Connect with us
Hirdetés

Ipar

Idén még nehezebb feladványok várták a RobonAUT versenyzőit

Kalózrobottal és árvízzel is megküzdöttek a műegyetemi mérnökhallgatók autonóm, önműködő járművei az idei RobonAUT döntőben.

Ismét RobonAUT rajongókkal telt meg a „Q” épület aulája: 2024. február 10-én immáron 15. alkalommal rendezték meg az autonóm robotjárművek versenyének döntőjét.

A rendezvényt Tevesz Gábor főszervező, a RobonAUT egyik alapítója, valamint a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (BME VIK) Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék címzetes egyetemi tanára nyitotta meg. A versenyző csapatokat és a megmérettetés érdeklődőit köszöntve elmondta, hogy másfél évtizeddel ezelőtt fiatal kollégáival egy olyan kihívást hívtak életre, amelyben az akkor indult villamosmérnök mesterképzés hallgatói a gyakorlatban is megmutathatják, mit tanultak az egyetemen. „Az elmúlt 15 évben rengeteg változáson és fejlődésen ment át a RobonAUT, ahogyan a verseny során alkalmazott technológiák is rohamléptékben fejlődtek. Ma már a hallgatóknak sincs olyan ’könnyű’ dolguk, mint az első versenyzőknek, a feladatok jóval komplexebbek, nehezebbek az előző évek feladványainál” – fogalmazott Tevesz Gábor. Megnyitója zárásaként köszöntötte azokat a vállalatokat és képviselőiket is, akik már évek óta vagy akár új szponzorként támogatják a versenyt, nem mellesleg szükségük van arra a szakembertudásra, amellyel a karon végző, illetve a versenyen induló mérnökhallgatók rendelkeznek.

A 2024-es döntőre 9 csapat kvalifikálta magát: 6 junior és 3 senior formáció mérkőzött meg egymással a különböző futamokban, ahol összesen 110 pontot szerezhettek a hallgatók. A versenyzők közel fél évet dolgoztak az autonóm robotjármű megtervezésén és megalkotásán. Megérte a befektetett munka, ugyanis a kvalifikáció során összegyűjtött pontok is számítottak: összesen 10 pontot lehetett szerezni a felkészülés alatt nyújtott teljesítményből. A szurkolók is segíthették kedvenceiket: a közönségdíjasoknak max. 10 pont járt a külcsínért.

A döntőben idén is gyorsasági és ügyességi kategóriában kellett helyt állniuk az önállóan működő (autonóm) járműveknek. A csapatok mindössze egy percet kaptak arra, hogy előkészítsék versenyautóikat a két, egymás után következő futamra.

A „Q” épület aulájában felállított ügyességi pálya úthálózatát (labirintust) előre ismertették a versenyzőkkel. A robotautókat egy rádiós startkapu segítségével indították útjukra. Az autóknak a pálya csomópontjai mentén található kapukat (összesen 17 db) kellett felfedezniük és a lehető leggyorsabban bejárniuk a labirintust. A feladványt több „akadályozó” is nehezítette: ki kellett kerülni a pályán lassú, ám folyamatos mozgásban lévő kalózrobotot. Ha a kalózrobot már áthaladt egy kapu alatt, akkor csökkent az adott kapu érintéséért járó pontszám is (2 pont/kapu). A kalózrobot mindenkori pozícióját a szervezők rádiójelekkel sugározták.

További nehézség volt, hogy a futam egy adott pillanatában „árvíz” öntötte el a pályát, ami blokkolta a kapukat, vagyis azok érintéséért ideiglenesen nem járt pont, ilyenkor a kalózrobot is egyhelyben állt. Az „árvizet” egy képzeletbeli zsilip, vagyis egy libikóka segítségével lehetett semlegesíteni: a robotautóknak fel kellett menniük a rámpán, majd átbillenteni a libikókát. Ezzel megszűnt az „árvíz”, elindult a kalózhajó, és a kapu érintéséért újból járt a megérdemelt jutalompont. A további manővereket is értékelték a szervezők: a libikókán való sikeres egyensúlyozásért 10 pontot, a sávváltásért 6 pontot adtak. Ha a csapattagoknak be kellett avatkozniuk a versenybe, azért viszont alkalmanként 5-5 pont levonása járt. Az ügyességi kört a rendezők akkor tekintették teljesítettnek, ha elfogytak az érintendő kapuk vagy lejárt az 5 perces időkeret.

A gyorsasági pályán a legjobb köridő elérése a volt a cél: maximum 6 kört tehettek meg az autók, amelyek közül a leggyorsabb számított az értékelésnél. A robotautók egy önmagába záródó vezetővonalat önállóan követtek, és itt is számolniuk kellett a gyorsulást hátráltató pályaszereplőkkel. Együtt mozogtak az ún. „safety carral”, amelyet meg kellett előzni, kikerülni a minél gyorsabb köridőre törekvő versenyautóknak. A safety car követéséért 6 pont, kétszeri megelőzéséért összesen 10 pont járt. A pálya nyomvonalát és a gyorsításra kiváló lehetőséget adó egyenes szakaszok helyét a hallgatók a döntő előtti napokban megismerhették. A külső segítséget itt is büntették: alkalmanként 2 pont levonás járt az emberi beavatkozásért.

A megmérettetésre vállalkozó fiataloknak minden évben komplex, több műszaki, mérnöki területet is érintő tudásról kell tanúbizonyságot tenniük. Ismerniük kell a mikrokontrollerek, a szenzorok vagy az áramkörök világát, szükségük van irányítástechnikai, automatizálási és programozási ismeretekre is. A verseny révén (is) szert tehetnek olyan elméleti és gyakorlati tudásra, amelynek forintra váltható hasznát vehetik majd az álláskeresés során olyan vállalatoknál is, amelyek autonóm járművek fejlesztésével vagy robotikával foglalkoznak.

Az elkövetkezendő évek technológiai forradalmának egyik fontos sarokpontja egyebek mellett az önműködő robotjárművekben rejlő lehetőségek kiaknázása. A kutatók prognózisa szerint az egészségügy, a járműipar és a logisztika után a mindennapokban is általánossá válhat az emberi beavatkozást nem igénylő gépezetek megjelenése. E dinamikusan fejlődő tudományterületet a hazai felsőoktatási intézmények közül elsőként helyezi középpontba a BME, amely évek óta tudatosan nyomon követi a robotika újításait, ami a műegyetemi mérnökképzésen gyakorlati ismeretek formájában is megjelenik.

  • A közvetítés teljes terjedelmében visszanézhető a rendezvény honlapján, az esemény érdekes szemelvényeiből a videók menüpont alatt látható válogatás.
  • A RobonAUT 2024 hallgatói mérnökverseny eredményei
  • A junior csapatok kategóriájában a következő csapatok állhattak fel a dobogóra:
  • Junior 1. helyezett: AUTofRange (Kazup Dániel, Kovács Tamás Barnabás, Petrőtei Tamás József – MSc mechatronikai mérnök)
  • Junior 2. helyezett: Safety Third (Csermák Ádám Barna, Horváth Máté, Kis Mihály Bence – MSc villamosmérnök)
  • Junior 3. helyezett: WorkAUT (Fent István, Garad Ágoston, Vepperi Virág – MSc villamosmérnök)
  • Az összesített 1. helyezést szintén a junior kategória győztese, az AUTofRange csapat szerezte meg, díjuk egy Lamborghini élményvezetés lett.
  • A legtöbb közönségszavazatot a Safety Third csapat kapta.
  • Az eseményről készült fotók a SPOT Fotókör honlapján is elérhetők.

BME VIK RobonAUT megrendezésének ötlete eredetileg Tevesz Gábor címzetes egyetemi tanár és doktoranduszokból álló csapatának egyik találkozóján vetődött fel 2009-ben. Az alapgondolatot az Eurobot nemzetközi robotikai verseny adta, de kapcsolódik a karon mesterképzésben tanulók „Robotirányítás rendszertechnikája” című tantárgyához is. A megmérettetéssel az egyetem célja a hallgatók gyakorlati ismereteinek bővítése mellett a vállalati szektor képviselőivel való kapcsolatteremtés is. A kurzus elvégzésére évről évre javarészt villamosmérnök, mérnökinformatikus és mechatronikai mérnök szakos hallgatók vállalkoznak, akik 3 fős csapatokban alkotnak egy fél éven át közösen dolgozó formációt.A kihívás lényege, hogy a versengő csapatoknak úgy kell átalakítaniuk egy modellautót, hogy az képes legyen emberi beavatkozás nélkül, a lehető legrövidebb idő alatt teljesíteni egy ügyességi akadálypályát és egy gyorsasági versenyfutamot. A feladatok részletes leírása megtalálható a verseny honlapján.A kezdetek óta közel 200 hallgatói csapat (3 fős) vett részt a versengésben, többen közülük mára már a szakmai megmérettetést támogató vállalatok munkatársai, fejlesztői lettek.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ipar

Tovább növeli az áramellátás biztonságát a Schneider Electric

Egyszerűen telepíthető, különböző környezetekben is hatékonyan működik és lehetőséget nyújt a távoli felügyeletre és irányításra is – többek között ezt kínálja a Schneider Electric új, háromfázisú szünetmentes tápegysége, az Easy UPS 3S Pro.

A kritikus infrastruktúrákat üzemeltető vállalkozások számára megbízható és költséghatékony megoldást jelentő berendezés már elérhető az összes IEC-piacon, beleértve Európát, a Közel-Keletet és Afrikát is.

A Schneider Electric, a világ egyik vezető energiatechnológiai vállalata által most piacra dobott Easy UPS 3S Pro 10–40 kVA teljesítménytartományban kapható, és mind belső, mind külső akkumulátor-konfigurációkat támogat. A berendezést úgy tervezték, hogy biztosítsa az üzletmenet-folytonosságot a kis- és közepes méretű adatközpontokban, kereskedelmi épületekben, egészségügyi intézményekben, a gyártás, távközlési infrastruktúrákban és még a közlekedésben is.

A Schneider Electric bevált Easy UPS termékcsaládjára építve az Easy UPS 3S Pro ötvözi a robusztus elektromos teljesítményt az egyszerű telepítéssel, üzemeltetéssel és karbantarthatósággal, mindezt kompakt és könnyű kivitelben. A megoldás kettős átalakítási üzemmódban 96% feletti, ECO üzemmódban pedig akár 99%-os hatékonysági szintet biztosít, így az ügyfelek csökkenthetik az energiafogyasztást, miközben a kritikus infrastruktúráik számára továbbra is rugalmas áramellátást biztosítanak.

„A mai vállalkozásoknak olyan rugalmas és hatékony áramellátási megoldásokra van szükségük, amelyek egyszerűen telepíthetők és kezelhetők. Az Easy UPS 3S Pro-t úgy tervezték, hogy biztosítsa az üzletmenet-folytonosságot ötvözve a megbízható áramellátást, egyszerű telepítést és integrált felügyeleti funkciókat. Mindezt egy rendkívül költséghatékony csomag teszi elérhetővé mind az ügyfelek, mind a forgalmazói partnerek számára”

– mondta el Polóny Tibor, a Schneider Electric „Secure Power & Cooling” üzletágának hazai vezetője.

Egyszerű telepítés és működési hatékonyság

A kivitelezők, a telepítést végzők és a forgalmazók igényeinek figyelembevételével tervezett Easy UPS 3S Pro kompakt méretekkel, könnyű szerkezettel és beépített megszakítókkal rendelkezik, amelyek leegyszerűsítik a telepítési és üzembe helyezési folyamatokat. Az Easy Loop tesztfunkció lehetővé teszi az UPS teljesítményének ellenőrzését speciális tesztberendezés használata nélkül, míg a szervizelésre szolgáló elülső, oldalsó és hátsó hozzáférési pontok megkönnyítik a folyamatos karbantartást.

Az új megoldás továbbfejlesztett ember-gép interfésszel, széles üzemi hőmérsékleti tartománnyal, beépített porszűrőkkel és védőbevonattal rendelkezik, hogy rugalmas működést biztosítson a legkülönbözőbb telepítési környezetekben. Az Easy UPS 3S Pro lehetőséget kínál a párhuzamos üzemmódra a kapacitásbővítés vagy az N+1 redundancia érdekében, valamint megosztott akkumulátor-konfigurációkat is támogat az infrastruktúra-költségek optimalizálása érdekében.

Továbbfejlesztett átláthatóság, felügyelet és kiberbiztonság

A Easy UPS 3S Pro beépített hálózati menedzsmentkártyával rendelkezik, amely lehetővé teszi a távoli felügyeletet és irányítást a Schneider Electric EcoStruxure™ IT szoftvercsomagján keresztül, valamint az épületirányítási rendszerekkel való integrációt a BACnet protokoll támogatásának köszönhetően. A felhasználók felhőalapú és helyszíni felügyeleti eszközöket egyaránt igénybe vehetnek az adott infrastruktúra teljesítményének jobb követése érdekében, ami hozzájárul az üzemidő és az üzemeltetési rugalmasság javításához.

A folyamatosan változó kiberbiztonsági követelményeknek való megfelelés érdekében a Secure Network Management Card rendszer az IEC 62443-4-2 szabvány szerinti független tanúsítvánnyal rendelkezik, ami segít a szervezeteknek, hogy csökkentsék a kiberbiztonsági fenyegetéseknek való kitettségüket, miközben biztosítja, hogy a csatlakoztatott infrastruktúra-rendszerek megfeleljenek a jogszabályi előírásoknak.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Ipar

Úttörő elemzést készített a Schneider Electric a 800 VDC-s adatközponti architektúráról

A mesterséges intelligencia alkalmazások kiszolgálására létrehozott adatközpontokban gyorsan terjedő, 800 VDC-s áramellátási architektúra biztonságos kialakításához és működtetéséhez nyújt segítséget a Schneider Electric új, az ívzárlati kockázatokat vizsgáló elemzése.

A tanulmány egyik legfontosabb eredménye, hogy az ilyen rendszerekkel kapcsolatos kockázatok a tipikus AC-rendszerekével összehasonlítható mértékűre csökkenthetők.

A Schneider Electric, a világ egyik vezető energiatechnológiai vállalata által készített elemzés során az extrém nagy méretű (hyperscale) adatközpontokat működtető szolgáltatók tervezési mintái alapján két, különböző konfigurációjú 800 VDC-s architektúrát hasonlítottak össze. Az eredmények azt mutatják, hogy az ívzárlat következményei nagymértékben függenek az architektúrától, a kondenzátorok elhelyezkedésétől és a hibaelhárítási gyakorlattól.

Az elemzés egyik legfontosabb eredménye, hogy még a legszigorúbb forgatókönyv mellett is kezelhető az ívzárlat kockázata a 800 VDC-s rendszerekben, és sok esetben ez a kockázat a tipikus AC (váltakozó áramú) rendszerekével összehasonlítható mértékűre csökkenthető. Ezenfelül a fejlett szoftverek és a digitális ikrek segítségével végzett pontosabb modellezés hozzájárulhat az ívzárlat kockázatának megbízhatóbb meghatározásához.

A Schneider Electric által kiadott elemzés azért különösen aktuális, mert a 800 VDC-s architektúrákat egyre szélesebb körben alkalmazzák a mesterséges intelligencia (MI) támogatására szolgáló adatközpontokban a nagyobb teljesítménysűrűségű rackek kiszolgálására. Az NVIDIA vezetésével és a Schneider Electrichez hasonló energiatechnológiai partnerek közreműködésével megvalósuló átállás a 800 VDC-s adatközponti tápellátási infrastruktúrára lehetővé teszi majd, hogy a nagyméretű adatközpontokban és az MI-gyárakban* 400 kW-os és annál nagyobb teljesítményű IT-rackeket alakítsanak ki.

A 800 VDC-s elosztás a megawatt-nagyságrendű rackek hatékony áramellátásának gyakorlati megoldásaként jelent meg. Ugyanakkor a magasabb elektromos feszültség miatt szükséges az esetleges hibalehetőségek, a védelem és a biztonságos munkavégzési gyakorlatok átfogóbb megértése.

„A 800 VDC-s áramelosztás komoly változást jelent az adatközpontok tervezésében, ugyanakkor olyan biztonsági szempontokat is felvet, amelyeket alaposan meg kell vizsgálni. A világ vezető, extrém nagy méretű adatközpontokat üzemeltető vállalataival megvalósult együttműködésünk révén az elsők között biztosítunk gyakorlati keretrendszert az ívzárlat jelentette kockázatok értékeléséhez a mérnökök és a biztonsági szakemberek számára, amely strukturált megközelítést nyújt a hibajelenségek megértéséhez, a biztonságos munkavégzési gyakorlatok kialakításához és a hatékony védelmi rendszerek tervezéséhez. Célunk, hogy segítsük az iparágat abban, hogy magabiztosan és biztonságosan váltson át a magasabb feszültségű architektúrákra”

– mondta el Manish Kumar, a Schneider Electric „Secure Power & Data Centers” területért felelős ügyvezető alelnöke.

Az ívzárlat-elemzés már bevett gyakorlat az AC adatközpontokban, de jelenleg nincs iparági szabvány vagy iránymutatás arra vonatkozóan, hogy a 800 VDC-s rendszerek esetében milyen elektromos veszélyekkel szembesülhetnek az üzemeltetést végzők. A Schneider Electric tanulmánya az ívzárlat jelentette kockázatok értékelése és kezelése mellett abból a szempontból is kiemelkedően fontos, hogy a 800 VDC-s architektúrák a meglévő áramellátó rendszerekhez hasonló biztonsági szintet érjenek el. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi szabványok túlbecsülik az ívzárlat-kockázatot, míg a fejlett szoftverek és a digitális ikrek pontosabban modellezik azt.

Két különböző 800 VDC-s architektúra értékelése

A Schneider Electric az első gyakorlati ívzárlati elemzést készítette el rackszintű, valamint létesítményszintű 800 VDC-s architektúrákról, lefedve a területen kialakuló főbb megvalósítási irányokat. A tanulmány értékeli a szabványokon alapuló módszereket, a szimulációt és a rendszerszintű modellezést. Az eredmények azt mutatják, hogy a meglévő ívzárlat-keretrendszerek alkalmazhatók a 800 VDC-s rendszerekre, ha azokat az architektúrát és az időtényezőt is figyelembe vevő módon használják, emellett kiderült az is, hogy a tervezési döntések hatással vannak az eredményekre.

  • Rackszintű 800 VDC-s architektúrák: A konzervatív módszerek és forgatókönyvek alkalmazásával kapott eredmények azt mutatták, hogy az incidensenergia (villamos íváramütési energia) jóval az egyéni védőfelszerelések (PPE) esetében elfogadott 1,2 cal/cm²-es referenciaérték alatt maradt, még védelmi eszközök nélkül is.
  • Központosított 800 VDC-s architektúrák: A létesítményi szintű esettanulmány azt mutatja, hogy a rackszintű tervezésekhez képest valamivel nagyobb incidensenergia alakulhat ki, ha egy konzervatív, kevésbé reális, túláramvédelem nélküli architektúrát veszünk figyelembe. Az elemzés a rendszer topológiájának hatását is értékeli, és bemutatja, hogy a fordított blokkoló diódák előtti, valamint az azok utáni hibahelyek hogyan befolyásolják a visszatáplálást, a csúcsáramot és az ívzárlattal kapcsolatos eredményeket. Ha a hiba hatását szabványos védelmi eszközökkel időben korlátozzák, az ívzárlat energiája a munkakörnyezetekhez megfelelő szintre csökken, és általában összhangba kerül a szokásos váltakozó áramú architektúrákkal.

A kutatás azt is megállapította, hogy:

  • A tranziens viselkedés fontos: A 800 VDC-s rendszerekben az ívzárlatot az időfüggő hibák idézik elő, és az esemény első milliszekundumaiban a kondenzátor-kisülés dominál.
  • A szimuláció javítja a pontosságot: Az üzemeltetők jelentősen csökkenthetik az ívzárlat kockázatát, ha védelmi stratégiájukat fejlett szoftverekkel és digitális ikrekkel, például az ETAP-pal támasztják alá.
  • A tervezési döntések csökkentik a kockázatot: Az ívzárlat következményei az architektúrától és a rendszerkonfigurációtól függenek, nem csupán az egyenáramú elosztástól. A kondenzátorok elhelyezkedése, a visszaáram-gátló eszközök és a milliszekundum-szintű védelem kulcsfontosságú tényezők a biztonságos 800 VDC-s telepítésekhez.

„Az ipari szabványok továbbra is elengedhetetlenek az ívzárlat és az elektromos biztonság szempontjából, de a hagyományos módszerek túlságosan konzervatívak lehetnek, mivel nem tükrözik teljes mértékben az összetett egyenáramú rendszerek működését. A valós kockázat megértéséhez a mérnököknek értékelniük kell a rendszer topológiáját, a hibajelenségethiba jellegét, a védelmi koordinációt, a konverter reakcióját, a kapcsolási logikát és az aktív védelmi rendszereket. Az ETAP lehetővé teszi az üzemeltetést végzők üzemeltetők számára, hogy a 800 VDC-s rendszereket működés közben modellezzék és validálják, elősegítve ezzel az átállást a konzervatív feltételezésekről a pontosabb, mesterséges intelligenciával kiegészített, fizikai modelleken alapuló biztonsági és üzemeltetési döntésekre”

– hangsúlyozta Tanuj Khandelwal, az ETAP vezérigazgatója.

Az elemzés eredményei már elérhetők a „DC Arc Flash Analysis: A Practical Study on 800 VDC in Data Centers” című fehér könyvben.

*Az MI-gyár egy speciális számítástechnikai infrastruktúra, amelyet arra terveztek, hogy az adatokból értéket teremtsen a mesterséges intelligencia teljes életciklusának kezelésével.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading

Ipar

Ahány telephely, annyi valóság – így szakad szét a belső kommunikáció

Egy vállalat vezetése gyakran abból indul ki, hogy a dolgozók mind ugyanazokból az alapinformációkból dolgoznak. A valóságban azonban már egy épületen belül is elakadhat vagy torzulhat egy üzenet, több telephely, eltérő műszakok és nagyszámú fizikai dolgozó esetén pedig könnyen párhuzamos valóságok alakulhatnak ki.

A központban megszületik egy döntés, kimegy az e-mail, felkerül az intranetre, a vezetők megkapják a tájékoztatást. Az ügyvezető úgy gondolja, hogy a kommunikáció megtörtént. Egy távolabbi telephelyen viszont a dolgozók egy része nem használ céges e-mailt, mások csak később találkoznak az információval, vagy egy középvezetőn keresztül, már értelmezve hallják azt. Mire az üzenet eljut ahhoz, akinek adott esetben végre kell hajtania a döntést, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint a kiindulóponton.

„A jelenséggel már tudományos módszerekkel is foglalkoztak, mi házon belül csak telephelyi információs résnek hívjuk. Valamit közölni és végrehajtatni nem ugyanaz. A kommunikáció akkor ér célba, amikor az információ valóban, torzítás nélkül eljutott azokhoz, akiknek az alapján cselekedniük kell”

– mondta Czinger Erik, a belső kommunikációs hálózatokkal foglalkozó MUNIPOLIS magyarországi vezetője. A soros információátadást („A” elmondja „B”-nek, B továbbadja „C”-nek stb.) vizsgáló kommunikációpszichológiai kísérletek szerint néhány egymást követő szóbeli továbbadás után az eredeti részletek jelentős része eltűnik. Az üzenet ráadásul nem egyszerűen rövidül: egyes elemek kiesnek, mások hangsúlyosabbá válnak, a közvetítők pedig saját értelmezésük szerint alakítják tovább.

Vállalati környezetben ez könnyen felismerhető. A felsővezető elmondja a döntést a telephelyvezetőnek, ő a középvezetőnek, az a műszak- vagy brigádvezetőnek, végül tőle hallja meg a dolgozó. Ha nincs közvetlen információforrás és visszacsatolás, minden újabb közvetítő egy újabb pont, ahol az üzenet rövidülhet, módosulhat vagy félreérthetővé válhat. A földrajzi távolság, az eltérő műszakok és a személyes kapcsolatok hiánya ezt csak rontja.

„Nem a vezetői kommunikációt kell kiváltani, a személyes magyarázat, értelmezési keret fontos. De az alapinformációnak minden érintetthez közvetlenül, azonos tartalommal kell eljutnia. Így a vezető nem hírvivő, hanem segít értelmezni, amit a munkatárs is közvetlen forrásból ismer”

– fogalmazott Czinger Erik.

A probléma azért is nehezen észrevehető, mert kívülről gyakran nem kommunikációs hibának látszik. A központ szerint az új eljárást mindenki ismeri, miközben az egyik telephely már alkalmazza, a másik még a régi gyakorlat szerint dolgozik. A HR úgy tudja, hogy mindenki megkapta a tájékoztatást, az éjszakai műszak viszont csak a kollégáktól hallott róla. Ebből nagyon hamar kialakul a tipikus kudarchelyzet, amiben minden fél a másikat hibáztatja. Több telephely esetén ez már nemcsak kommunikációs kényelmetlenség. Egy műszakrend, munkavédelmi előírás, karbantartás, logisztikai változás vagy HR-döntés esetében az eltérő információ gyorsan működési problémává válhat.

A megoldás egyértelműen a közvetlenebb és ellenőrizhetőbb kommunikáció. Egy jól működő rendszerben látszik, ki kapta meg az információt, mikor kapta meg, elolvasta-e, illetve a címzetteknek van lehetősége visszajelezni, ha valami nem egyértelmű.

„Nem azt kell tudni, hogy kiküldtünk-e egy üzenetet, hanem azt, hogy elértük-e vele azokat, akiknek tudniuk kell róla. Többtelephelyes cégeknél ezen múlhat, hogy a vállalat valóban egy szervezetként működik-e, vagy csak ugyanaz a logó van több, egymástól egyre távolabb kerülő gyár kapuján”

– tette hozzá Czinger Erik. A különbség akár pénzben is mérhető, de a hierarchia alján álló munkatársakat kérdezve azonnal, egyértelműen kiderül, mennyire működik egy cég belső kommunikációja.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Continue Reading
Advertisement Hirdetés
Advertisement Hirdetés
Advertisement
Advertisement
Advertisement
Advertisement Hirdetés

Facebook

Advertisement Hirdetés
Advertisement Hirdetés

Ajánljuk

Advertisement

Friss