Nagyon úgy fest, hogy egy titokzatos céggel az Apple társalapítója, Steve Wozniak is beszállt az űrszemét felszámolásával foglalkozó, egyelőre még csak erősen szárnyait bontogató szektorba. Erre utal a Wozniak által szeptember 12-én megosztott sejtelmes Twitter-üzenet, amiben a Privateer Space nevű cégét jelentette be.
Magáról a cégről egy impozáns, ugyanakkor végtelenül általános promóvideón túl nem sok információt tudni egyelőre. Az egyperces, látványos stockfotókra és -videókra építő videóból megtudjuk, hogy
„Ez nem verseny. Ez nem vetélkedés. Vagy játék. Nem egy ember, nem egy vállalat, nem egy nemzet vagyunk. Egy bolygó vagyunk.”
Ezen felül annyi kézzel fogható információ van még a cégről – az Independentnek köszönhetően –, hogy egy másik korábbi Apple-alkalmazott is tagja a cégnek, ő az az Alex Fielding, aki részt vett az első iMac tervezésében. A Privateer Space fő befektetője alighanem a 100 millió dolláros vagyonnal rendelkező Wozniak lesz.
Komolyabb probléma, mint gondolnánk
Wozniak színre lépése, illetve annak időzítése abból a szempontból érdekes, hogy az űriparban aktívan tevékenykedő milliárdosok, így Elon Musk és Jeff Bezos egyelőre nem hogy az űrszemét felszámolására, hanem minél több dolog űrbe juttatásán fáradozik. Mindketten azon vannak ugyanis, hogy globális, nehezen elérhető helyeken is állandóan elérhető internetet biztosítsanak rengeteg műhold segítségével. Musk cége, a SpaceX már hosszú ideje elkezdte a Starlink-műholdak fellövését, Bezosék pedig egyelőre csak készülnek hasonlóra.
Minél több dolog kering viszont a Föld körül, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a különböző műholdak ütközni fognak egymással. Ez alól nem hogy kivétel, hanem inkább fő probléma a Starlink. Augusztusban Hugh Lewis űrszemét-szakértő épp arról számolt be, hogy a veszélyes, nagyon közeli találkozások feléért a SpaceX Starlink-rendszere a felelős a megfigyelések alapján.
A temérdek műhold mellett ráadásul már több mint 27 ezer darab, összesen 6 ezer tonnás súlyt jelentő, követhető pályán mozgó űrszemétről tudni, amik tovább nehezítik az űrbéli biztonságos navigálás lehetőségét. A 20 ezer darabból 1800 ráadásul egyetlen ütközésből származik – 2009 februárjában egy orosz katonai kommunikációs műhold, a Kosmos-2251 apró darabokra porlasztotta szét az Iridium 33 műholdat egy ütközés során.
Ez az ütközés is egy fokkal közelebb hozta a Kessler-szindróma megvalósulását. Ez a NASA egyik kutatója, Donald Kessler nevét viseli, ő vetette fel, hogy egy idő után annyi űrszemét lehet a Föld körül, hogy egy ütközés számtalan más, kontrollálhatatlan ütközést okozhat, ami hatványozottan növelheti az űrszemét mennyiségét.
Úton a megoldás
Az űrbéli szemétszállítás, vagy inkább szemétbefogás annyira kezdetleges, hogy tulajdonképp még gyerekcipőben sem jár, a legtöbb lehetséges megoldás ugyanis csak elméleti síkon létezik. De legalább jó pár van belőlük: egyes cégek lézerrel, mások az űszemétdarabok vontatásával szabadulnának meg a veszélyes törmeléktől.
Az egyik legígéretesebb, már tesztelt próbálkozás az Astroscale nevű japán cégé. Ők augusztus végén sikerrel vetették be ELSA-d nevet viselő műholdjukat, ami egy mágneses dokkolólappal gyűjti majd be a jövőben az űrszemetet. A tesztet többször is megismételték, a mágnes pedig végig terv szerint működött. A dolog hátulütője, hogy csak kompatibilis dokkolópanellel működik, tehát csak azt tudják befogni így, amire már a fellövés előtt felkerült a későbbi befogást lehetővé tevő panel.
Szintén megemlíthető a svájci ClearSpace, amely az Európai Űrügynökséggel (ESA) kötött szerződést. Ennek értelmében várhatóan 2025-től segédkeznek majd egy Vega rakéta után fennmaradó űrszeméttől megszabadulni, ezért pedig 104 millió dollárt kapnak.
A vállalat megoldásai több károsanyag kibocsátást előznek meg, mint az életciklusuk során keletkezik.
Megjelent a Siemens fenntarthatósági jelentése. A globális technológiai vállalat évente számol be eredményeiről az ún. DEGREE keretrendszerében. Ez mérhető célokat és mutatókat rögzít a dekarbonizáció, az etika, a vállalati kormányzás, az erőforrás-hatékonyság, az egyenlőség, a foglalkoztathatóság terén.
A 2024-es eredmények közé tartozik, hogy a vállalat termékei és megoldásai először kerültek el több károsanyag-kibocsátást, mint amennyit a Siemens teljes értéklánca generált.
a 2024-ben értékesített megoldások életciklusuk során 144 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátását előzik meg, szemben a Siemens teljes értékláncának 121 millió tonnás kibocsátásával.
A vállalat üzleti tevékenységének több mint 90 százaléka pozitív fenntarthatósági hatást eredményez. A maradék az olyan ágazatokban folytatott üzleti tevékenységből származik, mint az olaj- és gázipar, a szénbányászat vagy a széntüzelésű energiatermelés. A Siemens célja ezen arány csökkentése.
A cég 2019-es bázisévhez képest 60 százalékkal csökkentette a saját működéséből származó CO2-kibocsátást, és célja, hogy 2030-ra karbonmentessé váljon.
A Siemens támogatja és ösztönzi beszállítóit fenntarthatósági gyakorlatuk fejlesztésében.
A vállalat saját fenntarthatósági jelölése, az EcoTech címke már több mint 25 ezer terméken megtalálható. Ezek a fenntartható anyaghasználat, az optimális alkalmazás és a körforgásosság terén kiemelkedőnek számítanak.
A vállat 327 ezer alkalmazottja, egyenként átlagosan 27 órát töltött digitális tanulással, meghaladva a 2025-re kitűzött, személyenkénti 25 órás célt. A munkatársak számára közel 200 ezer digitális tananyag érhető el világszerte.
A Siemens felsővezetői között 32 százalékban képviseltetik magukat a nők, ami növekedés a 2020-as 23 százalékhoz képest.
A fenntarthatóság 2020 óta a vezetői javadalmazás részét képezi.
Technológia a fenntarthatóság szolgálatában
A Siemens nagy figyelmet fordít arra, hogy technológiai fejlesztései is a fenntarthatósági célokat szolgálják, különösképpen a következő három területen: a dekarbonizáció és az energiahatékonyság, az erőforráshatékonyság és a körforgásos gazdaság, valamint az emberközpontúság és a társadalmi hatások terén. Néhány példa ezen fejlesztések közül:
Fejlett gyártás és körforgásosság
Az automatizált akkumulátor-újrahasznosítás lehetőségeinek feltárása megvédi a személyzetet a manuális szétszerelés veszélyeitől, és akár 75 százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, az akkumulátoranyagok körforgásosságának biztosításával.
Kapcsolódás és peremhálózatok (Edge)
A szenzoradatokkal működő automatizált minőségellenőrzés a friss élelmiszer-előállításban erőteljes peremhálózati számítástechnikát igényel, és javítja az élelmiszer-biztonságot, csökkenti az élelmiszer-pazarlást.
Automatizálás jövője
A fizikai helyett digitális tesztek alkalmazása csökkenti a prototípusok számát, így hatékonyabbá és környezetbarátabbá teszi az új termékek vagy akár városrészek fejlesztését.
Szoftver rendszerek és folyamatok
Skálázható és adaptálható megoldások a villamosenergia-hálózatok monitorozására és áramkimaradások kezelésére, amelyek növelik a meglévő hálózatok kapacitását, és segítik az energiaátmenet felgyorsítását.
Fenntartható energia és infrastruktúra
A bécsi Seestadt Aspern egyik energiahatékonysági projektjében az energia- és épülettechnológiák kombinálása 70 százalékkal csökkenti a lakások szén-dioxid-kibocsátását.
Az etikai normák és a felelős üzleti magatartás az MI-alapú termékek fejlesztése és használata során is jelen vannak, hogy felelős mesterséges intelligenciát biztosítson a vállalat.
A Siemens fenntarthatósági jelentése teljes terjedelmében erre a linkre kattintva érhető el.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Hogyan hasznosíthatjuk a Nap energiáját a fűtési idény előtt?
Az őszi-téli időszakban érdemes elmerengeni azon, hogy a napfény mekkora jelentőséggel bír a passzívházak lakóinak életében, különösen akkor, amikor a nap sugarai fűtik otthonainkat egészen a késő ősz beköszöntéig.
Igen, jól hallottad. Miközben már mindenkinél a kályhák és radiátorok biztosítják a komfortos hőérzetet, az Aktív Passzív Stúdió által tervezett passzívházak tulajdonosainak még nem is kellett bekapcsolnia a fűtést. Milyen technológia teszi mindezt lehetővé?
A Nap, mint természetes energiaszolgáltató
Olykor el is feledkezünk arról, mennyire karnyújtásnyira van tőlünk a legősibb energiaforrásunk, a Nap. Egy gondosan megtervezett, környezetorientált ház esetében nemcsak elméletben, hanem a valóságban is megtapasztalhatjuk ezt.
Egy ilyen épület ugyanis nemcsak szigetel, hanem lényegében „gyűjti” és tárolja a napenergiát, mint egy hatalmas akkumulátor. A jó szigetelés és tájolás révén a késő őszi napokon fűtés nélkül is kellemes hőmérsékletet biztosít beltérben.
Ez persze nemcsak modern technológia, hanem az emberi igényekhez való alkalmazkodás is egyben, ahol a lakók saját bőrükön tapasztalhatják meg ezt a kényelmet és hatékonyságot.
Az energiatakarékosság új szintjei
Ebben a korszakban, amikor a technológia nagyobb szerepet játszik az életünk minden területén, éppúgy fontosak az energiatakarékossági megoldások is. Gondoljunk csak bele, milyen érzés lehet huzamosabb ideig úgy élni egy házban, hogy a fűtésszámlánkon még szinte csak minimális összegek szerepelnek.
Az őszi hidegebb napok ellenére sem szükséges aggódni, hiszen ezek a passzívházak kiváló szigeteléssel rendelkeznek, így a napenergiát hosszú időn keresztül képesek megőrizni. Az északi ablakok hőszigetelése, a déli homlokzat és a nagy üvegfelületek pedig aktívan dolgoznak azon, hogy minimalizálják a hőveszteséget.
Habár a tervezés során a leendő lakók még csupán elméleti lehetőségként ismerik meg ezen konstrukciók előnyeit, később a saját bőrükön tapasztalhatják meg ennek az épülettípusnak minden előnyét.
A tapasztalatok ereje
Még akár a legnagyobb szkeptikusokat is meglepheti a passzívházak hatékonysága – ami elsőre talán csak papíron megvalósítható álom, az a valóságban nagyon is találkozik a lakók vágyaival.
Egy passzívház nemcsak hogy fenntartható és energiahatékony, de rendkívüli élhetőséget is biztosít. A lakók rendre arról számolnak be, hogy élvezik a helyiségek kényelmét, és hogy számukra hihetetlen, mennyi ideig tarthat ki a napenergiából származó hő. Az ilyen jellegű személyes élmények képesek inspirálni másokat is, akik hasonló megoldásokat keresnek otthonuk tervezésénél.
A jövőben egyre fontosabbá válik, hogy valódi komforttal kényezztessük magunkat anélkül, hogy túlterhelnénk bolygónk erőforrásait. Mindez nem csak egy elmélet, hanem maga a valóság, amire egy passzívház valóban alkalmas.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Erdei szalonka táplálkozási helyeit vizsgálták a MATE kutatói
A Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak erdei szalonkával (Scolopax rusticola) kapcsolatos kutatásai 2009-ben kezdődtek, a tudományos tevékenység pedig a mai napig tart.
A MATE-VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai legutóbbi publikációjukban a MATE-KÖTI Talajtani Tanszék kutatóival közösen számoltak be a fajjal kapcsolatos legfrissebb tudnivalókról. Ismerjük meg kutatási eredményeiket közelebbről!
A barnás-sárgás foltos, rejtőszínű tollruhával rendelkező, mindössze 300 grammot nyomó madár természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, cserjések, ugyanakkor előfordul nyílt, mezőgazdasági területeken, vetéseken és legelőkön. Utóbbi területeket különösen szereti, hiszen ez fő zsákmányának, a gilisztának is kedvelt előfordulási területe. Érdekesség, hogy bár alapvetően az erdei szalonka erdőben élő madár, nevével ellentétben éjszaka rendszeresen felkeresi a legelőket és gyepeket, az előbb említett zsákmány nagyobb mennyiségű előfordulása miatt.
Élőhelyhasználatáról még mindig viszonylag kevés információ áll a szakértők rendelkezésére, ezért a MATE kutatói azt vizsgálták, hogy az erdei szalonkák éjszakai előfordulása különbözik-e két szomszédos, hasonló növényzetű legelő között, és hogy a szalonkaészlelések térbeli mintázatának táblán belüli eltérései összefüggésben vannak-e a földigiliszta-sűrűséggel és a fő talajjellemzőkkel. Két jelölt szalonka GPS-nyomkövetési adatait és közvetlen megfigyelési adatokat használtak fel, hogy tanulmányozzák a madarak előfordulási mintázatát tavaszi és őszi időszakban. Ezen mintázatokat hasonlították össze a terepi mintavételezéssel nyert finomléptékű talajjellemzőkkel és a földigiliszták számával.
Eredményeik megerősítették, hogy a nagyobb földigilisztasűrűséggel rendelkező táblát gyakrabban látogatták a szalonkák, és ez az összefüggés a táblán belüli szinten is hasonlóan megfigyelhető volt. Eredményeik azt mutatják, hogy a szalonkák több térbeli skálán választják ki táplálkozóhelyeiket, mind a táblák között, mind a táblákon belül. Mivel a földigiliszta-sűrűség és a talajparaméterek jó indikátorai a szalonka táplálkozó élőhelyének, e változók mérése – legalábbis durva léptékben – segíthet a faj számára fontos élőhelyek azonosításában és kezelésének tervezésében.
További friss híreket talál az IoTmagazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!