Egészség

Mennyit képes befogadni maximálisan az emberi agy?

„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra”

– írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég és amiben mind egyetértenek, az agy nincs kihasználva.

Az elmúlt száz évben elképesztő tudás- és információmennyiséget halmoztunk föl. Sosem látott tempóban bukkantak fel új ismeretek, új szakmák, új tudományterületek és új találmányok. Mára az egész világ az állandósult FOMO-ban (fear of missing out) él. Aggódunk, hogy a megszerzett tudásunk nemcsak a világ megértéséhez, de még a tisztességes élethez sem lesz elég; és aggódunk, hogy a fejlődés a megszerzett tudásunk gyors elavulásához vezet.

Megválaszol(hat)atlan kérdések

Az eddigiekből logikusan következik a kérdés: vajon elértük-e már a kognitív teljesítőképességünk határait? És ha igen, vajon átléphetjük-e ezt a határt?

Nehéz ügy; az ember évezredek óta gondolkozik a lét titkain, test és lélek kapcsolatán, illetve a saját gondolkodása korlátain. Bár a civilizációnk több ezer éves fejlődéstörténete ékes példája annak, hogy mi mindenre képes az emberi elme (rád nézek, Nemzetközi Űrállomás), azt is egyre jobban tudjuk, hogy mi mindent nem tudunk. Nem tudjuk, hogy van-e élet a halál után, hogy miből áll a sötét anyag, vagy hogy milyen a kvantumvilág valódi természete.

Lehet, hogy ezek a rejtélyek örökre megoldatlanok maradnak. Lehet, hogy az evolúció nem arra készítette föl az agyunkat, hogy ezekre választ tudjon adni. Valamin gondolkodni és valamit megválaszolni nagyon nem ugyanaz. Ahogy a filozófus Jerry Fodor i írta 1983-as könyvében (The Modularity of Mind): bizonyára léteznek olyan gondolatok, amiket emberi ésszel képtelenek vagyunk kigondolni.

Fodor kollégája, Colin McGinn is foglalkozott az emberi elme és a megismerés korlátaival. McGinn szerint minden elmére jellemző, hogy bizonyos problémákra kognitív lezárással (cognitive closure) reagál. A papagájok nem értik a Brown-mozgást, és a macskának sem egyértelmű, hogy az a hülye Schrödinger miért akarta dobozba zárni. Ki tudja, talán mi, emberek is azért értünk olyan keveset a világból, mert ennyire futja az agykapacitásunkból. (V.ö.: ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük a működését, akkor olyan buták lennénk, hogy mégsem értenénk.)

Ha rövid az agyad, toldd meg egy eszközzel

Ami a határfeszegetés kérdését illeti, arra két, egymásnak ellentmondó válasz is adható. Az egyik, hogy ezt a határt már réges-régen átléptük, és ez – figyelembe véve, hogy mekkora információmennyiséget halmozott fel az emberiség – nem is alaptalan feltételezés. A másik válasz az, hogy a határ nem is létezik, ugyanis amióta a tudás átadhatóvá vált, az új ismereteket már nem egy embernek kell feldolgoznia.

Az együttműködés fontosabb, mint az egyéni teljesítmények fokozása; jobb ma száz okos ember, mint holnap egy ihletett zseni. Az emberi agy önmagában képtelen lenne megismerni a saját fejlődéstörténetét, de több tízezer agykutató több évtizedes munkájának köszönhetően pontos ismereteink vannak az agy evolúciójáról. A kozmosz titkait sem csak egy tudós fürkészi, hanem több ezer, akik az együttműködésük során fokozatosan tágíthatják ki a világról alkotott képünket. A kvantumvilág megismerhetőségének helyzete is hasonló. Bár a jelenségcsoport emberi ésszel alig-alig fölfogható, a kvantummechanika több elméleti állítását kísérletekkel igazolták, és vannak ígéretes, a kvantumelmélet gyakorlati felhasználást kutató tanulmányok is.

Az, hogy idáig eljuthattunk, részben az eszközhasználat érdeme, ami segített benne, hogy a tudás megőrizhetővé, sokszorosíthatóvá és átadhatóvá váljon. Az agy korlátos kapacitását az elmúlt évezredekben számtalanszor bővítettük ilyen-olyan eszközökkel. Ahogy a brit filozófus, Andy Clark fogalmaz: az agy teljesítménye a jegyzettömbök, a térképek, az irattartók és a számítógépek képernyői révén túlléphet a bőrünk és a koponyánk határain.

Az ismeretszerzésünk részben percepciós szinten zajlik: az öt érzékszervünk által begyűjtött információk alapján áll össze a világról alkotott képünk. Az érzékszerveink által közvetített benyomások megbízhatatlanságáról Descartes értekezett egy sort az Elmélkedésekben – ugyan honnan tudhatnánk, hogy amit mi fizikai valóságnak hiszünk, valójában nem álom-e? –, de a tudomány eszközeivel a percepciós szint is meghaladható. A homo sapiens az eszközeivel nemcsak a valóságról alkotott ismereteit, hanem a kognitív képességeit is bővítheti. És hiába, hogy nem érzékeljük az UV-sugárzást, az ultrahangot, a röntgensugarat és a gravitációs hullámokat, a megfelelő technológiákkal ezek is észlelhetővé válnak.

Processzor legyél, ne merevlemez

Van egy másik, a valóság megismerésére szolgáló eszközünk, ami a földi halandók számára feldolgozhatatlanul komplex rendszereket is reprezentálhat: a matematika. A klímaváltozás összes tényezőjének és változójának ismerete például meghaladná a képességeinket, de a komplex matematikai modellek elvégezhetik a tehermentesítést.

A matematika azért fontos segédtudomány, mert nem egyszerűen a valóság leírását célozza, hanem logikai gondolkodásra is késztet – és ezt jóval fontosabb elsajátítani, mint adatokat memorizálni.

Amikor Albert Einstein 1918-ban Bostonba látogatott, a Hotel Copley Plazában adtak neki egy példányt Edison kérdőívéből, hogy lássák, tud-e válaszolni rájuk. Miután Einstein felolvasta a „milyen sebességgel terjed a hang?” kérdést, a fizikus így válaszolt:

„Nem tudom. Nem terhelem az agyamat olyan tényekkel, amiknek könnyen utánanézhetek bármelyik szakkönyvben.”

Einstein megengedhette magának ezt a kis könnyelműséget; tudós volt, és jóformán az egész életét (szak)könyvek között töltötte. Bár felismerte a szakkönyvek fontosságát, Edisonnal ellentétben az oktatás fontosságát sem söpörte félre.

„Nem sokat számít, ha valaki bemagolja a tényeket. Ezért nem érdemes főiskolára menni; ezt a könyvekből is megtanulhatja. Egy bölcsészettudományi képzésnek nem az az értelme, hogy sok új ismeretet szerezhetünk, hanem hogy arra trenírozzuk az agyunkat, hogy olyan dolgokat tudjunk kigondolni, amiket a szakkönyvekből nem tanulhatunk meg.”

Okosabb vagy, mint egy amerikai farmer?

Einstein ezzel az állításával megjósolta, hogy milyen gondolkodással lehet majd boldogulni a XXI. században: az információhoz való korlátlan hozzáférés biztosításával, és az információk kezeléséhez szükséges gondolkodás elsajátításával.

Az előbbi mostanra megvalósult. A mobilhálózatok fejlesztéséből és a technológia miniatürizálásából kifolyólag ma egy, a zsebünkben hordott okostelefonnal több információhoz férhetünk hozzá, mint maga Einstein. De az információ nem tanít meg gondolkodni. A gondolkodás elsajátítására épp az információk helyes értelmezése miatt van szükség. Az emberek azonban rászoktak, hogy a saját agyuk helyett a Google-t használják, és nem a gondolkozás mellett, hanem helyette. És nem jut eszükbe, hogy összekeverik a hozzáférés kényelmét a valódi tudással.

Száz éve az élethez szükséges ismereteket rövid idő alatt össze lehetett szedni, az így megszerzett tudás elég is volt az életben maradáshoz. Az amerikai farmerek a gazdálkodáson kívül tudtak lovat patkolni, házat építtetni, követ bányászni, dohányt szárítani, sütni, kutat ásni, fegyvert használni és whiskyt főzni. Neked melyik menne ezek közül? Ugyan már; értem én, hogy utánanézhetsz a Google-ben, de ettől még nem leszel a téma szakértője.

Ha láttál már mérhetetlen önbizalommal kommentelő trollokat az interneten, alighanem ismered azt a jelenséget, amit a pszichológia a magyarázó mélység illúziójának (illusion of explanatory depth) nevez. A fogalom Leonid Rozenblit és Frank Keil, a Yale Egyetem kutatóinak nevéhez fűződik.

2002-es tanulmányukban (The Misunderstood Limits of Folk Science: An Illusion of Explanatory Depth) Rozenblit és Klein kifejtették, hogy bár szeretjük azt hinni, hogy átlátunk olyan komplex rendszereket, mint a nemzetközi politikai döntéshozatal – és ennek a szakértelmünknek szeretünk hangot is adni –, valójában az olyan egyszerű használati tárgyak működési mechanizmusát sem látjuk át, mint a beltéri vízöblítéses vécé, a cipzár vagy a varrógép. Hiába látjuk és használjuk őket mindennap, nem gondolkodunk el rajta, hogy hogyan működnek.

„– Sam Hamilton látta, hogy a fejlődés merre vezet. Azt mondta, univerzális tudósok maholnap már elképzelhetetlenek. Az ismeretek mennyisége túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen elme befogadhassa. Előre látta az időt, amikor egy ember már csak egy kis töredéket tudhat belőle, de azt legalább jól.

[…]

– Lehet, hogy a tudomány lett óriási – mondta Lee –, de az is lehet, hogy az ember vált törpévé. Talán, miközben letérdel az atomokhoz, az ember lelke is atomnyivá törpül. A specialista talán gyáva csupán, aki nem mer kitekinteni szűk kalitkájából. És gondolják csak meg, mit mulaszt el minden specialista… korlátain túl az egész világot!”

– írta Steinbeck (ugyanabban a könyvben, csak pár száz oldallal később).

A száz évvel ezelőtt élt amerikai farmerek valószínűleg kevesebbszer találkoztak magyarázó mélység illúziójával, mint ma egy átlagos internetező. A farmerek tudták, hogy mi mire és hova való. Tudták, hogy hány láb mélyre kell ásni a kerti budi emésztőgödrét; hogy mit kell csinálni a nyikorgó pajtaajtóval; vagy hogy hány fát kell kivágni egy rönkkunyhó építéséhez. Ez a valóságészlelés percepciós szintje: nincs benne se kvantummechanika, se Gödel-tétel, se Erdős-sejtés, de tudni lehet, hogy melyik szög mivel lett beverve a falba.

A agy felfogásának korlátai

Az agy több ezer milliárd szinapszisban képes információkat tárolni. Bár a befogadóképessége nem végtelen, elég nagy ahhoz, hogy a tanulási folyamatban ne a tárolókapacitás legyen a szűk keresztmetszet. Hogy milyen információkat őrzünk meg emlékként az agyunkban, azt több tényező is befolyásolja:

Korlátozott figyelem. Egyszerre csak néhány dologra tudunk odafigyelni, márpedig a figyelem elengedhetetlen az új emlékek létrehozásához. A tárolásukhoz alvásra is szükség van, márpedig az információk felvételét maga az alvás is korlátozza.
Nem mindegy, milyen sorrendben tanulunk. Ökölszabály: minél korábban tanulunk meg valamit, annál erősebbek lesznek az erről szerzett benyomásaink. Ha például rettegünk a kígyóktól, nehéz lesz felülkerekedni a félelmünkön. Bár ez pszichoterápiával csillapítható, a félelem később jó eséllyel visszatér.
Nem mindegy, mit mikor tanulunk meg. Korábbi kutatások szerint egyes információkat csak bizonyos életkorban tudjuk befogadni: a beszédhangokat például az első életévünkben sajátítjuk el. (Ezért van, hogy amikor később új nyelvet tanulunk, nehézséget okozhat egyes hangzók kiejtése. A japánok például az r és az l hangokat keverik össze nyelvtanulás közben.)

Nemcsak tanulni, felejteni is fontos

Annak, hogy látszólag nem érjük el a szellemi befogadóképességünk határát, talán az az oka, hogy a tanulási sebességünk nem érheti el a mnemonikus kapacitásunk határát – túl lassan tudjuk befogadni az információkat ahhoz, hogy beteljen az agyunk. Mintha lenne egy tíz terabájtos merevlemezünk, amit modemes kapcsolattal, 3 kilobájtos másodpercenkénti sebességgel töltenénk fel – nagyjából egy évtized kéne hozzá, hogy elérjük a tárkapacitás határát.

Ez a számítás csak akkor állja meg a helyét, ha folyamatosan szívjuk magunkba az információt. De az agy nemcsak tanul, hanem pihen, illetve felejt is. A lassú tanulás és a feledés kombinációja garantálja, hogy mindig maradjon hely az új információknak – már ha ez az analógia egyáltalán megállja a helyét.

Az információelméleti összehasonlítás kézenfekvő, de nem biztos, hogy alkalmazható az agyműködésre. Egy számítógép nem úgy emlékszik, mint az ember: a merevlemezen tárolt adat vagy létezik, vagy nem. Az agyunkban tárolt emlékek és információk máshogy működnek: elhalványulnak, felfrissülnek, vagy meghatározott külső behatások hatására újra felvillannak.

Van olyan elképzelés, amely szerint az emlékeink megfakulásának folyamata – amikor az új emlékek megnehezítik a régebbiek felidézését – a megtanult új információk típusától is függhet. A különböző típusú emlékek könnyebben megkülönböztethetők és megjegyezhetők, mint a hasonlók. A gyerekkorunkban kóstolt paradicsom ízét nem fogjuk összekeverni a másodfokú egyenlet megoldóképletével, de a hasonló jellegű információk felidézése jóval nehezebb. A francia és spanyol nyelv igeragozási szabályait könnyebb összekeverni, mint a kémiai és művészettörténeti emlékeinket; és ugyancsak más az egymást kiegészítő, például matematikai és fizikai ismereteink felidézésének folyamata is.

Az agyunk ezenfelül megkülönböztetni a rövid és hosszú távú memóriát is. A pszichológus George Miller 1956-os tanulmánya (The Magical Number Seven, Plus or Minus Two: Some Limits on Our Capacity for Processing Information) szerint a rövid távú memória legfeljebb 5-9 egységnyi információt képes tárolni. A hosszú távú memóriának nagyobbak a tartalékai, de csak homályos ismereteink vannak arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az agy tárkapacitása, és hogy hol lehetnek a korlátai.

Forrás. Qubit

Related Topics:agy agykapacitás felejtés learning lifelong tanulás tárolás

Up Next

Új alkalmazás segíti a magyarokat a fogyókúrában

Don't Miss

Gyógyító erejű mesterséges intelligncia

Egészség

Tényleg látáskorrekcióra szorul a felnőttek többsége ma Magyarországon?

A digitális eszközök intenzív használata és a lakosság korfájának átalakulása miatt hazánkban is folyamatosan nő a szemészeti ellátásra és látásjavító segédeszközökre szorulók száma.

A felmérések szerint a 15 éves és idősebb hazai lakosság mintegy 60%-a használ szemüveget vagy kontaktlencsét, miközben a szakellátásban rendszeresen gondozott járóbetegek száma a 2021-es 1,54 millióról 2024-re meghaladta az 1,85 milliót, ami közel 20%-os növekedést jelent. A Látás Világnapja alkalmából a nemzetközi szervezetek és az optikai szakma képviselői, köztük az Alensa szakértői hívják fel a figyelmet az időben elvégzett szűrések látásmentő szerepére.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint világszerte legalább 2,2 milliárd ember él látásromlással, ezen esetek közel felénél az állapot megelőzhető lett volna, vagy még kezelésre szorul. Ez a növekvő globális teher pedig a magyarországi ellátórendszerben is tisztán megmutatkozik. A hazai szemészeti szakrendeléseken rendszeresen gondozott páciensek száma a 2021-es 1 544 578 főről 2024-re 1 852 395 főre nőtt, és 2025-ben is stabilan 1,8 millió felett (1 809 836 fő) maradt.

A legnagyobb ugrás 2022-ben történt, amikor egyetlen év alatt 13,6%-kal emelkedett az esetszám. A KSH statisztikái szerint rendszeresen gondozottnak azok a meghatározott szembetegséggel élő páciensek minősülnek, akik folyamatos szakorvosi felügyelet alatt állnak, és az adott évben legalább egyszer megjelentek kontrollvizsgálaton (az egyszeri ellátások ebben a körben nem szerepelnek).

„A rendszeres szakellátást igénylő páciensek növekvő aránya egyértelműen jelzi, hogy a látás egészségére még azelőtt kiemelt figyelmet kell fordítani, mielőtt súlyosabb tünetek vagy visszafordíthatatlan látásromlás lépne fel. Az évenkénti szűrővizsgálat lehetővé teszi a szembetegségek korai stádiumban történő felismerését, megóvva az éleslátást”

– emeli ki Boros Mária, az Alensa Optika és webáruház optometristája.

A látáshibák egyre fiatalabb korban jelentkeznek?

A hivatalos 2025-ös KSH-felmérés kiemeli, hogy a lakosság egészét tekintve a mindennapi életvitelt érintő egészségi korlátozottságok közül a látási panaszok fordulnak elő a leggyakrabban: a 15 éves és idősebb népesség körében a látási nehézségek aránya eléri a 22–23%-ot (amelyből 2,5% súlyos, mintegy 20% pedig mérsékelt korlátozottságot jelent). Ez a nem megfelelő dioptriaértékekre vagy a kontrollvizsgálatok halogatására utal. A látásproblémák ráadásul egyre korábbi életszakaszban jelentkeznek: a szemészeti ellátásban részesülők közel 15%-át már a 19 év alatti gyermek- és fiatalkorúak teszik ki.

„A megnövekedett képernyőidő, a zárttéri tartózkodás és a természetes fény hiánya nagymértékben hozzájárul a digitális szemfáradtság és a korai rövidlátás terjedéséhez a gyermekek és fiatal felnőttek körében”

– figyelmeztet Boros Mária, az Alensa optometristája.

A „valami nem stimmel”-érzéstől a tökéletes szemüvegig

A történet sokszor azzal indul, hogy az ember megérzi: valami nem stimmel, de az is gyakori eset, hogy a látásromlás annyira észrevétlenül kúszik be a hétköznapokba, hogy fel sem tűnik az állandó hunyorgás vagy a szem fáradtsága. Éppen ezért kulcsfontosságú a rendszeres, évenkénti szűrés, ahol a szakember még azelőtt kiszúrhatja az eltéréseket, hogy komolyabb gond alakulna ki. A szakszerű, modern diagnosztikai eszközökkel végzett vizsgálat nemcsak a pontos dioptriát állapítja meg, hanem átfogó képet ad a szem általános állapotáról és a mindennapi életmódból, képernyőhasználatból adódó terhelésről is. Ezt követően a megfelelő szemüvegkeret kiválasztása jön, ami sokaknál dilemmát okoz, hiszen ma már a szemüveg nemcsak orvostechnikai eszköz, hanem az identitásunk és megjelenésünk része, így a döntésnél az aktuális trendek mellett az arcforma és a személyes stílus egyaránt főszerepet kap. A mai technológiáknak köszönhetően az online elérhető, valósághű virtuális próbák megkönnyítik a választás terhét. Végül pedig elengedhetetlen a megfelelő lencsék és bevonatok kiválasztása, a tükröződésmentesítéstől a digitális terhelést enyhítő kékfényszűrőig, ahol már az anyagiak is szóba kerülnek. Ezen a ponton érdemes igazán résen lenni, hiszen az optikai piacon könnyű elcsábulni a hangzatos leárazások láttán, ám mindig a teljes végösszeget kell nézni: egy mesterségesen felduzzasztott alapárból adott óriási engedmény sokszor még az akció után is drágább marad, mint egy olyan megoldás, amely eleve reális, korrekt árakkal számol.

A Látás Világnapja

A minden év októberének második csütörtökén megtartott Látás Világnapja alkalmából a nemzetközi és hazai szakmai testületek egyaránt a prevenció halaszthatatlanságára hívják fel a figyelmet. Az Alensa optometristákból álló csapata éppen ezért az évenkénti kontroll fontosságát hangsúlyozza, amihez ideális esetben vásárlási tudatosság is társul.

„Mindig a teljes végösszeget figyeljük, ne csak a kedvezmény mértékét. Egy mesterségesen magasról leárazott termék sokszor még az óriási akció után is drágább maradhat, mint egy olyan konstrukció, amely eleve reális, korrekt alapárakkal indul”

– emeli ki Boros Mária, az Alensa optometristája.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

Európai „mosoly-szakadék”: a kelet-európaiak kevesebb mosolyról és nevetésről számolnak be

Kelet-Európában a megkérdezettek kevesebb mint kétharmada (63,6%) nyilatkozott úgy, hogy sokat mosolygott vagy nevetett a felmérést megelőző napon, míg Nyugat-Európában ez az arány 75,7% volt[1].

A Gallup 2025-ös adataiból készült Haleon-elemzés így 12,1 százalékpontos különbséget mutat ki a két régió között. A Mosoly Világnapja előtt ezek az eredmények egy tágabb kérdést is felvetnek: mi készteti az embereket arra, hogy visszafogják a mosolyukat, és vajon a szájegészségükbe vetett bizalom hiánya lehet az egyik ilyen gát?

A Gallup globális kutatása során azt kérdezték az emberektől, hogy sokat mosolyogtak vagy nevettek-e a felmérést megelőző napon. A 2025-ös adatokból készült Haleon-elemzés szerint ez az arány Kelet-Európában átlagosan 63,6% volt, szemben a Nyugat-Európában mért 75,7%-kal.

Az adatok nem magyarázzák meg a különbség okát. A 12,1 százalékpontos eltérés ugyanakkor megteremti a megfelelő alkalmat arra, hogy megvizsgáljuk azokat a gátakat, amelyek miatt az emberek visszafogják a mosolyukat. Ezek közül az egyik lehetséges tényező a saját szájegészségükbe vetett bizalom.

Miért fogják vissza az emberek a mosolyukat?

A mosolygás az egyik legtermészetesebb módja annak, hogy az emberek kapcsolódjanak egymáshoz, kommunikáljanak és kifejezzék az érzelmeiket. A fogakkal és a fogínnyel kapcsolatos aggodalmak azonban befolyásolhatják, hogy az emberek kényelmesen érzik-e magukat, amikor megmutatják a mosolyukat.

Sokak számára a fogak fizikai állapota közvetlenül befolyásolja az önbecsülést, ami ahhoz vezet, hogy takargatják a szájukat, vagy kerülgetik a mosolygást és a nevetést nyilvánosan. A fogérzékenység, a fogíny kellemetlen érzése és más szájüregi egészségügyi aggodalmak miatt az emberek visszafoghatják az érzelmeik kifejezését, és kevésbé érezhetik magukat magabiztosnak a mindennapi helyzetekben.

Bár a magyarok 1–10-es skálán átlagosan 9,0-ra értékelik a rendszeres és alapos szájápolás fontosságát, 33% csak naponta egyszer mos fogat, 6% pedig nem minden nap. A leggyakoribb fogmosási idő 2–3 perc, ugyanakkor a lakosság közel ötöde egy percnél rövidebb ideig mos fogat.[1]

„A Gallup eredményei nem magyarázzák meg, miért számolnak be a Kelet-Európában élők arról, hogy ritkábban mosolyognak és nevetnek, mint a nyugat-európaiak, de fontos párbeszédet indítanak el azokról a gátakról, amelyek megakadályozhatják az embereket a szabad mosolygásban. A Mosoly Világnapja kiváló alkalom arra, hogy emlékeztessük az embereket: a szájegészség a mindennapi jólét és az önbizalom elengedhetetlen része. A Haleonnál tudományos szakértelmünket és márkáink erejét felhasználva szeretnénk támogatni a megelőző ápolást, és segíteni az embereknek abban, hogy fájdalom, kellemetlen érzés vagy a tökéletesség nyomása nélkül mosolyoghassanak”

– mondta Lember Szilvia, a Haleon magyrországi Country Managere

Egy egészséges mosolynak nem kell tökéletesnek lennie

Ezen a Mosoly Világnapján, amelyet október 2-án ünnepelünk, a Haleon az „Egy egészséges mosoly mindent elmond arról, amit érzel” kampánnyal emlékeztet mindenkit arra, hogy az „egészséges” nem feltétlenül jelent „tökéleteset”, és hogy a hangsúlyt a tökéletesre csiszolt elvárásokról a természetes, egészséges és hiteles mosolyokra kell helyezni.

Egy olyan időszakban, amikor a közösségi média gyakran közvetít elrugaszkodott elvárásokat a tökéletességről, a kampány arra emlékeztet: nem kell megvárnunk, amíg hibátlan lesz a mosolyunk ahhoz, hogy felvállaljuk az érzéseinket. A hangsúlynak sokkal inkább a megelőzésen, a mindennapi komfortérzeten és azon a szakszerű ápoláson kell lennie, amely segít megőrizni a szájüreg egészségét.

„A mosoly világnapja lehetőséget ad arra, hogy túllépjünk a kizárólag egyes szájegészségügyi problémákra összpontosító kommunikáción, és a Sensodyne-t, valamint a parodontaxot olyan márkákként mutassuk be, amelyek a mindennapi megelőző ápolást támogatják. Az aktivációt úgy terveztük meg, hogy a kiskereskedelemben, a digitális csatornákon és a PR-ban egyaránt végigkísérje a fogyasztókat az ötlettel való első találkozástól, annak megértésén át, egészen a termékválasztásig. Így az egészséges, hiteles mosoly üzenete pontosan ott éri el az embereket, ahol a mindennapi döntéseiket hozzák”

– magyarázza Katarzyna Krucan, a Haleon közép-kelet-európai szájápolási vásárlói aktivációkért felelős vezetője.

Ahelyett, hogy a szájápolást csupán egy-egy felmerülő problémára adott reakcióként mutatná be, a kampány a mindennapi megelőző ápolás fontosságára helyezi a hangsúlyt, amely segít megőrizni a hosszú távú szájüregi egészséget és a magabiztosságot.

Mindennapi ápolás az egészséges mosoly mögött

A Sensodyne és a parodontax egymást kiegészítő szaktudást hoz a kampányba: a fogérzékenység és a fogíny egészségének területéről. A Sensodyne klinikailag igazolt enyhülést és mindennapos védelmet nyújt a fogérzékenységre, amivel segít megelőzni, hogy a kellemetlen érzés beleszóljon a mindennapi pillanatokba. A parodontax pedig a fogínyproblémák gyökerét célozza meg, és segít megelőzni a fogínyvérzést.

A kampány életre keltése érdekében a Haleon egy integrált, a kiskereskedelemre, a digitális csatornákra és a PR-ra egyaránt kiterjedő aktivációt indít.

[1] Haleon Omnibus Research (2025)

[1] https://www.gallup.com/analytics/349280/state-of-worlds-emotional-health.aspx

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Egészség

Az egészségesebb életmód átírja a vásárlási szokásokat

Az egészségtudatosság ma már a napi rutin része. Számít, mi kerül a tányérunkra, mit mutat a fitneszalkalmazás, milyen összetevőkre figyelünk vásárláskor, és milyen tanácsot kérünk digitális eszközöktől.

A PwC Voice of the Consumer 2026 kutatása szerint a közép- és kelet-európai fogyasztók 55%-a több friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztana a következő egy évben, 48%-uk csökkentené a feldolgozott vagy magas cukortartalmú élelmiszerek fogyasztását, 47%-uk pedig már először az AI-hoz fordul, amikor egészségügyi vagy életmóddal kapcsolatos kérdése merül fel.

A fogyasztók gyorsan érthető információt, személyre szabott támogatást és olyan technológiát keresnek, amely nem bonyolítja, hanem megkönnyíti az egészségesebb alternatíva választását. A kutatás eredményeit Tapolcán, a Business Days konferencián mutatta be Madar Norbert, a PwC fogyasztói piacokért felelős igazgatója.

A PwC globális felmérése 21 808 fogyasztót kérdezett 27 országból. A közép- és kelet-európai elemzés négy ország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Ukrajna összesen 2419 válaszadójának véleményét foglalja össze, köztük 608 magyar résztvevőét.

Az egészség napi fogyasztói döntéssé vált

Az egészségesebb életmód naponta ismétlődő helyzetekben jelenik meg, a reggelitől a bevásárláson át az alvás vagy a stressz követéséig. A PwC globális kutatása szerint a fogyasztók átlagosan három-négy egészség- és jólléti termékkategóriában vásároltak az elmúlt évben, 69%-uk legalább két egészség- vagy táplálkozási szokást rendszeresen követ, 80%-uk pedig használ alkalmazást vagy viselhető eszközt legalább egy egészségügyi vagy wellness-célú tevékenységhez. A változtatás ugyanakkor nem magától értetődő. A régióban a válaszadók 63%-a a stresszt, a fáradtságot vagy az alacsony energiaszintet, 53% az időhiányt, 52% a motiváció fenntartását, ugyancsak 52% pedig a pénzügyi korlátokat nevezte meg fő akadályként.

„Az egészség egyre inkább a mindennapi döntések részévé válik: hatással van arra, mit vásárolunk, hogyan étkezünk, milyen digitális eszközöket használunk, és kitől fogadunk el tanácsot. A fogyasztók ma már nemcsak információt keresnek, hanem személyre szabott, könnyen érthető és a mindennapokban valóban használható támogatást is. Ezért a vállalatoknak az egészségesebb termékek és szolgáltatások mellett olyan megoldásokat kell nyújtaniuk, amelyek segítik az embereket a tudatosabb egészségmegőrzésben”

– mondta Madar Norbert, a PwC Magyarország fogyasztói piacokért felelős igazgatója Tapolcán, a Business Days konferencián tartott előadásában.

Több zöldség, kevesebb cukor kerülne a magyar kosarakba

A magyar válaszadók 50%-a több friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztana (régiós szinten ez az arány 55%), és 34%-uk több vitamint és étrend-kiegészítőt vásárolna. Ezzel párhuzamosan 48% visszafogná a feldolgozott vagy magas cukortartalmú élelmiszereket, 37% pedig kevesebb alkoholt inna.

A tudatosabb választások nemcsak az egészségesebb étrendről szólnak, hanem arról is, hogy a fogyasztók jobban figyelnek az élelmiszerek összetételére és eredetére. A régióban leginkább a növényvédő szerek (54%), az erősen feldolgozott élelmiszerek (51%) és a mikroműanyagok (48%) miatt aggódnak a megkérdezettek. Nem véletlenül válik egyre fontosabbá a friss alapanyag, az átlátható összetevőlista és az egyszerűen értelmezhető termékinformáció.

A vitaminok dominálnak, a célzott megoldások iránt is nő a kereslet

Az egészség megőrzését támogató vásárlások között magasan vezetnek az étrend-kiegészítők: a régió fogyasztóinak 71%-a vásárolt vitamint, ásványi anyagot vagy étrend-kiegészítőt az elmúlt évben. A szépségápolási kezelések 31%-kal, a speciális egészséget támogató élelmiszerek és italok pedig 30%-kal követik ezt a kategóriát. A jövőbeni érdeklődés még szélesebb. A közép- és kelet-európai válaszadók 85%-a mutat nyitottságot táplálkozással, étrend-kiegészítőkkel vagy szépségápolással kapcsolatos termékekre. Magyarországon ez az arány 83%.

A hazai fogyasztók körében különösen népszerűek azok a termékek, amelyek konkrét egészségügyi célokhoz kapcsolódnak. A válaszadók 35%-át érdeklik a hosszabb, egészségesebb életet támogató élelmiszerek és italok, 25%-ukat a bőr, haj és köröm állapotát támogató megoldások, 22%-ukat pedig az alvást segítő vagy nyugtató italok.

Az AI segít eligazodni, de a bizalomhoz szakértő kell

A technológia egyre nagyobb szerepet kap az egészség megőrzésében. A globális kutatás szerint a fogyasztók 80%-a használ alkalmazást vagy viselhető eszközt legalább egy egészségügyi vagy wellness-célú tevékenységhez. A PwC Magyarország és a Publicis Groupe Hungary korábbi, „AI az egészségügyben” kutatása azt mutatta, hogy közel minden negyedik (23,5%) digitálisan affinis magyar felhasználó használ mesterséges intelligenciát egészségügyi kérdésekben. Közülük 74% betegségleírások megértésére, 71% tünetellenőrzésre, 61% pedig vitaminok és étrend-kiegészítők kiválasztására is használta az AI-t.

Ehhez képest a közép- és kelet-európai régióban a válaszadók 47%-a fordul mesterséges intelligenciához, amikor először merül fel valamilyen egészségügyi vagy wellness kérdése. Ez jóval magasabb arány, mint Nyugat-Európában, ahol ugyanez 36%. A régió fogyasztóinak 60%-a használ AI-eszközt előzetes tájékozódásra egészségügyi döntései előtt. A magyar adatok is ezt az irányt erősítik. A korábbi PwC-kutatás szerint a megkérdezettek 27%-a laborleletek, 22%-a képalkotó diagnosztikai eredmények értelmezéséhez is igénybe vette már az AI-t. Kizárólag az AI válaszaira 7% alapoz, 9% pedig nem ellenőrzi a kapott információkat.

Magyarországon az AI elfogadottsága különösen magas a személyre szabott életmódtervezés területén. A korábbi magyar kutatásban a válaszadók fele nyitott volt orvosok vagy gyógyszerészek által jóváhagyott, egészségügyi célú AI-megoldásokra. A bizalomhoz ugyanakkor szakmai kontroll kell.

„A magyar felhasználók nem a szakemberek kiváltását várják az AI‑tól, hanem azt, hogy a technológia segítségével gyorsabban, érthetőbben és magabiztosabban juthasson el a megfelelő információkhoz. Az AI sokszor az első lépés, de a végső döntéshez továbbra is szükségük van az orvosi szakértelemre”

– mutat rá Cserjés-Kopándi Ildikó, a PwC Magyarország vezető menedzsere.

A globális felmérés válaszadóinak 38%-a venne igénybe mesterséges intelligenciát egyéni fitnesz- vagy wellnessprogram összeállítására, 30% pedig étrendtervezésben, bevásárlólisták készítésében vagy táplálkozási tanácsadásban számítana rá.

A GLP-1 a bevásárlási döntésekre is hat

A GLP-1 alapú gyógyszerek Európa-szerte terjednek: a közép- és kelet-európai fogyasztók 13%-a jelenleg vagy korábban használt ilyen készítményt, további 23% pedig nyitott lenne rá a jövőben. Egy korábbi PwC-elemzés szerint Magyarországon egyelőre alacsonyabb a tényleges használói kör. A felnőtt internetezők 2,1%-a szed aktívan ilyen készítményt, 1,6% korábban már kipróbálta, 2% pedig tervezi a használatát.

A készítmények hatása viszont túlmutat a fogyáson. A régiós adatok szerint az érintettek 44%-a nagyobb figyelmet fordít a táplálkozásra és az élelmiszercímkékre, 39%-uk többet mozog, 42%-uk ritkábban étkezik éttermekben, és sokan tudatosabban állítják össze bevásárlásaikat is. A korábbi magyar felmérés hasonló mintát mutatott. A használók 56%-a kisebb adagokat fogyaszt, 40%-uk ritkábban eszik, 20%-uk más típusú ételeket választ, 32%-uk pedig kevesebbet költ élelmiszerre. Vagyis a GLP-1 az étkezési szokásokon túl a kiskereskedelmi kínálatot is formálhatja.

Egyszerű megoldások kellenek az egészséges életmódhoz

Az egészségtudatos fogyasztás egyszerre jelent lehetőséget az élelmiszeripar, a kiskereskedelem, az egészségügyi szolgáltatók, a gyógyszertárak, a gyógyszeripari szereplők és a technológiai vállalatok számára – érvelnek a PwC szakértői. A fogyasztók egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az olyan termékek és szolgáltatások iránt, amelyek segítenek a jobb alvásban, a stressz kezelésében, a testsúly kontrollálásában, az energiaszint növelésében vagy az egészséges öregedés támogatásában. Azok a megoldások terjedhetnek el igazán, amelyek egyszerűen használhatók, világos előnyt kínálnak, és valódi segítséget adnak a mindennapi választásokhoz.

„A fogyasztók ma nem információhiánnyal, hanem információs túlterheltséggel küzdenek. Nem az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy hozzáférjenek az egészségükkel kapcsolatos információkhoz, hanem hogy eligazodjanak a sokszor egymásnak ellentmondó üzenetek, termékígéretek és ajánlatok között. A sikeres szereplők ezért nem pusztán termékeket kínálnak, hanem segítenek a döntésben is: érthető tájékoztatással, hiteles szakértői támogatással és olyan szolgáltatásokkal, amelyek egyszerűbbé és magabiztosabbá teszik az egészséggel kapcsolatos választásokat”

– mondta Koncz Barbara, a PwC Magyarország cégtársa.

További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!