Tippek

Hogyan lehet technológiai lemaradásból modernizációs versenyelőny?

Tech Trends sorozatunk évről-évre követi a technológia gyorsuló átalakulását és prognózist ad az elkövetkező 18-24 hónap meghatározó trendjeire.

A tavalyi Tech Trends 2023 tanulmányunk vonatkozó fejezete a még működő mainframe-ek jövőbeli lehetőségeinek bemutatására irányult, és hangsúlyozta az új technológiákkal való integrációban rejlő potenciált.

Idén tágabb perspektívából vizsgáltuk a core-rendszerek modernizációját: olyan kihívásokra összpontosítottunk, mint az elöregedő hálózatok, a generatív MI adatkezelésre gyakorolt hatásai, az ERP rendszerek megújítása, valamint az utóbbi idők Software-as-a Service (SaaS) implementációinak jövőállósága. Mindezen technológiai kérdéseken túl figyelmet érdemel a szervezeti aspektus mérlegelése is azoknak, akik nem szeretnének lemaradni a piaci versenyben.

A core-rendszerek felülvizsgálatához, a technológiai fejlesztések irányításához, valamint a technológiai adósság ledolgozásához kapcsolódó költségek megismeréséhez holisztikus megközelítésre van szükség. A lemaradás-szempontú megközelítés helyett, érdemes olyan keretrendszert kialakítani, amely mentén a vállalat technológiai állapotfelmérése évente elvégezhető annak érdekében, hogy naprakészen ismerjük a területeket, melyeken sürgető fejlesztés és modernizáció szükséges.

Tegnap forradalmi, ma akadály?

„A korábbi nagyívű fejlesztések célpontjai, például az adatközpontok vagy ERP rendszerek, az időközben elhanyagolt karbantartás és modernizáció miatt komoly gátjává válhatnak a fejlődésnek. A technológiai vezetők 70%-a úgy véli, hogy az így képződő technológiai lemaradás akadályozza a szervezetük innovációs képességét, rontja a termelékenységet és végső soron bevételkiesést eredményez. Ez leginkább a szoftverfejlesztők napi feladatain érhető tetten, akik a mérések alapján munkaidejük 33%-át az elavult technológiákból fakadó karbantartási és fejlesztési feladatokra kell, hogy fordítsák, ami a hatékonysági mutatók mellett kihat a morálra és az elkötelezettségükre is”

– mondta Szathmáry András, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának igazgatója.

A technológia gyors fejlődése miatt a vállalatoknak folyamatosan egyensúlyozniuk kell a jövőbeli üzleti célok eléréséhez szükséges transzformációk és fejlesztések, illetve a meglévő infrastruktúra elemek, az IT biztonság és a munkaerő jövőállóságához elengedhetetlen fenntartó típusú beruházások között. Ez gyakran kényszerű lépéseket szül, és a technológiai adósságspirál továbbgyűrűzését eredményezi, amit alátámaszt, hogy az amerikai IT vezetők ugyan költségvetésük 10-20%-át a lemaradás ledolgozására allokálják, ennek éves mértéke mégsem csökken, sőt, 2022-ben már elérte az 1500 milliárd dollárt!

Sok vállalat a könnyű sikerrel kecsegtető egydimenziós transzformációk irányába indul, melyek végül ritkán teljesítik az ígéreteket. Ahelyett, hogy a gyors eredményekre fókuszálnának, az IT vezetőknek fel kell ismerniük a szervezet gyengeségeit, és mielőbb meg kell találniuk a fejlődéshez vezető utat, amire aztán érdemes lesz időt és energiát szánni: okosan modernizálni. Ennek kulcsterületeit górcső alá véve szisztematikusan fel kell tárni a meglévő erősségeket, gyengeségeket, szükségleteket és kapcsolódó költségeket, majd valós üzleti kontextus alapján hosszútávú koncepcióba ültetni a jövőre vonatkozó elképzeléseket.

A strukturált, rendszeres felülvizsgálat megoldást jelenthet

Részletes analízis hiányában általában nem egyértelmű, hogy egy elavult technológiai portfólió mely elemei képezik a problémák forrását. Gyakori a félrepriorizálás, mivel egy nagyvállalat többszáz alkalmazása és rendszere közül valójában csak tucatnyi az, amely lényegileg befolyásolja a technológiai képességeket. A technológiai adósság felhalmozásából fakadó költségtípusok és kockázataik:

Ahhoz, hogy ezek a költségek minimalizálhatóak, valamint a kockázatok felszámolhatóak legyenek a modernizáció vizsgálatához rendszeres felmérésre van szükség, amely figyelembe veszi a vállalat igényeit, erősségeit, költségvetését és modernizációs törekvéseit a kulcsfontosságú területeken. A lemaradás azonosítása után a technológiai vezetők az aktuális igényekre szabott stratégia mentén tudnak priorizálni, majd ebből kiindulva javítani az ökoszisztéma állapotán. A vizsgálat során 5 kulcsterület figyelembevétele elengedhetetlen:

  • Az infrastruktúra a legtágabb kategória, és gyakran a legköltségesebb is. A mainframe-ek, szerverek, végfelhasználói eszközök felhősítése mellett a fizikai hálózati eszközök, telekommunikációs csatornák korszerűsítése hozhat látványos eredményt, akár már 1-2 éves távlatban is.
  • Az adatok vizsgálatának tekintetében az adatéletciklus (beleértve az adattisztítást, adatmanipulációt és adatmenedzsmentet) valamint az adattárolás állnak fókuszban. A technológiai fejlettség előrehaladásával egyre fontosabbá válik a valós idejű adatok megléte, és azokból megbízható információk előállítása az adatelemzési képességek kihasználásával.
  • Az alkalmazások vizsgálata során az akár már több modernizáción átesett egyedi rendszereket éppúgy ellenőrizni kell, mint a folyamatos szállítói fejlesztéseket és frissítéseket igénylő ERP-t és SaaS alkalmazásokat. Ezeken kívül az OT alkalmazások vagy az ügyfelek számára kínált beágyazott termékek, digitális megoldások digitális megoldások monitorozása is ide sorolandó.
  • A munkaerőben rejlő lehetőségek kiaknázásához ismerni kell, hogy a belső csapat és a külsős partnerek képességei egyáltalán megfelelőek-e modernizációs törekvések támogatására? Az új munkaerő bevonzása és a meglévő értékek megtartása befektetéseket tehet szükségessé a tooling, a folyamatok vagy a kultúra területén, hogy megteremtsük a „modern mérnöki élményt” kollégáink számára.
  • A Kiberbiztonság állapotfelmérését a biztonság és titokkezelés, szabályozási megfelelőség, valamint etikai és morális szempontok alapján érdemes elvégezni. Az első kettő akár automatizált eszközök segítségével is történhet, de az etikai kérdések cizelláltabb megközelítést igényelnek, és fontos, hogy ne csak az IT, hanem az üzleti oldali is tisztában legyen a technológiának a közösségre gyakorolt potenciális veszélyeivel.

„Felmérésünk alapján, azok a technológiai vezetők, akik aktívan monitorozzák és kezelik cégük technológiai lemaradását, 50%-kal gyorsabban tudnak reagálni új üzleti igényekre, fejlesztőik az elavult technológiából származó problémák foltozása helyett, bevételt és hatékonyságot növelő fejlesztésekre tudnak összpontosítani. Azok a vállalatok, akik nem a folyamatosan változó piaci trendeket próbálják követni, hanem saját igényeik mentén, priorizálva haladnak egy modernizált technológiai ökoszisztéma megvalósítása felé, azaz okosan modernizálnak, versenyelőnyhöz jutnak”

– mondta Szathmáry András.

A következő lépés az öngyógyítás?

A következő évtized jelentős paradigmaváltás hozhat, a technológiai ökoszisztéma képessé válhat emberi beavatkozás nélkül, önmagát modernizálni. A gondolat a biomimetika jelenségén alapszik, ami természet által inspirált tervezést takar. Az utóbbi időben egyre gyakoribb ennek felhasználása, jó példákat látunk rá a robotizációban vagy az adaptív MI területén is. A Deloitte felmérése alapján a vállalatok mintegy 60%-a már használ mesterséges intelligenciát kód optimalizálására és hibaazonosításra, míg 50%-uk a kódkörnyezetek kezelésére is.

A core platformok rendszeres és strukturált felülvizsgálata, a biomimetika és az adaptív MI további fejlődésével lehetőség nyílhat már a kialakulófélben levő technológiai lemaradás gépi diagnosztizálására, a hiányosságok azonosítására és emberi beavatkozás nélküli kezelésére is. Ezen erőfeszítések révén megnyújthatóvá válik a technológiai platformok és eszközök élettartalma, de ehhez elengedhetetlen az analízis, a modernizáció szükségességét még a lemaradást megelőzően tanácsod felismerni.

Ismerje meg a Deloitte Tech Trends 2024 teljes tanulmányát: https://deloi.tt/431krlk


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Tippek

Minden 5. gyereket érintheti az online bántalmazás

Országos kutatás: még mindig keveset tudnak a magyarok az internetes tér veszélyeiről

Bár a honfitársaink szerint a közösségi média veszélyesebb a gyerekekre nézve, mint a tömegközlekedés, a 6-14 évesek harmada mégis rendszeresen használja a social mediát – derült ki egy friss, országos kutatásból. Az egyik leggyakoribb probléma az online térben a bántalmazás, ami akár minden 5. gyereket érinthet. A kitöltők harmada nem szokott a családjával beszélni az internetes tér veszélyeiről, pedig a tudatosítással a legtöbb ilyen helyzet megelőzhető vagy kezelhető lenne.

A Betadine oldat országos, reprezentatív kutatás készítését kezdeményezte, hogy felmérje, mennyire tudatosak a hazai szülők gyermekeik internethasználatával kapcsolatban. Szinte minden 6-14 év közti gyermek használhat digitális eszközt, kétharmaduk ráadásul rendelkezik is sajáttal. A szülők tudomása szerint a leggyakrabban játszanak ezekkel a készülékekkel (73%), tanulnak, házi feladatot készítenek a segítségükkel (54%) vagy kapcsolatot tartanak másokkal (53%), de emellett minden harmadik gyermek közösségi oldalakat is használ. Utóbbi azért is érdekes, mert a szülők 60%-a gondolja a social mediát a legveszélyesebb nyilvános térnek, megelőzve ezzel a tömegközlekedést (48%) és az iskolát (26%). A válaszadók harmada ennek ellenére sem szokott beszélgetni a gyermekével az online tér veszélyeiről. A kutatás alapján a fő veszélyforrásnak a közösségi médiában az idegeneket és azokat a felnőtteket látják, akik gyereknek adják ki magukat (a diplomás válaszadók 79%-a teszi ezt az első helyre); emellett ugyancsak rizikósnak tartják az ismeretlen fiatalkorúakat és más, idegen gyerekeket is.

Nem tudunk eleget az online veszélyekről

A kitöltők több mint fele úgy érzi, nem elég tájékozott, vagy lenne még mit tanulnia a digitális biztonság témakörében. Ezt is mutatja, hogy míg a válaszadók jelentős része ismeri az adatlopás, az álprofil és az online zaklatás kifejezéseket, viszont a “FOMO” (félelem attól, hogy kimarad valamiből) vagy “grooming” (bizalomba férkőzés szexuális kizsákmányolás céljából) szavak jelentését már kevesen tudják. Emellett a háztartások felében nincsenek szabályok az eszközhasználatra vonatkozóan és a többség nem használja az elérhető biztonsági beállításokat a gyermekek védelmére: például csupán harmaduk állított be gyerekbarát szűrőt a digitális eszközökre.

Bántalmazottak és bántalmazók

Az online bántalmazás az egyik leggyakoribb internetes veszély, amely minden 5. gyereket érinthet. A Betadine oldat kutatásban résztvevők harmada ismer olyan fiatalt, akit ért már online bántalmazás; a 16-19 éves korosztálynál ez a válaszolók kétharmadára igaz. Emellett 10-ből 1 kitöltőnél előfordult már, hogy a saját gyermeküket érte bántalmazás, ami pedig jellemzően vagy úgy derült ki, hogy beszámolt róla az érintett, vagy gyanús lett a helyzet, és rákérdeztek a szülők. A legtöbben ezt úgy kezelték, hogy leültek közösen és átbeszélték a szituációt (59%) vagy beszélgettek a bántalmazóval (39%); minden ötödik szülő azonban nem tudta, miként lehetne megoldani egy ilyen helyzetet.

„Nagyon fontos, hogy a szülő az online bántalmazás előfordulása esetén ne essen pánikba, hanem gondolja végig, majd beszélje át gyermekével a lehetséges forgatókönyveket. Van néhány olyan praktikus eszköz, amely a probléma közvetlen kezelésére szolgál: például az érintett tartalmak eltávolíttatása az internetről, annak jelentése a lehetséges fórumokon (pl. Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság által működtetett Internet Hotline felület), a zaklató letiltása vagy szükség esetén eljárás indítása. Az eset kezelése azonban itt nem állhat meg, a gyereknek segíteni kell a feldolgozásban, továbblépésben is. Egy online bántalmazás áldozatává esett gyereknek az egyik legtöbbet az jelentheti, ha érzi, hogy a szülője, vagy más bizalmi felnőtt mellette áll, bizalommal fordulhat hozzá. Mindenekelőtt persze a nulladik lépést bármelyik nap megtehetjük, hogy sokszor beszélgetünk a gyerekünkkel arról, hogy pontosan mit csinál az online térben”

– tette hozzá dr. Rácz Dominika.

Bár ezt talán még nehezebben ismerik be a gyerekek, mégis tízből egy szülőnél az is előfordult már, hogy a gyermeke volt a bántalmazó – a fővárosban ez minden negyedik szülőre igaz. Legtöbbször ez úgy derült ki, hogy a szülő észrevette a jeleket és rákérdezett; és csupán az esetek harmadában mondta el a gyermek magától. A szülők harmada nem tudta, hogyan lehet kezelni a helyzetet vagy bízott abban, hogy megoldódik magától, pedig a válaszadók háromnegyede szerint a szülők feladata megelőzni az online bántalmazást.

A szülői tudatosság növelése érdekében a Betadine oldat és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közös küzdelembe fogott, melynek keretében elindítják a „Láthatatlan veszélyek ellen látható védelem. Az online térben is.” kampányukat.

„A Betadine oldat elsőszámú célcsoportja a szülők, így felelősségünknek érezzük, hogy olyan problémákra reagáljunk, amelyek aktuálisan foglalkoztatják őket. A digitális gyermekvédelem ilyen téma, amit a társadalmi felelősségvállalásunk keretében mi is fontosnak tartunk. Ahogy a Betadine oldat a seb körüli láthatatlan kórokozók ellen nyújt látható védelmet, úgy küzd a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a láthatatlan online veszélyek ellen is. Az együttműködésünk részeként segítünk a szülőknek felkészülni a digitális veszélyekre, hogy ezzel is megelőzzék vagy kezeljék a felmerülő problémákat. A tudatosító kampány mellett májusban minden patikában eladott 30 ml-es Betadine oldat után 100 forintot adunk az alapítványnak”

– mondta Valtner Vivien, az Egis Gyógyszergyár Zrt. vénynélküli gyógyszer üzletágának marketing menedzsere.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Tovább

Tippek

Legjobban a műszaki cikkeinket és a háztetőnket féltjük

műszaki

2024 márciusban felbolydult a lakásbiztosítási piac, először válthattunk lakásbiztosítást évfordulótól függetlenül.

Az esemény alkalmából a Genertel Biztosító átfogó kutatást* végzett, hogy megtudja, mik a magyar lakosság lakásbiztosítással kapcsolatos preferenciái. Mitől féltjük leginkább az otthonainkat? Milyen szempontok alapján választunk lakásbiztosítást? Hol és hogyan szeretünk lakásbiztosítást kötni? A kutatásból kiderült.

Budapesten a szomszédtól félünk, vidéken a vihar a legnagyobb aggodalom-faktor 

Budapesten – vélhetően a társasházak nagyobb aránya miatt – a válaszadók legnagyobb aggodalma, hogy leáztatja őket a szomszéd, de a régi készülék által okozott elektromos tűz vagy egy nagyobb esőzés okozta tető beázás is előkelő helyen szerepel az otthonunkkal kapcsolatos félelmeink listáján. Vidéken a nagyobb viharoktól és az esőzések okozta tető károktól tartunk leginkább, míg a régi készülék okozta elektromos kár itt is a második helyen szerepel. A kerti munka vagy főzés során bekövetkezett kisebb-nagyobb otthoni balesetektől való aggodalom itt felkerült a lista harmadik helyére.

Otthonunkkal kapcsolatos aggodalmaink az életkorral is változnak: a 40 év alatti megkérdezettek elsősorban azon szoktak aggódni, hogy bezárták-e az ajtót, vagy véletlenül bekapcsolva felejtették-e a vasalót vagy a tűzhelyet. Az 50 felettiek inkább a természeti károktól, viharoktól féltik otthonukat, és az elektromos tűz miatt aggódnak.

Mitől tartunk igazán jónak egy lakásbiztosítást?

Lakóhelytől és életkortól függetlenül az egyöntetű vélemény az, hogy egy jó lakásbiztosítás betörés, üvegtörés és vízkárok esetén is térít, akár a szomszéd, akár egy nagyobb vihar okozza. Lakásbiztosítást elsősorban a biztosító ismertsége és megbízhatósága alapján választunk, a megkérdezettek 22%-ának ez a legfontosabb szempont, de a top 3-ban van a kedvező ár és a biztosítás saját igényeinkre való alakíthatósága is.

A kutatás rávilágít, hogy a lakásbiztosítás kötésnél továbbra is fontos az emberi hang és a szakértői segítség: a kérdőív kitöltőinek fele állítja azt, hogy lakásbiztosítást legszívesebben személyesen vagy telefonon, biztosítási tanácsadó segítségével köt; 30%-uk online összehasonlító oldalakon kalkulálja ki a díját, és vagy ott, vagy a kiválasztott biztosító weboldalán köti meg a biztosítást.

A válaszadók körében lakóhelytől függetlenül a műszaki cikkeinkre köthető kiterjesztett garancia kiegészítő biztosítást övezi a legnagyobb érdeklődés. A vidéki válaszadók a garázsban tárolt gépjárműre köthető kiegészítő biztosítást és a vészelhárításra szolgáló assistance szolgáltatást tartják további hasznos kiegészítőknek, míg a budapestiek körében az assistance szolgáltatás és az okoseszközökre köthető kiegészítő biztosítás mutatkozik népszerű szolgáltatásnak a kiterjesztett garancia mellett.

A hűségnek ára van

A legtöbb biztosító kedvezménnyel jutalmazza, ha 2-3 év hűséget vállalunk szerződésünkre, így kíváncsiak voltunk, milyen mértékű kedvezményért köteleződnének el a megkérdezettek.  A válaszadók több, mint fele 20-30% vagy akár annál magasabb díjkedvezményért cserébe tenne ígéretet arra, hogy 3 évig nem vált lakásbiztosítást más biztosítóhoz. Hűségünkért cserébe a kedvezményeken túl vásárlási utalványoknak és egyéb termékekre beváltható kuponoknak is örülünk.

Egyre tudatosabbak vagyunk?

A lakásbiztosítással kapcsolatos olyan fontos fogalom jelentésével, mint az alulbiztosítottság, a kitöltők 65%-a tisztában van. A lakásbiztosítás fontos téma, ez abból is látszik, hogy a kitöltők 60%-a életkortól és lakóhelytől függetlenül évente minimum egyszer felül szokta vizsgálni lakásbiztosítását, legalább akkor, amikor a biztosító küldi az évfordulós értesítőt. A megkérdezettek 43%-a kifejezett érdeklődést mutatott az évfordulótól független lakásbiztosítás váltás lehetősége iránt. Ez a kiemelt érdeklődés a Genertel Biztosító 2024. márciusi kötési statisztikáiban is megmutatkozott.

Tanulságos első kampány volt, a Genertel jó ajánlattal, sikeresen, állománynövekedéssel zárta ezt az időszakot. Sok érdeklődő keresett bennünket közvetlenül és az alkusz partnereinken keresztül, érezhető volt a kampány mobilizáló hatása.  Az új ügyfeleink a kampány segítségével a szükségleteikre jobban szabott, teljesebb körű biztosítást tudtak kötni”

– mondta Csikós Dániel, a Genertel Biztosító Értékesítési és marketing területért felelős igazgatója.

A részvevők számokban

A lekérdezés egybeesett az első országos lakásbiztosítás kampánnyal, így ebben az időszakban kiemelten nagy érdeklődés mutatkozott a téma iránt: közel 8400 fő válaszai kerültek feldolgozásra. A megkérdezettek közel 75%-a rendelkezik lakásbiztosítással, az arányban nincs különbség a vidéki és a fővárosi lakosság között. Talán nem meglepő, hogy az életkor előrehaladtával egyre több kitöltőnek van lakásbiztosítása, a 30 év alatti megkérdezettek 28.6%-a rendelkezik lakásbiztosítással, míg a 60 év feletti kitöltők közel 90%-a óvja otthonát biztosítással.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Tovább

Tippek

A szexi foglalkozásnevek csapdája

Tudja mi a különbség a sales maneger, a business development manager és account manager munkakörök között?

A gyakorlatban nem sok: az álláshirdetések többségében mindhárom megnevezés az értékesítő pozíciót jelenti, a különbség annyi, hogy másképp nevezik az egyes cégeknél. Ezt viszont az álláskeresők többsége nem tudja, így gyakran eszükbe sem jut jelentkezni az állásra. Ezzel pedig mindenki veszít.

A legtöbbet a munkáltató veszíti, mert kevesebb lesz a megfelelő jelölt, elhúzódik a toborzás ideje, nő a toborzás és a betöltetlen munkakör költsége (COV). Veszít a munkavállaló, mert kevesebb ajánlat közül választhat és elszalaszthatja a kedvező lehetőségeket. Veszít a társadalom is, mert rengeteg erőforrás, idő, pénz és tehetség megy így veszendőbe.

„Tömeges jelenség, hogy a vállalatok azért találnak kínkeservesen megfelelő jelöltet, mert rossz néven keresik, miközben tetemes összegeket fizetnek a tévesen megfogalmazott pozíciók hirdetésére”

– állítja Horányi-Kiss Annamária recruitment tanácsadó, a JIT Talent vezető tanácsadója.

A szakértő szerint a probléma abból ered, hogy az egyes pozíciók megnevezését az iparági sajátosságok mellett a vállalati méret és kultúra, és az éppen aktuális trend is befolyásolja. Máshogy nevezhetnek egy pozíciót az iparban és másképp a kereskedelemben. És megint másképp, ha a cég francia vagy ha amerikai, ha közepes cég, vagy ha globális nagyvállalat.

Az utóbbi évek trendje, a pozíciók minél hangzatosabb, izgalmasabb elnevezései, tovább bonyolítják az egyébként sem egyszerű helyzetet. A vállalatok vonzóvá akarják tenni a pozíciókat a munkavállalóik és ügyfeleik szemében, ezért jól csengő, imponáló neveket adnak a munkaköröknek. Így lett az álláshirdetésekben az értékesítő pozícióból sales manager, majd brand manager, azután sales executive, business developer, business coordinator, végül business development executive. Imponáló titulus ide vagy oda, a gyakorlatban mindegyik pozícióra értékesítőt kerestek a hirdetést feladó cégek.

„Hozzá kell tenni, hogy ez egy természetes folyamat, ami alól a HR szakma sem kivétel. Kezdetben toborzót vagy fejvadászt kerestek a cégek. Ma többnyire ugyanezt a feladatot végzi a recruitment consultant, a talent acquisition, a people and culture manager vagy az executive recruiter”

– tette hozzá némi öniróniával Horányi-Kiss Annamária.

A baj az, ha az így meghirdetett pozíció által sugallt presztízs nem áll összhangban azzal a tudással, tapasztalattal és személyiséggel, amire a pozíció betöltéséhez szükség lenne. Emiatt például túl- vagy éppen alulkvalifikált jelöltekkel terheli meg a HR-t, míg az alkalmas jelöltek távol maradnak.

De nem csak az imponáló megnevezés okoz gondot. Van, amikor a jelentkezők nem ütik meg a mércét a pozíció hibás megnevezése miatt, mert a betöltéséhez összetettebb tudás, nagyobb tapasztalat szükséges, mint ami a jelentkezőknek valójában megvan. Egy pozíciónál lényeges az iparági különbség is – más egy ügyfélszolgálat egy SSC-ben (Shared Services Center, azaz Megosztott Szolgáltatási Központ). Ha nem megfelelően keresünk ilyen kollégát, az óriási csalódásokat fog maga után vonni, miután az első jelentkezők anyagait átnézik vagy belekezdenek az interjúkba.

A tartalom fontosabb, mint a pozíció neve

Horányi-Kiss Annamária szerint a jelöltek személyiségére, tudására és tapasztalatára kell összpontosítani, ahelyett hogy a munkakörök megnevezésére helyeznék a hangsúlyt. Kritikusan fontos, hogy a vállalatok meghatározzák a keresett munkakörök jellemzőit, beleértve a feladatokat, az elvárásokat, a pozícióhoz szükséges kvalitásokat, a hosszú távú célkitűzéseket, valamint azt, hogy ezek hogyan illeszkednek a szervezeti struktúrába.

Egyes esetekben a pozíció pontos elnevezése és a feladat betöltéséhez szükséges feltételek közötti eltérés áthidalásához tanácsadói közreműködésre is szükség lehet. Különösen a nem közismert munkakörök esetében lehet ez indokolt. Például a sales representative, sales support és sales after, fiatalok feladatkörök, ezért nem közismertek. Ha meghirdetésre kerül e pozíciók valamelyike, előfordulhat, hogy a jelöltek nem ismernek magukra a pozíció megnevezésében, ezért nem is jelentkeznek. A másik probléma, hogy bár vannak különbségek e pozíciók között, a hirdetők gyakran ugyanazt a hirdetést használják, ezért nem azt az önéletrajzot kapják, amilyen sales funkcióra célzottan munkatársat keresnek.

Az üres pozíciók gyors és hatékony betöltése érdekében elengedhetetlen a munkaerőpiac, az iparági trendek, naprakész ismerete, tisztában kell lenni a munkakörök alakulásával. Egy iparági tapasztalattal rendelkező HR szakember segíthet abban, hogy a vállalat a pozíció megnevezése helyett a jelöltek valós készségeire és tapasztalataira összpontosítsan a toborzási folyamatban.

Végül Horányi-Kiss Annamária megjegyzi, hogy a jól csengő pozícióelnevezések alkalmazása bizonyos esetekben természetesen indokolt lehet, de a vállalatoknak mindig tudatában kell lenniük annak, hogy a pozíció elnevezése önmagában nem elegendő a megfelelő jelölt megszerzéséhez. A sikeres toborzás érdekében a jelöltek valódi képességeire és a szervezet hosszú távú céljaira kell összpontosítani.


További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Tovább
Hirdetés Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés Hirdetés

Facebook

Hirdetés Hirdetés
Hirdetés Hirdetés

Friss