jelentős számú vásárlót terelt a lakáspiacra, különösen az egyetemi városokban, ahol magas a fiatalok aránya. A megnövekedett kereslet gyors és jelentős áremelkedést eredményezett, főként a panellakások piacán”

– értékelte a folyamatokat Soóki-Tóth Gábor, az Otthon Centrum elemzési vezetője.

A számok mindezt egyértelműen alátámasztják: Debrecenben a panellakások átlagos négyzetméterára elsőként haladta meg az 1 millió forintot (1,008 millió forint), míg Győr 985 ezer forintos értékkel közelítette ezt a szintet. A többi egyetemváros is csak minimálisan marad el ettől, miközben a skála másik végén Nagykanizsán 562 ezer, Szekszárdon pedig 640 ezer forint az átlagos panelár.

A téglalakások piacán még markánsabb különbségek figyelhetők meg. Debrecen 1,17 millió forintos négyzetméterárral vezeti a mezőnyt, ami azt jelenti, hogy egy kétszobás lakás átlagosan mintegy 8 millió forinttal drágább, mint egy hasonló méretű panel. Sopronban az átlagár megközelíti a 947 ezer forintot, míg Győr, Veszprém és Székesfehérvár szintén 900 ezer forint feletti sávban helyezkedik el. Ezzel szemben Nagykanizsán mindössze 537 ezer forintos átlagár a jellemző, ami még a helyi panellakások árszintjét sem éri el. Ez az anomália elsősorban a lakásállomány összetételével magyarázható. A városban ugyanis az elmúlt években kevés újlakás épült, a meglévő állomány pedig elöregedett, szemben Debrecennel vagy Győrrel, ahol sorra jelennek meg az új építésű projektek. Hasonló folyamatok figyelhetők meg más, kisebb és a fővárostól távolabb eső településeken is.

A használt házak piacán még nagyobb a szórás: Sopronban az átlagos négyzetméterár eléri 1,04 millió forintot, míg Debrecenben 800 ezer forint körül alakul. Ezzel szemben Nagykanizsán és Szekszárdon az átlagár alig haladja meg a 350 ezer forintot. Ez a szegmens tekinthető a legheterogénebbnek: nemcsak városok között, hanem egyes városokon belül is jelentős eltérések mutatkoznak az ingatlanok állapotától és elhelyezkedésétől függően.

A piacot új szabályozási változások is alakíthatják, ugyanis hat vármegyében megszűnt a családi házakra igényelhető otthonfelújítási támogatás, amely elsősorban a Nyugat- és Közép-Dunántúlt, valamint Pest vármegyét érinti. Ez különösen az alacsonyabb árú, rosszabb állapotú házak piacára lehet hatással, például Nagykanizsára, ahol a felújítás kulcsszerepet játszik az értékesíthetőségben.

Eközben a magas árszintű, erős keresletű városokban – mint Debrecen – a támogatások továbbra is elérhetők, ami mérsékelheti a kedvezőtlen hatásokat.

„A vidéki lakáspiac ma már nem tekinthető homogénnek: a kereslet és az árak mentén egyértelműen kettészakadt, és ez a különbség a következő időszakban is velünk maradhat”

– hangsúlyozta Soóki-Tóth Gábor.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

Százezrek hiányoznak a munkaerőpiacról, és nincsenek rejtett tartalékok

A magyar gazdaság működőképességének fenntartása mindig, de a jelen helyzetben kiemelkedően fontos. Ennek számos előfeltétele van, melyek közül a legkritikusabb a rendelkezésre álló munkaerő. 2025-ben éves szinten a GKI Gazdaságkutató Zrt. adatai szerint is mintegy 350-550 ezer közötti munkaerőigény jelenhetett meg a magyar munkaügyi és állásközvetítő rendszerekben, melyeknek csak mintegy 60%-át sikerült több-kevesebb nehézség árán betölteni.

150-250 ezer állás tehát részben vagy teljesen üres maradt, melyek közül legalább 65 ezer munkakör számíthat tartósan betöltetlennek ‒ mutatott rá a hazai helyzetre Horváth Tamás, a Menton Jobs Kft. tulajdonos-ügyvezetője.

A munkaerő-kölcsönzéssel és -közvetítéssel foglalkozó cég szakértője hozzátette, hogy ezekkel az igényekkel a hazai, mintegy 4,6 milliós foglalkoztatást kell szembe állítani, ami arányait tekintve európai összehasonlításban is kiemelkedően magas. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a magyar lakosságban évek óta nincsenek gyorsan, hónapok alatt mobilizálható munkaerőtartalékok. Aki akar dolgozni és alkalmas rá, az jellemzően már elhelyezkedett. Vannak régiók, ahol a munkalehetőségek száma és a lakosság mobilitása is alacsony, illetve vannak, akiket képzéssel, hosszú idő alatt talán vissza vagy be lehet vezetni a munkaerőpiacra, de ez hosszú távú érdemi programokat, jelentős állami szerepvállalást kívánna, és itt sem százezrekről van szó.

A hazai iparnak ehhez képest azonnal, többezres nagyságrendben lenne szüksége egyebek mellett képzett hegesztőkre, kamionsofőrökre, CNC-megmunkálókra, gyári operátorokra, logisztikai dolgozókra, technikusokra és karbantartókra, de a lista nem teljes, hatalmas az igény például az agráriumban is.

Horváth Tamás rámutatott, hogy bár minden narratíva és összehasonlítás kérdése, Magyarország egy jóléti európai állam, a kontinensre jellemző problémákkal. Ilyen az öregedő korfa, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők emelkedő aránya, illetve a globális összevetésben magas életszínvonal. Tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos, egyébként jól fizetett szakmák egyre kevésbé vonzóak a hazai munkaerő, különösen a fiatalok számára.

Ezeket az állásokat leginkább külföldi munkaerővel lehet reálisan betölteni, ahogy az egyébként minden, itthon „bezzegországként” emlegetett európai államban is történik. 2025-ben már több mint 100 ezer külföldi munkavállaló dolgozott Magyarországon, főleg a logisztika, az építőipar és a gyártás területén. Nagyon fontos azonban tudatosítani, hogy itt nem a korábban emlegetett migránsokról, pláne nem betelepülőkről van szó. A két csoportban legfeljebb annyi a közös, hogy külföldiek, de még a származási országaik között sincs átfedés. Ezek a munkavállalók, bárhonnan érkezzenek is, elképesztően szigorú feltételekkel, folyamatos helyszíni, hatósági kontroll mellett, legfeljebb néhány évre, a magyarokkal azonos pénzt keresni lépnek be az országba, hogy elvégezzék mindazon feladatokat, amelyekre a munkaadók nem találtak magyar munkaerőt. Nem is kell gazdasági vagy munkaerőpiaci rálátással rendelkezni ahhoz, hogy belássuk: nélkülük teljes iparágak állnának le, vagy veszítenék el növekedési potenciáljukat.

,,Soktényezős ellentmondás, hogy szakemberek régóta a magas hozzáadott értékű szolgáltatásokban, a jellemzően felsőfokon képzett munkaerőben vizionálják az ország adottságaihoz illeszkedő jövőképet. Ehhez képest a hazai iparszerkezetnek, az elmúlt több mint 30 évben létrejött és betelepült iparágak zömének alap- és középfokú végzettségű, szorgos kezek százezreire lenne a legnagyobb szüksége. Ugyanitt hozzátehetjük azt is, hogy a külföldi cégek közben az említett magas hozzáadott értékű, vezetői feladatköröket is gyakran külföldi, leginkább az adott vállalat anyaországából érkezett emberekkel töltik fel”

‒ zárta szavait egy újabb anomáliával Horváth Tamás.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Gazdaság

Már most közel 30%-al erősebb nyári szezonra számíthatunk a magyar turizmusban, mint tavaly

A 2026-os nyári szezon előtt jelentősen erősebb foglaltsági szinttel indulnak a magyarországi szálláshelyek, mint egy évvel korábban. A június–augusztusi időszakra vonatkozó átlagos előfoglaltság országosan 31,5%-kal magasabb, mint 2025 ugyanezen pontján volt.

A növekedés különösen Budapesten látványos, ahol az idei nyárra vonatkozó előfoglaltság 65,5%-kal haladja meg a tavalyi szintet, miközben az ország többi részén stabilabb, 13,3%-os emelkedés látszik derül ki a SabeeApp friss reprezentatív adatelemzéséből.

Az utazók egyre korábban biztosítják be a nyári pihenést

A SabeeApp partnerhálózatból kiválasztott közel 700 szálláshely adatai alapján készült elemzés szerint mindhárom nyári hónapban magasabb az előfoglaltság, mint egy évvel korábban. Júniusra országosan 22,1%-os, júliusra 21,9%-os, augusztusra pedig 17,4%-os előfoglaltság látszott az áprilisi adatok alapján. Ugyanezek az értékek 2025-ben még rendre 16,7%, 16,2% és 13,8% voltak.

Ez azt jelenti, hogy a szálláshelyek már a szezon előtt erősebb foglalási bázissal rendelkeznek, mint tavaly ilyenkor. A trend nemcsak a kereslet növekedésére utal, hanem arra is, hogy a vendégek egy része tudatosabban és korábban tervezi meg nyári utazását.

„Az idei adatok alapján jól látszik, hogy az előfoglaltság jóval magasabb, mint tavaly. Ez nagyobb kiszámíthatóságot adhat a szálláshelyeknek, ugyanakkor a tavalyi végleges adatok alapján a késői foglalások szerepe továbbra is meghatározó marad a szezon egészében. Ha arányaiban hasonló lesz a szezonközi foglalás, akkor az elmúlt évek legerősebb szezonját zárhatja a magyar turizmus.”

– mondta Herman Szabolcs, a SabeeApp alapítója.

Budapest látványosan erősödik: júniusban és júliusban jöhet a legnagyobb ugrás

A legnagyobb változás Budapesten látszik. A fővárosi szálláshelyek esetében a június–augusztusi előfoglaltság átlagosan 65,5%-kal magasabb, mint 2025 azonos időszakában volt. Az idei évben tapasztalható kiemelkedően magas budapesti nyári foglaltságot részben a minden évben megrendezésre kerülő nagyszabású események és fesztiválok, például a Sziget Fesztivál vagy a Formula 1 Magyar Nagydíj, és az Államalapítás ünnepe is befolyásolhatják. Bár ezek az események minden nyáron jelentős keresletet generálnak, idén különösen erős foglalási aktivitás tapasztalható ezek időszakában. Júniusra a tavalyi 20,4% helyett idén már 31,6%-os, júliusra pedig 12,3% helyett 24,6%-os előfoglaltság látszik. Ez utóbbi gyakorlatilag azt jelenti, hogy a júliusi előfoglaltság közel megduplázódott.

Bár a nyári hónapok hagyományosan nem kizárólag városlátogatási időszaknak számítanak, Budapest egyre erősebb nyári desztinációként jelenik meg. A korábbi foglalások emelkedése arra utal, hogy a főváros iránti kereslet a nyári időszakban is stabilan erősödik.

Fordult a trend: Budapesten 65,5%-kal, míg vidéken 13,3%-kal nőtt a nyári előfoglaltság

Vidéken szintén növekedés látszik, de jóval kiegyensúlyozottabb ütemben. A vidéki szálláshelyeknél a 2026-os nyári előfoglaltság 13,3%-kal magasabb, mint egy évvel korábban; júniusra 16,5%, júliusra 20,4%, augusztusra pedig 16,8%. A vidéki adatokból továbbra is az látszik, hogy a foglalások jelentős része közelebb a tényleges utazási időponthoz realizálódik. Különösen júniusban marad nagy tér a későbbi foglalásoknak: tavaly a júniusi vidéki előfoglaltság 14,5%-ról a szezon végére 42,6%-ra nőtt, vagyis a végső foglaltság jelentős része csak később valósult meg.

A 2024–2025-ös és a 2025–2026-os időszak összehasonlítása különösen érdekes változást mutat. Tavaly az előfoglaltsági növekedést főként a vidéki szálláshelyek adták: Budapest 22,1%-os, az ország többi része pedig 36,9%-os növekedést mutatott. Idén ez a dinamika megfordult: Budapest 65,5%-os emelkedése mellett a vidék 13,3%-kal nőtt. Ez arra utal, hogy a vidéki kereslet a korábbi évek erős visszarendeződése után stabilabb szakaszba léphetett, míg Budapest esetében továbbra is erősödik a nyári előfoglalási aktivitás. A főváros így 2026-ban az előfoglalási növekedés szempontjából az országos trend egyik legfontosabb hajtóerejévé vált.

Június elején a gyermektelen párok, a szezon többi részében a családoké a főszerep a vidéki turizmusban

A 2026-os előfoglalási adatok alapján országosan június és július indul erősebben: júniusra 22,1%-os, júliusra 21,9%-os, augusztusra pedig 17,4%-os előfoglaltság látszik. Ez azonban nem feltétlenül jelent gyengébb augusztusi szezont: a 2025-ös végleges adatok alapján éppen augusztus volt a legerősebb nyári hónap, országosan 69,2%-os foglaltsággal.

A különbség inkább arra utal, hogy az egyes hónapok mögött eltérő utazói döntési minták állnak. Június eleje különösen vidéken sajátos időszak: a vidéki júniusi előfoglaltság jelenleg 16,5%, ami a teljes adatsor egyik legalacsonyabb értéke, miközben tavaly ugyanez a hónap a szezon végére 42,6%-os foglaltságot ért el. Ennek egyik oka lehet, hogy a családos vendégek számára június első fele még korlátozottabban utazható, hiszen az iskolai év jellemzően csak a hónap közepén ér véget. Emiatt a korai júniusi vidéki kereslet inkább a gyerek nélkül utazó párokhoz, wellness-pihenést keresőkhöz, távmunkázókhoz vagy nyugdíjas vendégekhez kapcsolódhat.

Erősebb előfoglaltság idén, de a szezon közbeni foglalások, akár meghatszorozhatják a foglalások számát

Bár az előfoglaltsági adatok erősek, a tavalyi tapasztalatok alapján a szezon közbeni foglalások továbbra is jelentős szerepet játszanak. Budapesten például 2025 augusztusában az előfoglaltság 12,5%-ról a szezon végére 78,2%-ra nőtt, vagyis a végső foglaltság jelentős része később épült fel.

Az adatok szerint tehát egyszerre van jelen a korábbi tervezés és a későbbi foglalás. Ez a kettősség különösen fontos jellemzője lehet a 2026-os nyári szezonnak: a szálláshelyek erősebb előfoglalási szintről indulnak, de a végleges foglaltság alakulásában továbbra is meghatározó lesz a szezon közbeni kereslet.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!